2014. június 12., csütörtök

6. nap: Taos és Rio Grande

Taos
Nagy örömünkre még reggelit is kaptunk! :) Tama reggel nagyon ügyesen elintézte a mosodát, és nagy nagy pakolás után tovább indultunk a nagy ismeretlenbe. Innentől kezdve körülbelül 8-9 napig nincs előre megbeszélt-lefoglalt szállásunk: terv szerint nemzeti parkokban fogunk kirándulni és sátorozni – remélve, h majd minden nap találunk sátorhelyet. Szóval izgi lesz. Tehát erre indultunk tovább Taos felé.
Taosban sétálgattunk kicsit a központban, megnéztük a piacteret, és sok utcát. Ez még mindig az a pueblo-stilus volt. Taos mellett van egy igazi indián falu – turisták számára készitett kiadása. Ide nem mentünk be, csak kicsit körbekocsikáztuk, mert eléggé el voltunk csúszva idővel és úgy gondoltuk, láttunk már eredetibb falvakat is (pl.: Jemez és Zia). 
Taos
Elhatároztuk, h „csukott szemmel” megyünk tovább addig a környékig, ahová estig el kéne jutnunk... De rögtön Taos után megtorpantunk...... a Rio Grande fölötti hidon, ugyanis erre vitt utunk: megdöbbentően csodálatos látvány volt – muszáj volt gyalog is átsétálnunk a hidon.
Nagyon nagyon lassan haladtunk, ugyanis az út óriási hegyeken és völgyeken vitt keresztül: nagy meglepetésünkre 3000m tengerszint feletti magasságig vitt a szerpentin az apacs indiánok rezervátumai mellett. Ilyen magasan még egyikünk sem volt. Erre nem számitottunk – ahogyan mindennek természetes köetkezménzére sem – a hóval szegélyezett útra.   

Rio Grande
Eredetileg Moáb közeléig szerettünk volna eljutni, de sötétedni kezdett, igy arra gondoltunk, kicsivel hamarabb keresünk sátorhelyet. Igy adodott az, h a San Juan National Forest-ben töltöttük az éjszakát – nagyon jó sátorhelyen. Hamar felfedeztük, hogy a nagy sátorállitás közben elhagytuk az egyik kocsikulcsot.... Nagy keresgéléssel telt az este, aztán reggel megtaláltuk a sátorban a matrac alatt. Egyébként itt, az USA-ban tényleg minden hatalmas.... pl. A kétszemélyes sátor akkora, mint az otthoni 4 személyes... A felgújhatós matracunk 1.5x2 méteres és 23cm vastag. Tehát a sátorozás maga elég kényelmes. Mindösszesen annyi gondunk volt, h – a magasságból adódóan – iszonyat hideg volt éjjel, 8-10 celsius fok. Ja.... meg még annyi, h Tama egész éjjel izgult azon, h mikor jön a maci, mert figyelmeztető kiirás volt az erdőben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése