Erdei Karácsony

Ilyen volt az idő az út elején az autópályán

Az előző bejegyzés után természetesen folytatódott a karácsonyi készülődés... :)) Advent negyedik vasárnapján volt a magyar templomban az ünnepség kis közös vacsorával, apró meglepikkel. Legnagyobb megdöbbenésünkre azzal szembesültünk, hogy itteni ismerőseink (betegek a rendelőből, magyar diákok, gyülekezeti tagok) - olyan emberek, akiket két éve még nem is ismertünk - felfoghatatlan módon megtöltötték
az adventi koszorúnk alját.....

Egy kocsi a csatornában

Idén Karácsonykor nyugalomra vágytunk: erdőre, hegyekre és egy kis házikóra az erdő közepén. A rendelő egy hétre bezárt most az ünnepek alkalmából, így lehetségessé vált ez a terv. :) Sokat nézelődtünk, gondolkoztunk, hogy merre is mozduljunk. Szerettük volna elkerülni azt, hogy valami rossz, koszos, nem működő helyre legyünk bezárva Karácsonykor, ezért úgy döntöttünk, hogy egy olyan helyre megyünk, amit már ismerünk, amiben megbízunk. Tavasszal

Ház, amish szekérrel

Pennsylvania-ban jártunk (a Vízesés Ház környékén) és az ottani szállásunk - aminek magyar érdekeltsége is van - gyönyörű volt, pont
ez az erdős, dombos házikó. Tehát ezt lefoglaltuk, és december 24-én reggel útnak indultunk. Az út
elején olyan hóviharba keveredtünk, h komolyan elgondolkoztunk, h most mi lesz: kb. semmit sem lehetett látni, és a nagy autópályán mindösszesen 30km/h sebességgel lehetett haladni....... (Normál tempóban is öt óra vezetésre van tőlünk a kinézett hely...). Mindeközben pedig kocsikat láttunk olyan helyeken, ahol nem kellett volna... pl. csatornában. Végül hamar átvergődtünk a hóviharon, az út kitisztult, és rendesen tudtunk haladni. Már sötétben értünk a szállásunkhoz (Rockwood, Pittsburgh-től kb. 1,5 óra autóútra). Odafelé

Ajándékaink

menet útba ejtettünk egy Amish városkát, ahol láttunk amishokat házat építeni, meg szekereket is. A mi szállásunk egy házikó volt a 7-8 darab másik közül, amelyek egy nagyobb domboldalon, fenyők közé voltak elszórva - természetesen minden nagyobb világítás és kijelölt út nélkül... :))) Tehát az első nagy feladat az volt, hogy rá kellett találnunk a házikónkra... Sikerült! :))) A házikó tényleg nagyon tisztán, teljesen felszerelve és befűtve várt minket. Volt benne egy nagyobb konyha-étkező-nappali, egy fürdőszoba és egy kis

Fort Ligonier

Itt karácsonyoztunk

hálószoba. Megérkezés után rögtön elkezdtünk Szentestére készülődni: Tama lehullott fenyőágat keresett, én pedig megterítettem és tálaltam az otthon elkészített dolgokat. Karácsonyi zenéket hallgattunk, vacsoráztunk, Bibliát olvastunk, és megleptük egymást ezzel-azzal. :)) Én kaptam egy nagyon édes plüss macit. :)) Ééééééés....... Régóta szerettünk volna karórát venni és régóta nézegetjük, hogy milyen legyen...... Engem még egy sem ragadott meg eddig...... de 1-2 hónapja megláttam egyet, ami nagyon nagyon megtetszett. Tudjátok, az, amire rögtönk azt mondjátok, h "ez kell". Nagy lelkesen megmutattam Tamának, de Ő azt mondta, hogy ilyen órám soha az életben nem
lesz...... Sejtettem én, h gond lesz az árával........... és tényleg........... Ezt így megbeszéltük, én teljesen elengedtem, megértettem, h tényleg nem olcsó, stb, stb. aztán annnnyi. És képzeljétek!!!!!!!!!!!!!! Nyitom ki a karácsonyi ajándékom......... és ez az óra volt benne!!!!!!!! :))))) Nem bírtam elhinni.......... nagyon néztem Tamára, h most magyarázza már el, mi van...... Azt mondta, h ezt nem csak Karácsonyra kapom, hanem az itteni diplomámra is - mert szte ez is azért nagy dolog - és összességében ez lesz az örök nagy emlék

Ez volt a házikónk

Amerikáról. Egyébként egy Frank Lloyd Wright motívumos óra - ami tényleg mindig Amerikára fog emlékeztetni..... Még mindig nehezen tudom felfogni.........

