Az utolsó bejegyzés....

Igen... tehát megjártuk.... vége.... Két éves amerikai kalandunk itt záródik. Az a csodasorozat, amelyet ezalatt az idő alatt megtapasztalhattunk, azt formálta ki bennem, h kicsit jobban bízom Istenben, és kicsit kevesebbet aggódom.... :) Ez egy elég jó dolog, nem???? Végtelenül felszabadító és megnyugtató.... :)
Köszönöm szépen jelenléteteket, imáitokat és az események követését a blogon.... :)
Igaz, nem lesz több ötletem, de ha mégis, akkor ismét találkozunk egy új blogon! :)

Repülés haza

A repülő indulása előtt három órával még a hivatalban voltunk a kocsi rendszámának leadása miatt....
Szerencsétlen egybeesés folytán éppen úgy alakult, h a diákság felének lerobbant a kocsija.... A másik felének pedig, akinek éppen működik a kocsija, dolgoznia kellett.... így elég kérdéses volt, h hogyan jutunk majd ki a reptérre.... Végül egyik kedves diáktársunk meg tudta oldani, hogy gyors munkahelyi távozással kivigyen minket a reptérre. Köszönjük szépen!!!!! :)
A reptéren közölték velünk, h a rendszerben nem látják a repjegy-fizetésünket........ Ez elég furcsa volt, mert tisztán emlékszünk rá, h kifizettük ezt a pénzt...... Másfél órán keresztül álltunk a pultnál a csomagjainkkal....... egyre jobban izgulva azon, h elmegy majd a repülő nélkülünk...... Négyen dolgoztak a probléma megoldásán..... Végül, 10 perccel a felszállás előtt, közölték velünk, h minden rendben, szaladjunk gyorsan, h elérjük a gépek..... Rögtön mondtuk, h akkor segítsenek nekünk abban, h elsőbbséget kapjunk a biztonsági kapunál.... Mondták, h ez szerintük felesleges.... Elcaplattunk csomagjainkkal, de akkora sor állt a biztonsági kapunál, h vissza kellett mennünk megismételni kérésünket..... sikerült őket meggyőzni..... ezután keresztül kellett rohannunk a reptéren csomagokkal, és éppen a kapuzárás előtt befutottunk......................... A detroiti átszállásnál is gond volt a jegyünkkel... és a párizsi átszállásnál is....... Amikor megérkeztünk Budapestre, nem találtuk a három nagy bőröndünket.......... Egy nap késéssel a háromból kettő kiszállításra került (a bőröndök és teljes tartalmuk teljesen szét voltak ázva annak ellenére, h mi semmilyen folyadékot sem tettünk beléjük.....), a harmadik bőröndünket pedig még keresik az éterben....... Reméljük, megérkezik ez is........

Utolsó napok Buffaloban

Két napunk maradt a végső összepakolásra és a kocsi eladására.........
A pakolás: kiderült, h az a mérleg, ami alapján már majdnem megvolt az összes csomagunk, 10 kilóval többet mutat................. Kölcsönkértünk gyorsan egy megbízhatóbb mérleget, és az idegösszeomlás szélén elkezdtük átrendezni a csomagjainkat..... Amikor már majdnem készen voltunk, az egyik nagy bőröndünknek szétszakadt a zipzárja...........
A kocsi eladás: ez egy külön, önálló Rejtő-regény lehetne...... most maradjunk csak annyiban, h még folyamatban van, és a plébánián kedves megengedték, hogy a végkifejletig a garázsban maradjon. :) Még ezért a dologért lehet imádkozni.....

44. nap: Érkezés Buffaloba

Ezen a napon semmi különös nem történt: egész nap - kora hajnaltól késő éjszakáig - vezettünk, és végül, hajnal 2-kor megérkeztünk Buffaloba, ahol Ágó csirkepaprikása várt minket. Felfoghatatlanul kedves Tőle, hogy így várt minket.... 

Ahogyan korábban írtam, elutazásunk előtt kiköltöztünk az apartmanból, ahol 2 évig laktunk. Ide mér be is költöztek mások.... de a plébánia gondnoka megengedte, hogy erre a 2-3 napra visszaköltözzünk egy szobácskába. :))) Ez szintén nagy segítség volt számunkra! :)

Igazából még fel sem tudjuk fogni az elmúlt 6 hetet... Annnnnnnnnnnyira hálásak vagyunk azért, hogy ez most így megadatott; a lehetőségért, a szállásokért, az emberekért, akikkel találkozhattunk, a látnivalókért, élményekért, tapasztalatokért, és alapvetően persze Isten gondoskodásáért... Felfoghatatlan, h három hét szállást kaptunk csak úgy Californiában, a kempinghelyek, amelyek mindig el voltak készítve annak ellenére, h mindenki azt mondta, h már három hónappal korábban betelnek a kempingek és esélytelen bejutni azokra a helyekre, ahol voltunk.... Az egész út gond nélkül, épségben és egészségben lezajlott....... Nagyon szépen köszönjük. :) 

43. nap: Mount Rushmore

Deadwood

Első programpontunk Deadwood volt. Ez is egy kicsi, egykori aranyásó falucska, de Bodieval ellentétben, itt élet van. A házakat felújították és kidekorálták benne - a régi időket tükrözve. A városkában van egy régi-régi ház, amely ma szállodaként üzemel, de a felújításnál sokhelyen meghagyták a régi falakat és a tetőszerkezetet. Tama valahogy elintézte, h körbevezessenek minket a házban, ismertetve a felújítás folyamatát. Következő megállónk a Mount Rushmore-nál volt. Itt megnéztük Washington, Jefferson, Roosevelt és Lincoln elnök kőbe faragott arcát.  :) Ezután elmentünk egy dino-játszótérre is. :) Errefelé ugyanis sok dinoszaurusz-maradványt találtak - így sok vidámpark, aquapark, múzeum és játszótér szól erről a témáról. Igazából azért mentünk el erre a játszótérre, mert voltak olyan kuponjaink, amelyeket a játszótér büféjében ingyen popcornokra lehetett váltani, és ez jól jött ebédidőben...
Felfedeztük, h ismét eltelt 3000 mérföld, tehát ismét esedékes az olajcsere..... Ez nagyon sokáig tartott..... így utunk végén egy

Mount Rushmore

nagy csúszás alakult ki: ugyanis a Mount Rushmortól elvileg kora reggel szerettünk volna továbbindulni, de az extra nézelődések és olajcserék miatt csak este 6 után hagytuk el ezt a környéket....... Mivel fontos volt, h az előre eltervezett időben visszaérjünk Buffaloba, egész éjjel vezettünk felváltva, mindösszesen egyszer álltunk meg 3 órára kocsiban aludni egy pihenőhelynél......
Képek.

