Clevelandi Magyar Bál - 2.

Kilátás a szobánkból - Cleveland

Idén 53. alkalommal került megrendezésre Cleveland-ban a Magyar Kongresszus és a Magyar Bál, amelyhez mi is csatlakoztunk - ahogyan ezt tavaly is tettük - és én idén is előadtam. Csütörtökön volt ugye a Hálaadás, amely sok ötletünk lett volna, de végül minden úgy alakult, hogy kora reggeltől késő estig ültünk egymás mellett az íróasztalnál és püföltük a számítógépeinket - tehát iskolai kötelességeinket teljesítettük - hogy péntek reggel el tudjunk indulni Clevelandba.... Így hulla fáradtan útnak indultunk pénteken. Minden évben a Hálaadást követő péntek a Black Friday, a karácsonyi

Díszmagyar bemutató

vásárolgatások ünnepélyes megnyitója, amelynek alkalmával a legtöbb üzlet nagy kedvezményekkel várja a
látogatókat. Kicsit benéztünk útközben egy-két helyre, de annyira nem voltunk elájulva az áraktól - eddig mindent jóval olcsóbban be tudtunk szerezni, amire szükségünk volt.... Egy dolog volt, aminek nagyon örültem és amit végül megvettünk: egy téli, sötétszürke szövetkabát $10-ért!!! :))))
Délután megérkeztünk Clevelandba. Még benéztünk a hátralévő előadásokra, majd pedig az esti program előtti szabad néhány percben Tama úszkált kicsit a szálloda uszodájában én pedig
igyekeztem a vasárnapi előadásomat véglegesíteni. Clevelandban még mindig nagyon nagyon sok magyar él - fiatalok és gyere

Várnagy Andrea és Farkas Zsolt

kek is nagyon sokan vannak.

Ez az évenkénti találkozó
alapjaiban
nagyon hasonlít egy nagyobb családi

A Bál

összejövetelre (kb. 200 fő). A főszervezők végtelenül kedvesen minden évben meghívják a Buffaloban aktuálisan tanuló magyar diákokat, akiket szállástól, ellátástól kezdve, minden programon keresztül kedves vendégszeretetben részesítenek a szállodában (Hilton Garden Inn), amely 53. éve ad otthon ennek a konferenciának.
Pénteken zenés irodalmi est volt, amelynek díszvendégei és előadói Várnagy Andrea és Farkas Zsolt voltak Magyarországról (akik egyébként szombat délután megtartották a gyerekek számára a Zeneképzelet című népszerű műsorukat, amelyen természetesen felnőttek is örömmel vettünk részt :) ). Nagyon kedvesen és közvetlenül töltötték el az egész hétvégét ebben a körben. Erre az estére még a helyi cserkészek mese-színdarabbal és egy fiatal leányzó

A Bál - Buffaloi magyar diákok

csellómuzsikával készült. A hétvége nagy része, ahogyan a péntek esti álló-fogadásos vacsi is, sok-sok érdekes beszélgetéssel (a Fulbright-ösztöndíj elnöke, egy ismert pszichiáter, történész... stb) és találkozóval telt. Sok embert, akivel már itt-ott összefutottunk örömmel ismertünk fel a vendégseregben.
A szombat főképpen előadásokról szólt. Délben volt egy díszebéd díszmagyar ruhabemutatóval, este pedig a bál, díszvacsival, kitüntetések átadásával, további beszélgetésekkel, táncbemutatóval és közönségtánccal. A zenekar elég gyenge volt.... de azért nagyon jól éreztük

A Rock and Roll Múzeum előtt :)

magunkat, nagyon élveztük ezt az estét is, ahogyan az egész hétvégét. :) A bálra elvileg a fiúknak csokornyakkendő viselése kötelező... Nyilván nem volt kb. egyik buffaloi diáknál sem... Tama kitalálta a megoldást: kért a pincérektől.... :)))) Csak rikító pirosat tudtak adni Neki.... viccesen, mosolyogva közeledtünk a bálterem felé, h vajon mennyire lesz röhejes ez.... De képzeljétek!!!!!! Egy csomóan piros csokornyakkendőben voltak!!!! :))) Tama összebarátkozott a hivatalosan felkért fotóssal. Tudjátok.... fiúk.... végtelenül el tudnak beszélgetni gépekről (ez esetben fényképezőgépekről).... A fotós aranyosan lőtt rólunk egy kis sorozatot... :)

Vasárnap reggel, amikor mindenki az éppen véget ért bál másnaposságából próbálja összeszedni magát.... na ekkor került sor az én előadásomra. Idén művészetterápiás témával készültem. A hallgatóság nagyon kedves, nyitott és érdeklődő volt, a szervezők nagyon kedvesen megköszönték az előadást - tehát ismét egy jó élményem volt egy ilyenfajta megmérettetéssel kapcsolatban. :) Ja, igen.... vasárnap reggelre tehát elkészült az előadásom. Rögtön ez után, a konferencia zárása következett magyar református istentisztelettel. :))
Tavaly már elég jól bejártuk Cleveland-et, így idén csak néhány kihagyott momentumra kerítettünk sort. Először elmentünk a Rock

Cleveland - Kikötő

and Roll Múzeumbe, ahol - az előtérben - láttunk Green Day, R.E.M. és Red Hot Chili Peppers gitárokat. Éééééééééééééééés 4 darab TRABANTOT!!!!!! :)) Tama teljesen el volt ragadtatva. :) Kis belvárosi sétálgatás után elmentünk a Buckeye-ra. Ez egy hosszú utca, amely nem olyan régen még teljesen magyar volt. Bácsik és dokumentumok így emlékeznek erről: az utcán csak magyar szót lehetett hallani, boltokban pedig ki volt írva angolul, h "Beszélünk angolul". :) Minimum három magyar templom volt/van ezen az utcán.

Rock and Roll Múzeum - Trabantok 

Vasárnap délután elindultunk vissza Buffaloba. Estére hazaértünk. Annnnnnnnnyira sűrű itt mindkettőnknek a félév végi hajrá, hogy két hete nem jutottunk el élelmiszerboltba - esszük, amit még találunk itthon. Így viccesen a valószínűtlenül alacsony havi kosztpénzünket is sikerült ebben a hónapban még megfelezni.... :) De azért vasárnap
rájöttünk, h be kell most már vásárolni... :) Hullllllllllllllla fáradtan értünk haza és az üres hűtőn kívül még azzal a ténnyel kellet szembenéznünk, h másnap mindkettőnknek kezdődik a szemeszterzáró hét, amelyen minden leadandót le kell adni, minden prezentációt meg kell tartani és minden tesztet meg kell írni a rendelőzés mellett............... Szóval....... alvás most szünetel.....
Nagy örömünkre tegnap megkaptuk a Papírt! :) Azt a papírt, amely feljogosít arra, hogy itteni tanulmányaim befejezése után, január 1-től teljes állásban dolgozzam. :)