Itt - kicsit otthon

Central Terminal

Igen, ez volt az a hétvége, amikor Tamás meglátogatott minket otthonról!!!!! :))))) Nagyon nagyon vártuk és örültünk Neki. :)
Pénteken este 10 körül szállt le Tamás gépe itt, Buffalo-ban. Közvetlen előtte pár órával a zuhanyzónk csapjának a fogantyúja valahogy a kezemben maradt darabokra törve..... nagyon megijedtem, izgultam, hogyan "adjam be" Tamának és elszomorodtam....... vicces lenne, ha egész hétvégére nem lenne fürdőszobánk.............. :S Tama hazajött, elég higgadtan fogadta, és bejárva Buffalo-t sikerült pótolni!!!!!!! :)))) És végül megérkezett Tamás is. :)) Először nagyon meglepődött, h itt milyen hideg van.... de hát  ez Buffalo..... Este vacsiztunk, kicsit beszélgettünk, majd ebben való egyetértésben, h reggel nyugodtan aludjunk, ameddig csak tudunk, nyugovóra tértünk.

Belváros

Másnap reggel tényleg pihentünk kicsit, mert mindnyájan nagyon ki voltunk merülve.... Majd felébredve és felfogva, h esik a hó!!!!!! Tama egész napos kirándulós ötlete leszavazásra került..... Szombaton egész nap tényleg nagyon hideg volt: hó, szél, ború. Így autós-kirándulás mellett döntöttünk: Tama sulija, a rége Central Terminal; ami még a virágzó Buffalo vonatállomása volt, de ma már kihaltan, elhagyatottan áll a gettós városrész közepén...., belvárosi séta (Niagara-tér, egy Sullivan building, City Hall...). Megtaláltuk a tópartot is!!!!!!!!!!! :)))))) Ez vicces: első hétvégén, amikor megérkeztünk, valahogy rögtön "oda keveredtünk", azóta sokszor próbáltuk szándékosan megtalálni, de sosem sikerült.... de most Tamással kinéztük térképen, hogyan lehetne, és odataláltunk!!!! :) Szóval tópart. :) És megnéztük a hadihajó kiállítást is (kívülről). Ez után felkerestünk egy helyi Frank Llloyd Wright házat, a Martin House-t. Sajnos aznap már nem volt hely a körbevezetésre, így ezt is csak kívülről néztük meg. Olyan vicces, h a leírt dolgok nagy részét még mi sem láttuk korábban; mindig beszéltük, h ezeket meg kéne nézni.... így most mindezt együtt fedeztük fel. :)

A hadihajók

Délután Tamás elvitt minket az Anchor bárba, ahol "feltallták" a világhíres Buffalo wings-t; vagyis csirkeszárnyaztunk; úgy igazán, márványsajttal és zellerrel. :) A hot-ot nem mertük kipróbálni, csak a medium-ot és a mild-ot. Nagyon nagyon sok és finom volt. Egy doboznyi maradékot még el is hoztunk.... Egyébként a bár berendezése sztem olyan igazi amerikás volt: rendszámtáblák, motorok, autó-részletek voltak mindenfelé. :) Annyira jól laktunk, h igazából mozdulni sem nagyon bírtunk.... Innen tovább indulva megmutattuk Tamásnak az egykori magyar templomot, amit nem sokkal azután adtak el, h mi kijöttünk, és a magyarhézat, ahol a nemzeti ünnepségek szoktak lenni (ez a kettő szinte egymás mellett van). Miután így keresztül-kasul jártuk Buffalo-t, "megrohamoztuk" a Niagara Vízesést. :) Rögtön a kanadai oldalon kezdtünk..... hideg volt..... mindnyájan nagyon "beöltözve", viccesen kinézve, vacogva nézelődtünk..... Direkt késő délután jöttünk, h lássuk nappal, napnyugtakor és kivilágítva is. :) Egy aranyos turista-nő odajött hozzánk és megkérdezte, h készítsen-e képet mindnyájunkról. Mondtuk, h persze.... majd elkezdtünk a korlát felé hátrálni...... aminek az lett a következménye, h majdnem egyszerre hárman estünk hanyatt, miközben mindezt fényképezik...... :))))) Most egyébként jó volt az is, h nem volt tumultus.... Tamás szeretett volna