Vízesés

Vicces módon Tama ugyan ilyen motívumos (Tree of Life) nyakkendőt kapott tőlem, szintén ugyan ebből a megfontolásból. :) És egyébként egy a motívum van a Darwin Martin House-n is, ami itt van Buffaloban. Még Tama kapott tőlem egy könyvet: "Country Home" - ami vidéki házakat mutat be. :) Tudjátok, ilyen stílusúra tervezzük az otthoni házikót. ;)

Laurel Hill State Park - Strand

Másnap reggel egy magyar templomba mentünk istentiszteletre, ami 1,5 órára, Pittsburgh külvárosában volt. A lelkész magyar, egy-két magyar jár még a gyülibe, de a többség amerikai és az istentisztelet nagy része angolul van, de a református liturgia szerint. Ide mentünk és jólesett karácsonyi istentiszteleten lenni és utána kicsit beszélgetni, ismerkedni. Hazafelé megálltunk egy-két helyen; megnéztük a Fort Ligonier-t.
Pittsburgh-ot múltkor láttuk, így azt most kihagytuk. Még délután kicsit sétálgattunk ott a szállásunk környékén a tónál és felmentünk a közeli kilátóba is. Egyébként pedig ez a félév iszonyatosan kimerített minket....... mióta vége lett nekem a sulinak, az átlag alvásidőm naponta kb. 10 óra.... este 8 körül általában aludni szoktam........
December 26-án kirándulni mentünk a környékbeli State Parkokba, amelyekből nagyon sok van.... Először egy kicsi vízeséshez mentünk el - már itt, az elején sikerült elakadnunk a hóban és ki kellett ásni-gallyazni a kocsit. Ezután a Laurel

Egy farm

Hill State Parkban megnéztük a strandot - ami most nem volt strand ;) - meg egy szánkópályát.

Greensburg - vasútállomás

 Kinéztünk egy kirándulóútvonalat is, de mikor nagy nehezen megtaláltuk, az út elején egy figyelmeztető tábla fogadott minket, amely közölte velünk, hogy azon a területen most vadászat folyik, fluoreszkáló mellény nélkül ne merészkedjünk be.......... hát visszafordultunk, és egy másik kirándulóúton sétálgattunk. Következő állomásunk a Seven Springs nevű síparadicsom volt. Kicsit körbenéztünk itt is - de azt még otthon, jó előre elhatároztuk, hogy ezen a földrészen nem próbáljuk meg kitörni a nyakunkat..... Még este felmentünk a Mount Davis-ra, amely Pennsylvania legmagasabb pontja. Felmásztunk az itt található
 kilátóra, de már nagyon sötét és hideg volt (én három kötött pulcsiban és két hosszú ujjú pólóban majdnem megfagytam....). Tama mégjobban fázott, mert otthon, Buffalo-ban, felejtette a kabátját..... Ez a hátránya ennek a nagy autós létnek... Ahogyan visszafelé mentünk a kocsihoz, egyik lépésnél a lábam hirtelen eltűnt combközépig a hóban.... Nagyon megijedtem - és egy hatalmasat estem....... Tama előttem ment, a zörejre hátrafordult, de a sötétben hirtelen nem tudta, merre vagyok. ;)

