24. nap: Los Angeles - a belváros

Ma reggel megkezdtük a Los Angeles-i városnézést. Egész nap sétálgattunk a belvároban - én néha azt hittem, már csak alvajárok (ma elérkezett a Nagy Fáradtság, ami elég érthető sztem az elézmények fényében.....). A fáradtság ellnére természetesen ez is egy feledhetetlen nap volt sok-sok élménnyel és "hirességgel". Meglátogattuk a Walt Disney Concert Hall-t, felmentünk a City Hall tetejére és onnan is megnztük a belvárost, ingyenes orgona-koncerten voltunk a Cathedral of Our Lady templomban, jártunk a Bradbury házban, ahol egykor Charlie Chaplin lakott, sétálgattunk a szinháznegyedben és a régi blvárosban, játszottunk a vizzel a Bunker Hill-en, sok-sok felhőkarcolót nézegettünk,
befordultunk a kinai és a japán negyedbe (Little Tokyo) is. További képek a mai bolyongásról itt.

23. nap: Érkezés Los Angelesbe

Newport Beach

Reggel elköszöntünk Susie-tól. Hatalmas dolog, h ennyi ideig, igy ott lehettünk. Nagyon jól éreztük magunkat San Diegoban.
Következő állomásunk Los Angeles volt. Reggel átvezettünk Los Angeles déli részéig, a Newport Beach-ig, és ott sétálgattunk ebben a kicsi, kedves üdülővárosban: a kicsi utcákban, a partok és a hosszú stégen. Nagyon kellemes és nyugodt órák voltak ezek. Késő déluténra pedig hajójegyünk volt egy bálnanéző hajóra!!!!!!! :))))) Én erre már ennnnnnyira régóta várok!!!!!!!! Minden keleti-parti állomásunkon szerettem volna, de mindig közbejött

Delfinek

valami, meg azért az ár is nyilván nagyon mindig gondolkozóba ejtett minket, de most találtam egy kupont, amivel harmadáron vehettünk jegyet!!! :))) Ezen már Tama is fellelkesült. :) A hajóról először szépen megnézegethettük a part menti házakat - garázs helyett stéggel és hajóval az oldalukon. Ezután pedig nekivágtunk az óceánnak. Önmagában hatalmas élmény volt már a nyilt óceánra is kimenni. Először nagy delfin-show-ban lehetett részünk: 3-4 nagy

Fókák

delfincsapat is odajött a hajóhoz és ott úsztak és ugráltak mellette sok ideig, nagyon játékosan. :) Sok vizimaadarat is láttunk - az egyik fajta egész életét az óceánon tölti. A delfinek után megkezdődött a bálnavadászat!!! Hamarosan fel is bukkant egy!!!!!!!! Hááát... olyan reklámfotó-vizbőlfelugró-szökőkutatfújó mutatválbálna nem volt, de láttuk, ahogy közvetlenül a viz felszine alatt úszik és jópárszor az uszonyát is meglengette előttünk. A két órás hajókázás végül fókanézéssel végződött. Nagyon csodálatos és hatalmas élmény volt ez a hajókázás. Ezt is nagyon szépen köszönjük!

Kikötő

Este beguruétunk Hollywood-ba!!! Mert most itt a Hollywoodi Magyar Református lelkészéknek; Bálintnak és Krisztinának a végtelenül kedves vendégszeretetében lehet részünk jópár napig. Teljesen hihetetlen és felfoghatatlan.... Kaptunk külön szobát külön fürdőszobával.... szóhoz sem jutunk. Jelenleg Józsi és lánya, Debóra is itt vendégeskednek egyenesen Magyarországról. Első közös esténken már rögtön nagyerű vacsival, sörözéssel, borozással és viccmeséléssel telt. Nagyon jól éreztük magunkat! :))  További képek.

22. nap: San Diego - a ráadás

Sárkányrepülők

Susie csodaszép napot teremtett ma nekünk! Reggel bepakolt minket hajó nagyságú Mercédeszébe, úgy vitt VIP városnézésre. Először a sárkenyrepülős partszakaszt mutatta meg nekünk, ahol teljesen közelről láthattuk a bátor ugrókat.... Én ezt azért nem merném. Nagyon szép váltvány volt a sok szines sárkányrepülő a sziklás óceán felett.
Ezek után Susie arra vállalkozott, h megkeresi nekünk azokat az épületeket, amelyek érdekelnek minket, de eddig nem sikerült őket megtalálnunk.... Ez beletelt egy kis időbe, de végül csak előbukkant a mormon templom, és a Kalifornia Egyetem számos érdekes része, köztük a hires könyvtár is.

Ebéd helyszin

A déli órákban Susie az Ocean Beach felé kanyarodott (itt ez a hippi beach - sok belőtt utcai zenésszel). A parton Susie elvitt minket az egyik kedvenc helyére ebédelni. A legjobb helyen, abárpultnál kaptunk helyet, ahonnan eszméletlen kilátás nyilt a partra és a hosszú stégre. Azért erre a helyre jöttünk, h megkóstóljuk San Diego fő fogását, a Fish Taco-t. Nagyon finom!!!!!!!! Rántott hal és saláta nagyon jó szósszal tortillaban. Nagyon izlett nekünk - és ahogyan irtam, a környezet is elragadó volt. :)))

Mi

Ebéd után úsztunke egy nagyot, majd pedig hazatértünk kis pihenőre.
Estefelé hármasban elmentünk sétálni egyet a környéken - és egyben megsétáltattuk Susie kutyusát is. Miután a kutyus készen volt, Susie Poway óvárosába kalauzolt minket: hangulatos kisvasút és régi, telepes környezet. Nagyon szép, kedves hely, nagyon tetszett mindenestül. Susie még egy tóhoz is elvitt minket, ahol a kacsák éppen nagygyűlést tartottak. :)))
Susie csodálatosan szép napot szerzett nekünk: nagyon sokat nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. És ne feledjétek: a Fish Taco nagyon finom!
Holnap elvileg továbbállunk....... Gyönyörű napokat tölthettünk itt, San Diego-ban. Nagyon nagyon jól  éreztük magunkat - élménydús, kedves és örömteli napok voltak ezek. Köszönet mindenért. Csodálatos. Köszönjük szépen. Képek még San Diego-ban töltött napjainkról itt.

