Búcsú Buffalo-tól

Látogatóink

Az utolsó napokat éljük Buffalo-ban... Meglepő módon rádöbbentünk, h mennyi mindent szeretnénk még itt, a városban megnézni.... :))) Szabad perceinkben igyekszünk lemaradásainkat pótolni, de ez a munka és a csomagolás, és persze a nagy út tervezése mellett nem olyan könnyű.... Az életünk és az apartmanunk most a feje tetején áll.... Én két hete összecsomagoltam a ruháimat, h lássuk, mennyi van....... mindkettőnk bőröndje gyorsan megtelt csak az én ruháimmal, és akkor még könyvekről, kütyükről és Tama ruháiról nem beszéltünk.... tehát elég reménytelen a helyzet.....

Tama - piramis

Ha van pár szabad percem, igyekszem összébb nyomorítani a dolgaimat... Mindebből adódóan két hete minden reggel az a program, h igyekszem kitalálni, h mi hol van....... nem egyszerű..... és amikor véletlenül rábukkanok vmire, az persze halál gyűrött....... Úgy amúgy egyébként az apartmanunkban most lépni nem lehet....... Ilyen körülmények között kaptunk szombaton egy telefonhívást, amelyből megtudtuk, h hétfő estére három vendégünk lesz........... Kicsit bajban voltunk, h most ezt hogyan oldjuk meg.... de volt annyi üres szoba a házban, h meg tudtak szállni a mi apartmanunkon kívül.... Persze Tama

A támfal

ellenállhatatlan vágyat érzett arra, h az adott körülmények ellenére Imre atyát végigvezesse (értsd: keresztül vonszolja a lomokon) a mi itteni otthonunkban....... nem dicsértem meg ezért....... bár már kezdek hozzászokni......... Imre atya New Brunswick-ban pap, onnan érkezett most két kedves ismerősével Niagarát nézni. Korábban nem találkoztunk velük, de nagyon örülünk az új ismeretségnek és a beszélgetéseknek, bár ez egy villámtalálkozó volt csak, kedden reggel már tovább is álltak.... Imre egyébként korábban  Mexikóban, a maják között, a dzsungelben szolgált. :)
Tama az építész-köröket igyekszik még leróni Buffaloban. Múlt héten volt egy találkozója azzal

Darwin Martin House

az építésszel, aki a diplomaosztóján a beszédet mondta, és a vízpart-projektet vezeti. Tamát már régóta érdekli ez a történet, és most Mr. Dee bemutatta neki, miről is szól ez a dolog, mi a cél, hol tartanak, mi az, ami már megvalósult.... stb. Tama nagyon örült ennek az alkalomnak. Ezen kívül végre Tama is el tudott látogatni a Darwin Martin House-ba. :) Mindezeken felül Tama néha-néha segít egy bácsinak a kert körüli nehezebb munkákban. Készített Neki egy támfalat és egy kerti cső elrejtésére egy piramist, mexikói ihletésre (Soumaya Múzeum + Teotihuakán). :)))
Vasárnap hirtelen, egyik napról a másikra (ahogy az itt normális) beköszöntött a NYÁR!!!!!! :)))

Úton Filmore felé

Igen, a tavasz kicsit kimaradt, de nem baj.... :))) Így vasárnap Tama reggel 6:15-kor felébresztett, h megyünk kirándulni............. először nem a legszebben reagáltam erre......... de utólag nagyon hálás vagyok azért, hogy kivert az ágyból. :))) Buffalo-tól kb. 1,5 óra vezetésre fekszik Filmore nevű település, ahol magyar összefogással 50 évvel ezelőtt megvettek egy hatalmas, gyönyörű erdős-rétes területet cserkészeti célokra. Azóta itt kerülnek megrendezésre kisebb-nagyobb cserkészesemények, amelyekre egész Észak-Amerikából érkeznek résztvevők. Hétvégén a Keleti Part cserkészei gyűltek össze egy három napos akadályversenyre. Mi már sokat hallottunk erről, a helyi magyarság körében klasszikusnak számító helyszínről, de még sosem voltunk itt, így megragadtuk az utolsó adódó lehetőséget. :) Út közben egy amish falun mentünk át. Táttunk szekereket, és a földön dolgozó amishokat. Ahogy ott nézelődtünk, beszélgetésbe keveredtünk egy amish bácsival, aki tényleg amish ruhát viselt, mezítláb járt, és szakálla hosszan lelógott. :) Nagyon kedves volt és elmesélt

Amish földön

néhány dolgot a közösségükről. Otthon tényleg, a mai napig németül beszélnek, a gyerekeket nem is tanítják angolul addig, amíg nem kezdenek a falujuk saját amish iskolájába járni. Az istentiszteletek is németül vannak. A közösségben minden családnak megvan a saját vállalkozása, de ha valaki bajba kerül, akkor a közösség segít a családnak. Például pár hónapja egyikük leesett munka közben elég magasról és eltörte a nyakát. A közösség saját készítésű tárgyakból és ételekből árverést szervezett a család megsegítésére és a kórházi számlák fizetésére. Annnnnyira szerettem volna lefényképezni a bácsit, de kínosnak éreztem volna, így ez most kimaradt.........

Cserkészek

Ahogy bekanyarodtunk a cserkésztáborba a nagy útról, egy hatalmas magyar nyelvű tábla fogadott minket. Ezután elénk tárul maga a "tábor", egy hihetetlenül nagy erdő. Amit pedig ezután láttunk, még mindig megdöbbentő....... Legalább 200 magyar fiatal (nagyon kicsiktől a 30-as éveikben járókig) és sok idősebb ember cserkész egyenruhában meneteléve magyar népdalokat énekelt..... Zengett az erdő.... Annnyira szép volt... Eredetileg reggel lett volna egy katolikus mise és egy református istentisztelet, de a katolikus szolgálattevő nem tudott megérkezni, így a Washington D.C.-ből jött református lelkésznő (gyermekei cserkészek) tartott összevont áhitatot. A délelőtt során sok ismerőssel és ismerős ismerősével találkoztunk, beszélgettünk, megnéztük az

Letchworth Park - úszás

eredményhirdetést és a zászló levonását. A buffaloi cserkészcsoport

Letchworth Park - súlyemelés

vezetője egyébként Péter (az orvos) felesége, Kati, aki maga egyébként japán-német származású, de gyönyörűen megtanult magyarul és hatalmas energiákat fordít a magyar cserkészetre office manageri posztja mellett....
Filmore-ból hazafelé jövet megálltunk nézelődni yard sale-eken (de már szigorúan nem veszünk semmit), farmokon és ismét megnéztük a Letchworth Parkot, a kelet Grand Canyon-ját. :)
Hétfőn Memorial Day volt (itteni nemzeti ünnep, munkaszüneti nap).

Letchworth Park

A városban minden felé majálisok, felvonulások és tűzijátékok voltak. Mi kimentünk a Glen Parkba kicsit sétálgatni. Láttuk, ahogy egy szürke gém szerű madár elkap egy nagyobb (kb. 30 cm hosszú) halat és egyben lenyeli.....
A rendelőben pedig nagyban búcsúzkodunk a betegektől... napokat átbőgünk Velük.... annnnnnnnnnnnnyira durva..... én ezt az egészet úgy képzeltem, h idejövünk, valahogy kibírjuk, aztán hazamegyünk, mintha mi sem történt volna............. de ez azért igazából nem egészen így van.........  További képek cserkészekről, amishokról és a Letchworth Parkról itt.