Greensburg - bíróság

Péntek délelőtt összepakoltunk és hazaindultunk. Útközben meg akartuk nézni a Duncan House-t. Ez egy olyan Frank Lloyd Wright ház, amely "szállodaként" üzemel. Eleve nem éltük bele
magunkat a dologba nagyon, és jól is tettük. Bár megtalálni sem volt egyszerű, h az erdőben hol van elrejtve, mérföldekkel előtte már minden le van zárva, csak az ott szállók vagy a fizetett túrán résztvevők láthatják a házat - és télen egyáltalán nincs is nyitva........ Hazafelé jövet megálltunk Greensburg-ban, ami egy nagyobb, olasz alapítású városka; megnéztük a nagy kupolás bírósági épületet és a pályaudvart, ami teljesen európaias volt - ahogyan az egész város is.
Ahogyan látjátok, olvassátok; nagyon nagyon szép, nyugodt, meghitt Karácsonyunk volt. Nagyon örültünk ennek és nagyon hálásak vagyunk érte. ;) További képeket itt nézegethettek: Rockwood

Mikulás és Hanuka - avagy az amerikai diversity

Az elmúlt két hetünket kb. így lehetne legjobban összefoglalni: ünnep, ünnep hátán. Először is kezdődött a Mikulással a "rendes" időben.... Erről annyi rövid megjegyzést, hogy itt nincs Mikulás..... vagyis dec. 6-án nincs, mert itt a Mikulás hozza az ajándékokat Karácsonykor. Mi azért Mikulásoztunk kicsit. ;) Tamának a Mikulás egy új - nagyon profi; Vibram talpú, Wolverine - bakancsot hozott. :)Múlt hét szombat este ismét orvosis-filmnézés volt; ezúttal a Nyomozó volt soron (mi ezt már láttuk, de ettől még nagyon élveztük :) ). Vasárnapra pedig

Egy kert az amerikai istentisztelet közelében

Festivusra voltunk hivatalosak. Egy itteni nagyon kedves amerikai-magyar család nagyon sokszor meghívja a magyar diákokat magához (pl.: nyáron Náluk volt az a Marshmallow-s dolog :) ) A család egyik fele zsidó, a másik pedig keresztyén - és ezt a felállást nagyjából tükrözi a baráti körük is. Így Hanuka és Karácsony között szoktak Festivius-t tartani (amire a diákokat és néhány barátjukat hívják meg). Ilyenkor közösen ünnepelünk - és mindenki eldöntheti, h éppen mit ünnepel :). Képzeljétek............ nyilván rengeteg finomság volt, de egy valamit szeretnék kiemelni.............. Snickers pie. Tudjátok, van a Snickers-csoki............ na és a Snickers pie egy hatalmas torta - igazából egy hatalmas Snickers............. én egyetlen 

falatot kóstoltam meg belőle - és egész éjjel iszonyat melegem volt tőle........ elég tartalmas egy dolog..... 

Ezen a héten az irodában is volt karácsonyi party: pizza, buffaloi csirkeszárnyak, sali és cheescake.... Ja...... és még a rendelőről......... Ittlétünk valami miatt gyakran emlékeztet engem Rejtő Jenő regényeinek hangulatára....... A rendelőben 

Festivus

sok páciens hordozható lélegeztetőgépet használ, és azzal mászkálnak minden hová... Nagyon kis helyes, övtáskában hordható, derékra köthető, vagy éppen kerekeken guruló készülékek ezek. Ezen a héten az egyik bácsi elfelejtette kicserélni a palackot otthon, mielőtt elindult - és éppen hogy megérkezett a rendelőbe, kifogyott a palack........... gondolhatjátok, milyen ijedség, rohangálás, intézkedés vette kezdetét.... Végül minden rendeződött, megoldódott, senkinek nem lett semmi baja........ 

Tama a rendelős partyn :)

Jön a Mikulás :)

A magyar cserkészetben egy héttel elhalasztódott a Mikulásünnepség, tehát most pénteken került rá sor. Na és ki volt a Mikulás??????????? Igen, persze: Tama!!!! :))))) A korábbi képeken már lehet, h feltűnt Nektek, hogy nő a szakálla.... Igazából nem csak úgy nőtt, hanem Tama direkt növesztette a Mikulás-szerep miatt. Mostanra már nagyon kényelmetlenné vált, így emiatt is örültünk, h végre "jön a Mikulás". A jelmez, amit Tamának fel kellett vennie, igazából a Mikulás eredetére hivatott emlékeztetni az embereket - tehát inkább egy püspöki ruha és süveg volt - természetesen parókával és nagy szakállal........ tehát Tama nem a sajátját használta végül..... Nagyon jól sikerült az egész, a gyerekek nagyon örültek, aranyosak voltak, Tama pedig ugye egy nagyon ügyes és gyakorlott Mikulás. :))) Volt egy kutyus is; Ő is kiment az ajándékáért. :))) 