Martin House

hűtőmágnest venni, de mire odaértünk, bezárt a látogatóközpont........ Mivel még várni kellett a sötétre és a kivilágításra, egy helyi "plázában" körbenézve sikerült hűtőmágnest szerezni; és megérkezett közben a kivilágítás is. :)))) Végül mindnyájunkat visszaengedtek az Egyesült Államokba, így onnan is meg tudtuk nézni a vízesést. :) Nem messze onnan van az a kaszinó, amiről korábban már született egy bejegyzés....
Természetesen ezt is szerettük volna megmutatni Tamásnak, így oda is bementünk; Ő megkapta első látogatásához járó $10-os "zsetonját" és indult a játék. Sajnos nem nagyon tudta még mindig

Anchor Bar

egyikünk sem, pontosan mit kellene nyomogatni........ ezért megkérdeztünk egy közelben játszó nőt, aki nagyon komoly fejjel "nyomogatta" a gombokat...... nem kellett volna...... Odajött, és elkezdte mindenféle értelem és céltudatosság nélkül nyomogatni azt a gépet, amin Tamás játszott.... és így el is játszott vmennyit a zsetonjai közül..... végül valahogy sikerült elzavarnunk. :) Ittunk ingyen üdítőket, majd nagyon elfáradva egy tartalmas nap után hazaindultunk. Még akkor is annyira televoltunk a csirkeszárnyakkal, h vacsira gondolni sem bírtunk..... de este sokáig, szinte reggelig beszélgettünk, imádkoztunk. Enélkül - a sok élmény ellenére - valahogy kicsit "hiányosnak" éreztem volna a hétvégét.... szóval ennek is nagyon örültem. Mivel úgy éreztük, h kb. mindent láttunk Buffaloban, amit lehetett, elhatároztuk, h vasárnap is aludhatunk nyugodtan. A magyar istentiszteletre mindenképpen szerettük volna elvinni Tamást, így ahhoz próbáltuk "igazítani" a programot...... sajnos vasárnap délelőtt értesítettek minket arról, h elmarad a mostani istentisztelet..... :((( Így ez kimaradt..... :((( Vasárnap délelőtt nagy közös skype-zás volt Rékával! :))) Ennek is nagyon nagyon örültünk, Őt végképp nagyon rég láttuk és hallottuk :))) Még kora délután itthon pakolgattunk, képeslapot

írogattunk, ébredeztünk..... Tamással közös produkcióban valahogy "sikerült" az új zuhany-csap-fogantyút  ugyan olyan formára törni, mint az előzőt: Ő szólt, h szte vmi nem OK vele, én pedig mentem, h

Niagara Vízesés

megszerelem........ ez utóbbit nem kellett volna....... Végül

Niagara Vízesés este

elindultunk a reptér felé..... :((( Útközben még azért megmutattuk a rendelőt a ludakkal és az én sulimat, meg Tama másik suliját.... :) A repülőtéren elköszöntünk Tamástól, Ő visszaindult Bostonba. Mi pedig a Home Depot felé vettük az irányt, ahol Tama pénteken a zuhanyzó-csapnyitót vette..... Vittük törten és magyaráztuk, h ez így nem lehet, h ez 2 nap alatt darabokra törik...... szó nélkül kicserélték!!! :)
Nagyon jó volt ezen a hétvégén találkozni Tamással, hallani Róla, imádkozni az otthoni gyülekezetért, átélni, felerősíteni, h mi oda tartozunk, felidézni a sok-sok számunkra nagyon sokat jelentő kapcsolatot...... ennek következtében természetesen még iszonyatosabb honvágy tört rám, mint ami előtte volt........... valahogy... mindnyájan annnnnnyira hiányoztok........ :(((( Remélem, tényleg minél hamarabb....
Addig pedig igyekszem a hálára koncentrálni; minden ajándékért, amit kapunk; például ezért a hétvégéért. :)

 További fényképek itt: Tamás-látogatás