Húsvét Chicago-ban - felfoghatatlan ajándékok

A chicagoi református gyülekezet kapuja

Tehát a megfejtés: Chicago! :) Egy hihetetlen módon, felfoghatatlanul sok ajándékkal teli hét…

Szerdán ráeszméltünk ugyanis, hogy Tamának a Húsvétot követő egész hét szünet…. (engem meg annyira nem “köt le” a suli, hogy ha lehet, akkor ne utazzak inkább helyett… ;) ). Szerda délben írtam a chicagoi református lelkésznek, Áronnak, hogy mi lenne, ha így, ismeretlenül, közvetlenül Húsvét előtt, szombat este beállítanánk és egy hétig ott lennénk a parókián…. És egy órán belül visszaírta, h szeretettel várnak minket!!!!!! :))))

Húsvéti istentisztelet

Szombat reggel tehát felkerekedtünk és 10 óra autókázás után megérkeztünk!!!! Áron és felesége, Noémi valóban hihetetlenül nagy szeretettel fogadtak minket. És akkor derült ki számomra…. mert én azt gondoltam, h van valami külön gyülekezeti ház, aminek az egyik szobájában hálózsákozhatunk… de nem…. igazából van egy ház, ami egyben a gyülekezet, a templom, meg a parókia, ők fiatal házasokként ott élnek két másik, hosszabb távra befogadott emberkéve és még minket is “odavettek” egy hétre és adtak nekünk egy saját külön szobát (ahol alapvetően a gyermekistentiszteletek szoktak lenni) külön fürdőszobával……. Annnnnyira hihetetlen, tényleg…..

Noémi tojást fest

    1. nap: Húsvét vasárnap volt. Helyben voltunk az istentisztelethez. ;) És legalább 80-an voltunk, mindenféle korosztály, sok fiatallal!!!!! Az istentisztelet után egy nagy-össz gyülekezeti-ünnepi ebéd következett, amire mindenki hozott ezt azt…….. Legnagyobb megdöbbenésemre az istentisztelet végeztével az emberek románul kezdtek el beszélni……..  :) ez komoly!!!! Ugyanis a gyülekezet nagy része erdélyi és sok az erdélyi-román házasság… És innentől kezdve csak úgy áradt a levegőben a székely mentalitás és életszemlélet, amiből viccet szokás fabrikálni… de igazából erre nincs szükség, mert önmagában is elég szórakoztató…….. Szóval az, h Tama megkérdezi, h mi az a ház, ami a kert végében épül és mi lesz belőle, arra természetesen annyi a válasz, h menjen át és nézze meg!!!!!! :) És persze pálinka, káposzta, sonka…… Egy idő után, amikor az emberek többsége már 

Chicago színház

hazaszállingózott és már “csak” egy maroknyi fiatal maradt, a szeretetvendégséges istentisztelet szépen átváltott házibulivá: a fiúk egész délután ugráltak a TV előtt (wii-ztek), a lányok tojást festettek, előkerültek a sörök és az erősebb viccek... Nagyon jól éreztük magunkat egész nap ezen az erdélyi-chicagoi-falusi Húsvéton. A móka késő estig tartott. 

   2.  nap: Nekiindultunk a városnak. A parókia Norridge-nek nevezett külvárosban volt, kb. 15 perc sétára a metrótól, ami egyenesen bevitt a belvárosba…… Elsőre nem sikerült megtalálnunk a metrót….. már nagyon kóvályogtunk, így inkább megkérdeztünk vkit…. Ő rögtön mondta, h szálljunk be a kocsijába, elvisz minket. :)) Már túl régóta mentünk ahhoz, h gyanús legyen a dolog, ezért 

elmondtam neki, h a belvárosba szeretnénk menni…. még jó, h megemlítettem, mert különben nagyon távol kerültünk volna a dologtól… mondta, h az máshol van, de nem baj, neki eleve oda kell mennie, így elvitt a jó megállóhoz!!!! ;) Kiderült, h ő a helyi polgármester-jelölt. :) És az is kiderült, h a helyi magyarok felcserélve használják a train-t és a metra-t….. ;) Nagyon örültünk, h végre megvan a megálló… gondoltuk, h az automatánál egyszerűen veszünk két darab hetes bérletet…. megvettük az egyik…. és ezután a bankkártyánk blokkolódott…. nem lehetett használni és nem volt nálunk annyi kézpénz, h vegyünk még egyet…… és ott voltunk kb. a semmi közepén……… egy darab 

Navy Pier

      bérlettel…..???????? Nagy örömünkre ekkor kaptunk egy SMS-t a banktól, h letiltották a kártyám, mert azt szokatlan államban használták……. Felhívtam a megadott számot és elkezdődött egy lehetetlenül hosszú telefonbeszélgetés egy géppel, amely azzal ért véget, h feloldották a blokkot…….. :))))

És így verge bejutottunk városba!!!!! Ez a nap szabadon sétálgatással, nézelődéssel, felfedezésekkel, kevés célirányos dologgal telt: láttuk a Chicago-színházat, a “hírességeket” (Sears-tower, Marine City, John Hancock Observatory, Wrigley Building),

Big Bean

a Disney üzletet, a part egy részét, kisétáltunk a Navy Pier-en végig. Ennek nagyon jó hangulata volt, abszolút visszajött az a “filmes” nyüzsi-vidámság, és volt egy nagyon-nagyon elegáns üvegablak-kiállítás is. Visszajőve a “kis kifutóról” a Millenium Park-ban sétálgattunk, láttuk a szabadtéri színházat és a nagy Bean-t. Ez utóbbinál sokáig játszadoztunk, nézelődtünk. Nem hittem, h ez a kis izé ilyen vicces. Körbejártuk az Art Institute of Chicago-t, mászkáltunk még kicsit a belvárosban a nagy épületek között, majd este-felé “haza” indultunk. Estére a fiúk a gyülekezetből locsolkodást szerveztek; a gyülekezeti lányokhoz. Tamát is hívták, Ő pedig nagy örömmel velük tartott. Engem is sokan locsolgattak. :) Éjszaka a fiúk gyalog érkeztek vissza a parókiára…… az utolsó helyen egy hülyeség miatt elvontatták a hétszemélyes kocsit…. Ezt leszámítva Tama nagyon élvezte az egész hangulatát, örült, h részt tudott venni ebben is. :) Noémi hihetetlen milyen tojásokat festett kézzel, mindenféle sablon nélkül, mindenkinek névre szólóan….

   3.   nap: Folytatódott Frank Lloyd Wright túránk. Chicagonak a parókiához közel eső külvárosában, Oak  

Oak Park

Parkban van egy Frank Lloyd Wright districkt. Itt élt, itt van a saját háza és stúdiója, és legalább 15 ház, amit ő tervezett. Ezeket mind végiglátogattuk. Az egész városrész nagyon szép, nyugodt, rendezett és jó volt “végignézni” Wright házait, ahogy kialakult a “végső” stílus. A templomát is megnéztük. Kora délután az Oak Parkból bementünk ismét Chicago belvárosába, ezúttal az Óz Park-on kereszül (minden szereplőről van egy szobor) a Lincoln Park-ba, az állatkertbe. Ez jó kikapcsolódás volt. A végén, amikor leültünk a padra egy mókus teljesen odatelepedett mellénk. :)

Kínai negyed

4. nap: Sétánkat a görög városrészben kezdtük (megnéztük a két emlékművet), szépen átérve az olasz, majd pedig a kínai negyedbe. Ezek a kínai negyedek egyszerűen megdöbbentőek mindenhol; New York-ban, Toronto-ban és itt is...... nagyon nagy, nagyon erős, nagyon autentikus…. Egyik boltban élő békákat árultak….. (nem kisállat-kereskedés volt….) A kínai negyedben megkerestük a Pui Tak Center-t, a China Town Mural-t és a nagy teret a kínai horoszkóp figuráival. Innen egy másik Michigen-tavi “mólót” céloztunk meg: keresztülsétáltunk a Múzeum Park-on, ki egészen az Adler Planetárium-ig. Ez egy gyönyörű rész; végig a tóparton, vissza-visszanézve a városra, látótérben a nagy aquariummal. És azért pont erre, mert a gyülekezetben az egyik lánytól, Emesétől 

Chicago a planetárium mellől

     kaptunk ide két jegyet!!! :) Ez is hihetetlen……. szóval voltunk planetáriumban, néztünk 3D-s filmet és olyan kupolás-csillagos előadást is, végignéztük a kiállításokat, nyomogattuk a gombokat, játszadoztunk, élveztük a kilátást a múzeumból. :) Miután végeztünk, kisétáltunk a partra, ott is nézelődtünk egy ideig…. majd a sirályok és ludak elkezdtek körénk gyűlni…. Tama el szerette volna zavarni őket… de ez nem úgy sikerült, ahogyan gondolta…… véletlenül a magvakat nem dobta el elég messzire, csak körém szórta…. és elszaladt ijedtében…. :))) én meg persze kérdőre vontam. ;) Egyébként sztem Chicago onnan, a planetárium melletti térről volt a legjobban látható és a legszebb. És egész héten olyan hihetetlenül gyönyörű, napsütéses, csak enyhén hűvös időnk volt!!!!! Ezért is végtelenül hálásak vagyunk. Leégett az arcunk! A planetáriumból “visszatérve”

Kivilágított város a Sears Tower-ből

megnéztünk a nagy könyvtárat (tényleg nagyon nagy) és a Sears Tower-t!!!!!!! :)))  Igen, felmentünk!!! Ide is kaptunk jegyet Emesétől!!! - Nem durva???? Egyszer találkoztunk pár órára…. Szóval felmentünk közvetlenül napnyugta előtt, így láttuk a várost világosban is, végignéztük fentről a napnyugtát, majd megvártuk a kivilágított várost is. :)))) Mindezek után még egyszer kimentünk a planetárium melletti térre (ezúttal már busszal), h lássuk onnan is az esti várost.  Az volt a busz végállomása… megbeszéltük a vezetővel, h várjon már meg minket, amíg csinálunk pár képet…. aranyosan megvárt még menetidőben. 

Hajókirándulás

      5. nap: Még előző hétvégén, Pennsylvania-ban a Magyar találkozón megismerkedtünk egy nagyon aranyos, fiatalos művészettörténész nénivel, Zorával, aki Chicago-tól nem messze él. Tama még akkor sokat beszélgetett Vele, és abban maradtunk, h ha egyszer Chicago felé járunk, mindenképpen szóljunk Neki. Nem gondoltuk, h ez ilyen hamar be fog következni…. és ez is annnnnnyira durva……. kaptunk Zorától két jegyet a hajóra, ami keresztülmegy Chicago belvárosán és közben magyarázzák, h mit látunk!!!!  Ez volt a csütörtök délelőtti programunk. Hihetetlenül élveztük.  Rá lehetett látni az összes épületre, nagyon felfoghatatlan látványok tárultak elénk. Végigmutogattak nekünk minden fontosat. Az a többlakásos lakóház nagyon vicces, aminek parkoló helyett hajókikötők vannak az aljában….

A hajókázás után Tama meglepivel készült: kinézett egy bevásárlóközpontot. Elmentünk oda, de már nem igazán működött…. boltok nem nagyon voltak benne…. Ellenben kitaláltam, h fagyi kéne….. végigjárva néhány boltot végül találtunk elfogadható áron…. de persze ez csak 

Robie House

félliteres kiszerelés lehetett…… Begyűrtük…. Így feltöltődve a déli városrész felé vettük az irányt, h felkeressük Wright-nek egy oda szakadt házát, a Robie House-t. Ez az arrafelé lévő egyetem-negyedben található. Ennek a résznek is volt egy külön hangulata; diákokkal, nyüzsivel, angolszász stílussal.

