Első "igazi" hétvége :)

Pénteken véget ért az első félév!!!!! :))))))))))) Minden tárgy, amire feliratkoztunk, teljesítve!!!!!! :)))) Hihetetlen, hogy már majdnem 4 hónap eltel - van rá remény, hogy egyszer vége lesz ennek a kalandnak!!! ;)

Január közepén kezdődik a második félév, addig nincs suli. Ez annyira jó érzés!!!!! :) Ki is használtuk az első hétvégénket. 

Elő-Karácsony

Szombaton egy helyi fél magyar/fél amerikai család az "itt maradó" magyar diákokat meghívta elő-karácsonyi vacsorára. Ez nagyon kedves Tőlük. Egyébként úgy tudom, nincs semmi közük az alapítványhoz, de mindig szerveznek valamit a diákoknak, és igyekeznek segíteni mindenkinek, amiben csak tudnak. Nyáron, amikor megérkeztünk, a kerti party is Náluk volt. Néhány helyi barátjuk is jelen volt és az este nagyon szépen telt: hangulatosan, finom ételekkel-italokkal (még szaloncukor is volt), sok beszélgetés, új ismeretségek, találkozás diáktársakkal. :) 

Sikerült megtalálni Ágit!!!!! :)

Vasárnap nagy délig alvás után Zsófival hármasban felmentünk a Niagara vízeséshez. Először belevetettük magunkat a közelben lévő hatalmas outlet rengetegbe..... Agyunk 4 hónap Bu-falusi élet után szinte sokkot kapott egy kis nyüzsitől.... :) De megnyugtató volt, hogy mégis csak élnek errefelé emberek. ;) Miután "mindent" végignéztünk, elmentünk a Niagara Egyetemen tanuló egyik diáktársunkhoz elbúcsúzni, mert Ő (Ági, a képen középen) szombaton letudta a legeslegutolsó vizsgáját, befejezte itteni tanulmányait és ezen a héten végleg hazamegy. (A mázlista!!!!!!) Meg volt vele beszélve, hogy majd zavarni fogjuk pakolás közben. Ági a kampuszon lakik, ami elég nagy és összetett, ezért nem magyarázta el, hogy azon belül merre, csak megbeszéltük, hogy ha már ott vagyunk, felhívjuk. Csak annyira okos voltam, hogy a telefont és Ági számát itthon felejtettem... És ekkor kezdődött a "keressünk meg valakit a 'Műegyetem' területén, akiről még körülbelül sem tudjuk, hol lehet" című játék......... Izgalmas volt................ Sötétben bolyongtunk, pár portán megkérdeztük, hogy esetleg utána tudnának-e nézni, hol lakhat, persze kicsit sem voltunk gyanúsak, nyilván mindenhol azt mondták, hogy nem..... Zsófinál volt telefon, de Ági számát Ő nem tudta....... De kitalálta, hogy hívjunk fel mást, akinek tudjuk a számát és aki biztosan tudja Ágiét...... Jó ötlet, csak alig volt pénz a telefonon..... így az első "légyszi azonnal küld el Ági számát SMS-ben" című pár másodperces bunkó hívás után A szám birtokában következett az "Ági, csak azt mondd, hogy hogy hívják a házat, amelyikben laksz", mint második felvonás.......... És megérkeztünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Miután megnéztük, hol lakott Ági és megbeszéltük a közelmúlt és a távoli jelent történéseit, eszünkbe jutott, hogy ha már sikerült találkozni, akkor már nem kezdünk bolyongani újból, hanem megkérdezzünk Ágit, hogy nem tudja-e, hol van az a Karácsonyi vásár, amiről hallottunk, elvileg valahol ott kéne lenni..... és nagyon szeretnénk megnézni......... A válasz az volt, hogy idén nincs........ 

Téli, esti Niagara Vízesés

Így a téli és esti Niagara vízesés felé vettük az irányt. Érdekes volt úgy megnézni, hogy rajtunk kívül körülbelül 10 másik ember volt csak a közeben.... kicsit kényelmesebb, kicsit félelmetesebb.... 