21. nap: Vasárnapi San Diego

Templomkert

Reggel elmentünk Susieval abba a katolikus templomba, ahova Ő jár. Ez itt van a közelben. A templom nagyon tetszett nekünk: hatalmas kert veszi körül, a hegyoldalról kis patak folyik le, bele a templomba, a keresztelő medencében folytatódva, ami a bejárati előtér és a templom között van - kifejezve azt, hogyan válhat az ember a gyülekezet tagjává. A kör alakú templomépület fala üveg és az üveg mentén zöld növények sorakoznak. Rengetegen érkeztek misére - sokaknak csak állóhely jutott. A gyülekezet nagy része a Fülöp-szigetekről érkezett ázsiaiakból áll.
Templom után a Balboa Parkot látogattuk meg: hatalmas park tele spanyol stilusú épületekkel és múzeumokkal. Jártunk a botanikus kertjében is! A főtéren éppen orgonakoncert volt a szabadtéri orgonán, és még skót-dudások is zenéltek. A park egyik része nemzetközi szintérnek van szentelve: számos nemzet képviseli itt magát egy kis házikóval. Természetesen van magyar ház is! Beköszöntünk is. Másik emlékezetesebb pont a kinai ház volt, ahol egy fiatal lány tussal leirta mindenkinek hangzás alapján a nevét, és elmondta, hogy - szintén hangzás alapján - mit jelent kinaiul az adott név. Tama a "Much Hope" én pedig a "Charming" vagyok.

Balboa Park

Ezen a napon még az Old Town szerettük volna látni - ez meg is történt. :) Ezt a negyedet a Sheriff Múzeumnál kezdtük. Az előtérben magyarul beszélgettünk.... odalépett hozzánk az éppen szolgálatban lévő múzeumőr és megkérdezte angolul, h csak nem mgyarok vagyunk-e. Mondtuk, h de. Annnnnnnnnyira fellelkesült!!!!!!! Mert hogy San Diego első Sheriff-je magyar volt, Haraszthy Ágoston. Innentől kezdve egy exkluziv múzeumlátogatásban lehetett részünk: bezárt minket a kiállitási fogdába, felülhettünk a motorral, és sok-sok sztorival látott el minket. Nagyon élveztük az egészet. Ez a múzeum egyébként teljesen ingyenes. Végigsétáltunk ezen a történelmi városrészen: piactér, bank, fogadók, iskola, templomok, istálló... stb. Mindeközben többé-kevésbé archaikus zene szólt...... A "faluban" van egy ingyenes interaktiv mormon múzeum is. Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, nézzünk kicsit körül. Hát ez is nagyon jó volt!!!!! Táncmulatság, aranymosás, filmek, nyomozás... stb. A végén mindenki kapott egy régiesitett fényképet is! :)

Mormon képünk

Este még kicsit beleszagoltunk a belváros eddig kimaradt részeiből.... de onnan hamar kimenekültünk.... a hajláktalanokon kivül igy vasárnap este nem nagyon találtunk semmi mást.....

20. nap: San Diego továbbra is

Point Loma - világitótorony

Először a Point Loma nevű emlékműhöz indultunk. Innen szép rálátás nyilt a városra és az óceánra. Megnéztük a világitóházat - amelynek prizmája nagyon ámulatba ejtett minket - és sokat sétálgattunk a parkba, amely az elsőként érkező spanyol hajós tiszteletére állittatott. A parton rengeteg rákot láttunk.

A következő állomás az Embarcadero volt. Ez egy hatalmas kikötő hires hajókkal: itt van a Star of India és a Midway is. A Hires Kissing Statue is ezen a partszakaszon áll. A kikötő a Seaport Village nevű történelmi városrésszel ér véget, ahol a kellemes, pár száz évvel ezelőtti környezeten kivül kreativabbnál kreativabb utcai mutatványosok számitanak még látványosságnak. :)

Embarcadero

Az Embarcadero-tól elköszönve átmentünk a Coronado-szigetre, amely San Diego másik elegáns negyede. A strandon hatalmas betükkel ki van irva, h Coronado, természetesen itt van a Hotel del Coronado komplexum is, a házak gyönyörűek, az egész sziget rendezett, hangulatos és tiszta. Órákat sétálgattunk. Ay egyik partszakaszról nagyon szépen látszott a belváros. Hihetetlenül elfáradtunk. 

Fáradtságunk ellenére még este bemerészkedtünk a Gaslamp Negyedbe, amely kandelábereiről kapta a nevét - egyébként pedig itt zajlik San Diego éjszakai élete. Nagy nyüzsgés, sok zene, és persze sok lámpás látható errefelé. 

Sűrű napon és rengeteg szép látványon vagyunk túl. San Diego nagyon tetszik nekünk: minden kanyar után egy újabb város tárul fel számunkra, igazán sokszinűvé téve az élményeket.

19. nap: San Diego - La Jolla

A napot a La Jolla nevű városrésszel kezdtük. Ez San Diego-nak agy nagyon elit negyede. Először természetesen meglestük a Csendes-óceánt a szörfösökkel és a madarakkal együtt. Még fókákat is láttunk!!! :) Miután megnyugodtunk, h még megvan az óceán, nagyot sétáltunk: láttuk a Modern Művészeti Múzeumot, sok szép utcát, házat és templomot. Ebédidőben piknikeztünk a parton. Ez egyébként azért puccos negyed....... mindenki vagyonokat érő kocsikkal és ruhákban érkezik a partra vagyonokat érő kutyákat sétáltatni..... A környezet egyébként persze szép.