42. nap: Buffalo Bill nyomdokaiban

A gátnál

Reggel búcsút intettünk a Yellowstone Nemzeti Parknak - igazán csodálatos napokat tölthettünk itt egyedülálló és különleges élményekkel és látványokkal. :)))
Természetesen a Yellowstone-ból kifelé, és a Sziklás-hegységen átvezető út is gyönyörű volt...
Első megállónk egy hatalmas gátnál volt. Ezután megérkeztünk Cody-ba, Buffalo Bill telephelyére, egy igazi vadnyugati városba. :) Egyszerűen hihetetlen volt! Az addig rendben, h vannak "kirakatvárosok", amelyeket berendeznek úgy, mintha.... DE!!!!! ez komolyan olyan volt, mintha az 1800-as években járna az ember, és itt az emberek még mindig komolyan úgy élnek..... Megdöbbentő volt!!!! A városkában bementünk az ingyenes cowboy múzeumba nézelődni. Délután - szintén Codyban - Rábukkantunk egy cowboy-csárdára. Már gondolkoztunk azon, hogy majd hol legyen az egész amerikai, és egyben a nagy utazásos búcsúesténk - mert szerettünk volna egy ilyet - de hamar megszavaztuk ezt a helyet ittlétünk lezáró, ünnepi momentumának. :) És nem bántuk meg!!!!!!!!!!!! :) Ez egy hihetetlenül autentikus "étterem" volt, tele eredeti, "archaikus" berendezéssel a lámpástól kezdve a bárszékeken keresztül a pisztolyokig. Az emberek western csizmában és

Zenészek az étteremben

 western kalapban ültek az asztaloknál és táncoltak a élő western zenére. Autentikusan bölényt és jávorszarvast ettünk - más nem is nagyon volt a menüben...... Egy felejthetetlen élmény volt. Köszönjük szépen! :)
A nap többi része intenzív vezetéssel telt....... Késő éjjel érkeztünk ez napi végcélunkhoz, ahol kétségbeesett szálláskeresésbe kezdtünk..... Nagyon hamar ismét egy full-extrás kempinget kaptunk nagyon jó áron. :) Képek.

41. Yellowstone - A vadles folytatódik

Kisbölények

Kora hajnalban felkeltünk - nem csak azért, mert nem volt kedvünk a nyirkos sátorban maradni, hanem azért is, mert újabb medveles-kisérletet tettünk. :) Ezúttal bölénycsordával találkoztunk a kocsiúton - ez is nagy élmény volt. :) 

A reggel egy nagy rafting-túrával folytatódott a Yellowstone-folyón!!!!!!!!!!!!! Annnnnnnnnnnnyira jó volt!!!!!!!!!!!!!! Már nagyon régóta szerettük volna kipróbálni a raftingot, és most egy nagyon jó lehetőség, csodálatos napsütés és hihetetlen környezet adódott ehhez! :))) Nagyon jól éreztük magunkat! Képzeljétek, a találkozóhelytől olyan régi iskolabuszokkal vittek minket a folyóig! :) Útközben láttunk bakkecskét, villásszarvú antilopot és olyan igazi amerikai sast is! :)

Délután megnéztük a Yellostone Parknak a Mammoth Hot Springs nevű gejzírkomplexumot, ami igazából kikristályosodott só-teraszból állt - tovább fokozva a park sokszínűségét. A környéken - a járdaszigeten - jávorszarvasok heverésztek. A vadőr azt mondta, 

Rafting a Yellowstone-folyón

Feketemaci

h mostanában sokszor lejárnak oda, mert ott biztonságban érzik magukat, hiszen a medve nem nagyon megy oda.... 

Még járkáltunk kicsit gejzírekhez, aktívan érdeklődve a vadőröktől, arról, hol lehetne macit látni..... Alapvetően ugyan azokat a helyeket mondogatták, ahol már próbálkoztunk..... Végül az egyikük aranyosan javasolt egy "új helyet".... Háááát.... elég messzi pontját emlegette a parknak....... Mondtam Tamának, h hagyjuk, ne menjünk ezért ilyen sokat, biztos nem lesz semmi... stb...... De Tama betett a kocsiba, és elvitt a javasolt helyre!!!! :) Tehát tettük egy újabb kísérletet.... Éééééééééééééés képzeljétek!!!!!! Olyan vad-élményben volt részünk!!!!!!! Először is egy coyote (prérifarkas) tőlünk kb. 3 méterre sétálgatott. Sok antilop ugrálgatott mindenfelé, voltak szarvasok és persze bölények is!!!!! Ééééééééééééééés igen!!!!!! Előbújt a maci is!!!!!!! Először egy grizlit láttunk egy völgyben!!!!!!! :)))) Kicsit távol volt, de már azért ki lehetett venni, h az tényleg egy grizli!!!!! :))))) Éééééééééééééééés kicsit később egy feketemaci sétálgatott az út mentén két kicsi boccsal!!!!!!!!! :))) Annnnnyira aranyosak voltak!!!!!!!!!!! :)))) Végezetül még egy róka is elénk került!!!!!! :))) Szóval megvolt a maci is! Holnap indulhatunk tovább. Képek.

40. nap: Yellowstone - A nagy vadles

Bölény

Nagyon jól esett reggel a meleg napsütés!!!! :) 

Éppen reggeliztünk a sátor előtti pik-nik asztalnál, amikor egyszer csak Tama elhülten mutatott a hátam mögé, miközben elképedve igy szólt: "Azta.... de durva!!!!!!". Odanéztem, és körülbelül 10 méterre tőlünk egy hatalma bölény szintén reggelizett...... És mindez elvileg a Nemzeti Park jóhirű kempingjében, ahol elvileg büszkék arra, h védik a kempingezőket a vadállatoktól.... Nem baj! Lányeg, h ott állt egy bölény!!!!!!!!!!!!!!!! Hihetetlen volt!!!!!!!! Persze fényképezgettük.... Azért...... ilyen élményben még sosem volt részünk..... :) A bölény nyugodtan reggelizett, odament pár reggelizőhöz, megszagolgatott egy-két sátrat... jól elvolt. :)

A bölénykaland után elindultuk, h körbejárjuk a park azon részeit, amelyekre még nem került sor.... 

Először egy csodaszép pelikánba botlottunk a Yellowstone folyó partján. :) Rájöttünk arra is, hogy 

Chipmunk

az egész park tele van gejzirekkel - kevésbé dekorativokkal, mint a tegnapi szakaszon - , tehát, "füstöl" az egész park, amely valóban különlegessé teszi a látványt minden egyes pillanatban. Arra is rájöttünk, h a park hemzseg a bölényektől. Mindenhol ott vannak.... tömegesen. A gejzir és a bölény együttállása fokozottan különleges. :) Talán a legemlékezetesebb bölény-élményünk az volt, amikor egy kiránduló-pallón sétálva a palló mellett heverésző bölény hirtelen felállt és szó nélkül átsétált a pallón Tama és köztem.... Kicsit ijesztő is volt, amikor egy pillanatra Tama felé fordult, aki két oldalról korlátokkal, hátulról pedig embertömeggel körülvéve nézett szembe a hatalmas bölénnyel...... végül a bölény úgy gondolta, inkább visszafekszik a sárba, és nem kezd balhézni.....