Betlehemezés - Magyar Házas Karácsony

Ma magyar istentiszteleten voltunk (múlt héten amerikain), után pedig mindnyájan átmentünk a Magyar Házba a Karácsonyi Ünnepségre és vacsira. A cserkészek betlehemeztek, és sok amerikai és magyar karácsonyi éneket énekeltünk közösen. 

Magyar Házas Karácsony

Az elmúlt két hetünk ünneplésen kívül még intenzív tanulással is telt.... Ez a két hét volt mindkettőnk félévéből az utolsó két hét ennek megfelelő megpróbáltatásokkal (ahogyan azt az előző bejegyzésben is írtam). Nagy hajrá volt, de végül is mindketten be tudtuk fejezni minden leadandónkat, meg tudtuk írni minden vizsgánkat és meg tudtuk tartani minden prezentációnkat. Tamának külön meglepi volt, h két tárgyból szóltak Neki a tanárai, hogy nem kell megírnia az utolsó tesztet, mert nagyon jól teljesített; az utolsó teszt nélkül megadják Neki a legjobb jegyet, az A-t. :) Egyébként Tama ebben a félévben mindenből A lett!!!!! :))))) Nagyon ügyes. :) Nekem még itt a végén volt kis kavar..... az egyik prezentációt párokban kellett elkészítenünk. Páronként ki kellett választani egy specifikus Észak-amerikai populációt és annak a pszichológia vonatkozásait feldolgozni. Ez egyébként a Diversity tantárgyból 

A Mikulás a kutyushoz is megérkezett :)

volt............. hihetetlen, h ennek egy külön tantárgyat szentelnek itt............. A lány, akivel én párban voltam, kitalálta, h csináljuk az indiánokat. Mondtam, h OK, a tanárnak is leadtuk ezt a témát, Ő visszaigazolta, mi felosztottuk magunk között és mindenki dolgozott szépen a részén................. aztán két nappal az előadás előtt, amikor átküldtük egymásnak az anyagainkat, h egybe tegyük, akkor láttuk, h a másik lány nem azt csinálta, amit megbeszéltünk............... Ő általánosan dolgozta fel az egész aboriginal populációt az eszkimókkal meg mindenki mással együtt.... én pedig ugye csak az indiánokat........... és azért pl.: Ő beszélt az egészségügyi helyzetükről, én pedig pl a gyerekek pszichés fejlődéséről.... de kikről is?????????? Én jeleztem felé, h ez így nem OK, h Ő mást csinált......... Erre az volt a válasza, h ne izguljak, olyan okos vagyok, h majd kimagyarázom magam vhogy......??????????!!!!!!!!!!!!! Még máig sem értem, h tényleg miért nekem kellett kimagyaráznom 

magam.............. de mindenesetre iszonyat imádkoztam és próbálkoztam........ aztán mondtam két mondat vmi összekötő szöveget kettőnk között............. és a tanár mindezt végül úgy nyugtázta, h milyen jól építettük fel az egészet!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))))))) Azért kellett a végére egy nagy izgalom............... 