La Jolla-t elhagyva lefelé araszolgattunk a parton és

délután hatalmasat strandoltunk a Pacific Beach-en. Nagyon jó volt!!! A sirályok elég pofátlanok.... :) Sokat ugráltam és úszkáltam a hullámokban. 

Estefelé még megnéztük a Mission Bay-ben  kikötőt is.

Ez egy laza nap volt - nagyon élveztük. 

Este, amikor "hazamentünk", a ház előtt egy prérifarkas sétált el...... Kérdeztük Susie-t, h ez normális-e.... mondta, h igen...... 

18. nap: Las Vegas-tól San Diego-ig

Reggel - nagy örömünkre - ki tudtunk csekkolni a szállodából. :)))))
Hosszú őt állt előttünk - és reggel kicsit el is aludtunk -, hiszen estére San Diego-ba kellett érnünk. Mindent bepakoltunk a kocsiba, és éppen indultunk volna, ha Kocsika is úgy gondolta volna....... De Ő is szabira ment.... egyszerűen semmi sem történt az inditó kulcsfordulatra..... Teljesen kuka volt szegényke..... Természetesen frászt kaptunk, h mi lehet........ Tama kicsit körbenézett a kocsiban, és arra jutott, h szte valószinüleg nincs nagy baj, csak az aksi...... De most mit csináljunk????? Háááát... tudjátok, van az az autósklub-tagságunk, amiről már a zár kapcsán irtam.... Ez arról szól, h az ember befizet egy összeget, és akkor egy éven belül háromszor kihúzzák a bajból dijmentesen. Mivel ezt az összeget befizettük és nemsokára megyünk haza, úgy voltunk vele, h Tama nem gyalogol el órákig új aksiért - amire lehet, h nem is lesz szükségünk -, hanem igénybeveszünk egyet a három segitség közül. Tehát kihivtuk a "mentőt". Jose érkezett tört angolsággal.... Tényleg csak az aksi volt!!!!!!!!!!! - Hatalmas hála érte!!!!! :) Úgy tűnik, azon az este, amikor megérkeztünk ide, égve felejtettük belül a lámpát........... Az is kiderült, h nincs szükségünk új aksira, mert az egyébként teljesen jó!!!!!!! :)))))) Tehát végül - könnyes búcsú nélkül - sikerült elhagynunk Las Vegas-t! :)
Útközben szerettük volna megnézni a Joshua Tree Nemzeti Parkot, de igy, az időveszteség és a hőség miatt ennek csak a bejáratárig jutottunk.
Azt hittük, h már tól vagyunk a sivatagon, de még nem voltunk.....
Késő este rendben megérkeztünk San Diego-ba Susie-hoz! :) Susie anyukája Ila néni, aki a buffaloi református templomba jár. Susie befogadott minket négy napra a házában, amely San Diego egyik legszebb részén fekszik. Nagyon kedvesen, királyi módon gondunkat viseli. Kaptunk külön szobát teljesen külön fürdőszobával is. Köszönjük szépen! :)

17. nap: Las Vegas

New York és Disneyland

Bár még mindig kicsit feldultan ébredtünk az előző este eseményei miatt, elhatároztuk, h élvezni fogjuk Las Vegas-t, a szép lakosztályunkat és megnyerjük bosszúból a szálloda kaszinójában a főnyereményt - ez utóbbiról végül önként letettünk abból a megfontolásból, h úgysem fizetnék ki... :D
A nap nagy városnézéssel telt. A szállodánk a hires Fremont Street-en volt, igy itt kezdtük a nézelődést. Ebben az utcában az egyik főszám az, h embereket eregetnek drótkötélen az utca fölött. Itt található még - a Golden Nuggets Szállóban - egy hires aranyrög, a Hand of Faith is. Ugyan ennek a szállodának az akváriumában cápák uszkálnak.

Velence

A fremont Street-et elhagyva belefutottunk a Las Vegas Boulevard-ba, és ezek után ezt már el sem hagytuk... Először mégnéztük a Stratosphere-t, majd pedig az egész világot: Velencét, Párizst, New York-ot, Egyiptomot, Rómát, a Disneyland-et,  flamingókat, a vulkán- és a szökőkút-show-t...... Ez persze nem ment ilyen gyorsan, ahogyan leirom.... Minden kaszinókomplexum egy külön kis várossal ér fel... Az út elején még mosolyogtunk az egyméteres pohrakon, amelyeket mindenki hordozott magával.... de elég hamar megértettük, h tényleg, legalább annyi folyadákot kellett volna magunkkal vinnünk...... Alapvetőan az utca sokkal hosszabb volt, mint amire

Egyiptom

számitottunk........ és 10 nap természetjárás után a fények és a nyüzsgés nagyon lefárasztottak minket. Persze káprázatos volt tényleg a sok csillogás meg parádé, meg ez az egész elvarázsolt diszlet-amerika komolynak szánt karikatúra......... de az utca végére - amikorra már jócskán éjszaka lett - azt éreztük, h nem birjuk megtenni mégegyszer ugyanezt az utat - igy buszra ültünk. További képek.

