Wellness

Új kis gépünk

Tama múlt hét elején nagyon rosszul volt.... a gyomrát támadta meg vmi - de valószínűleg semmi fertőző, "csak" gyomorrontás. Mindenesetre nagyon rosszul volt, be is lázasodott. És pont akkor volt a kocsi a szerelőnél, tehát még tömegközlekednie is kellett Tamának.... Annak mondjuk örültünk, h nem tartott 2-3 napnál tovább. Közben készen lett a kocsi is: a féltengely és a gumik lettek kicserélve. A féltengelyről mindenki, aki megnézte, mást mondott: a skála az "ezzel nem szabad menni addig, amíg ki nem lesz cserelve"-től a "á! ennek semmi baja"-ig tartott.... Végül arra jutottunk, h jobb a nyugalom és a békesség, így inkább kicseréltettük. Az egyik kerekünkben pedig egy olajcsere alkalmával észrevettünk egy hatalmas fém szöget..... nem tudjuk, mióta jártunk így vele.... ezt is jobbnak láttuk kicserélni, és igazából már a többi gumira is ráfért a csere: egy év alatt 25 ezer mérföldet tettünk meg ezzel a kocsikával.... Sztünk kedves tőle, h ilyen jól bírja....

Újabb Family-cikk

A rendelőben kitaláltak nekem új, izgalmas feladatokat, így most életemben először megadatott számomra az a nagyszerű lehetőség, hogy kipróbálhatom, milyen heti öt napot dolgozni...... Nem túl jó...... Egyébként mindig írogatok a Familynek, a februári számban a kríziskezelésről. Amikor február elején megkaptam az újság ajándék példányát, belém hasított, h január elejére meg volt beszélve a szerkesztővel, h küldök még egy másik írást is, másik témáról ugyan ebbe a számba.... de ezt teljesen elfelejtettem........ annnnnnnnnnnnnyira kínosan éreztem magam........... írtam neki, h bocsi, és nagyon kedvesen írta, h minden OK, írjam meg a következőbe. ;)
Régóta gondolkozunk azon, h vegyünk egy kicsi fényképezőgépet... Tamának ugye van a nagy, amit szeretünk, de sokszor megállapítjuk, h jó lenne egy nagyon jó kicsi is bizonyos esetekre - mert bizony van, h nehezen megoldható a naggyal való közlekedés. Ééééééééééééééés pár hét múlva megyünk is egy olyan helyre - nagyon nagyon izgi lesz - ahová a nagyot nem "mernénk" vinni - ugye, mondtam, h izgi!!! :) -, és ez felgyorsította
ezt a gondolkodási folyamatot.... Nézelődtünk, mik vannak... Az alaphelyzet ugye az volt, h nagyon jót szeretnénk nagyon olcsón.... Képzeljétek, annyira hálásak vagyunk!!!!!! Kinéztünk egyet, ami mindkettőnknek nagyon tetszett (canon powershot elph 530 HS) - és egy helyen pont volt egy darab belőle 75%-os kedvezménnyel!!!!!!!!! Ma érkezett meg, most este azzal játszunk. :)))) Csak pár dolog róla röviden: 12x zoom, wifi, jó videaokamera (ilyet is nagyon szerettünk volt). És az egész kis izé simán elfér a fél tenyeremben. :) $38-ért kaptuk cserébe. :) Most gyorsan, a nagy utazás előtti pár hétben, igyekszünk majd jól áttanulmányozni a készüléket. :) Ja... és hogy majd hova megyünk??? Na erről majd nyilván írok, ha élve visszatértünk. ;)

Ezt kaptuk kínai-magyar barátainktól

Múltkor írtam, h nagyon ki kellene már találnunk, h mikor is menjünk haza.... Hát mostanra ez is kialakult: július 19-én érünk haza..... Annnyira furcsa... eddig mindvégig olyan végtelennek tűnt az ittlétünk, most meg kicsit ijedten tapasztaljuk, h mindjárt vége. Kicsit az is furcsa, h itt még egy évig biztosan lenne munkánk - és a Doktorék nagyon nyúznak is minket, h maradjunk - de mi hazamegyünk a semmire. Tama szerencséjére nekem nincs kedvem döntéseket hozni, így átálltam tradicionális üzemmódba: csinálom, amit Ő mond. :) Egyik nap közölte velem, h így egyszerűbb az élet..... Azért az jó, h ehhez a kalandhoz is annnnnnyi biztatást kapunk Istentől. És tényleg, ha visszanézünk csak az ittlétünkre, tényleg ciki hitetlenkedni...... Olyan jó ez a kis könyvecske is, amit Tama kapott tőlem Valentin napra. Most ez a napi áhítatos könyvünk. Egy idézet belőle: "Az élet kulcskérdése nem az, h mennyire vagyok erős, hanem az, h mennyire erős Isten."

