Új félév

Rendelős szülinap

Az a nagyon nagy hó elmúlt, de utána nem sokára megérkezett az újabb adag - ahogyan azt talán ismét
lehetett hallani otthon... Az amerikai (most ez alatt a rendelőit értem) színes egyvelegből adódóan viccesnek tűnő párbeszédnek lehetünk néha részesei. Például, egy jemeni férfitől kérdezte Tama, h szeret-e havat lapátolni.... Erre a férfi nagy szemekkel, ledöbbenve meredt Tamára és kijelentette: "Én nem lapátolok havat, hát van énnekem feleségem, h lapátoljon". :) Mondom... csak viccesnek tűnik.... Azért nálunk még főképpen Tama lapátol, én csak imitálok vmit néha. ;)

A tabló

Ezen a héten hétfőn volt Péternek, a doktornak és egyben a CTP elnökének a születésnapja. Megbeszéltük, h Ágó, aki szintén magyar és a rendelőben dolgozik, főz csirkepörit és nokedlit, Tama süt tortát, én pedig készítek egy kis lecsót, mert az egyik amerikai kolléganőnk nem szereti a húsit. Természetesen a csirke és a pöri nagyon jól sikerült (mindig Ágó a szakács a CTP-s rendezvényeken). Sajnos, ott, ebéd közben kiderült, h kolléganőnk a hagymát sem szereti............. Tama nagyon nagyon finom, full extrás tortát csinált: vékony piskóta alapon csokikrém, azon pedig lime-os, túrós, vaníliás, joghurtos, tejszínes krém, a tetején pedig kakaóba forgatott mandulák. Egyébként Tama két tortát sütött....... a másik cheescake volt otthonra, nekem. ;).
Szerettük volna Péter szülinapját CTP-s összbuliban is megünnepelni. Jó "ürügynek" tűnt, h sok új diák

CTP-s szülinap

érkezett modt januárban, és akkor egy nagy találkozó Velük.......... csak sajnos egyik diáktársunk nem tudta, h most jön a szülinap és hamarabbra megszervezett egy találkozót a újakkal.... Így szerveztünk még egy találkozót azokkal az újakkal, akik az elsőn nem tudtak ott lenni - ez akart a szülinap lenni..... A szépséghiba csak az volt, h szép lassan, a kitűzött napon vmiért minden új lemondta valamiért a dolgot...... így csak mi, "régiek" voltunk jelen..... De azért jól esett Neki, örült. Ágó kitalálta, h készítsünk egy aktuális diák-tablót a CTP jelmondatával ajándékba. Tama szerkesztette ezt össze. :)) Sztem jól sikerült. ;) További próbálkozásokat még megnézhettek itt.

Jégcsap az ablakunkban...

Ezen a héten elkezdődött Tamának az iskola.... Nem lennék a helyében..... Egyébként meg... Tama dékáni kitüntetést kapott előző félévi tanulmányi eredményéért. :) Nekem most kicsi pihi következik: vége a sulinak és most már félállás helyett teljes állásban dolgozom a rendelőben. Még mindig sokkal nyugodtabb most így az élet, mint az előző 1-1,5 évben volt.
A rendelőben mindig újabb és újabb kihívásokkal lehet találkozni, ha az ember nem elég óvatos..... Egyik álmos reggel, amikor még kb. ki sem nyitottunk és még csak összesen hárman kóvályogtunk félálomban az irodában, egyik idős amerikai kolléganőnk egyszer csak, egyik elvétett lépésemnél, a kezembe nyomta a telefonkagylót, h Ő ezt nem érti, csináljam én, amit mondanak......... hirtelen az jutott eszembe, h akkor én miért érteném???? - mivel még nem tudtam, miről van szó..... Még annyit érdemes tudni, h ez a kolléganőnk nagyon rossz viszonyban van a számítógépekkel. Mentségére szolgáljon, h már 70 éves.... de valahogy rémálma a számítógép. Amikor pár éve a rendelőben bevezették a számítógépet, akkor majdnem mennie kellett, mert nem tudta egyáltalán használni...... azért összeszedte magát, és amit nagyon kellett, azt megtanulta - tehát: nem érti; h mikor mit csinál, de tudja, h a saját munkájához mikor mit kell nyomogatni.... Tehát nem egy életbiztosítás azért a dolog.... Szóval ideadta a telefon..... Hamar rádöbbentem, h a gond az volt, h aznap reggel nem indult el a rendelő belső egészségügyi rendszere, és Ő halált megvető bátorsággal felhívta az üzemeltető cég segítő-csoportját........ Akik persze - legnagyobb ijedtségére - elkezdték mondani, h mit csináljon....... Szegény pedig már ott elakadt, h "Nyissa meg a start menüt!"......    nem mondom, h izgalmas fél órában volt részem...... de legalább sikerült kis örömöt szerezni a kolléganőnknek.