16. nap: Subway és érkezés Las Vegas-ba

Zion túra

Éjjel nagyon meleg volt! :)))) Tama megint nyugtalan volt kicsit éjjel, mert az özikék közvetlenül a sátorunk mellett legelésztek, és Tama félt, h nehogy véletlenül ránk lépjenek... Tapssal és kulcscsörgéssel próbálta elhajtani öket, de persze ezek az állatok már immunisak minden emberi hangra...
Reggel összepakoltunk és elindultunk a híres Subway túrára, amelyre elözö nap regisztráltunk. :) Hááát.... Azért ahhoz, hogy az ember ránézhessen arra a kékeszöld kanyarulatra, ami minden reklámfotón rajta van, elöször le kell másznia a hegyröl a kanyonba, majd pedig pillanatonként váltakozó homokos-sziklás-vizes-gazos 

Zion túra

Zion túra

folyómederben (egyáltalán nem jelölt, kiépitetlen úton) 4 mérföldet kell bukdácsolnia.... Aggódtunk kicsit, h vajon jó helyen-úton vagyunk-e, de kb. 2 óra járkálálás után találkoztunk emberekkel, akik megnyugtattak minket. Végül megérkeztünk az alagútszerű képződményhez, amihez széles vizfolyás vezetett (benne kisebb-nagyobb medencékkel). A viz szép tiszta volt - és kicsit hideg. A vizfolyáson felfelé könnyű volt menni, de lefelé én össze-vissza csúszkáltam... Tama megkért, h fogjam a törülközőjét, de ahogy belecsúsztam a vizbe, az is csuromvizes lett... Tama -miután összeszedett engem - számonkérően kérdezte, h most mibe fog törülközni; persze mindezt tettetett durcival - tehát rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. :)))) Az idő nagyon eltelt, és még elöttünk állt az egész visszaút, a végén a hegymászással... Ráadásul a navigáció is kérdéses volt, mert a regisztrációnál a lelkünkre kötötték, h majd azt az egyet jegyezzük meg, h hol csatlakoztunk be a folyómederbe, mert majd ugyanott kell kimásznunk... Persze ezt elfelejtettük, de végül minden gond nélkül megtaláltuk. Ez egy igazi vadregényes túra volt - örülünk, h itt maradtunk. :)

Zion túra

Még ezen a napon át kellett vezetnünk Las Vegas-ba. Késő este hulla fáradtan, kiránduló nyomokkal magunkon megérkeztünk a szállodába... Ahol közölték velünk, h mivel elözö nap nem érkeztünk meg, törölték a szobafoglalásunkat, nincs szobánk... Úúúúúúúúúúúúúúúgy felhúztak............ Mondtam persze, h beszéltem velük telefonon, azt mondták, h minden ok, nyugodtan jöhetünk egy nappal később. Erre a pasi bájgúnár vigyorral közölte velem, h szte nem beszéltem velük, tudok-e egyáltalán egy nevet mondani, h kivel beszéltem. Persze tudtam, mert már megtanultam itt, h ilyen dolgokat meg kell jegyezni..... Erre mélyebben elkezdett kutakodni a számitógépben, aminek eredményeképpen feljött egy ablak, miszerint elősző nap óta be vagyunk csekkolva...... természetesen feltettük neki a kinos kérdést: "Mégis ki van becsekkolva a nevünkön tegnap óta - már csak arra az esetre is, ha

Subway

esetleg olyan dolgokról kapnánk majd számlát, amikhez közünk sincs????".A pasi tök hülyének nézett minket, mondta, h ez nemigy van, de nem mondta el, h akkor hogyan van.... Persze a gépben nem volt benne az a jegyzet, amit tegnap elvileg beirtak..... A pasi botrányosan viselkedet; minden mondatunkat háromszor félbeszakitotta, arcokat vágott és mosolyogva közölte, h nekünk nincs szobánk...... Egy idő után eljutottunk vele odáig, h azt már nem tudta letagadni, h beszéltem velük előző nap. Ekkor azzal jött, h az a baj, h az ügynökséget - akiken keresztül a foglalás történt, akiket mindig "használunk" - nem hivtam fel előző nap. Természetesen velük is beszéltünk előző nap - annak ellenére, h a szálloda szerint ez még előző nap nem volt szükséges..... Ezt is nehezen fogta fel, de bemutattuk erről a beszélgetésről is a "bizonylatot". Erre közölte, h nem jelent semmit, ha beszéltünk az ügynökséggel, mert, h a policy Mindez természetesen kemény vitákba és percekbe telt......... Mondtuk, h szeretnénk beszélni a főnökével. Persze ezt nem engedte meg, azt mondva, h ő a frontdeszk főnöke. Ekkor a pasi felháborodva közölte velem, h én ne beszéljek vele úgy - mindösszesen határozottan ismételgettem, h ez az ő hibájuk, ezért nekik kell

Zion túra

rendbetenniük - , mert h ő nem erre kapja a pénzét.... Ekkor elmondtam neki, h én vagyok a vendég és ő arra kapja a pénzét, h engem kiszolgáljon, és ha még supervisor is, ahogyan állitja, akkor felelős a munkatársai munkáiért és hibáiért is...... Végül kinyögte, h nincs szabad szobájuk - de a mi hibánk, h buktuk a foglalást - és ha akarunk, menjünk haza vele és aludjunk nála....... Mi csoda??????????????????? Még ott beszélgettünk egymással egy ideig, aminek következményeképpen felajánlotta, h felhiv egy másik szállodát  és mindenféle felár nélkül kerit nekünk szobát...... Már éppen kezdtünk izgulni, h milyen putriba fognak minket mindezek után elhelyezni...... Amikor hirtelen telefonált egy vendég amiatt, h lemondja az aznap este kezdődő foglalását -

Subway

mellesleg ez alatt az egy óra alatt, amig próbáltunk becsekkolni, elég sok vendég érkezett feldultan a pulthoz különböző okok miatt (pl.: miért terheltek bizonyos összegeket a kártyájukra, miért nemolyan a szoba, mint amilyet foglaltak... stb.). A pultos fickó egy szót sem szólt, csak becsekkoltatott minket ebbe az éppen megürült szobába...... Egyébként ennek a szállodának négyféle részlege van - természetesen mi eredetileg a legolcsóbba foglaltunk egy pici szobát, de éppen a legdrágább részlegből ürült meg egy szép nagy lakosztály.... tehát onnantól kezdve, h végül mégiscsak kaptunk szobát - 12-szer drágábbat, de persze felár nélkül - nagyon jó dolgunk volt..... Nagyon fáradt voltam, de ez az eset annyira felhúzott, h alig birtam elaludni...... Valahogy ez az, amit nem szeretek Amerikában.....

