Erdei Karácsony

Ilyen volt az idő az út elején az autópályán

Az előző bejegyzés után természetesen folytatódott a karácsonyi készülődés... :)) Advent negyedik vasárnapján volt a magyar templomban az ünnepség kis közös vacsorával, apró meglepikkel. Legnagyobb megdöbbenésünkre azzal szembesültünk, hogy itteni ismerőseink (betegek a rendelőből, magyar diákok, gyülekezeti tagok) - olyan emberek, akiket két éve még nem is ismertünk - felfoghatatlan módon megtöltötték
az adventi koszorúnk alját.....

Egy kocsi a csatornában

Idén Karácsonykor nyugalomra vágytunk: erdőre, hegyekre és egy kis házikóra az erdő közepén. A rendelő egy hétre bezárt most az ünnepek alkalmából, így lehetségessé vált ez a terv. :) Sokat nézelődtünk, gondolkoztunk, hogy merre is mozduljunk. Szerettük volna elkerülni azt, hogy valami rossz, koszos, nem működő helyre legyünk bezárva Karácsonykor, ezért úgy döntöttünk, hogy egy olyan helyre megyünk, amit már ismerünk, amiben megbízunk. Tavasszal

Ház, amish szekérrel

Pennsylvania-ban jártunk (a Vízesés Ház környékén) és az ottani szállásunk - aminek magyar érdekeltsége is van - gyönyörű volt, pont
ez az erdős, dombos házikó. Tehát ezt lefoglaltuk, és december 24-én reggel útnak indultunk. Az út
elején olyan hóviharba keveredtünk, h komolyan elgondolkoztunk, h most mi lesz: kb. semmit sem lehetett látni, és a nagy autópályán mindösszesen 30km/h sebességgel lehetett haladni....... (Normál tempóban is öt óra vezetésre van tőlünk a kinézett hely...). Mindeközben pedig kocsikat láttunk olyan helyeken, ahol nem kellett volna... pl. csatornában. Végül hamar átvergődtünk a hóviharon, az út kitisztult, és rendesen tudtunk haladni. Már sötétben értünk a szállásunkhoz (Rockwood, Pittsburgh-től kb. 1,5 óra autóútra). Odafelé

Ajándékaink

menet útba ejtettünk egy Amish városkát, ahol láttunk amishokat házat építeni, meg szekereket is. A mi szállásunk egy házikó volt a 7-8 darab másik közül, amelyek egy nagyobb domboldalon, fenyők közé voltak elszórva - természetesen minden nagyobb világítás és kijelölt út nélkül... :))) Tehát az első nagy feladat az volt, hogy rá kellett találnunk a házikónkra... Sikerült! :))) A házikó tényleg nagyon tisztán, teljesen felszerelve és befűtve várt minket. Volt benne egy nagyobb konyha-étkező-nappali, egy fürdőszoba és egy kis

Fort Ligonier

Itt karácsonyoztunk

hálószoba. Megérkezés után rögtön elkezdtünk Szentestére készülődni: Tama lehullott fenyőágat keresett, én pedig megterítettem és tálaltam az otthon elkészített dolgokat. Karácsonyi zenéket hallgattunk, vacsoráztunk, Bibliát olvastunk, és megleptük egymást ezzel-azzal. :)) Én kaptam egy nagyon édes plüss macit. :)) Ééééééés....... Régóta szerettünk volna karórát venni és régóta nézegetjük, hogy milyen legyen...... Engem még egy sem ragadott meg eddig...... de 1-2 hónapja megláttam egyet, ami nagyon nagyon megtetszett. Tudjátok, az, amire rögtönk azt mondjátok, h "ez kell". Nagy lelkesen megmutattam Tamának, de Ő azt mondta, hogy ilyen órám soha az életben nem
lesz...... Sejtettem én, h gond lesz az árával........... és tényleg........... Ezt így megbeszéltük, én teljesen elengedtem, megértettem, h tényleg nem olcsó, stb, stb. aztán annnnyi. És képzeljétek!!!!!!!!!!!!!! Nyitom ki a karácsonyi ajándékom......... és ez az óra volt benne!!!!!!!! :))))) Nem bírtam elhinni.......... nagyon néztem Tamára, h most magyarázza már el, mi van...... Azt mondta, h ezt nem csak Karácsonyra kapom, hanem az itteni diplomámra is - mert szte ez is azért nagy dolog - és összességében ez lesz az örök nagy emlék

Ez volt a házikónk

Amerikáról. Egyébként egy Frank Lloyd Wright motívumos óra - ami tényleg mindig Amerikára fog emlékeztetni..... Még mindig nehezen tudom felfogni.........