Felkerestük a Sárvulkán nevű gejzírt - gondolom kitaláltátok, de azért elmondom: sár bugyog fel itt a földből.... Ezen a helyen egy hatalmas jégesőt kaptunk a nyakunkba......... 

Hód a parton

Természetesen szerettünk volna macit is látni....... sokfelé érdeklődtünk ezügyben.... ellátogattunk a javasolt völgy felé.... éééééééééés!!!!! hatalmas embertömeg volt ott, mert a völgyben éppen málnázott egy grizli!!!!! :))) Nagyon örültünk, de egyben kicsit csalódtunk is, mert olyan messze volt, h hatalmas távcsövekkel is éppencsak h ki lehetett venni a barna pötyike maci alakját a távolban..... Valahogy mást képzeltünk a Yellowstone-os macilesről.... de mondom, azért örültünk!!!!! :) 

Délután kirándulni mentünk a Yellowstone Grand Canyon-ja nevű részhez, ahol a vizeséseket is megnéztük. Döbbenetes volt, h még mindig hó boritja itt-ott az tájat.... Csodálatos volt a kilátás a Yellowstone Canyon-ra.... És végre tudtam chipmunk-ot is fényképezni!!!!!! :) Ezek általában nagyon gyorsan eliszkolnak..... 

A kirándulás során láttunk egy hatalmas, gyönyörű jávorszarvast is!!! 

Yellowstone Grand Canyon-ja

A javasolt esti órákban ellátogattunk egy másik javasolt völgybe is maci-ügyben. Itt már jócskán 3000 méter tengerszint feletti magasságokban jártunk havas hegycsúcsok között, miközben ment le a nap. Ez egy teljesen új arca volt Yellowstone-nak - és hálásak voltunk azért, h ezt is láthatjuk. A kocsiútról láttunk jó pár kirándulóutat leágazni, amelyek maciveszélyre figyelmeztettek, és kötelező érvénnyel előirták a csoportos kirándulást....... Úgy gondoltuk, h nem lenne jó ötlet ezeken az utakon ketten, sötétedéskor nagy csöndben sétálgatni csak azért, h macit keressünk.... jobb azt kocsiból látni...... 

Maci nem bukkant elénk... de láttunk egy hódot!!!!!!!!!!! Már ilyet is régóta szerettem volna!!!!!! :) És nagyon-nagyon messze, nagy látcsővel láttunk két farkast. :)
Napközben többször eleredt az eső.... és ugye volt egy nagy jégeső is....... mindez persze azt eredményezte, h mikorra visszaértünk este a sátrunkhoz, a sátor minden ágyneműnkkel és meleg ruhánkkal teljesen átnyirkosodva várt minket......... nem nagyon volt kedvem bemászni... de nem nagyon lehetett válogatni........ a hidegvizes sátortól nem lett melegebb az éjszaka...... Képek.

39. nap: Yellowstone - Az ezerszínű gejzírek földjén

Zafír gejzír

Reggel belevetettük magunkat a Yellowstone parkba. :) Napközben egyébként szép meleg idö van.... :)
Mint minden nemzeti park, a Yellowstone is hatalmas... Annak ellenére, h a bejárattól 6 mérföldre sátoroztunk, a fö látnivalók 50-60 mérföldre voltak tölünk. Igy elhatároztuk, h kényelmes helyünket elhagyjuk és megpróbálunk sátorhelyet szerezni a parkon belül. Ehhez rögös út vezetett.... A kinézett kempinghez vezetö úton hatalmas baleset történt a parkban: egy autóst megijesztett egy maci, és az autó felkerült egy fára.... Hatalmas torlódás, mentöhelikopter - minden volt... Esélytelen volt eljutni ahhoz a kempinghez... Igy egy másik hely felé indultunk el a, ami szintén a parkban volt.  És kaptunk helyet!!!!!! Nagyon örültünk!!!! a lehetö legjobb helyen!!!!! :) Nem volt olyan full-extrás, mint az elözö szállásunk, de volt!!!!! :) Szállásunk felöl 

Gejzírkitörés

Nosztalgia

megnyugodva nagy nézelödésbe kezdtünk. Elöször a gyönyörü zafir, sárga, vörös, égszinkék gejzireket látogattuk meg. Csodálatos volt!!! Alig tértünk magunkhoz... Ez egy nagyon kellemes meglepetés volt... Azt hittük ugyanis, h majd rengeteget kell mászni ahhoz, h egy-egy ilyet lássunk... De nem... :)
Szóval mi hosszú órákig elnézegettük az idöszakosan feltörö gejzireket a kénes gözben. Nekem a Zafir Gejzir volt a kedvencem. Láttuk az emblematikus Prizma Gejzirt is. 
Az idöjárás nagyon változékony a parkban... Ilyenkor, nyáron, alapvetöen meleg van napközben, de egy nap alatt körülbelül 4-szer jön egy hirtelen lehülés, sokszor kis esövel is kisérve.... 
Délután megnéztük az Old Faithful gejzir kitörését is. :)
Gyönyörü nap volt!!! Este azt kivántam, h bárcsak ki lehetne hagyni valahogy az éjszakát és kipihenten kezdeni rögtön a reggelt.... De ezt nem lehetett.... De végül csak túléltük a második yellowstoni fagyos éjszakát is... (én 4 nadrágban, 4 pulcsiban, 3 pár zokniban, két sálban, 2 sapkában, 2 kabátban, kesztyüben, 2 hálózsákban....)
Képek.

38. nap: Salt Lake és közeledés Yellowstone-ba

Salt Lake

Délelőtt során igyekeztünk elintézni mindent, ami két kempingezés között szükséges lehet: mosás, fontos internetes dolgok, bevásárlás. Azt tudtuk előre, h a városra nem lesz időnk, de úgy döntöttünk, h a tavat megnézzük. Igazából ez a Salt Lake elég gusztustalan, büdös, antidekoratív dolog..... szóval ezzel gyorsan megvoltunk.... 

A nap második fele intenzív vezetéssel telt... Útközben Idaho Falls nevű városban álltunk meg. Úgy éreztük, szükségünk van valami meleg, főtt ételre....... találtunk egy nagyon helyi, nagyon autentikus étkezdét, ahol kipróbáltuk az aznapi menü.... ebben az államban a krumpli a fő étel........ még ajándékba is kaptunk egy plusz adaggal belőle..... :)

Végül itt kaptunk szállást :)

Elözetes terveinknek megfelelöen ennek a napnak a végére eljutottunk a Yellowstone Nemzeti Parkhoz!!!!!! :)))) Már nagyon késö volt és sötétedett... A parkhoz közeledve érdeklödni kezdtünk a környezö kempingekröl... Már minden hely csúnyán tele volt, csak elvétve akadt egy-két sátorhely olyan árakon, amennyit még szállodáért sem fizettünk volna ki..... Kezdtünk nagyon megijedni... A park bejáratánál megtudtuk, h a parkban is tele van már az összes kemping..... Kétségbeesetten fordultunk vissza, azzal az elhatározással, h körbejárjuk még egyszer a környéket.... Ééés képzeljétek!!!! Mindösszesen hat mérföldre a park bejáratától egy erdöben elrejtve találtunk egy szuper kempinget zuhanyzóval, konyhával, árammal és internettel végtelenül olcsón, sok üres hellyel, egy gyönyörü tó partján. (Utóbb kiderült, h két éve volt egy kis macis zür ebben a kempingben, és azóta küzdenek a vendégek visszacsábitásáért.... De mi örültünk a lehetöségnek és még túl is éltük. :) ).
Mindenki mondta, h a Yellowstoneban az éjszakák piszkosul hidegek, még nyáron is nulla!!!!! celsius fok körüliek.... Hááát ez igaz........ Én ettöl rettegtem elöre egész úton, de végül kibirtuk! :)))) Az ember mindig edzödik egy kicsit....