15. nap: Zion Nemzeti Park

Zion-vonat

Kora hajnalban keltünk (lovak „keltettek” minket), mert eredetileg úgy volt, h délutánig megnézzük a Zion Nemzeti Parkot (amelynek tövében előző este lesátoroztunk) és este átvezetünk Las Vegas-ba, az előre lefoglalt szállásunkra...... DE.... reggel... beérve a nemzeti parkba....... és érdeklődve az előre kinézett túraútvonalak iránt...... kiderült, h a legnépszerűbb túrára, amelyre naponta csak 18 embert engednek be és mindig már 3 hónappal korábban betelik a létszám és sokszor sorsolással döntik el, h ki a szerencsés......... és amely útvonalat természetesen mi is szeretnénk megnézni.......... 

Zion - Emerald Pools

tehát kiderült, h holnapra még van két hely, amire rögtön kellene regisztrálni magunkat............. Most mitcs csináljunk????? Van szállásunk-programunk.......... fáradtak vagyunk...... fürdőszobára vágyunk.......... DE arra jutottunk, h ez most egy hatalmas dolog..... és bejelentkeztünk arra a két helyre..... Először azt hittük, h ma este lemegyünk Las Vegas-ba, ahogyan terveztük, és majd holnap visszajövünk a túrára......... de végül kiszámoltuk.... és az jött ki, h olcsóbb Las Vegas-ban (ahol egyébként hirhedten olcsó a szállás – fele annyi kb., mint általában) egy éjszaka szállást veszni hagyni, mint oda-vissza vezetni.... Felhivtuk a szállodát, h egy nappal később érkezünk. Kérdeztük, h ez rendben van-e. Háromszor elmondták, h persze, állitólag egy hivatalos jegyzetet is készitettek minderről. Biztos, ami biztos alapon felhivtuk az ügynökséget is, akin keresztül foglaltuk ezt a szállást - tájékoztattuk őket is és ők is azt mondták, h renben. Itt, a Zion Nemzeti Parkban pedig van ilyen érkezési-sorrendes kemping, és mivel még nagyon korán volt, még találtunk szabad helyet. J Tehát a vadkaland egy nappal meghosszabbitva.

Zion

Úgy döntöttünk, h ma nem csinálunk teljesitménytúrát, mert a holnapit rázósnak mondják – ennek ellenére sikerült elég sokat sétálgatnunk a parkban. Ez egy gyönyörű park!!!!!!!! Komolyan!!!!!!! Ha valaki gondolkozik azon, h a korábban emlitettek közül melyikbe menjen, akkor ide jöjjön!!!!!!!!! Nagyon-nagyon élveztük a mai napot!!!!!! Itt is van ingyenes busz – ezzel közlekedtünk. Először a park egyik emblematikus részéhez, az Emerald Pools-hoz kirándultunk el: hatalmas sziklákról lecsorgó vizfátyolon keresztül lehet eljutni mini-tavakhoz. Ez egy nagyon családbarát park: nagyon kicsiktől kezdve a nagyon idősekig mindenki jól érzi magát, mökusok ülnek az ember ölébe, nincs olyan szigorú rend, mint máshol; kicsit fel lehet mászni a sziklára, kicsit bele lehet menni a folyóba, a kempingben azoka a nagyobb őzek mászkálnak – egyikkel együtt reggeliztünk.... Tényleg nagyon idillikus az egész!

Zion - folyóséta

Az Emerald Pools után a Riverside Walk nevű utat tettük meg – továbbra is ugyan abban a versbe illő hangulatban. Ennek az útnak a végén kezdődik egy másik nagyon népszerű túra, amely lépten-nyomon egy patakban visz. Nagyon szép idő volt – és nagyon jó volt látni, h az emberek mennyire élvezik ezt is.... Tehát annak ellenére, h nem igy terveztük.... belevetettük magunkat mi is a folyóba. Hihetetlenül felfiditó ez a túra!!!! J A vége felé két lány megkérdezte, h milyen nyelvet beszélünk, mert nem ismerték fel. Nagyon jót beszélgettünk Velük! Kérdésünkre, h „Ti amerikaiak vagytok?” – azt felelték, h „Technikailag, igen.” J És tényleg olyan nyitottak, értelmesek és tájékozottak voltak, h messze-messze túlszárnyalták azt a képet, ami bennünk eddig az amerikaiak többségéről kialakult. J Képek

14. nap: Búcsú a Grand Canyon-tól

Desert View kilátó

Nem irom le, hány órát aludtunk folyamatosan......... Iszonyat hideg volt éjjel, de fel sem tűnt.... ez a Bright Angel kicsit kiütött..... Amikor feklébredtem........ az egy dolog, h mit éreztem a lábaimban........ de.. képzeljétek... még hasizomlázam is volt! Délelőtt szépen lassan magunkhoz tértünk, összeszedtük a sátrunkat és  elindultunk következő állomásunkra.... Az út a Grand Canyon Nemzeti Parkon vitt keresztül. Mivel vasárnap volt, megáltunk a parkban található templomnál. Éppen akkor kezdődött az evangélikus istentisztelet – igy azon vettünk részt. Az istentisztelet után még megnéztünk a parkban egy régi indián házat és a Desert View nevű kilátót. Ez a kilátó nagyon tetszett nekünk: kivülről archaikusnak tűnő, kör alakú épület, belül peedig indián motivumok diszitik a falakat. 

A Grand Canyon-t elhagyva még sok-sok levezetendő mérföld várt minket....... sok-sok érdekességgel útközben: átsétáltunk a Colorado-folyó fölött a Navajo hidon, megálltunk egy nagyon régi indián háznál, amely mellett nagyon sok, a hegyről legördülő nagy sziklák tövébe épitett ház romjai láthatóak. Egy farm is pont útba esett – itt bölényeket tartottak a lovak és nyuszik mellett.