Vízesés

Vicces módon Tama ugyan ilyen motívumos (Tree of Life) nyakkendőt kapott tőlem, szintén ugyan ebből a megfontolásból. :) És egyébként egy a motívum van a Darwin Martin House-n is, ami itt van Buffaloban. Még Tama kapott tőlem egy könyvet: "Country Home" - ami vidéki házakat mutat be. :) Tudjátok, ilyen stílusúra tervezzük az otthoni házikót. ;)

Laurel Hill State Park - Strand

Másnap reggel egy magyar templomba mentünk istentiszteletre, ami 1,5 órára, Pittsburgh külvárosában volt. A lelkész magyar, egy-két magyar jár még a gyülibe, de a többség amerikai és az istentisztelet nagy része angolul van, de a református liturgia szerint. Ide mentünk és jólesett karácsonyi istentiszteleten lenni és utána kicsit beszélgetni, ismerkedni. Hazafelé megálltunk egy-két helyen; megnéztük a Fort Ligonier-t.
Pittsburgh-ot múltkor láttuk, így azt most kihagytuk. Még délután kicsit sétálgattunk ott a szállásunk környékén a tónál és felmentünk a közeli kilátóba is. Egyébként pedig ez a félév iszonyatosan kimerített minket....... mióta vége lett nekem a sulinak, az átlag alvásidőm naponta kb. 10 óra.... este 8 körül általában aludni szoktam........
December 26-án kirándulni mentünk a környékbeli State Parkokba, amelyekből nagyon sok van.... Először egy kicsi vízeséshez mentünk el - már itt, az elején sikerült elakadnunk a hóban és ki kellett ásni-gallyazni a kocsit. Ezután a Laurel

Egy farm

Hill State Parkban megnéztük a strandot - ami most nem volt strand ;) - meg egy szánkópályát.

Greensburg - vasútállomás

 Kinéztünk egy kirándulóútvonalat is, de mikor nagy nehezen megtaláltuk, az út elején egy figyelmeztető tábla fogadott minket, amely közölte velünk, hogy azon a területen most vadászat folyik, fluoreszkáló mellény nélkül ne merészkedjünk be.......... hát visszafordultunk, és egy másik kirándulóúton sétálgattunk. Következő állomásunk a Seven Springs nevű síparadicsom volt. Kicsit körbenéztünk itt is - de azt még otthon, jó előre elhatároztuk, hogy ezen a földrészen nem próbáljuk meg kitörni a nyakunkat..... Még este felmentünk a Mount Davis-ra, amely Pennsylvania legmagasabb pontja. Felmásztunk az itt található
 kilátóra, de már nagyon sötét és hideg volt (én három kötött pulcsiban és két hosszú ujjú pólóban majdnem megfagytam....). Tama mégjobban fázott, mert otthon, Buffalo-ban, felejtette a kabátját..... Ez a hátránya ennek a nagy autós létnek... Ahogyan visszafelé mentünk a kocsihoz, egyik lépésnél a lábam hirtelen eltűnt combközépig a hóban.... Nagyon megijedtem - és egy hatalmasat estem....... Tama előttem ment, a zörejre hátrafordult, de a sötétben hirtelen nem tudta, merre vagyok. ;)

Greensburg - bíróság

Péntek délelőtt összepakoltunk és hazaindultunk. Útközben meg akartuk nézni a Duncan House-t. Ez egy olyan Frank Lloyd Wright ház, amely "szállodaként" üzemel. Eleve nem éltük bele
magunkat a dologba nagyon, és jól is tettük. Bár megtalálni sem volt egyszerű, h az erdőben hol van elrejtve, mérföldekkel előtte már minden le van zárva, csak az ott szállók vagy a fizetett túrán résztvevők láthatják a házat - és télen egyáltalán nincs is nyitva........ Hazafelé jövet megálltunk Greensburg-ban, ami egy nagyobb, olasz alapítású városka; megnéztük a nagy kupolás bírósági épületet és a pályaudvart, ami teljesen európaias volt - ahogyan az egész város is.
Ahogyan látjátok, olvassátok; nagyon nagyon szép, nyugodt, meghitt Karácsonyunk volt. Nagyon örültünk ennek és nagyon hálásak vagyunk érte. ;) További képeket itt nézegethettek: Rockwood

Mikulás és Hanuka - avagy az amerikai diversity

Az elmúlt két hetünket kb. így lehetne legjobban összefoglalni: ünnep, ünnep hátán. Először is kezdődött a Mikulással a "rendes" időben.... Erről annyi rövid megjegyzést, hogy itt nincs Mikulás..... vagyis dec. 6-án nincs, mert itt a Mikulás hozza az ajándékokat Karácsonykor. Mi azért Mikulásoztunk kicsit. ;) Tamának a Mikulás egy új - nagyon profi; Vibram talpú, Wolverine - bakancsot hozott. :)Múlt hét szombat este ismét orvosis-filmnézés volt; ezúttal a Nyomozó volt soron (mi ezt már láttuk, de ettől még nagyon élveztük :) ). Vasárnapra pedig

Egy kert az amerikai istentisztelet közelében

Festivusra voltunk hivatalosak. Egy itteni nagyon kedves amerikai-magyar család nagyon sokszor meghívja a magyar diákokat magához (pl.: nyáron Náluk volt az a Marshmallow-s dolog :) ) A család egyik fele zsidó, a másik pedig keresztyén - és ezt a felállást nagyjából tükrözi a baráti körük is. Így Hanuka és Karácsony között szoktak Festivius-t tartani (amire a diákokat és néhány barátjukat hívják meg). Ilyenkor közösen ünnepelünk - és mindenki eldöntheti, h éppen mit ünnepel :). Képzeljétek............ nyilván rengeteg finomság volt, de egy valamit szeretnék kiemelni.............. Snickers pie. Tudjátok, van a Snickers-csoki............ na és a Snickers pie egy hatalmas torta - igazából egy hatalmas Snickers............. én egyetlen 

falatot kóstoltam meg belőle - és egész éjjel iszonyat melegem volt tőle........ elég tartalmas egy dolog..... 