37. nap: Bodie – a szellemváros

Annnnnnnnnnnyira jó abban a tömény fenyőillatban ébredni!!!!! Még akkor is, ha korán kell kelni..... mert nagyon korán kellett, mert ma egy 700 mérföldes vezetés állt előttünk...... Tehát tovább indultunk a Yosemite Nemzeti Parkból.... vagyis.... körülbelül 2 óra vezetés után kijutottunk a parkból. Csodálatos volt ez az út a parkon keresztül a hatalmas gránithegyek között!!! Láttunk egy pockot is!  A legszebb egy tó volt.... Tama, amikor meglátta, csak ennyit mondott: „hááát.... én sirvafakadok”.

Szerettük volna útba ejteni Bodie-t, a szellemvárost (értsd; lakatlan). Háááááááááááááát.......... ez izgi volt...... több mérföldes zötykölődős, köves út vezetett ehhez a városkához, ami egyébként a sivatag 

Bodie

közepén áll............ iszonyat hőség volt.......... és persze fogytán volt a benzinünk, amikor láttunk egy kiirást, h a legközelebbi kút 55 mérföldre van..... kikapcsoltuk a légkondit, és imádkoztunk, h ne maradjunk ott a sivatagban.......... telefonon térerő nem volt......... Megérkeztünk Bodie-ba!!!!!! Ez egy egykori aranyásó-település volt, amely egy tűzvész miatt hirtelen kiürült. Ahogyan az emberek elmenekültek a városból, mindet úgy hagytak ott, ahogyan volt, így láthattunk igazi aranyásó merítőket - és alapvetően az egész falucska 100 éve otthagyott módon maradt meg. Bodieból továbbindulva még mindig izgalmas volt a helyzet: benzin egyre jobban fogyott, ezért egy másik úton indultunk el kifelè a sivatagból, amelyen elvileg közelebb van egy benzinkút, mint amilyen úton jöttünk.... Gyakorlatilag már egy jó ideje mentünk, amikor még mindig csak sivatagot láttunk mindenfelé a tikkasztó höségben.... Meg zergéket.... Térerö továbbra sem volt..... Ijesztö volt.... Végül csak véget ért a földút, begurultunk egy pici, elhagyatott faluba és tankoltunk. :) 

Itt kezdett el fogyni a benzinünk...

Este egy előre kinézett szállodai szállás várt minket Salt Lake City-ben. :) A város felé haladva sötét, borongós volt az idő, és a földet fehér por borította - természetesen ez a só volt... Meglepő módon minden rendben volt a foglalással. :)

Képek.

36. nap: Yosemite Nemzeti Park – a kirándulós nap

Vízesés

Reggel át kellett költöznünk a parkon belül egy másik kempingbe, mert nem volt olyan hely, ahol két napig lett volna üres hely.... Ez is egy nagyon jü kemping volt. Miután átcuccoltunk, kirándulni mentünk. A park fő látványosságai a Yosemite-völgyben találhatóak. A park egyébként főként óriási gránithegyekből és hatalmas fenyvesekból áll, vizesésekkel, folyókkal és macikkal tarkitva..... Rögtön a parkolóban láttam valami nagy barnát mozogni.... ez csak egy óz volt.... Először a Vernal-vizeséshez indltunk. Erről azt mondták nekünk, h nyugdijas séta lesz........ Ehhez képest két órán keresztül köpködtük kifelé a tüdőnket, miköben kaptattunk felfelé a hegyen........ Szép volt, az kétségtelen.... de nyugdijasokkal majd nem szervezünk ide túrát..... Megnéztük a vizesést alulról, oldalról, felülről. A tetején volt egy kis természetes medence is, és láttuk a Nevada-vizesést is. J A látvány miatt tényleg érdemes felmászni ide. Az egész út gyönyörű, és fentről rá lehet látni az egész völgyre is. Útközben láttam mégegy barnát mozogni  bozótban – ez egy ló volt. J Kicsit kifárasztott minket ez a nyugdijas sétácska.... leérve a hegyről elmentünk a park városába, ahol megnéztük az indián múzeumot, és egy kis filmet is láttunk aparkról. Ebben a nemzeti parkban is helyi buszjárat működik. Estefelé még 

Mókus

sétálgattunk kicsit a Yosemite-vizesésnél és ránéztünk a Half Dome nevű hegyre. Este tüzet raktunk és grillezgettünk. J

Erre a napra eredetileg egy nagy teljesitménytúrát terveztünk, de végül örültünk, h kicsit visszafogtuk magunkat. Képek.

35. nap: Vasárnapi utazás

Úton

Reggel elköszöntünk Csabától – reméljük, találkozunk még!!! – és tovább indultunk. San Francisco külvárosában van egy magyar református templom; itt részt vettünk az istentiszteleten. IT után itt minden vasárnap van gyülekezeti ebéd. Erre nagyon kedvesen invitáltak minket is – csatlakoztunk a gyülekezethez, és ismét kedves ismeretségekben és beszélgetésekben lehetett részünk.Mai célpontunk a Yosemite Nemzeti Park volt. Tehát egyben a Csendes-óceántól is búcsút vettünk, és a Sziklás-hegység felé fordultunk. A parkba hegyes-dombos kanyargó szerpentin vezetett. Végre viszonylag hamar, még sötétedés előtt kezdhettünk sátorhelyet keresni! J A kempingek eléggé tele voltak, de végül 

A medvebiztos láda

akadt egy hely az egyik legjobb kempingjükben!!! J Itt már sok maci él, ezért mindent, aminek szaga van, egy külön vas ládába kellett bepakolni. Sokat gondolkoztunk azon, h a szennyeseket is oda kell-e tennünk.... Az egész parkban olyan hihetetlenül finom fenyőillat lengedezett!!!!! Teljesen kábitó volt. J Végre a nyár is visszatért – és maradt éjjelre is! J

