A búcsú vége

Utolsó napunk a rendelőben

City Hall - Buffalo tetején

Ez a hét végtelenül fárasztóan telik..... Szerda volt az utolsó munkanapunk. :) Hihetetlen, h ez is véget ért. Hiányozni fog. Komolyan!!!! Szerdán randomszerűen, mindenféle szervezés nélkül több kolléga is hozott különféle ételeket az irodába, így reménytelen mennyiségű ennivaló gyűlt össze... Mindenkitől elköszöntünk, vélt nagy búcsú-fényképezkedés is. A csütörtök és a péntek azzal telt, hogy még felkerestük azokat az embereket, akiknek köszönetet szerettünk volna mondani, például Tama angol tanárait és az én egyik sulis ügyintézőmet, akitől hirtelen kaptam egy suli-
emblémás pulóvert! :))))) Annnyira hihetetlen!!! Az előtte lévő napon éppen nézegettem, h mennyibe kerülnek ezek a pulcsik, mert ez itt olyan menő, és én is úgy szeretnék egyet....... de arra jutottam, h nem lesz.... Aztán meg így kaptam egyet!!!! :))))))
Igazából elég nehéz összefoglalni az elmúlt napokat..... biztos láttatok már olyan filmet, aminek az a címe, h Időzavarban, v Versenyfutás az idővel, v vmi ilyesmi.... Tudjátok, amikor úgy tűnik, h a főhős értelmetlenül és átgondolás nélkül vesz részt folyamatosan különböző eseményekben.... na... hát kb. ez történik velünk is.... ebéd X-el, dumcsi Z vel, egy gyors fodrász, bevásárlás itt, bevásárlás ott, kis pakolás, ismét bevásárlás, mert rájöttünk, h mit felejtettünk el.... stb.

A vízeséshez közeledve

Már majdnem 2 éve terveztük, h felmegyünk a City Hall tetejére nézelődni. Ez egy ingyenes dolog, minden hétköznapon meg lehet tenni. Eddig valahogy sosem jött össze, de most már tényleg azt mondtuk, h most, vagy soha. :))) És felmentünk, h ilyen formában is elköszönjünk Buffalo-tól. Ezen kívül, az Erie-tóban, a part mentén van egy hosszan elnyúló sétány benne a vízben. Én ezt mindig nézegetem az autópályáról, és mindig kérem Tamát, h majd vigyen el oda. Igazából nem tudtuk, hogyan lehet oda kijutni.... de most rászántunk egy kis időt és benzint, h megkeressük. :) És meglett!!!! Sétáltunk egy nagyot, megnéztük a Peace Bridge-t alulról, és fényképeztünk sirályokat. :) Igazából az volt a gond, h egy olyan hídon kellett keresztül menni, amiről nem feltételeztük, h elbír egy autót....

A vízesés

Elterveztük azt is, h elmegyünk hajókázni a Niagara-vízeséshez. Igen, képzeljétek, van olyan hajó, ami bemegy a vízesés "lábához". És képzeljétek!!!!!! Az egy dolog, h mi ezt már elhatároztuk, de egyik kedves amerikai ismerősüktől búcsúajándékként két jegyet kaptunk erre a hajós vízesésnézésre!!!! :)))) Nagyon szép idő volt, sütött a nap. Felvettük a belépésnél kapott esőkabátokat, és tényleg jól jött, mert zubogott ránk a víz. :) Igazán különleges élmény volt bemenni a patkóba, és ott nézelődni, látni, ahogy a vízesés körülvesz. :)

Vízesés

Péntek este egy csodálatos vacsorára voltunk hivatalosak. Kata az egyik új diáktársunk, aki januárban érkezett ugyan arra a programra, amit én végeztem el itt. Kata hívott meg minket magához egy laza-kötetlen palacsintázásra. Annyit még elárult erről az estéről előre, h pár amerikai barátját is meghívta (Ő már többször jár itt,

Egy indián-múzeumban is jártunk

Buffaloban).... Mi lazán megjelentünk a helyszínen a laza palacsintázásra.... de legnagyobb meglepetésünkre egy gyönyörűen megterített asztal és egy full vacsora várt ránk... persze az amerikai barátok megvoltak ;), de hát... szóhoz sem jutottunk. (Itt, az USA-ban nagyon nem szokás valakit a saját házba meghívni... általában étterembe szólnak a meghívások, mert az otthon nagyon zárt.... mi pedig most igazából Tonya étkezőjében

Sirály az Erie-tónál

találtuk magunkat - Kata nála lakik... Ez volt első találkozásunk Vele és még három barátjával). Annnnnnnnyira végtelenül kedvesek és jó fejek mindnyájan!!!!! Igazi, mélyen odaszánt keresztyének. Sajnos mindnyájan 30-as, 40-es, 50-es egyedülállóak. Ők egy gyülekezetbe járnak. Nagyon jót beszélgettünk, a végén pedig közösen imádkoztunk. Valahogy eddig az estéig azt gondoltuk, h de jó lesz már hazamenni...... de ekkor valahogy úgy szerettünk volna még maradni, és Tonyáékkal időt tölteni.....

Itt sétálgattunk

Ma, vasárnap, voltunk utoljára magyar istentiszteleten és volt Úrvacsora is (a Pünkösdi előrehozva). Elbúcsúztunk a gyülekezettől... ezt a búcsúzkodást mindnyájan megkönnyeztük. Mindenkit az vigasztalt, h most kb. fél éven belül a fél gyülekezet jön majd Magyarországra rokonlátogatásra, és akkor ismét találkozhatunk.

Utoljára a Niagaránal

Most már lassan két napja nagy erőkkel pakolunk....... holnapra ki kell költöznünk az apartmanunkból és egyben holnap egy nagy, 6 hetes USA körútra indulunk..... Ez még elég elképzelhetetlennek tűnik, mert még most is itt ülök a lomokon...... Ha végül egyszer sikerül majd elindulnunk, szeretnék útközben is írogatni, mert egyben úgysem lehet majd a 6 hetet sem megírni, sem pedig elolvasni. ;) Nem tudom még, mikor, hogy lesz
internet, idő és energia, de majd igyekszem. Ha tudtok, légyszi imádkozzatok értünk, mert azért elég izgi ez a dolog....