Ezen a héten az irodában is volt karácsonyi party: pizza, buffaloi csirkeszárnyak, sali és cheescake.... Ja...... és még a rendelőről......... Ittlétünk valami miatt gyakran emlékeztet engem Rejtő Jenő regényeinek hangulatára....... A rendelőben 

Festivus

sok páciens hordozható lélegeztetőgépet használ, és azzal mászkálnak minden hová... Nagyon kis helyes, övtáskában hordható, derékra köthető, vagy éppen kerekeken guruló készülékek ezek. Ezen a héten az egyik bácsi elfelejtette kicserélni a palackot otthon, mielőtt elindult - és éppen hogy megérkezett a rendelőbe, kifogyott a palack........... gondolhatjátok, milyen ijedség, rohangálás, intézkedés vette kezdetét.... Végül minden rendeződött, megoldódott, senkinek nem lett semmi baja........ 

Tama a rendelős partyn :)

Jön a Mikulás :)

A magyar cserkészetben egy héttel elhalasztódott a Mikulásünnepség, tehát most pénteken került rá sor. Na és ki volt a Mikulás??????????? Igen, persze: Tama!!!! :))))) A korábbi képeken már lehet, h feltűnt Nektek, hogy nő a szakálla.... Igazából nem csak úgy nőtt, hanem Tama direkt növesztette a Mikulás-szerep miatt. Mostanra már nagyon kényelmetlenné vált, így emiatt is örültünk, h végre "jön a Mikulás". A jelmez, amit Tamának fel kellett vennie, igazából a Mikulás eredetére hivatott emlékeztetni az embereket - tehát inkább egy püspöki ruha és süveg volt - természetesen parókával és nagy szakállal........ tehát Tama nem a sajátját használta végül..... Nagyon jól sikerült az egész, a gyerekek nagyon örültek, aranyosak voltak, Tama pedig ugye egy nagyon ügyes és gyakorlott Mikulás. :))) Volt egy kutyus is; Ő is kiment az ajándékáért. :))) 

Betlehemezés - Magyar Házas Karácsony

Ma magyar istentiszteleten voltunk (múlt héten amerikain), után pedig mindnyájan átmentünk a Magyar Házba a Karácsonyi Ünnepségre és vacsira. A cserkészek betlehemeztek, és sok amerikai és magyar karácsonyi éneket énekeltünk közösen. 

Magyar Házas Karácsony

Az elmúlt két hetünk ünneplésen kívül még intenzív tanulással is telt.... Ez a két hét volt mindkettőnk félévéből az utolsó két hét ennek megfelelő megpróbáltatásokkal (ahogyan azt az előző bejegyzésben is írtam). Nagy hajrá volt, de végül is mindketten be tudtuk fejezni minden leadandónkat, meg tudtuk írni minden vizsgánkat és meg tudtuk tartani minden prezentációnkat. Tamának külön meglepi volt, h két tárgyból szóltak Neki a tanárai, hogy nem kell megírnia az utolsó tesztet, mert nagyon jól teljesített; az utolsó teszt nélkül megadják Neki a legjobb jegyet, az A-t. :) Egyébként Tama ebben a félévben mindenből A lett!!!!! :))))) Nagyon ügyes. :) Nekem még itt a végén volt kis kavar..... az egyik prezentációt párokban kellett elkészítenünk. Páronként ki kellett választani egy specifikus Észak-amerikai populációt és annak a pszichológia vonatkozásait feldolgozni. Ez egyébként a Diversity tantárgyból 

A Mikulás a kutyushoz is megérkezett :)

volt............. hihetetlen, h ennek egy külön tantárgyat szentelnek itt............. A lány, akivel én párban voltam, kitalálta, h csináljuk az indiánokat. Mondtam, h OK, a tanárnak is leadtuk ezt a témát, Ő visszaigazolta, mi felosztottuk magunk között és mindenki dolgozott szépen a részén................. aztán két nappal az előadás előtt, amikor átküldtük egymásnak az anyagainkat, h egybe tegyük, akkor láttuk, h a másik lány nem azt csinálta, amit megbeszéltünk............... Ő általánosan dolgozta fel az egész aboriginal populációt az eszkimókkal meg mindenki mással együtt.... én pedig ugye csak az indiánokat........... és azért pl.: Ő beszélt az egészségügyi helyzetükről, én pedig pl a gyerekek pszichés fejlődéséről.... de kikről is?????????? Én jeleztem felé, h ez így nem OK, h Ő mást csinált......... Erre az volt a válasza, h ne izguljak, olyan okos vagyok, h majd kimagyarázom magam vhogy......??????????!!!!!!!!!!!!! Még máig sem értem, h tényleg miért nekem kellett kimagyaráznom 

magam.............. de mindenesetre iszonyat imádkoztam és próbálkoztam........ aztán mondtam két mondat vmi összekötő szöveget kettőnk között............. és a tanár mindezt végül úgy nyugtázta, h milyen jól építettük fel az egészet!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))))))) Azért kellett a végére egy nagy izgalom............... 