34. nap: San Francisco – minden, ami eddig kimaradt

Lett jegyünk

Először is Alcatraz. Nagyon szerettünk volna átmenni a szigetre, és megnézni belülről is. Mivel zonban már több, mint egy hónapja úton vagyunk, ennyire előre nem mertünk jegyet venni.... hiszen bármi történhetett volna... azt hittük, h majd itt tudunk jegyet szerezni.... De azt mondták, h legközelebb augusztus 5-én van hely..... Ezen kicsit elkedvetlenedtünk, de megbeszéltük, h nem baj, örülünk annak, ahogyan lesz.... Persze elkezdtünk minden felé érdeklődni.... egy bácsitól kedvesen kaptunk néhány telefonszámot, amelyek egyikén valóban akadt pár üres jegy az itt-tartózkodásunk idejére – de négyszeres áron..... Ez a megoldás nem érdekelt minket..... Amikor a hajóúton voltunk az öbölben, akkor a hajó megkerülte a szigetet, és ezt mi úgy éltük meg, h ez lesz az Alcatraz-élményünk – és örültünk neki. J Kicsit még

A börtönben

kérdezősködtünk az utcai forgatagban, standoknál, h van-e valami megoldás... de mindenhol csak nagy felárral találkoztunk..... Végül, amikor azt mondtuk, h még ezt a férfit megkérdezzük, és ezzel befejeztük a próbálkozást, az a bizonyos férfi nagyon kedvesen segitett nekünk: elmondta, h a hivatalos Alcatraz-hajótársaság minden reggel 7 órakor elad a saját bódéjánál 100-150 jegyet aznapra az eredeti alapáron.... Arra is figyelmeztetett minket, h nagy sor szokott lenni, érdemes már 5:30 körül odaérni. Ezt az információt még első nap kaptuk.... Gondolkoztunk rajta, h akarunk-e ilyen korán kelni, de végül úgy döntöttünk, h igen, ezt tényleg szeretnénk látni, és már egyébként is régen csináltunk ekkkkkora marhaságot..... Ez volt a kiszemelt reggel..... 5:30-kor beálltunk a sorba a Fisherman’s Wharfs-on.... ez volt igazán hideg.......... hajnalban két órát a parton sorbanállni.... mi a 20.-ak voltunk a sorban, igy jutott számunkra jegy aznapra!!!!!!!!!!

Rögtön az első hajóval mehettünk, ami külön jó volt, mert még nem volt tumultus a szigeten. J A szigeten bármennyit lehetett sétálgatni, volt kisfilm a helyről, és egy nagy vezetett túra a börtönben, ahol elvezettek minket az emlékezetes cellákhoz, a börtön többi részéhez is, beszéltek az

Aquarium

emlékezetes szökésekről és megmutatták ezek nyomait, és szóltak a hirhedt fogjokról is. Nagyon nagy élmény volt ez az Alcatraz-túra!!!!!!!!!! Annnnnnnyira örültünk, h végül felkeltünk, és hálásak voltunk annak a férfinak is a tippért! J

Második programpont: Aquarium. Mióta itt vagyunk, Amerikában, szerettünk volna elmenni egy akváriumba. Ennek is most jött el az ideje, mint az egyik jegy-opció. J Ez az akvárium a város körüli öböl élővilágát mutatta be. Húúúúúúúúúú.... hááááát ez is nagyon jó volt!!!!! Szines halak, óriás polip, cápák, rákok, delfin méretű halak.... Az alagút végtelenül látványos volt: tényleg egyakvárium-alagútban sétálgattunk jó hosszan. J Kicsit széditő is volt.....

Ghiraldelli

Az utolsó jegy-opció: szinház. Még egy dolgot választhattunk a jegyeinkből. Ez volt a legnehezebb, mert a másik hármat azért már nagyjából tudtuk előre...... Szerettünk volna valami nagyon helyit..... Igy egy élő szinház mellett döntöttünk.... de ez nem olyan szokványos szinház volt..... Nem a szimpa forgott, hanem mi jártunk szinről szinre – minden szoba másként volt berendezve. A szinek mindegyike San Francisco egy-egy korszakát mutatta be, körülbelül 9-10 szinen keresztül, igazi szinészekkel, a nézők bevonásával. Volt például kirakat-tárgyalás, ahol 3 néző megtapasztalhatta, milyen egy ilyen tárgyalás vádlottjának lenni. Volt még, kinzókamra, bordélyház, Alcatraz, aranyásós-időszak, sarlatán orvslás. Mindez általában sötétben történt, ijesztgetést tűzve ki célul, de roppant viccesen. Pl. Egyik szinnél a szinész éppen azt mondta, h eltűnt a patkánya, amikor a sötétben a nézők székeiben bekapcsolt a beépitett effektus, amitől mindenki azt érezte, mintha a patkány a székében szaladgálna.... Volt még sötét tükör-labirintus is, amiből a nézőknek ki kellett találnia, de néha bejátszottak olyen hangeffektet, mintha éppen betörne az egyik tükör J Egy másik szinnél egy sötét utcán kellett kersztülsétálnunk, miközben az utcán az egyik koporsó elkezdett belülről kopogni..... Szóval érdekes volt – egy különleges élmény. J Örültünk, h ezt választottuk. J

A színház bejáratánál

Egy-két dolog még kimaradt a Fiwherman’s Wharfs-ról, igy még ezeket is bepótoltunk. Megnéztük a Ghiraldelli Csokoládézót, benne a Nagy Csokikeverőt is. Befelé menet nagy sor állt. Az ajtónál ajándék csokikat osztogattak a szülőknek, h lepjék meg vele e gyermekeiket. Én Tama mögött álltam, mögöttem pedig két kisgyerek állt..... Tama kapott hátom csokit, h ossza el a gyerekeknek............ A kis körbenézésünk során 10 ajándékcsokit gyűjtöttünk be..... igy megvolt az uzsonnánk is. Ezután még nézelődtünk a hires látványpékségnél is.

Látványpékség

Végül pedig kipróbáltuk a Cable Car-t!!!!!!! J Azért ez nem volt annnnnnyira egyszerű....... A kiszemelt megállóban több, mint egy órát kellett volna várnunk arra, hogy sorra kerüljünk, igy elkezdtünk keresni egy olyan megállót, ahol kicsit kevesebben vannak..... végül elég hamar egy ilyen 

helyi villamoson találtuk magunkat!!!! J Nagyon jó volt róni a meredek utcákat – mintha hullámvasúton ülnénk. És tényleg vannak, akik az alsó lépcsőn, kapaszkodva utaznak!!!! Ebben még az is vicces, h ha szembejön a másik villamos, akkor az emberek szinte összeérnek! J Nagy élmény volt ez is!!!! És egyben ez volt San

Cable Caron

Francisco-ban töltött időnk zárómomentuma is. Csodálatos napjaink voltak itt is!!!!! Élménygazdag, változatos, vidám, sokszinű, mesébe illő! J Nagyon szépen köszönjük!!!!!!

Vagyis........ még egy csodálatos búcsúvacsink is lehetett Csabával. Képek.