Mai átlagos utcakép Buffaloban

Mellesleg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Én tegnap, szombaton VÉGEZTEM!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))) Megvan az itteni Mester diplomám!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Szombaton volt az utolsó óra, utána pedig elmentünk néhányan a Cheescake Factory-ba ünnepelni. :) Annnnnnnnnyira jó érzés most, h megvan.... Nagy megkönnyebbülés...... :))) Köszönöm szépen! :) 

Még kicsit az itteni hóhelyzetről............ Csütörtökön vált durvává.... rengeteg hó leesett egy óra alatt és azóta is kb. ugyan olyan intenzitással, szinte megszakítás nélkül esik......... Csütörtökön Tama dolgozott a rendelőben. Esete 

Csütörtöki hóesés

elindult haza, és a 20 perces utat 2 óra alatt tudta megtenni.... Szombaton nekem egész nap mászkálnom kellett a városban össze-vissza........ de az utak nem voltak letakarítva és még mindig szakadt a hó........... könyörögtem Tamának, h jöjjön velem.......... Nagyon nem örült neki, de azzal a kijelentéssel, h ez az utolsó, eljött velem nagyon aranyosan és gyakorolnom kellett hóban vezetni.......... És tényleg nagy hó van. Mostanra az autópályák el vannak takarítva, de csak azok; pl. a felhajtók már nem.......... Ma este, hazafelé jövet, az egyik mellékutcában elakadt a kocsink a hóban: csak pörgött a kerék és a kocsi nem mozdult se előre, se hátra........ Egy másik autós megállt, és akkor Tamával ketten kitolták a kocsit az erejét meghaladó hóból............ Holnaptól pedig már egyedül kell mennem a hóban............ kb. úgy érzem magam, mintha most elölről kéne megint elkezdenem vezetni tanulni - de hát a buffaloi tél állítólag ilyen...... 

Clevelandi Magyar Bál - 2.

Kilátás a szobánkból - Cleveland

Idén 53. alkalommal került megrendezésre Cleveland-ban a Magyar Kongresszus és a Magyar Bál, amelyhez mi is csatlakoztunk - ahogyan ezt tavaly is tettük - és én idén is előadtam. Csütörtökön volt ugye a Hálaadás, amely sok ötletünk lett volna, de végül minden úgy alakult, hogy kora reggeltől késő estig ültünk egymás mellett az íróasztalnál és püföltük a számítógépeinket - tehát iskolai kötelességeinket teljesítettük - hogy péntek reggel el tudjunk indulni Clevelandba.... Így hulla fáradtan útnak indultunk pénteken. Minden évben a Hálaadást követő péntek a Black Friday, a karácsonyi

Díszmagyar bemutató

vásárolgatások ünnepélyes megnyitója, amelynek alkalmával a legtöbb üzlet nagy kedvezményekkel várja a
látogatókat. Kicsit benéztünk útközben egy-két helyre, de annyira nem voltunk elájulva az áraktól - eddig mindent jóval olcsóbban be tudtunk szerezni, amire szükségünk volt.... Egy dolog volt, aminek nagyon örültem és amit végül megvettünk: egy téli, sötétszürke szövetkabát $10-ért!!! :))))
Délután megérkeztünk Clevelandba. Még benéztünk a hátralévő előadásokra, majd pedig az esti program előtti szabad néhány percben Tama úszkált kicsit a szálloda uszodájában én pedig
igyekeztem a vasárnapi előadásomat véglegesíteni. Clevelandban még mindig nagyon nagyon sok magyar él - fiatalok és gyere

Várnagy Andrea és Farkas Zsolt

kek is nagyon sokan vannak.

Ez az évenkénti találkozó
alapjaiban
nagyon hasonlít egy nagyobb családi

A Bál

összejövetelre (kb. 200 fő). A főszervezők végtelenül kedvesen minden évben meghívják a Buffaloban aktuálisan tanuló magyar diákokat, akiket szállástól, ellátástól kezdve, minden programon keresztül kedves vendégszeretetben részesítenek a szállodában (Hilton Garden Inn), amely 53. éve ad otthon ennek a konferenciának.
Pénteken zenés irodalmi est volt, amelynek díszvendégei és előadói Várnagy Andrea és Farkas Zsolt voltak Magyarországról (akik egyébként szombat délután megtartották a gyerekek számára a Zeneképzelet című népszerű műsorukat, amelyen természetesen felnőttek is örömmel vettünk részt :) ). Nagyon kedvesen és közvetlenül töltötték el az egész hétvégét ebben a körben. Erre az estére még a helyi cserkészek mese-színdarabbal és egy fiatal leányzó