Mai átlagos utcakép Buffaloban

Mellesleg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Én tegnap, szombaton VÉGEZTEM!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))) Megvan az itteni Mester diplomám!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Szombaton volt az utolsó óra, utána pedig elmentünk néhányan a Cheescake Factory-ba ünnepelni. :) Annnnnnnnnyira jó érzés most, h megvan.... Nagy megkönnyebbülés...... :))) Köszönöm szépen! :) 

Még kicsit az itteni hóhelyzetről............ Csütörtökön vált durvává.... rengeteg hó leesett egy óra alatt és azóta is kb. ugyan olyan intenzitással, szinte megszakítás nélkül esik......... Csütörtökön Tama dolgozott a rendelőben. Esete 

Csütörtöki hóesés

elindult haza, és a 20 perces utat 2 óra alatt tudta megtenni.... Szombaton nekem egész nap mászkálnom kellett a városban össze-vissza........ de az utak nem voltak letakarítva és még mindig szakadt a hó........... könyörögtem Tamának, h jöjjön velem.......... Nagyon nem örült neki, de azzal a kijelentéssel, h ez az utolsó, eljött velem nagyon aranyosan és gyakorolnom kellett hóban vezetni.......... És tényleg nagy hó van. Mostanra az autópályák el vannak takarítva, de csak azok; pl. a felhajtók már nem.......... Ma este, hazafelé jövet, az egyik mellékutcában elakadt a kocsink a hóban: csak pörgött a kerék és a kocsi nem mozdult se előre, se hátra........ Egy másik autós megállt, és akkor Tamával ketten kitolták a kocsit az erejét meghaladó hóból............ Holnaptól pedig már egyedül kell mennem a hóban............ kb. úgy érzem magam, mintha most elölről kéne megint elkezdenem vezetni tanulni - de hát a buffaloi tél állítólag ilyen...... 

Clevelandi Magyar Bál - 2.

Kilátás a szobánkból - Cleveland

Idén 53. alkalommal került megrendezésre Cleveland-ban a Magyar Kongresszus és a Magyar Bál, amelyhez mi is csatlakoztunk - ahogyan ezt tavaly is tettük - és én idén is előadtam. Csütörtökön volt ugye a Hálaadás, amely sok ötletünk lett volna, de végül minden úgy alakult, hogy kora reggeltől késő estig ültünk egymás mellett az íróasztalnál és püföltük a számítógépeinket - tehát iskolai kötelességeinket teljesítettük - hogy péntek reggel el tudjunk indulni Clevelandba.... Így hulla fáradtan útnak indultunk pénteken. Minden évben a Hálaadást követő péntek a Black Friday, a karácsonyi

Díszmagyar bemutató

vásárolgatások ünnepélyes megnyitója, amelynek alkalmával a legtöbb üzlet nagy kedvezményekkel várja a
látogatókat. Kicsit benéztünk útközben egy-két helyre, de annyira nem voltunk elájulva az áraktól - eddig mindent jóval olcsóbban be tudtunk szerezni, amire szükségünk volt.... Egy dolog volt, aminek nagyon örültem és amit végül megvettünk: egy téli, sötétszürke szövetkabát $10-ért!!! :))))
Délután megérkeztünk Clevelandba. Még benéztünk a hátralévő előadásokra, majd pedig az esti program előtti szabad néhány percben Tama úszkált kicsit a szálloda uszodájában én pedig
igyekeztem a vasárnapi előadásomat véglegesíteni. Clevelandban még mindig nagyon nagyon sok magyar él - fiatalok és gyere

Várnagy Andrea és Farkas Zsolt

kek is nagyon sokan vannak.

Ez az évenkénti találkozó
alapjaiban
nagyon hasonlít egy nagyobb családi

A Bál

összejövetelre (kb. 200 fő). A főszervezők végtelenül kedvesen minden évben meghívják a Buffaloban aktuálisan tanuló magyar diákokat, akiket szállástól, ellátástól kezdve, minden programon keresztül kedves vendégszeretetben részesítenek a szállodában (Hilton Garden Inn), amely 53. éve ad otthon ennek a konferenciának.
Pénteken zenés irodalmi est volt, amelynek díszvendégei és előadói Várnagy Andrea és Farkas Zsolt voltak Magyarországról (akik egyébként szombat délután megtartották a gyerekek számára a Zeneképzelet című népszerű műsorukat, amelyen természetesen felnőttek is örömmel vettünk részt :) ). Nagyon kedvesen és közvetlenül töltötték el az egész hétvégét ebben a körben. Erre az estére még a helyi cserkészek mese-színdarabbal és egy fiatal leányzó

A Bál - Buffaloi magyar diákok

csellómuzsikával készült. A hétvége nagy része, ahogyan a péntek esti álló-fogadásos vacsi is, sok-sok érdekes beszélgetéssel (a Fulbright-ösztöndíj elnöke, egy ismert pszichiáter, történész... stb) és találkozóval telt. Sok embert, akivel már itt-ott összefutottunk örömmel ismertünk fel a vendégseregben.
A szombat főképpen előadásokról szólt. Délben volt egy díszebéd díszmagyar ruhabemutatóval, este pedig a bál, díszvacsival, kitüntetések átadásával, további beszélgetésekkel, táncbemutatóval és közönségtánccal. A zenekar elég gyenge volt.... de azért nagyon jól éreztük

