Wellness

Új kis gépünk

Tama múlt hét elején nagyon rosszul volt.... a gyomrát támadta meg vmi - de valószínűleg semmi fertőző, "csak" gyomorrontás. Mindenesetre nagyon rosszul volt, be is lázasodott. És pont akkor volt a kocsi a szerelőnél, tehát még tömegközlekednie is kellett Tamának.... Annak mondjuk örültünk, h nem tartott 2-3 napnál tovább. Közben készen lett a kocsi is: a féltengely és a gumik lettek kicserélve. A féltengelyről mindenki, aki megnézte, mást mondott: a skála az "ezzel nem szabad menni addig, amíg ki nem lesz cserelve"-től a "á! ennek semmi baja"-ig tartott.... Végül arra jutottunk, h jobb a nyugalom és a békesség, így inkább kicseréltettük. Az egyik kerekünkben pedig egy olajcsere alkalmával észrevettünk egy hatalmas fém szöget..... nem tudjuk, mióta jártunk így vele.... ezt is jobbnak láttuk kicserélni, és igazából már a többi gumira is ráfért a csere: egy év alatt 25 ezer mérföldet tettünk meg ezzel a kocsikával.... Sztünk kedves tőle, h ilyen jól bírja....

Újabb Family-cikk

A rendelőben kitaláltak nekem új, izgalmas feladatokat, így most életemben először megadatott számomra az a nagyszerű lehetőség, hogy kipróbálhatom, milyen heti öt napot dolgozni...... Nem túl jó...... Egyébként mindig írogatok a Familynek, a februári számban a kríziskezelésről. Amikor február elején megkaptam az újság ajándék példányát, belém hasított, h január elejére meg volt beszélve a szerkesztővel, h küldök még egy másik írást is, másik témáról ugyan ebbe a számba.... de ezt teljesen elfelejtettem........ annnnnnnnnnnnnyira kínosan éreztem magam........... írtam neki, h bocsi, és nagyon kedvesen írta, h minden OK, írjam meg a következőbe. ;)
Régóta gondolkozunk azon, h vegyünk egy kicsi fényképezőgépet... Tamának ugye van a nagy, amit szeretünk, de sokszor megállapítjuk, h jó lenne egy nagyon jó kicsi is bizonyos esetekre - mert bizony van, h nehezen megoldható a naggyal való közlekedés. Ééééééééééééééés pár hét múlva megyünk is egy olyan helyre - nagyon nagyon izgi lesz - ahová a nagyot nem "mernénk" vinni - ugye, mondtam, h izgi!!! :) -, és ez felgyorsította
ezt a gondolkodási folyamatot.... Nézelődtünk, mik vannak... Az alaphelyzet ugye az volt, h nagyon jót szeretnénk nagyon olcsón.... Képzeljétek, annyira hálásak vagyunk!!!!!! Kinéztünk egyet, ami mindkettőnknek nagyon tetszett (canon powershot elph 530 HS) - és egy helyen pont volt egy darab belőle 75%-os kedvezménnyel!!!!!!!!! Ma érkezett meg, most este azzal játszunk. :)))) Csak pár dolog róla röviden: 12x zoom, wifi, jó videaokamera (ilyet is nagyon szerettünk volt). És az egész kis izé simán elfér a fél tenyeremben. :) $38-ért kaptuk cserébe. :) Most gyorsan, a nagy utazás előtti pár hétben, igyekszünk majd jól áttanulmányozni a készüléket. :) Ja... és hogy majd hova megyünk??? Na erről majd nyilván írok, ha élve visszatértünk. ;)

Ezt kaptuk kínai-magyar barátainktól

Múltkor írtam, h nagyon ki kellene már találnunk, h mikor is menjünk haza.... Hát mostanra ez is kialakult: július 19-én érünk haza..... Annnyira furcsa... eddig mindvégig olyan végtelennek tűnt az ittlétünk, most meg kicsit ijedten tapasztaljuk, h mindjárt vége. Kicsit az is furcsa, h itt még egy évig biztosan lenne munkánk - és a Doktorék nagyon nyúznak is minket, h maradjunk - de mi hazamegyünk a semmire. Tama szerencséjére nekem nincs kedvem döntéseket hozni, így átálltam tradicionális üzemmódba: csinálom, amit Ő mond. :) Egyik nap közölte velem, h így egyszerűbb az élet..... Azért az jó, h ehhez a kalandhoz is annnnnnyi biztatást kapunk Istentől. És tényleg, ha visszanézünk csak az ittlétünkre, tényleg ciki hitetlenkedni...... Olyan jó ez a kis könyvecske is, amit Tama kapott tőlem Valentin napra. Most ez a napi áhítatos könyvünk. Egy idézet belőle: "Az élet kulcskérdése nem az, h mennyire vagyok erős, hanem az, h mennyire erős Isten."

Tama, amikor elolvassa a nutrition and wellness tanár levelét :)

Egyébként a kalandról és otthoni munkáról: két hete kiderült, h az a munka, amit nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon szerettem volna, amivel kapcsolatban már másfél éve levelezgettem ezzel-azzal, és amiben már több körön túl voltam.... háááááát.... most így, a vége felé kiestem............. :(((((( ez nem érintett túl jól.... :((((( de vhol már ilyeneken nem tudok meglepődni.... Azt hiszem, immunis lettem a kalandokra. ;)
Tama kínlódik eléggé ezzel az utolsó félévével a suliban.... Most már csak amolyan töltelék-szabadon választandó tantárgyak maradtak Neki, mint például a kémia..... meg persze az irodalom, amiből minden hétre el kéne olvasnia egy regényt és esszét írnia róla megadott témakörökben..... És a legviccesebb a nutrition and wellness, ami már végképp nem az Ő kis lelkének való. Egyik este kétségbeesve kérdezte tőlem, h mi fog Vele történni, ha többet evett az előírtnál?? Az nagyon nagy baj-e??? Mi baja lesz????? Nem értettem igazából a kérdést, de végül kiderült, h csak a javasolt napi kalóriabevitel és Tama étkezési szokásainak találkozásáról van szó...... Egyik reggel pedig - Tama már a számítógép előtt ült mire én felébredtem - ahogyan benyitok a dolgozószobába, Tama teljes elképedéssel néz rám.... kérdezem, h mi a baj.... erre elmondja, h a Tanár írt neki levelet, h aznap strandcuccban menjen órára, mert meg akarja mérni a mellbimbóját és a köldökét.......... :)))))))) Tama efölött nem nagyon bírt napirendre térni és nem értette, h mi van..... teljesen odáig volt... (Egyébként meg persze testzsír-arány mérés volt az aznapi anyag a nutrition and wellness órán..... :))))) )