Este, visszaérve a parókiára ismét gyülekezeti programunk volt. :) A kert végében van egy ház (amiről az elején Tama érdeklődött), amit a gyülekezeti tagok heti egy este összejárnak építgetni. Ez sztem nagyon jó ötlet! Tama persze nagyon szeretett volna az eheti építő-alkalmon részt venni, úgyhogy ment a fiúkkal építkezni.

Zorával az Illinois Institute of Technology-n

   6. nap: Természetesen nagyon szerettünk volna találkozni Zorával. Ő nehezen tudott elszabadulni a munkahelyéről, meg az ugye eleve Chicago-n kívül volt, de péntek délelőtt mégis “ellógott”. Az Illinois Institute of Technology-nél találkoztunk Vele. Ez a helyi “Műegyetem” tele érdekes és ismert épületekkel, Mies van der Rohe (építész, kocka) kézjegyeivel. Ott bolyongtunk együtt, járva az épületeket, álmélkodva a “poénokon”: a csőbe beépített metrón, ami az épület része, a fákon, amelyek szintén az épület részei, a kocka alku kápolnán, a tereken, székeken, megnéztük a nagy rajz-műhelyet…. sok mindent. Nagyon szép órákat töltöttünk együtt. A találkozást pik-nik-kel zártuk. És hihetetlen….. kaptunk Zorától egy kis könyvet, ami az egyetem épületeit írja le sorra, térképpel, és egy nagy könyvet Wright házairól pop-up kiadásban. Tényleg nem jutottunk már szóhoz….

2D-s képből 3D-s

Miután elbúcsúztunk Zorától ismét bementünk a város sűrűjébe, az Architecture Foundation-be, ahol láttuk makettben “egész” Chicagot (a belvárost), sok tervet és volt egy olyan asztal, ahol papírra nyomtatva voltak kitéve ház-képek, és ha az ember egy kis kamera felé mutatta ezeket a 2D-s képeket, a monitoron megjelentek 3D-ben.  Még délután megpróbáltuk megkeresni azt a házat, amelyben Moholy-Nagy László élt… vagy nincs már meg, vagy az az, amit találtunk…. A napot Lincoln Park-os sétával zártuk.

     7.  nap: szombat dél körül kimondhatatlan hálával köszöntünk el Noémiéktől. Felfoghatatlan még mindig, hogy így, itt, ennyi ideig, ilyen sok ajándékkal körülvéve…..

Sears Tower - Skydeck

Chicago egyébként nagyon élvezhető város. Nekünk eddig ez a kedvencünk. Nem olyan zsúfolt, mint New York, nem kell, h az ember nyaka “beálljon” a városnézéstől, mert vannak terek, rálátások, az emberek
nagyon kedvese, segítőkészek, a város tiszta, jó, ahogy ott kanyarog a folyó, a tópart végig nagyon szép, homokos partokkal teletűzdelve. Vicces, ahogy az utcák fölött, az épületek között járnak a metrók, az infra-melegítők a megállókban.

Szóval, felfoghatatlan élményekkel tele indultunk haza.

Útközben megálltunk Toledo-ban és Detroit-ban nézelődni – persze nem komolyan, olyan kocsi-módon…. Toledo kicsi, de éledező; tarkítva tóval, az Imagination Center-rel és a nagy híddal. Detroit-ról mindenki azt mondta, h oda nem érdemes benézni, meg milyen csúnya…. ezért majdnem kihagytuk, de végül örültünk, h nem. Ez is egy épülő város szép parttal, sétánnyal, nagyon érdekes (talán vezető nélküli) “metróval” szintén az utca fölött, új és régi épületekkel. Láttuk a GM és a Ford székházát, az Operát és a Stadiont (meg még sok nagy épületet). Éppen nagy meccshez készülődött a város, így nagy nyüzsi volt. Innen Kanada felé jöttünk vissza Buffaloba, Detroitból átmenve az Ambassador Bridge-n. Hajnalban, de épségben, hálaadásba belealudva érkeztünk vissza Buffaloba.

Köszönjük! :)

Ez alatt a hét alatt összesen 1344 fényképet készítettünk.... egy befogadható válogatást láthattok itt: Chicago