Tama, amikor elolvassa a nutrition and wellness tanár levelét :)

Egyébként a kalandról és otthoni munkáról: két hete kiderült, h az a munka, amit nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon szerettem volna, amivel kapcsolatban már másfél éve levelezgettem ezzel-azzal, és amiben már több körön túl voltam.... háááááát.... most így, a vége felé kiestem............. :(((((( ez nem érintett túl jól.... :((((( de vhol már ilyeneken nem tudok meglepődni.... Azt hiszem, immunis lettem a kalandokra. ;)
Tama kínlódik eléggé ezzel az utolsó félévével a suliban.... Most már csak amolyan töltelék-szabadon választandó tantárgyak maradtak Neki, mint például a kémia..... meg persze az irodalom, amiből minden hétre el kéne olvasnia egy regényt és esszét írnia róla megadott témakörökben..... És a legviccesebb a nutrition and wellness, ami már végképp nem az Ő kis lelkének való. Egyik este kétségbeesve kérdezte tőlem, h mi fog Vele történni, ha többet evett az előírtnál?? Az nagyon nagy baj-e??? Mi baja lesz????? Nem értettem igazából a kérdést, de végül kiderült, h csak a javasolt napi kalóriabevitel és Tama étkezési szokásainak találkozásáról van szó...... Egyik reggel pedig - Tama már a számítógép előtt ült mire én felébredtem - ahogyan benyitok a dolgozószobába, Tama teljes elképedéssel néz rám.... kérdezem, h mi a baj.... erre elmondja, h a Tanár írt neki levelet, h aznap strandcuccban menjen órára, mert meg akarja mérni a mellbimbóját és a köldökét.......... :)))))))) Tama efölött nem nagyon bírt napirendre térni és nem értette, h mi van..... teljesen odáig volt... (Egyébként meg persze testzsír-arány mérés volt az aznapi anyag a nutrition and wellness órán..... :))))) )

Úton hazafelé

Bowlingozás - az egyik csapat

Múlt hét szombaton magyar diákos bowlingozás volt. :))) A pálya nem volt egy nagy szám.... többünk egybehangzó véleménye szerint nem volt egyenes, a kijelző néha átugrott egy-egy embert vagy rossz helyre írta az eredményt, és csak nehéz golyók voltak..... Hogy mennyire nehéz??? Nagyon nagyon nehéz.... a fiúk alig bírták el..... végül kaptunk egy-két lányosabbat is, de azért még így sem volt egyszerű. :)

Járda

A hétköznapjaink nagyon pörgősen és kimerítően telnek és Tamának ugye még iskolája is van...... :))) Én már csak
mosolygok, amikor este 10-kor rájön, h éjfélig el kell olvasnia egy könyvet és esszét kell írnia belőle..... De azért már Neki sincs sok hátra.
A kocsit most hétvégére le kellett adni Pista bácsinak, a helyi magyar autószerelőnek. (Egy rövid kitérő Pista bácsi kapcsán: Még tavaly télen történt, hogy Pétert, az orvost szerettem visszahívni telefonon; éppen egy beszélgetés közepén voltam Vele, de lemerült a telefon és rá kellett tenni a töltőre....történetesen Péter és Pista bácsi egymás után következnek a telefonunkban.... Véletlenül mellékattintottam... kicsöngött, beleszólt egy férfi hang... én pedig természetesen folytattam a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk:

- Tehát milyen volt a karácsonyod?
- Köszönöm, jó volt - hangzott a túloldalról.
- Gyerekek mind itt voltak? - kérdezgettem tovább
- Nem - volt a válasz, majd folytatta a Hang: Figyelj, sztem te nem engem akartál hívni.

Talicska és könyv

- Dehogynem.
- Én Pista vagyok, az autószerelő.
- Uhhhhh..... akkor tényleg nem. :))))))))))) )
Szóval Ő Pista bácsi, és Nála kellett hagynunk pénteken a kocsit (hétfőre lesz meg). Nincs nagy gond, igazából ezt igyekszünk megelőzni. :) Tama vitte el pénteken Pista bácsihoz a kocsit. A nagy kérdés ugye az volt, h utána hogyan fog hazajutni..... Nézegettük interneten a lehetséges "BKV" útvonalakat... és furcsa módon valahogy minden lehetőség ugyan úgy kezdődött és végződött: "Sétálj 23 percet". Ez nagyon jól leírja az itteni tömegközlekedéses

helyzetet.... Ja, meg persze az is, h az az út, ami kocsival kb. 15 perc, az busszal majdnem egy óra........ Még adalék a dologhoz, h a járdákat errefelé nem szeretik lapátolni, ahogyan azt láthatjátok is...... Ja... igen.... itt mindig van hó... sok hó....
Vettünk egy kis hűtőt, mert amit eddig használtunk kölcsönben, azt most vissza kellett adnunk. Egyszerűbben, olcsóbban és sokkal jobbat találtunk, mint amire számítottunk. :)