33. nap: San Francisco július 4-én – a belváros

Lombard Street

Nagy döbbenettel vettük tudomásul, h ma van az egyik legnagyobb itteni nemzeti ünnep...... Izgultunk, h mihez fogunk tudni kezdeni ilyenkor a városban.... Legjobban a parkolástól féltünk..... Mindenki mondta, h készüljünk fel, h majd vagyonokat fogunk fizetni a parkolásra, ha egyáltalán találunk majd helyeket.... És h ez mind hatványozódni fog az ünnepnapon...... Megnéztük a tömegközlekedést, de az még drágább lett volna.... Örömünkre eddig tudtunk ingyen parkolni... ami Csabát is mélyen meglepte....

Ezen a zsúfolt reggelen is pont megláttunk egy darab nem fizetős helyet a fizetősök között üresen.... Tama tolatva szeretett volna párhuzamos parkolást végrehajtani.... már tolatott be a helyre, amikor végtelenül pofátlanul egy másik autó szemből beállt ugyan arra a helyre!!!!!!!!! HIHETETLEN!!!!!! Nagyon

Kínai negyed

kiakasztott!!!!!!!! Persze ment a duda-viadal mindaddig, amig a másik kocsiból ki nem szállt 4 kigyúrt idióta kinézetű férfi....... inkább továbbálltunk másik parkolót keresni..... de hihetetlenül kiakasztotta........ Végül találtunk egy szintén ingyenes helyet egy sokkal jobb helyen!!!! Ez alkalommal már rutinosan kiugrottam menet közben a kocsiból foglalni a parkolóhelyet, amíg Tama tolatott.... És ezt jól tettük, mert különben megismétlődött volna az előző eset, de így életem és vérem által megvédtem a kiszemelt parkolónkat!!!!! :)

Először a Lombard Street-hez mentük sétálgatni. J Tudjátok, ez az a kacskaringós utca. Nagyon hangulatos!!!!! J Még a környéken is sétálgattunk, játszadozva-kifulladva a sok fel-le kanyargós utcácskán. J Ez is egy igazi San Francisco-élmény volt.

Következő állomás a Kinai Negyed volt: annyira autentikus, mint a többi nagyvárosban. Bevásároltunk olcsó gyümölcsökből és megebédeltünk. J Ebben a negyedben sétálgatva megütötte szemünket egy angol nyelvű kiirás: „hajvágás 5 dollár”. Tamának már nagyon hosszú volt a haja, zavarta, a hajvágótól pedig még Buffalo-ban megváltunk..... Igy került Tama egy kinai fodrász kezei közé. J Vicces, h el tudnak ők itt úgy létezni, h meg sem próbálnak angolul beszélni.........

Alamo Square

Ezen a délutánon betértünk a Cable Car (az itteni klasszikus villamos) Múzeumba is, ami teljesen ingyenes. Itt lehet látni a nagy kerekeket, amelyek egész nap működtetik ezeket a kis kedves járgányokat, régi üléseket, és egy kis történelmi áttekintést is.

Mindezt egy nagy belvárosi épitészeti séta követte: Városháza, Yerba Buena Garden, Coit Tower, Transamerika Piramis, Main Street, Modern Museum of Art, Port of San Francisco.

Este még az Alamo Square-re is elmentünk megnézni a Painted Ladies-t; ezeket az emlematikus, viktoriánus házakat. :)

Estére mindig nagyon lehült és beködösödött az idő.... Ez volt az egyik oka annak, h nem vártuk meg a késő esti tüzijátékot. Képek.

32. nap: San Francisco – Fisherman’s Wharf

Madame Tussauds

Reggel határozottan elindultunk átvenni a jegyeinket – és ezúttal sikerrel jártunk. J Azonban ezután is volt kis fejtörés.... a jegyek ugyanis arról szóltak, h egy bizonyos listából 4 dolgot választhattunk ki, amelyekre elmehettünk. Ezt persze tudtuk, de úgy voltunk vele, h majd itt eldöntjük.... nem volt egyszerű....

A jegyekkel a kezünkben a Fisherman’s Wharf-ra mentünk. Ez egy látványos kikötői sétány – sok fő látványossággal. Itt van például a Pier 39, ahol mindig pezseg az élet, és amely körül általában fókák lebzselnek... mi is találtunk egyet. Vannak nagy hadihajók is, kilátás az Alcatrazra, mutatványosok...

És itt van a Madame Tussauds is. Na... ez az egyik dolog, amelyet már szerettünk volna valahol megnézni... és benne volt a jegycsomagban! J Annnnnnnnnnnnnyit ökörködtünk itt!!!!! Beöltöztünk Elvisnek, baseball játékosnak, Michael Jacksonnak, Bob Marley-nek... stb....  Nagyon jól éreztük magunkat. A személyzet egyik tagja a végén odament Tamához, h elmondja Neki, h nagyon tetszettek neki Tama alakitásai. J

A jegyek kinálta opciók közül már régen kiválasztottunk egy

Hajókirándulás

másikat is – egy hajóutat, amely erről a sétányról indulva először elmegy a Golden Gate hidhoz, átmegy a ritkán látott túloldalára, visszajön, és elmegy az öböl másik nagy hidjához is – megkerülve az Alcatrazt. Gyönyörű út volt – miközben San Francisco történelméről is kaptunk egy összefoglaló előadást és egy partmenti vezetett túrát is. Ééééééééééés ráadásul tiszta volt az idő is – nagyon szépen látszott minden.

Mindezek után -  nap lezárásaként – átmentünk kocsival a Golden Gate hidon és a túloldalon felmentünk egy kilátóhoz. J Útközben sok őzikét láttunk. Képek.

31. nap: Redwood-on keresztül San Francisco-ba

Redwood

Reggel hihetetlen meglepetésben volt részünk! Ráébredtünk ugyanis, hogy egy Redwood erdőben vagyunk! :) Szerettünk volna ugyanis elmenni a Redwood National Parkba, de már régen rájöttünk, h az nagyon a mi útvonalunkon kívül esik.... Sajnáltuk kicsit, h így nem fogunk tudni ránézni ezekre az ősi, hatalmas vörösfenyőkre, de itt, jelenlegi sátorhelyünkön kiderült, h California északi részén sokfelé van redwood-erdő - éppen mi is az egyikben voltunk! :) Tehát délelőtt rászántunk pár órát, hogy a parkban kirándulgassunk kicsit az óriásfenyők tövében. Gyönyörű volt - igazi, mesébe illő, elvarázsolt erdő! Képzeljétek el, az egyik fa törzsében lévő odúból egy egész ember-család mászott elő a szemünk láttára!!!! :)) Az erdőben láttunk egy őzet is két gidával. Nagyon aranyosak voltak! :) Az erdőjárás után hamar elérkeztünk következő állomásunkba, San Francisco-ba! :)

Ahogyan közeledtünk a városhoz, nagyon szép rálátás nyilt a belvárosra. Utunk során – ahogyan az talán a blogból is kitűnhetett – túl sok extra, fizetős túristalátványosságra nem áldoztunk. Persze voltak dolgok, amiket szerettünk volna.... Néhányat ezek közül elvetettünk.... Volt, ami

San Francisco felé tartva

hihetetlennek tűnhet, h kihagytuk, de a Disneyland tényleg nem érdekelt minket annyira..... A listán volt még Aquarium és Madame Tussaud is... Sokat nézelődtem, h ezeket hogyan lehetne a leghatékonyabban beletenni a programunkba. Végül egy San Franciscos városnéző jegy-csomagot találtam nagyon kedvezményesen, amely mindezeket tartalmazta. Annak idején ezt interneten vettem meg és egy vonalkódot kaptam, amellyel a városban egy irodában fel lehet venni az igazi jegyeket. Terveink szerint első utunk ide vezetett volna, azonban a GPS másképp döntött....... Mi ugyanis beirtuk a megadott cimet.... de nem tűnt fel nekünk, h két azonos nevű utca van a városban....... Erre akkor jöttünk rá, amikor már átvergődtük magunkat a városon a délutáni dugóban és azt a bizonyos irodát sehol sem találtuk.... Egyértelmű volt, h ma már nem fogunk zárás előtt odaérni.... Azonban felfedeztük, h a Golden Gate Park-ban vagyunk!J Gyorsan elővettük az erről szóló jegyzeteinket és terveinket, és nekiindultunk felfedezni ezt a hatalmas parkot. J Rögtön találtunk is mindehhez egy nagyon jó, ingyenes parkolót is. Először a de Young Múzeumot jártuk körbe, és felmentünk a tornyába is, ahonnan szép rátekintés nyilt a városra. A parkban felkerestük még a Kinai Pavilliont, a bölényeket és a malmokat is. J Egyébként meg San Franciscoról érdemes tudni, h júliusra ér ide Alaszkából a hideg áramlat, ami nagyon lehűti a várost.... Tehát elpakoltuk a napkrémet és elővettük a kabátokat....

A város

A park után felmentünk a Twin Peaks nevű kilátóhoz, ahonnan elvileg szintén jó rálátás nyilik San Francisco-ra..... Gyakorlatilag itt egy autentikus lokális élményben részesülhettünk: köd volt mindenhol.....

De Young Múzeum

Ebbe a délutánba-estébe még szerettünk volna belepréselni egy kis hid-elményt is......... Tehát..... közeledni kezdtünk a Golden Gate hidhoz.... először az Alcatraz-ra nyilt nagyon szép kilátásunk.... majd pedig feltárult a hid is. Nagyon szép....... Gyönyörű kék viz, hófehér vitorlások, és bordó hid a szikrázó napsütésben (igen, itt, a köd alatt, sütött a nap). J Nagyon örültünk a látványnak, mert féltünk, h a ködtől nem fogjuk látni egész ittlétünk alatt. Sétálgattunk is kicsit a hidon. Nehezen szakadtunk el ettől a helytől... A hid lábánál volt egy kis kiállitás a hid történelméről. Nagyon ötletesen volt megoldva: hologrammos tábla, amelyen az események évenként peregnek, ahogyan az ember közeledik a táblához.

Golden Gate Híd

Este megérkeztünk itteni szállásunkra. Csodálatos módon itt is nagyon jó dolgunk lehett: Csaba látott minket vendégül, aki Sanyával áll szakmai kapcsolatban, felesége pedig Péternek, a buffaloi
doktornak és feleségének cserkészvezető társa. J Szóval szépen összeértek a kapcsolatok. J Csabának ezen a héten éppen elutazott egész családja – mindenki másfelé. Mi kaptunk külön zobát fürdószobával. Tényleg hihetetlenül jó dolgunk lehetett itt is. Minden este beszélgetéses, inyenc, borozós, cheescake-es, görögsalis, franciás-olaszos vacsival telt - nagyon jókat beszélgettünk Csabával. Képek.

30. nap: Pacific Highway

Morro Rock

Elöször nagyon hangulatosnak tünt ez az óceánparton kempingezös dolog, de nem volt az. Nagyon hideg volt, és a szél egész éjjel fùjta a párát az óceán felöl... Reggelre a sátot aljában állt a viz és minden takaró és ágynemü átnedvesedett...... Ötletünk sem volt, hogyan pakoljuk össze és száritsuk meg a dolgainkat (reggel esett az esö....). Végül elállt az esö és Tama nagyon ügyese megszáritgatott mindent a szélben. A száradásra váva sétálgattunk kicsit a parton: megnéztük a Morro Rockot és a reggeli lovasokat. :) Nekem iszonyatosan fájt a fejem és a torkom - féltem, h megfáztam éjjel ebben a jó idöben....
Miután minden megszáradt, nekivágtunk az 1-es útnak, a Pacific Highway-nek, ami az óceán partján kanyarog végig, szebbnél szebb kilátásokat kinálva. Elöször távolról ránéztünk a Hearst Castle-re, de ez eléggé ködben állt. Sok-sok kilátónál megálltunk út közben. Egy helyen láttuk, ahogy a parton dögkeselyük egy öztetemet marcangolnak... Nagyon kedves és emlékezetes állomást kináltak az elefántfókák, akik tömegesen heverésztek, úszkáltak és ásták bele magukat a homokba az egyik partszakaszon. Majdnem egy órán keresztül nézegettük öket. :) 

Dögkeselyűk

Elöre kiszemelt áldozatunk a McWay Vizesés volt. Ebben az a különleges, h a vizesés közvetlenül az óceánba esik bele. :) Mindez egy azurkék öbölben történik, amit kis sétányról lehet megnézni. Nagyon szép volt! :) Ebben a parkban sétálgatva egyszer csak Tama hirtelen hozzám fordult, ijedten betakarta a szemem, és megkért, hogy forduljak vissza az úton, és menjek kicsit visszább........ Egy kìgyó feküdt keresztben az ösvenyen. Semmi dobogásra sem akart idébbmászni... Tama végül azért addig dobogtatta hösiesen a földet, h szépen lassan odébb mászott...
Egy kis városkában, Carmenben, meglátogattunk egy 1700-as években épült templomot. 
Még Monterey Bay-ben álltunk meg kicsit hosszabban, ahol a Cannery Row nyújtotta az autentikus, lokális élményt: közvetlenül a parton az egykori szadinia-palackozó üzemek ma

Elefántfókák

sétálóutcaként funkcionálnak; üzletekkel és szállodákkal.
Monterey Bay-töl nem messze kinéztünk egy kempinget erre az éjszakára. Nem volt könnyü megtalálni, mert egy hatalmas erdöben volt elrejtve, és persze már nagyon sötét volt, mire odaértünk.... Azért egy idö után meglett. :)
Hely is volt benne! :) Ez is State Parkos volt, de California-ban ennek is örülni kell...
Képek.