A Rock and Roll Múzeum előtt :)

magunkat, nagyon élveztük ezt az estét is, ahogyan az egész hétvégét. :) A bálra elvileg a fiúknak csokornyakkendő viselése kötelező... Nyilván nem volt kb. egyik buffaloi diáknál sem... Tama kitalálta a megoldást: kért a pincérektől.... :)))) Csak rikító pirosat tudtak adni Neki.... viccesen, mosolyogva közeledtünk a bálterem felé, h vajon mennyire lesz röhejes ez.... De képzeljétek!!!!!! Egy csomóan piros csokornyakkendőben voltak!!!! :))) Tama összebarátkozott a hivatalosan felkért fotóssal. Tudjátok.... fiúk.... végtelenül el tudnak beszélgetni gépekről (ez esetben fényképezőgépekről).... A fotós aranyosan lőtt rólunk egy kis sorozatot... :)

Vasárnap reggel, amikor mindenki az éppen véget ért bál másnaposságából próbálja összeszedni magát.... na ekkor került sor az én előadásomra. Idén művészetterápiás témával készültem. A hallgatóság nagyon kedves, nyitott és érdeklődő volt, a szervezők nagyon kedvesen megköszönték az előadást - tehát ismét egy jó élményem volt egy ilyenfajta megmérettetéssel kapcsolatban. :) Ja, igen.... vasárnap reggelre tehát elkészült az előadásom. Rögtön ez után, a konferencia zárása következett magyar református istentisztelettel. :))
Tavaly már elég jól bejártuk Cleveland-et, így idén csak néhány kihagyott momentumra kerítettünk sort. Először elmentünk a Rock

Cleveland - Kikötő

and Roll Múzeumbe, ahol - az előtérben - láttunk Green Day, R.E.M. és Red Hot Chili Peppers gitárokat. Éééééééééééééééés 4 darab TRABANTOT!!!!!! :)) Tama teljesen el volt ragadtatva. :) Kis belvárosi sétálgatás után elmentünk a Buckeye-ra. Ez egy hosszú utca, amely nem olyan régen még teljesen magyar volt. Bácsik és dokumentumok így emlékeznek erről: az utcán csak magyar szót lehetett hallani, boltokban pedig ki volt írva angolul, h "Beszélünk angolul". :) Minimum három magyar templom volt/van ezen az utcán.

Rock and Roll Múzeum - Trabantok 

Vasárnap délután elindultunk vissza Buffaloba. Estére hazaértünk. Annnnnnnnnyira sűrű itt mindkettőnknek a félév végi hajrá, hogy két hete nem jutottunk el élelmiszerboltba - esszük, amit még találunk itthon. Így viccesen a valószínűtlenül alacsony havi kosztpénzünket is sikerült ebben a hónapban még megfelezni.... :) De azért vasárnap
rájöttünk, h be kell most már vásárolni... :) Hullllllllllllllla fáradtan értünk haza és az üres hűtőn kívül még azzal a ténnyel kellet szembenéznünk, h másnap mindkettőnknek kezdődik a szemeszterzáró hét, amelyen minden leadandót le kell adni, minden prezentációt meg kell tartani és minden tesztet meg kell írni a rendelőzés mellett............... Szóval....... alvás most szünetel.....
Nagy örömünkre tegnap megkaptuk a Papírt! :) Azt a papírt, amely feljogosít arra, hogy itteni tanulmányaim befejezése után, január 1-től teljes állásban dolgozzam. :)

Akkor és most

Magyar Állami Népi Együttes Buffaloban

A Magyar Állami Népi Együttes ezen a héten Buffalo-ba érkezett. Koncertjük kedden este volt a Buffalo-i Egyetem színházában. Nagyon sok ember gyűlt össze: az amerikai közönség soraiban sok buffaloi magyar is feltűnt és még egy pácienssel is összefutottunk a rendelőből. Mi a harmadik sor közepén ültünk - tehát nagyon jó helyről élvezhettük az előadást. :) Egy nagyon szép, komplett este volt: változatos néptánccal, énekekkel, népi mondókákkal, zenékkel.

Mostanra nagyjából meggyógyultam és visszatértem a mindennapokba. :) Csütörtökön a Viselkedés biológiai háttere c. óránkra a tanár igazi agyakat hozott be!!!!!! :)) A legérdekesebb természetesen az 

Egy igazi agy

emberi agy volt: hozott egy egészségeset és egy Alzheimer-eset is, meg egér és bárány agyat is. :) Az óra nagy része ezek nézegetésével és fényképezkedéssel telt. :) Óra után, amikor Tama jött értem, nagy lelkesen meg szerettem volna mutatni Neki a képeket... de teljesen rosszul lett, rájuk sem bírt nézni.... :(((

Ma, vasárnap elmentünk abba a baptista templomba (Grand Island, Whiteheaven Road), amiről már korábban írtam (magyar-svábok alapították, sok magyar jár oda, de alapvetően egy fiatalos, nagy, amerikai gyülekezet). Mindig nagyon jó elmenni ebbe a templomba, de elég messze van tőlünk, így csak ritkán járunk arrafelé.... De ezen a héten voltunk!!!! :)) Most Hálaadás-vasárnap volt, így az

Világítótorony - Fort Niagara

istentisztelet kicsit rendhagyó volt: igazából nem is volt istentisztelet; gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek tettek bizonyságot arról, h miért adnak hálát Istennek. 