Bölényfarm

Kora estére eljutottunk célunkig, és egy nagyon jó sátorhelyet is kaptunk: zuhanyzóval, mosodával, internettel és reggeli teával-kávéval! J Nagyon örültünk neki! Én még mindig leamortizálva éreztem magam a kis kirándulástól... ezért igyekeztem kipihenni magam. Éjjel iszonyatosan hideg volt........ ez a napi hatalmas hőingadozás azért komoly dolog..................... 

További képek a Grand Canyon-ról itt.

13. nap: Grand Canyon – Vadles és Bright Angel Trail

Szarvas hajnalban

Mindenkitől azt hallottuk, h a Grand Canyon-t akkor látja az ember igazán, ha végigmegy a Bright Angel nevű kirándulóúton. Tehát eldöntöttük, h igazán megnézzük a Grand Canyon-t. A dolog szépséghibája mindösszesen annyi volt, hogy minden elmondás, leirás és személyes élménybeszámoló két napos útként mutatta be ezt az útvonalat – határozottan óvva attól, h bárki is megkisérelje egy nap alatt teljesiteni. De nekünk csak egy napunk volt rá............ Tehát...... egy nap alatt „kellett” végigjárnunk... Az út arról szól, h a Grand 

Mókus és táj

Canyon tetejétől indulva az ember leereszkedik 1000m-t, egészen a kanyon aljára, a Colorado-folyóig, majd pedig visszamászik – szintén 1000m-t. Mindezt összesen 25km alatt..... Tehát elhatároztuk, h nagyon korán indulunk........ hajnalban még őrült hideg volt, de megérte korán kelni: miközben keresztülhajtottunk a park egy részén, rengeteg „mule deer”-t láttunk – ez kicsit nagyobb szarvas-őzike. Nagyon szépek voltak. Még a napfelkeltét is láttuk a kanyon tetejéről.... majd nagy lélegzetvétellel nekiindultunk... alászálltunk...... 7-kor már iszonyat hőség volt...

Az út

Még az út elején bakkecskékkel is találkoztunk!!!!!! J Lefelé meredek volt, de nem volt annyira fárasztó – inkább csak az a tudat fárasztott minket, h majd még vissza is kell mászni. Közben pedig az út mentén figyelmeztető táblák voltak a következő feliratokkal: „A Bright Angel nem egynapos út!”, „Fontold meg! Lefelé szabadon dönthetsz, de feljönni kötelező!”.... Az út egyébként gyönyörű volt! Tényleg bele kell menni a Grand Canyon-ba, h feltáruljon a szemnek! Nem csak a táj volt szép, hanem az egész környezetnek volt egy különleges hangulata a kék madarakkal, a tájat néző 

Öszvérek

mókusokkal, a bakkecskékkel, a sziklákban lévő medencével és a hegyi szerpentinnel – olyan volt, mint egy zarándokút. 10:30-ra értünk le a folyóhoz, ami egyébként olyan hideg, h nem lehet benne fürödni... Kicsit belemártogattuk a kezünket, lábunkat – és elhatároztuk, h legalább 2-3 órát pihenni fogunk. Éppen akkor indult egy 9 napos rafting-túra.. ezzel a csapattal összeismerkedtünk, meghallgattuk az orientációjukat és megtudtuk, h egyikük nagymamája magyar volt. Időközben megérkezett a hires öszvértúra is (öszvérháton megtett Bright 

Colorado-folyó

Angel útvonal). Erőt gyűjtve rászántuk magunkat a visszaútra.... A hőség miatt vizes kendőket tettünk a fejünkre és a ruhánkat is bevizeztük.... és meglepő módon.... minden megdöbbenésünkre.... pikk-pakk eljutottunk a visszaút feléig!!!!!!!!!!!! J Lehet, h csak túlizgultuk??????? Háááááááááát.... ezután derült ki, h nem....... mert az út hátralévő része volt a legmeredekebb...... nagyon szenvedtünk........ volt olyan pillanat, amikor azt hittem, h nem birok továbbmenni........ de végül...... 
FELÉRTÜNK!!!!!!!!! J Az út egy népszrű nézelődőponttól indul és oda tér vissza... amikor felértünk... kicsit kimerülten néztünk ki a fejünkből, miközben fent nyűzsögtek a nézelődők..... egy idősebb pár odajött hozzám és megkérdezte, h mi van ott lent................
Iszonyat kimerültünk............ reggel a sátrunkat a kempingben hagytuk azt gondolva, h majd este milyen jó lesz oda visszatárni és csak rádőlni a matracra..... Ez igy is volt..........

12. nap: Grand Canyon - első pillantásra

Grand Canyon

Délelőtt megérkeztünk a soronkövetkező Nemzeti Parkba; a Grand Canyon-ba. Délről közeledtünk. Útközben autókiállitást láttunk. Erre a napra egy általános körbenézést terveztünk. A park területén ingyenes buszjáratok vannak, amelyek körbe-körbe járkálnak (15 percenként jön) és minden fontosabb állomásnál, kilátónál megállnak. Sok helyet nem is lehet autóval megközeliteni, csak a helyi buszokkal. Tehát buszozgattunk. Először a park keleti oldalán lévő kilátókat és a Földtani Múzeumot vettük szemügyre........... 

Régi állomás

háááát........... nem tudom, h az előzményeknek mekkora szerepük volt ebben..... de.... amikor kinéztünk, az volt az első gondolatunk, h ENNYI???????? Nyilván nagy volt, meg gigantikus, meg minden.... de azért látványra az Arches vagy a Canyonlands sokkal többet nyújtott....

Ezután a Grand Canyon Village-ben sétálgattunk: jártunk a régi vasútállomáson, egy régi pueblo házban, és bekukkantottunk a szálloda nyilvános előterbe. Ez nagyon szép és hangulatos volt; előkelő vadászkastély hangulatát tükrözve – és egyben eszünkbe juttatva a nászutunkat is.

