13. nap: Grand Canyon – Vadles és Bright Angel Trail

Szarvas hajnalban

Mindenkitől azt hallottuk, h a Grand Canyon-t akkor látja az ember igazán, ha végigmegy a Bright Angel nevű kirándulóúton. Tehát eldöntöttük, h igazán megnézzük a Grand Canyon-t. A dolog szépséghibája mindösszesen annyi volt, hogy minden elmondás, leirás és személyes élménybeszámoló két napos útként mutatta be ezt az útvonalat – határozottan óvva attól, h bárki is megkisérelje egy nap alatt teljesiteni. De nekünk csak egy napunk volt rá............ Tehát...... egy nap alatt „kellett” végigjárnunk... Az út arról szól, h a Grand 

Mókus és táj

Canyon tetejétől indulva az ember leereszkedik 1000m-t, egészen a kanyon aljára, a Colorado-folyóig, majd pedig visszamászik – szintén 1000m-t. Mindezt összesen 25km alatt..... Tehát elhatároztuk, h nagyon korán indulunk........ hajnalban még őrült hideg volt, de megérte korán kelni: miközben keresztülhajtottunk a park egy részén, rengeteg „mule deer”-t láttunk – ez kicsit nagyobb szarvas-őzike. Nagyon szépek voltak. Még a napfelkeltét is láttuk a kanyon tetejéről.... majd nagy lélegzetvétellel nekiindultunk... alászálltunk...... 7-kor már iszonyat hőség volt...

Az út

Még az út elején bakkecskékkel is találkoztunk!!!!!! J Lefelé meredek volt, de nem volt annyira fárasztó – inkább csak az a tudat fárasztott minket, h majd még vissza is kell mászni. Közben pedig az út mentén figyelmeztető táblák voltak a következő feliratokkal: „A Bright Angel nem egynapos út!”, „Fontold meg! Lefelé szabadon dönthetsz, de feljönni kötelező!”.... Az út egyébként gyönyörű volt! Tényleg bele kell menni a Grand Canyon-ba, h feltáruljon a szemnek! Nem csak a táj volt szép, hanem az egész környezetnek volt egy különleges hangulata a kék madarakkal, a tájat néző 

Öszvérek

mókusokkal, a bakkecskékkel, a sziklákban lévő medencével és a hegyi szerpentinnel – olyan volt, mint egy zarándokút. 10:30-ra értünk le a folyóhoz, ami egyébként olyan hideg, h nem lehet benne fürödni... Kicsit belemártogattuk a kezünket, lábunkat – és elhatároztuk, h legalább 2-3 órát pihenni fogunk. Éppen akkor indult egy 9 napos rafting-túra.. ezzel a csapattal összeismerkedtünk, meghallgattuk az orientációjukat és megtudtuk, h egyikük nagymamája magyar volt. Időközben megérkezett a hires öszvértúra is (öszvérháton megtett Bright 

Colorado-folyó

Angel útvonal). Erőt gyűjtve rászántuk magunkat a visszaútra.... A hőség miatt vizes kendőket tettünk a fejünkre és a ruhánkat is bevizeztük.... és meglepő módon.... minden megdöbbenésünkre.... pikk-pakk eljutottunk a visszaút feléig!!!!!!!!!!!! J Lehet, h csak túlizgultuk??????? Háááááááááát.... ezután derült ki, h nem....... mert az út hátralévő része volt a legmeredekebb...... nagyon szenvedtünk........ volt olyan pillanat, amikor azt hittem, h nem birok továbbmenni........ de végül...... 
FELÉRTÜNK!!!!!!!!! J Az út egy népszrű nézelődőponttól indul és oda tér vissza... amikor felértünk... kicsit kimerülten néztünk ki a fejünkből, miközben fent nyűzsögtek a nézelődők..... egy idősebb pár odajött hozzám és megkérdezte, h mi van ott lent................
Iszonyat kimerültünk............ reggel a sátrunkat a kempingben hagytuk azt gondolva, h majd este milyen jó lesz oda visszatárni és csak rádőlni a matracra..... Ez igy is volt..........