Meglepő volt ismét rádöbbenni arra, hogy ezek a történetek legtöbbször egy megrázó eseménnyel, nehéz élethelyzetben kezdődnek el, de végül hálaadás lesz belőlük. Egy középkorú pár  arról tett bizonyságot, hogy pár éve teljes jó szándékból a feleség testvérének kölcsönadták a kocsijukat egy napra, mert neki szüksége volt rá - az autó az autópályán meghibásodott és a nő testvére belehalt a balesetbe.... A pár beszélt lelkifurdalásáról, küzdelmeiről, gyászáról, amelyek ezzel az eseménnyel kezdődtek - de főképpen arról, hogyan beszélt minderről velük Isten, hogyan vigasztalta és erősítette őket. 

Fort Niagara

"Istentisztelet" után bemutattak minket egy férfinek, akinek mindkét szülője Magyarországon született. Ő maga már nem beszél magyarul, de nagy érdeklődéssel fürkészi gyökereit. Pár éve bejárta egész Magyarországot, szülei életének helyszíneit is végiglátogatta, ismeri a Magyar történelmet. Egy nagyon értelmes, intelligens férfi - aki egyébként ács. Az tetszik, hogy itt a kétkezi munkának is van kultúrája, elismerése, és megbecsülése - és nem csak azok választják ezt az utat, akik nem akartak, vagy nem tudtak tanulni..... 

Fort Niagara - Játék az ajándékboltban :)

Templom után ellátogattunk a Fort Niagara-hoz. Ez egy régi erődítmény az Ontárió-tó partján, amelyhez egy kis State Park is kapcsolódik. Egy ponton át lehetett látni Torontóba - a város látképe, a nagyobb épületek és a CN-Tower jól felismerhető volt. :) Nagyon nagyon nagyon hideg volt - így nagyon sokat nem nézelődtünk: körbejártuk a Világítótornyot és ránéztünk az egykori erődítményre (na jó, meg kicsit játszottunk a múzeum ajándékboltjában, ahogyan azt a legtöbb helyen tenni szoktuk :)) ). 

Bor, mámor,... Niagara

Lockport - Visitor Center

Múlt hétvégén beteg lettem..... valami ilyen torokfájásos, fejfájásos, lázas, lábról nagyon leverő vmi..... Tama aranyosan bevállalta az egész hetet a rendelőben helyettem is. :) Csütörtökön volt a vita, amitől annyira féltem........ igazából kb. félholt voltam; csak azt vettem észre, h vége. Majd jövő héten megtudom a jegyet... Sok mindent kellett csinálnom azért ezen a héten, de nagyon szerettem volna kicsit lelkileg feltöltődni... És

Lockport - Erie Canal

valahogy tényleg így lett...
Volt egy kis "csendeshetem", amiért nagyon hálás vagyok. :)
Hétközben megkaptuk az első hóesést. :)

Jim és a Bikavér

Mára már egy kicsit jobban éreztem magam. Fel is kerekedtünk. :))) Gyönyörű nap volt ma: meleg, napsütéses - olyan igazi tavaszi. :) A rendelőből az egyik

Készül a bor

beteg fiának borászata van Niagarán. Egri Bikavért is termeszt. :)) Mára nagyon kedvesen meghívta a magyar diákokat borkóstolóra a pincészetébe. Úgy alakult, h összesen öten mennénk; így végül a mi kocsinkat töltöttük meg. Először Lockport nevű városkában néztünk körül, de igazából csak az Erie Canal miatt. Itt van olyan hajóátemelő zsiliprendszer - ilyen igazából Buffaloban is van: jön a hajó és három lépésben, mindig egy szinttel lejjebb
engedve, egy magasabb vízállásból átteszik agy jóval alacsonyabbra, majd ott folytatja az útját.

Lockport - Erie Canal

Lockport után már egyenesen a borászathoz mentünk. Jim, a bácsi, és felesége, Mary nagyon kedvesek és nyitottak voltak. Megkeverhettük a szőlőt, megmutatták a présgépet, és a szőlőt is. Végül pedig asztalt terítettek nekünk és megkezdődött a borkóstoló. Bikavért kaptunk először, utána Pinot Noir-t. Jim felbontott nekünk egy Cagor-t is; ez egy ritka, orosz, édes vörösbor. Mindeközben sokat beszélgettünk. Tama még itthon sütött sajtos pogácsát - nagyon nagyon finom lett - azt elvittük és azt eszegettük. Nagyon ízlett Jim-éknek is. :)

A filmek és a valóság

Lámpásunk :)