29. nap: Malibu és Santa Barbara

Santa Barbara - A régi bíróság

Reggelt elköszöntünk Bálintéktól - gyorsan elteltek ezek a napok. Hatalmas dolog, h befogadtak minket. Örülünk, h megismerkedhettünk Velük. :)
Los Angeles-től távolodva bekukkantottunk Malibu-ba: az Adams házat és udvart látogattuk meg az óceánparton - egy kedves spanyolos környezet.
Erre a napra még egy nagyobb megállót terveztünk Santa Barbara-ban Ez a városka nagyon tetszett nekünk - igaxi kis ekszerdobozka. A régi biróság épületétöl nehezen szakadtunk el: itt vég nélkül lehetne sétálgatni a hatalma termek és folyosók között, amelyek újabb és újabb termekbe kinálnak átlátásokat. Fel lehet menni az óratoronyba is, ahonnan rá lehet látni Santa Barbara-ra. Annyira szép innen a kilátás! Alacsony, fehér házikók vörös tetövel a pálmafák között a parton. 
Még felkerestünk két történelmi utcácskát is, amelyek kis zegzugos, árkádos hangulatos kerengöket alkottak.
Mindezek után késö este értünk napi végállomásunkhoz, Morro Bay-hez, ahol elöre kinéztünk egy kempinget, amelyet napközben fel is hivtunk. Sajnos azonban már nem volt hely, mire oda értünk.... Mivel ez egy State Park kemping másfajta szabályokkal, nem kérhettük be magunkat mások mellé..... De megadtàk egy közeli kemping cimét... Ide átmentünk, még volt hely. :) Ez a Morro State Strand Camping volt, az óceánparton. Ezek a State Park-os helyek sokkal drágábbak, mint a korábbi kempinghelyeink, de itt sajnos nem volt más.... Képek.

28. nap: Vasárnap Los Angelesben

A kivilágított város

A Griffith Observatory-ban

Vasárnap reggel a Hollywoodi Református Gyülekezet istentiszteletéhez csatlakoztunk, amit ünnepi közös ebéd követett: mazsolás rizs, tejszines csirkemell, krumplipüré és körtekompót volt a savanyúság. Mindezt az egyik néni igy foglalta össze: mit meg nem eszik az ember élete során! ... Egyébként nagyon finom volt. Sokat beszélgettünk a gyülekezeti tagokkal - nagyon örültünk a találkozásoknak. :))
Délután Józsival és Debórával strandolni mentünk Santa Monicaba. Nagyon szép idö volt. Este Tamával ismét arra vállalkoztunk, h most már tényleg felmegyünk a Griffith Observatory-ba megnézni a kivilágitott várost. :) Ezuttal sikerült!!! :))))))) Söt, a csillagászati kiállitást is megnéztük! Nagyon igényes összeállitás a Naprendszerröl: kisfilmek, profi szemléltetõ eszközök, szép kidolgozás. Egy helyen meg lehetett mérni a súlyunkat minden bolygón. És ugye láttuk a kivilágitott várost is! :)
Késö este ismét keresztülhalytottunk a Hollywood Boulevardon, és megnéztük az Oscar-Gála helyszinét és Kinai Szinházat is.

27. nap: Santa Monica és Venice

Getty Múzeum

Los Angelesben járva szerettük volna felkeresni Santa Monica-t és Venice-t is. Ez az elhatározás jó alkalmat kinált azonban arra is, hogy útközben megnézzük a Getty Múzeumot és a Getty Villát is. Amerika még mindig tartogat számunkra nagy meglepetéseket... A Getty Múzeum pl. annyire a nagy semmi közepén van, hogy egyáltalán nem lehet megközeliteni....... Van egy hozzá tartozó parkolóház, de onnan még a múzeum saját, vezető nélküli vonata hordja be az embereket a múzeumba. Amikor megérkeztünk, éppen indult egy Richard Meier-es (ő tervezte ezt a múzeumot is) épitészeti vezetett túra a hatalmas múzeumban. Tama ennek nagyon örült. A múzeum tényleg szép erdős-dombos környezetben van, tele kilátópontokkal. Ez tényleg egy hatalmas komplexum, igy az

Santa Monica Móló

"épületvezetés" után kiválasztottunk két részleget, és csak ezt a kettőt néztük meg: az európai festészetet és a fényképkiállitást.
A múzeumból tovább mentünk a Getty Villába. Ezt már kicsit könnyebb volt megközeliteni. Sétálgattunk és nézelődtünk kicsit ebben az óceánparti mediterrán kastélyban, amely szintén tele volt tárlatokkal, főképpen bizánci és római, görög művekkel.
Nem messze a villától már kezdődött Santa Monica. Első utunk a Pier-re vitt: itt van a 66-os út vége, és a helyszin a Forest Gump c. filmből is ismerős lehet. :)) A Piert elhagyva még mászkáltunk kicsit Santa Monica utcáin és a

A nagy távcső

Harmadik utcában lévő sétányon. Annak ellenére, hogy az egész csörgőkigyó-országos túrát mindeddig sikerült megúsznom anélkül, h bármi felkavarót is láttam volna, itt, Santa Monica-ban a sétányon hatalmas boákat pakolgattak emberek nyakába..... tőlem kb. 3 méterre......... egyszer csak azt vettem észre, h visszanéz egy nagy kigyó....... persze reflex-szerűen elkezdtem szaladni a másik irányba..... Tama meg megijedt, mert Ő csak annyit vett észre egyszer a nagy tömegben, h nem vagyok sehol............ végül ügyesen megtalált.... Felfedezte a kigyót, és gondolta, h az ellenkező irányban vagyok.....
Santa Monica mellett fekszik Venice. Itt eléször megkerestük a nagy távcsövet, majd pedig sétálgattunk a part menti sétányon és az itteni pier-en is. Ez egy elég sokszinű "vidék volt"... Mindenhol marijuanát árultak - szigorúan orvosi használatra - kétes fazonok, a sétány tele volt utcai mutatványosokkal, de a szinvonalas szórakoztatás helyett inkább csak belőtt emberek koldultak - minimális kreativitással.......... Nézegettük a falfestményeket, megtaláltuk a Csillaghullást köztük és a Muscle Beach részen nézegettük az erejüket mutogató tornászokat. Este szerettünk volna elmenni a kanálisokhoz....

A kanálisoknál

Kérdezősködtünk, érdeklődtünk, majd, miután "mindenki" azt mondta, h  nagyon messze van onnan, ahol éppen egy nagyon jó ingyenes parkolónk volt, elindultunk innen kocsival. Sok keresgélés, nézelödés és kérdezösködés után végre megtaláltuk a kanálisokat - 10 méterre az elözö parkolóhelyünktöl..... Volt még egy hely...
Nagyon szép sètát tettünk a kanálisok, kicsi házikók, hangulatos hidak, ladikok és a tükrözö viz mellett. Képek.

Este szerettünk volna még felmenni a Griffith Observatory-ba - kocsival - megnézni a kivilágitott várost.... Megint sokat kavarogtunk.... Pedig elöre kinéztük és megkérdeztük, hogyan kell menni, de egyszerüen nem találtuk a Vermont nevü keresztutcát.......... Nagy nehezen megfejtettük a rejtvényt: ez a keresztutca  Hillhurts-ként kezdödik, majd pedig North Vermont-ként folytatódik. Közvetlenül az Observatory elött már tábla is jelzi a Griffith Parkot..... sajnos a parkot este 10-kor bezárják... A sok kanyargás miatt már nem jutotttunk be......