Szép lassan átjutottunk a park nyugati felébe is. Állitólag a legszebb kilátás itt tárul az ember elé – és valóban; innen tényleg más volt az egész a Colorado-folyóval és a sejtelmes kékes-zöld szinű, nagyon halvány fányollal az egész kanyonon. Ezen a részen sétálgattunk kicsit a kanyon széle mentén és este megnéztük a napnyugtáta a Hopi Point nevű kilátónál, ami a legmélyebben nyúlik a kanyon fölé.

Grand Canyon

Igy, mindezzel együtt egy komplexebb és szebb képet nyerhettünk a Grand Canyon-ról, mint amennyit az első ránézés adott – a szépségek mellett azonban fenntartva valamennyire még első érzéseinket is...

Természetesen sötét lett mire véget ért a napnyugta... Még reggel kinéztünk a park bejáratától néhány percnyi kocsiútra lévő kempinget, ahová este abban a reményben mentünk vissza, h lesz még egy szabad hely.... A bejáratnál a „megtelt” tábla fogadott minket.... de ismét rábukantunk olyan emberkékre, akik megengedték, h melléjük telepedjünk. J

Napközben meleg volt, de erősen fújt a szél....... éjjelre viszont iszonyat hideg lett........ 3-5 Celsius fok...... Korábban azt hittem, ilyet sátorban nem lehet kibirni.... de mégis csak túlélhető... 

11. nap: Page – Horseshoe Bend, Antelope Canyon, Powell Lake és Glen Park

Horseshoe Canyon

Éjszaka nagyon rosszul aludtunk: iszonyat meleg volt, fáradtak voltunk és nagyon kényelmetlennek tűnt a kocsi.... Nagyon megörültünk, amikor elkezdett hajnalodni. A napfelkeltét Page egyik fő látványosságánál, a Horseshoe Bend-nél szerettük volna megnézni. Kocsival mentünk a kiránduló-útvonal kezdetéig, onnan pedig sétáltunk egy nagyot....... vagyis..... kicsit hamarabb érkeztek a reggel első fényei, mint amit az internet irt....... igy alakult úgy, h hajnal fél 5-kor (4:30) már homokdünén fölfelé szaladtunk versenyt a Holddal...... (én még pizsamában...) Jó reggelt! J De ez is megérte! Önmagában is csodálatosan gyönyörű a Colorado-folyónak ez a kanyarulata, de lemenő Holddal és felkelő Nappal... a másodpercenként változó szinvilágokkal... Mielőtt elindultunk volna Buffalo-ból egy néni azt

Nyuszi

 mondta nekünk, h azokon a helyeken lehet legjobban megcsodálni Isten kreativitását és teremtő erejét, amelyek utunk állomásait képezik..... ez sokszor eszünkbe jut ezekben a napokban... Tényleg csak Isten végtelen ereje és szeretet jut eszünkbe minderről.

Az Antelope Canyon-nal kapcsolatban pedig azt álmodtuk meg álmatlan éjszakánkon, h negnézzük – igzából főképpen ezért mentünk Page-be.... De az olcsóbb túrára megyünk, mert van ilyen is. Az olcsó van kora délelőtt és késő délután, amikor elvileg a fény még/már nem úgy süt be a kanyonba, ahogy az minden katalógusban látszik... ezekben az órákban feleannyiba kerül a belépő, mint a csúcsszezonban – ráadásul sokaktól hallottuk azt, h magán az 

Sivatagi rodeo

élményen a fény szöge olyan sokat nem vátoztat, ellenben az olcsóbb időpontokban sokkal kevesebb ember van és ezért sokkal jobban látható és fényképezhető a kanyon. Tehát reggeli után regisztráltunk a nap első Antelope Canyon túrájára egy navajo „utazási irodánál”... A regisztrációtól kiszuperált négykerék meghajtásos terepjárók vitték el az embereket 6-8 fős csoportonként a kanynhoz a sivatagon keresztül. Önmagában ez a sivatagi rodeó is megérte volna szerintem – hihetetlen élmény volt! Miután megérkeztünk ugyanebben a csoportban jártuk végig a kanyont navajo vezetőnkkel – a csoportok pár perces különbséggel indultak. A csoport és a vezető is nagyon jó, kedves és rendezett volt. Az 

Navajo vezetőnk

Antelope Canyon egy keskeny járat egy magas sziklában a sivatagban, amelynek a tetején itt-ott beszűrődik a fény – szürreális szineket, formákat és látványokat teremtve ezzel a kanyargó jártban. Az indiánok ezt lakhelyként használták – ma már csak rituális helyszin. Csaodaszép volt! Ezt erős lett volna kihagyni... Nem véletlenül a világ legtöbbet fényképezett helyszine. Hirtelen mintha nem a Földön lenne az ember. És képzeljétek!!!!!!!! Milyen extra ajándékot kaptunk!!!!!!! Elvileg 9:30 körül kellett volna kijönnünk a kanyonból, de valahogy nagyon sok csoportot betettek reggelre, nagy torlódás alakult ki, mi az egyik utolsó csoportban voltunk, és csak 10:30-kor értünk ki a kanyonból – és 10-től már megérkeztek a „drága fények” is! J

Antelope Canyon

Miután visszaraliztunk a kanyonból, elmentünk a Lake Powell (a Colorado felduzzasztásából adódott tó) partján fekvő strandra, ahová az éves nemzeti park kártyánkkal ingyen bemehettünk. Háááááát..... ez is lélegzetelállitóan szép volt: sziklás partú azurkék tó a sivatagban.... Itt strandoltunk egy kicsit. A csobbanás után még elmentünk megnézni a nagy gátat és a hidat (mindkettő a Colorado-folyón van, szintén Page-ben, a Glen Nemzeti Parkban). Ez egy mesébe illő erőditménynek tűnt számomra.