Múlt héten volt Halloween... Szerettem volna megnézni ahogyan zombinak és hercegnőnek öltözött gyerkőcök rohangálnak a házak között....... de aznap este órám volt... és még tesztet is írtam rajta.... Igazából csak másnap jutott eszembe, h kicsit lemaradtam erről a dologról. A rendelőben minden beteg erről beszélt. Az egyik férfi 12 kg cukorkát és csokit osztott ki kopogtató gyerekeknek.... Hihetetlen.... Azért hallottam olyanról is, aki inkább elment otthonról. :))) Hétvégén Tamával alkottunk egy kis tök-lámpást. :))) Ijesztő, nem???
Egyébként annnyira vicces ahogyan itt az emberek a kis zsebkendőnyi előkertjüket identitásuk teljes értékű részének érzik és hajtja őket a vágy, hogy mindig hónapokkal előre ráhangolódjanak a közelgő ünnepre..... Ilyenkor (igazából már kb. augusztus vége óta) lehet itt látni földből kimászó embert, fának repült boszorkányt, fáról lelógó végtagokat, szellemeket és ládába zárt szörnyeket.... Van egy-két olyan kert is, ahol hullajó kerti-party van..... kb. 30 "vendéggel".....
A sulit nagyon nehezen viselem..... Hátralévő egyenleg a következő: 1 vita, 2 prezentáció, 10 leadandó, 2 teszt..... A vita......... az nem kellene.......... egy hét múlva lesz.
Tama ezen a héten összeállította a tavaszi órarendjét.... a szakmai tárgyakat ebben a félévben nagyjából befejezi és néhány kötelező természetismereti tárgy marad neki.... biosz, kémia és környezettudomány között válogathat. :)
Itt rákattantam a Criminal Minds c. sorozatra... Nagyon pszichós. :)) Tama mindig azt mondja, h nem kellene néznem (Ő sosem nézi....)... de a pszichós része tényleg tetszik....
Még az Amish faluban elhatároztuk, h nézünk vmi Amish filmet.... A Szegény embert az Amish húzza lett belőle (én már korábban láttam). Egyébként már többször törekedtünk arra, h olyan filmet nézzünk, amerre nemrégen jártunk - érdekes így viszontlátni az élményeket. Ha nem ismerős a helyszín, akkor is felfigyelünk olyanokra, amikre eddig nem: a kuka tényleg ilyen nagy, tényleg mindenki ilyen nagyon nagy autóval jár, "minden" bolt keresztülhajtós, a házak mindenhol ilyenek, az iskolabusz tényleg sárga. :)))
Csak úgy viccből megnéztük az Üldözési mániát is. :)

Buffalo környékén

Alleghany State PArk

Ahogyan az előző bejegyzésben írtam; múlt héten zárva volt az iroda. Így egy kis levegőhöz jutottunk - nem sokhoz - de a suli miatt nem tudtunk nagyon messzire elszabadulni innen. Múlt hét végén azért útnak indultunk - erről már olvastatok - és ezt a hétvégét is úgy terveztük, hogy körbenézünk erre-arra, de ez esetben "csak" Buffalo környékén, "otthoni" főhadiszállással.
Pénteken korán reggel elindultunk az Alleghany State Parkba. Ez Buffalotol kb. 1,5 órányi kocsiútra fekszik; egy csodálatos kiránduló és kempingezőhely színes élővilággal. Fő érdekessége, h fekete macik is élnek itt; ahogyan

Alleghany State PArk

nyáron már volt szerencsénk egyikükhöz, amikor átszaladt a kocsi előtt. Szóval most elindultunk ebbe a "vadonba" - igazából egy jól kiépített, kocsival jól járható, hatalmas terület, ahonnan már elég jól sikerült elkergetnie a civilizációnak az állatkákat.... Az időjárás előrejelzés szerint azon a napon meleg, száraz, napos időre lehetett számítani - ami a buffaloi időjárás alapján teljesen reálisan csengett. Mi nagy naivan ennek megfelelő öltözetben és programtervvel indultunk útnak.... Azonban amikor kicsit kiértünk a városból kis falusi úttalan utakra, havas tájakkal és hóeséssel szembesültünk. Ez kicsit meglepett minket..... Az Alleghany Parkba érve a hó csak növekedett, a hóesés erősödött... Mi pedig ott álltunk kis őszi

Randolph - Amish szekér

felszerelésünkben, túratérképpel a kezünkben....... Hamar rájöttünk, h kirándulni aznap nem fogunk.... :(((( Elsősorban nem azért, mert hideg volt, hanem azért, mert a kirándulóutak járhatatlanok voltak (hó, sár, latyak).... Tehát főképpen kocsival nézelődtünk a parkban: tó, házikók, kis erdei út, havas táj, vízgyűjtő.... A park egyébként tényleg csodálatos, így hóban is nagyon hangulatos.
A "kirándulás" után utunkat a park közelében fekvő Randolph nevű településen folytattuk. Ez egy nagyon pici, nagyon régi városka. Fő nevezetessége az itt élő amish közösség. Régóta szerettünk volna amish falut, gazdaságot, szekeret

Rock City Forest

látni - tehát nagyon örültünk az elérkezett lehetőségnek. :))) Tényleg láttunk parkoló szekereket, és egy egyszer szembe is jött a főúton egy fiatal családdal a ""fedélzetén". A faluban több bolt is van, ahol kézzel készített amish termékeket lehet venni: sütiket, takarókat, játékokat... mindenfélét. Sajnos házat nem láttunk - nagyon elrejtett helyen vannak, csak vezetett túrával közelíthetőek meg. De nagyon örültünk annak, amennyit láttunk.
Következő állomás a Rock City State Forest volt...... Ahogyan ehhez a helyhez közeledtünk hirtelen egy olyan "vicces", de rosszabb fajta amerikai vígjátékban kezdtük magunkat érezni (pl.: Eszelős szívatás vagy Üldözési mánia) - amelyek persze csak külső szemlélő számára viccesek; szereplőként már kevésbé..... Tehát: kis erdei úton hajtva a fák

Peace Bridge Buffalo és Kanada között

között "meglepetések várnak rád", "csodaországba léptél", "ne higgy a szemednek" és hasonló táblák szegélyezték az utunkat...... némelyik fáról színes üvegek lógtak le és hasonló furcsaságok voltak elhelyezve az erdőben.... Egy idő után egy végtelenül túldekorált, egymáshoz nem illó motívumokkal és tárgyakkal túlaggatott házikóhoz értünk az erdő közepén...... Bemerészkedtünk... a bejáratnál egy mesébe illő leányzó fogadott minket, aki egyébként teljesen hétköznapi ruhában volt, de haja színe (vörös) és valószerűtlen fonata tényleg egy erdei tündért idézett.... :) Az ajtó után egy hatalmas hodály

