Úton hazafelé

Bowlingozás - az egyik csapat

Múlt hét szombaton magyar diákos bowlingozás volt. :))) A pálya nem volt egy nagy szám.... többünk egybehangzó véleménye szerint nem volt egyenes, a kijelző néha átugrott egy-egy embert vagy rossz helyre írta az eredményt, és csak nehéz golyók voltak..... Hogy mennyire nehéz??? Nagyon nagyon nehéz.... a fiúk alig bírták el..... végül kaptunk egy-két lányosabbat is, de azért még így sem volt egyszerű. :)

Járda

A hétköznapjaink nagyon pörgősen és kimerítően telnek és Tamának ugye még iskolája is van...... :))) Én már csak
mosolygok, amikor este 10-kor rájön, h éjfélig el kell olvasnia egy könyvet és esszét kell írnia belőle..... De azért már Neki sincs sok hátra.
A kocsit most hétvégére le kellett adni Pista bácsinak, a helyi magyar autószerelőnek. (Egy rövid kitérő Pista bácsi kapcsán: Még tavaly télen történt, hogy Pétert, az orvost szerettem visszahívni telefonon; éppen egy beszélgetés közepén voltam Vele, de lemerült a telefon és rá kellett tenni a töltőre....történetesen Péter és Pista bácsi egymás után következnek a telefonunkban.... Véletlenül mellékattintottam... kicsöngött, beleszólt egy férfi hang... én pedig természetesen folytattam a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk:

- Tehát milyen volt a karácsonyod?
- Köszönöm, jó volt - hangzott a túloldalról.
- Gyerekek mind itt voltak? - kérdezgettem tovább
- Nem - volt a válasz, majd folytatta a Hang: Figyelj, sztem te nem engem akartál hívni.

Talicska és könyv

- Dehogynem.
- Én Pista vagyok, az autószerelő.
- Uhhhhh..... akkor tényleg nem. :))))))))))) )
Szóval Ő Pista bácsi, és Nála kellett hagynunk pénteken a kocsit (hétfőre lesz meg). Nincs nagy gond, igazából ezt igyekszünk megelőzni. :) Tama vitte el pénteken Pista bácsihoz a kocsit. A nagy kérdés ugye az volt, h utána hogyan fog hazajutni..... Nézegettük interneten a lehetséges "BKV" útvonalakat... és furcsa módon valahogy minden lehetőség ugyan úgy kezdődött és végződött: "Sétálj 23 percet". Ez nagyon jól leírja az itteni tömegközlekedéses

helyzetet.... Ja, meg persze az is, h az az út, ami kocsival kb. 15 perc, az busszal majdnem egy óra........ Még adalék a dologhoz, h a járdákat errefelé nem szeretik lapátolni, ahogyan azt láthatjátok is...... Ja... igen.... itt mindig van hó... sok hó....
Vettünk egy kis hűtőt, mert amit eddig használtunk kölcsönben, azt most vissza kellett adnunk. Egyszerűbben, olcsóbban és sokkal jobbat találtunk, mint amire számítottunk. :)

Házikó - rajz

Valentin napra kaptam Tamától egy nagyon aranyos, szívecske alakú növényt. :) Ő pedig egy talicskát kapott tőlem egy kicsi rajzos-idézetes könyvvel: Max Lucado: Isten térképe új kezdetekhez (persze angolul). Azért ezt, mert mostanában már egyre jobban érezzük, h ismét egy új korszak fog kezdődni az életünkben, amit elég szorongva várunk.... Ez az egész hazamenetel-munkakeresés-mikor menjünk haza-mihez kezdjünk gondolatkör..... Sokat beszélünk arról, h jó lenne ebben a hitetlenségünkben is megújulni.... hát.... reméljük, tényleg így lesz...... Most egyébként a legaktuálisabb feladat annak eldöntése, h pontosan mikor is menjünk haza.....
Ismét megszállt engem a rajzolhatnék....... készítettem még Tamának egy kis képet a házikóról..... Porpasztellel szerettem volna, de itt nincs olyanom.... így a sminkkészlet maradt.... ;) Mostanában nagyon nagyon erősen bennem van, h szeretném otthon érezni magam..... A rajzon nyilván ezer hiba van..... de azért azt is megmutatom.... :)