Kora délután elbúszúztunk Page-től és tovább indultunk lefoglalt SZÁLLÁSUNKRA Flagstaff-ba. IGEN!!!!!!!!! Kis civilizáció!!!!!!!! Ugye már tegnap is reménykedünk ilyesmiben, de nem jött 

Strand

össze.... ezért még tegnap megnéztük mai célállomásunk közelében a lehetőségeket és foglaltunk szállást. Igazából ennek régre nyúlik vissza a története.... Emlékeztek tavaly nyáron milyen szörnyű utam volt otthonról visszafelé Buffalo-ba??? Nagyon kiakasztott, és irtam is a légitársaságnak akkor egy levelet arról, h nagyon nem éreztem jól magam a fedélzetükön. Kárpótlásként egy ajándékutalványt kaptam egy full-extrás szállodába. Ennek a szállodaláncnak kb. minden városban van „fiókja”... Tamával arra jutottunk, h ezt a bónuszt majd ezen a nagy úton fogjuk felhasználni. A napokban arra is rájöttünk, h ez 

Glen Nemzeti Park

nem is jöhetne jobbkor, mint ennek a hosszú vadkalandnak a kellős közepén. J Ez egy elég drága szálloda (háromszor-négyszer annyiba kerül, mint amilyenekbe néha-néha betérünk), igy az ajándékutalványból csak egy nap jön ki, de ennek most nagyon örülünk! J Fürödtem! Hajatmostam! Most ÁGYBÓL irogatok! Van hűtő! J Tudjátok hogy lehet ezeket a dolgokat értékelni 4 nap döglesztő melegben tölltött kirándulás, fürdetlenség és sátoros-kocsis szállások után! J Tama most elment a mosodába – lesznek tiszta ruháink is! J    További képek

10. nap: Telepesek és indiánok – Bluff és Monumet Valley:

Bluff

Korán reggel szedtük a sátorfánkat és elindultunk Page felé. Megdöbbentő, h napok óta vezetünk, és még mindig ugyanazt a tájat látjuk: sivatag bozótokkal és sziklákkal. Ma sokat vezettünk, és úgy kifejezetten nem sok minden történt útközben... de azért igyekeztünk élményeket szerezni. Először – úgy értem, h néhány óra vezetés után – elhaladtunk egy nagyon vagánynak látszó „Farm, ahol élünk” stilusú hely mellett – vagyis megálltunk mellette. Először egy mesebeli boltba léptünk be, ahol egy telepes ruhát viselő néni nagyon kedvesen hozzánk lépett és elmesélte, hol vagyunk: 1880-ban 10 család missziót alapitani ment arra a helyre. Az útjuk nagyon viszontagságos és hosszú volt... Az

Bluff

udvaron látható falu reprodukciója ennek a missziós falunak – a bolt, ahol éppen álltunk, a templom, a házak, a felszerelések, és még némely szekér is eredeti elemeket tartalmaznak – körülbelül az eredeti helyükön. Egy kisfilmet is megnéztünk a telepesek ide vezető útjáról és sokat nézelődtünk a „faluban” is. Nagyon kedves és igen emlékezetes élmény volt. Nagyon örültünk, h megálltunk itt. Egyébként teljesen igyenes volt az egész – amely máig missziós szellemben működik.

Goosenecks State Park

Következő érdekesebb pont a Goosenecks State Park volt – ami alapvetően hatalmas hajtű-kanyonokról – befogadhatatlan geológiai képződményekről szól. Innen továbbhaladva láttuk a Mexikói Sapka nevű sziklát, majd pedig beértünk a Monument Valley-be. Itt valahogy elhittem volna, ha megjelentek volna azok a filmben látott indiánok.... ez tényleg a Vadnyugat.....: forróság, puszta, sivatag és sziklák.... Felfoghatatlan számunkra, h ezeken a helyeken járhatunk most.... A Monument Valley mellett letértünk a főútról és elindultunk egy helyi navajo település felé... legmegdöbbentőbb talán egy kemping volt, ami egy összetákolt bódén kivül a sivatagból és néhány tehénből és kecskéből állt.... Bed  and Breakfast.... A tehenek után átértünk Arizonába.... Nem hittem volna el, ha nem látom... de itt még kevesebb dolgot lehetett útközben látni, mint eddig ezen a napon....... persze, gyönyörű a puszta és a szikla

Monument Valley

együtállása... egy ideig... Ja..... gondolom talán a nagy kérdésetek, h minek is jövünk ide, Page-ba....... hááááát.... persze, az Antelope Canyon-t és a Lake Powell-t szeretnénk látni...... Az elősző kapcsán ma délután, miután beértünk Page-ba, kis piackutatást tartottunk...... A helyzet ugyanis az, h ez a Canyon navajo földön van – és csak navajok által vezetett túrával lehet bejuni oda..... ezt tudtuk.... gondoltuk, h majd lepraktálunk egy kedves navajoval olcsóért, mert az internetes árak elég borsosak..... Azonban az nem úgy megy.... nem túl engedékenyek... persze valamivel olcsóbbak a helyi bódék, mint az internetes foglalás.... de hét

Nem itt aludtunk...

azért....... kettőnk belépője a 1,5 órás túrára már kiadna egy Disneyland belépőt... Szóval még alszunk erre egyet........ Jaaaa.... az alvás..... eredetileg is úgy készültünk, h valószinűleg ebben a 9 éjszakás, alapvetően zuhanyzómentes kempingezésben lehet, h jogosultságot fog nyerni egy este egy olcsó szálloda...... mostanra már nagyon jól esett volna ez.... azonban Page nem az a hely, ahol bármi is olcsó lenne........ de viszont van Walmart..... A McDonald’s-ban pedig ingyenes wifi és áram (vettünk egy üditőt, mert már a fényképezőket nagyon fel kellett tölteni...). Eszünkbe jutott két film: egyikben a főhős a reptéren, a másikban pedig a Walmartban él.....