A Bál - Buffaloi magyar diákok

csellómuzsikával készült. A hétvége nagy része, ahogyan a péntek esti álló-fogadásos vacsi is, sok-sok érdekes beszélgetéssel (a Fulbright-ösztöndíj elnöke, egy ismert pszichiáter, történész... stb) és találkozóval telt. Sok embert, akivel már itt-ott összefutottunk örömmel ismertünk fel a vendégseregben.
A szombat főképpen előadásokról szólt. Délben volt egy díszebéd díszmagyar ruhabemutatóval, este pedig a bál, díszvacsival, kitüntetések átadásával, további beszélgetésekkel, táncbemutatóval és közönségtánccal. A zenekar elég gyenge volt.... de azért nagyon jól éreztük

A Rock and Roll Múzeum előtt :)

magunkat, nagyon élveztük ezt az estét is, ahogyan az egész hétvégét. :) A bálra elvileg a fiúknak csokornyakkendő viselése kötelező... Nyilván nem volt kb. egyik buffaloi diáknál sem... Tama kitalálta a megoldást: kért a pincérektől.... :)))) Csak rikító pirosat tudtak adni Neki.... viccesen, mosolyogva közeledtünk a bálterem felé, h vajon mennyire lesz röhejes ez.... De képzeljétek!!!!!! Egy csomóan piros csokornyakkendőben voltak!!!! :))) Tama összebarátkozott a hivatalosan felkért fotóssal. Tudjátok.... fiúk.... végtelenül el tudnak beszélgetni gépekről (ez esetben fényképezőgépekről).... A fotós aranyosan lőtt rólunk egy kis sorozatot... :)

Vasárnap reggel, amikor mindenki az éppen véget ért bál másnaposságából próbálja összeszedni magát.... na ekkor került sor az én előadásomra. Idén művészetterápiás témával készültem. A hallgatóság nagyon kedves, nyitott és érdeklődő volt, a szervezők nagyon kedvesen megköszönték az előadást - tehát ismét egy jó élményem volt egy ilyenfajta megmérettetéssel kapcsolatban. :) Ja, igen.... vasárnap reggelre tehát elkészült az előadásom. Rögtön ez után, a konferencia zárása következett magyar református istentisztelettel. :))
Tavaly már elég jól bejártuk Cleveland-et, így idén csak néhány kihagyott momentumra kerítettünk sort. Először elmentünk a Rock

Cleveland - Kikötő

and Roll Múzeumbe, ahol - az előtérben - láttunk Green Day, R.E.M. és Red Hot Chili Peppers gitárokat. Éééééééééééééééés 4 darab TRABANTOT!!!!!! :)) Tama teljesen el volt ragadtatva. :) Kis belvárosi sétálgatás után elmentünk a Buckeye-ra. Ez egy hosszú utca, amely nem olyan régen még teljesen magyar volt. Bácsik és dokumentumok így emlékeznek erről: az utcán csak magyar szót lehetett hallani, boltokban pedig ki volt írva angolul, h "Beszélünk angolul". :) Minimum három magyar templom volt/van ezen az utcán.

Rock and Roll Múzeum - Trabantok 

Vasárnap délután elindultunk vissza Buffaloba. Estére hazaértünk. Annnnnnnnnyira sűrű itt mindkettőnknek a félév végi hajrá, hogy két hete nem jutottunk el élelmiszerboltba - esszük, amit még találunk itthon. Így viccesen a valószínűtlenül alacsony havi kosztpénzünket is sikerült ebben a hónapban még megfelezni.... :) De azért vasárnap
rájöttünk, h be kell most már vásárolni... :) Hullllllllllllllla fáradtan értünk haza és az üres hűtőn kívül még azzal a ténnyel kellet szembenéznünk, h másnap mindkettőnknek kezdődik a szemeszterzáró hét, amelyen minden leadandót le kell adni, minden prezentációt meg kell tartani és minden tesztet meg kell írni a rendelőzés mellett............... Szóval....... alvás most szünetel.....
Nagy örömünkre tegnap megkaptuk a Papírt! :) Azt a papírt, amely feljogosít arra, hogy itteni tanulmányaim befejezése után, január 1-től teljes állásban dolgozzam. :)