Chestnut Park

következett, amely tele volt 100 éves hintalótól elkezdve San Fransisco-s emléktányérokon keresztül kínai műprém sapkákon át hiányos 200 éves ezüstkészletekig és hintaszékekig mindennel........ ebben a házban lehetett volna jegyet venni ahhoz, h a kert végében lévő "Rock City-t" - sziklába vájt, kb. 1 órás sétaút - megnézzük.....  leányzó azt mondta, ő ebben az időben nem javasolja. Ha szeretnénk pár képet készíteni, menjünk oda nyugodtan. Tehát "csak" fényképeztünk - majd szépen elköszöntünk és igyekeztünk visszatérni a valós életbe és a valós autóútra. :))) Mikor kicsit magunkhoz tértünk, arról beszélgettünk, h ez a fiatal pár (a boltban volt egy srác is) valószínűleg ebből próbálna megélni - ami azért valahogy egyfajta koldulásnak tűnik..... Kicsit lelkifurdalásunk is volt, h még belépőt sem fizettünk....

Falu, tanya

Salamanca városa szintén az Alleghany Park közvetlen közelében terül el; ez volt a következő célpontunk. Salamanca-n belül van egy külön kijelölt terület a natív amerikaiak számára. Ezenkívül egy múzeum is van a helyi indián (iroquois) kultúráról. Az indián kultúrához is szeretnénk közelebb kerülni ittlétünk során. Eddig cherokee földön voltunk, illetve néhány tankolás apropóján érintkeztünk az "őslakosokkal" - most pedig a múzeumot néztük meg. Valahogy megdöbbentő volt látni a folyamatot, ahogy "integrálva lettek"... ráadásul - bár nyilván nem meglepő - ez a folyamat már az 1700-as években nagyban dúlt.... Egyébként Buffalo-ban és környékén utcán, boltban, itt-ott lehet néha látni natív amerikaiakat hébe-hóba.

Graycliff

Péntek este 6-ra szerettünk volna visszaérni Buffaloba, mert Tama elígérkezett cserkészkedni, fát faragni - tehát Tamának ez volt még a péntek esti program.
Szombaton a fő program a vásárlás volt.... Normál esetben hét közben nagyon nehéz eljutni bárhova is, mert mire végzünk rendelőben és suliban, már minden bezár - és persze a kocsit sem egyszerű beosztani.... Tehát elhatároztuk, h vannak dolgok, amiket most már be kell szerezni (pl.: nekem hosszú hetek óta összesen egy pár zoknim van - az is lyukas - ; azt minden este kimosom, h másnap legyen tiszta..... most vettünk sokat. :))) ). Tamának szerettünk volna még bakancsot venni, de azt most nem találtunk. Még vettünk háztartási ezt-azt, ami már nagyon hiányzott.... Este hazaérve, a garázsban pakolgatva, Tama nekiszaladt fejjel a szekrény

Falusi piac

sarkának.......... nagyon rosszul nézett ki, ahogy nagy lendülettel visszapattant róla....... ijesztő volt....... és folyt a vér a fejéből...... :((((( én meg persze nem bírom nézni az ilyet....... Nem nagyon vérzett... és Tama szépen lekezelte...... a seb nem nagy. Most van egy tapaszka a feje búbján.... Nagyon aranyos.
Szombat este Tama sütött cheesecake-et. Ez egy tipikus New York állambeli süti - mondhatni sajttorta. Én korábban nem tudtam elképzelni.... azt hittem, sós....... de nem!!!!!!!! Ezt onnan tudtam meg, h szülinapomra az Katitól, az office managerünktől cheesecake-et kaptam. Nagyon finom volt. :)))) Tehát megszerettük ezt a sütit. És Tama nagyon finomat sütött. :)))))

Tama és a tapasz

Vasárnap reggel egy olyan templomba mentünk istentiszteletre, ahol még nem voltunk; Buffalo mellett, az Orchard Park városrészben található lutheránus templomba: együtt voltak idősek és fiatalok, nagyon élőnek tűnt, alapvetően fiatalos hozzáállással, dicsőítéssel (énekeltük ezt és ezt is), evangéliummal. Istentisztelet után sétáltunk a templom közelében lévő Chestnut Park-ban: gyönyörű őszi színek, levelek, erdők. :) Fő célunk a Zoar Valley nevű hely lett volna (egy kanyon), de valahogy nem sikerült kocsival megközelítenünk (a kanyont körülvevő erdőségekre mindenhol ki volt írva, h magántulajdon..... ). Ahogyan kóvályogtunk vicces kis településeken, farmokon, piciny falvakon mentünk keresztül. Ez is egy külön élmény volt. :) Hazafelé megálltunk a Graycliff Parkban, ahol szintén egy Frank Lloyd Write épület található - az Erie-tó fölé magasodó támfalon.
E hétvégi nézelődésünk itt ért véget. Ez is egy nagyon csodálatos és élménydús hétvége volt. :)) És kicsit pihenni is sikerült. :))) Holnap ismét indul az Élet.... Még néhány kép a hétvégéről itt: Buffalo környékén