Házikó - rajz

Valentin napra kaptam Tamától egy nagyon aranyos, szívecske alakú növényt. :) Ő pedig egy talicskát kapott tőlem egy kicsi rajzos-idézetes könyvvel: Max Lucado: Isten térképe új kezdetekhez (persze angolul). Azért ezt, mert mostanában már egyre jobban érezzük, h ismét egy új korszak fog kezdődni az életünkben, amit elég szorongva várunk.... Ez az egész hazamenetel-munkakeresés-mikor menjünk haza-mihez kezdjünk gondolatkör..... Sokat beszélünk arról, h jó lenne ebben a hitetlenségünkben is megújulni.... hát.... reméljük, tényleg így lesz...... Most egyébként a legaktuálisabb feladat annak eldöntése, h pontosan mikor is menjünk haza.....
Ismét megszállt engem a rajzolhatnék....... készítettem még Tamának egy kis képet a házikóról..... Porpasztellel szerettem volna, de itt nincs olyanom.... így a sminkkészlet maradt.... ;) Mostanában nagyon nagyon erősen bennem van, h szeretném otthon érezni magam..... A rajzon nyilván ezer hiba van..... de azért azt is megmutatom.... :)

Super Bowl

Női kártyaasztal

Tegnap, vasárnap volt a Super Bowl, amire az amerikaiak többsége lázas izgalommal készülődik minden évben. Ez az amerikai football bajnokság döntője, amelyet idén Denver és Seattle vívott egymással New Jersey-ben. Tavaly a meccs idejében más programunk volt, de idén már úgy voltunk vele, h ha már itt vagyunk, akkor nézzük meg. Kaptunk is egy nagyon kedves meghívást; az összes itteni magyar diákot meghívták a magyar házba a meccsnézéssel egybekötött vacsira. Kicsit végül sűrűre sikerült ez a délután, mert magyar istentisztelet is volt, ahol mi vállaltuk be a szeretetvendégséget, utána pedig néhány diáktársunknak megígértük, h elvisszük őket a meccsnézésre. A szeretetvendégségre Tama sütött nagyon finom sajtos pogit, én pedig kakaós sütit, fánkot és kétféle kenyeret, amihez körzöttet is készítettem, meg még vittünk hozzá ezt-azt. Nekem úgy alapvetően nem volt kedvem reggeltől estig nyüzsizni, felvetettem Tamának, h mi lenne, h ha miután mindent megsütöttem otthon, szépen otthon maradnék..... Nem
támogatta az ötletet, így mennem kellett.... :S

Amiből nem ettem

A templomban azt mondták, h minden finom lett. Annnnnnnnnnnnnnyira aranyosak egyébként ezek a nénik, bácsik..... Komolyan nagyon fognak hiányozni.....

A "nagy" kivetítő (az a kicsi ott, elől)

A meccsnézéssel kapcsolatban Tamának voltak fenntartásai, mert amikor vmilyen műsor van a Magyar Házban, akkor egy ősrégi "nagy" tévén szoktunk próbálkozni kivetítéssel, ami azért ehhez kicsit kicsi, és nem mindig működik..... Tama előre megkérdezte, h ugye nem ezen nézzük majd a döntőt.... Mondták, h dehogy is, lesz nagy kivetítő..... Ennek ellenére, amikor megérkeztünk, a rettegett tv
volt betolva a színpad közepére...... Egyébként meg
elég kocsma-hangulat volt.... Sztem pár bácsi már eleve ittasan jött, és a magyar háznak is van italozó része..... Ezt még a kolbász sem tudta felszívni.... Amikor a meccs elkezdődött, spanyolul szólt a közvetítés. Egyik diáktársunk, aki mindössze pár hete érkezett, kedves naivsággal magához ragadta a távirányítót, h megpróbálja átállítani...... Erre egy "ázott" bácsi kb. anyázni kezdte őt és még cifrábbakat is mondott neki, számonkérve azért, h miért görög nyelvre állítja, amikor Amerikában vagyunk.... Hihetetlen, h miért kell egymást állandóan csesztetni................... Szegény srác meg néma csendben próbálkozott.... Tama már végül odament megmagyarázni a bácsinak, h mi a valódi helyzet, de

Kötögetés

ez nem sokat segített........... Végül a közvetítés maradt spanyol, és a srác odament a bácsihoz és asztaltársaságához és beszállt a pókerbe, amit ők éppen játszottak..... Innentől megnyugodott a hangulat. Azért a barátságuk akkor ért tetőfokára, amikor az este végén a pénzt, amit a srác nyert, a bácsi hozzásöpörte a saját nyereményéhez azzal, h ezt mind ő nyerte, a srác pedig szó nélkül beletörődött............. Hihetetlen, h nem lehet Magyarországtól elég távol kerülni..................
Egyébként a meccs közben több asztalnál kártyáztak, volt néni, aki kötögetett, Tama pedig egyik kedves ismerősünk, András mellett megtudta a szabályokat. :)) Természetesen ez a nap irtó sokáig tartott..... Egyébként nem volt túl izgalmas a meccs; Denver, aki az esélyesebb volt 43:8-ra kikapott...... Nekem vhogy az az érzésem volt, h bármikor, amikor a képernyőre néztem, egy Seattle-játékos rohant keresztül a pályán és nincs körülötte senki.............