A Casino egy része kívülről

Ezután következett Zsófi ötlete: Ő volt korábban a Niagara Casino-ban amerikaiakkal, szerinte érdemes megnézni, mert itt mindenki Casino-zik, első belépéskor ingyen kapunk valamennyi zsetont és kb. bármennyi koktélt, sört, bort, üdítőt ihatunk ingyen.... Hát jó. Bár a belépés nehézségekbe ütközött... Tamának mondták, hogy a fényképezőgépet le kell adni a valamilyen felirat alatti szobában. Oda mentünk, de az egy abszolút karácsonyi üzlet volt.... nem akartuk elhinni, de tényleg az eladónak kellett odaadnunk.... távozva azon tanakodtunk, vajon eladja-e, mire visszajövünk..... Ezután bemehettünk és megkaptuk a néhány ingyenes zsetont. Nagy koktélozásba kezdtünk, Tama üdítőzött... :) Az ingyen "zsetonok" csak játékgépek használatára jogosítanak, szóval pókerasztalhoz nem ültünk le.... Nehezen jöttünk rá, hogyan működnek az automaták..... Tama nyomogatott nagyon egy gombot, majd egy idő után jött egy ember és kérdezte, miért hívjuk ennyire........................ :) Tama elmondta, h ez az első "játék", nem tudja, hogyan kell..... A férfi mosolygott és megmutatta Neki. Elvoltunk, játszottunk, és mire távoztunk, a pár virtuális, pénzre nem váltható ingyenes zsetonunkból 24 igazi dollár lett! :) Automatánál kellett volna a zsetonokat beváltani, de ezt sem tudtuk, hogyan működik.... végre jött egy férfi, aki rutinosnak tűnt, megkértük, hogy segítsen.... Kiderült, hogy Ő régen magyar iskolába járt és a legjobb barátját Hevesi-nek hívják.... :) Haza indulva erősen bizakodva mentünk a karácsonyi mütyürök üzlete felé a fényképezőgépért. Zárva volt........... innentől kezdődött egy össze-vissza küldözgetés és mászkálás...... És végül visszakaptuk! :) Egyébként a kaszinóban tényleg volt mindenki: idős, jól szituált nénik, középkorú lepukkantabb fickók, fiatal bulizók. 

Ebben az üzletben kellett
leadnunk a fényképezőgépet

Végül hazajöttünk. :) És meggyújtottuk a 3. gyertyát. 

Szóval vicces hétvégénk volt..... 

Egyébként.... a kulisszák mögött...... mióta itt vagyunk.... de különösen az elmúlt pár hét.... tipikusan az az időszak, amit legjobb indulattal is csak "személyiségfejlesztőnek" vagy éppen "hiterősítőnek" lehet nevezni........ Én ennek sem pszichológusként sem pedig hívőként nem tudok örülni..... Meggyőződésem, hogy én már nem szeretnék tovább fejlődni, jó nekem így és már Istennek annyi csodáját láttam, h a szívem nem bír ki többet. Összegezve tényleg ennyit mondhatok: ha ezt valamilyen hatalmas csoda folytán túléljük, akkor tényleg, tényleg, soha de soha többé nem lesz több ötletem!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez bizti. 

Adventünk + TOEFL ;)

Adventi Koszorúnk

Az elmúlt 1-2 hét nagyon sűrűn telt. Ez a mostani az utolsó hét ebből a félévből... Természetesen, amit csak lehetett, utolsó pillanatra hagytunk, és még új feladatokat is találtak ki a tanárok a végére... ;) Szóval izgi volt, meg nagyon fárasztó, de úgy tűnik, már csak egy-két apróság van hátra. És képzeljétek, az egyik tanár ma felolvasta Tama fogalmazását az órán, mert annyira tetszett Neki, amiket írt!!!! :))

Ezt hozta nekem a Mikulás! 

A nagy tanulásban igyekszünk Adventezni is: hallgatgatjuk az otthoni istentiszteleteket (köszönjük!!!! :) ), és díszítgetünk is! :) ja, és közben még meg is gyógyultam. :)

Meg ezt is... ;)

Ezt pedig Tamának. 

Nagy okosan a TOEFL-t is az utolsó tanítási hetekre hagytam és még ráadásul beteg is lettem pont akkorra...... Szóval nagyon izgultam, h mi lesz így............ És képzeljétek!!!!! :))))))))))) Most tudtam meg: megvan!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))))))))))))) 

Cleveland: Magyar Kongresszus és Bál

Mesélek a gyerekeknek

Minden évben november negyedik csütörtökén ünneplik itt a Hálaadást. Gondoltuk - mivel úgy is szeretjük a pulykát - mi is csatlakozunk... Azért egy akkora hatalmas állatot nem szerettünk volna venni, mint amilyeneket láttunk. Tama elindult "vadászni", majd nagy örömmel hazatérve közölte, hogy talált egy kis pulykát.... Csak a melle volt. :)))) És lefagyasztva volt benne zacskóban egy szósz is.... Szóval finom Hálaadás-vacsora másnapján elindultunk Cleveland-ba kipróbálni a kocsit. ;) Minden rendben volt, épségben és mindenféle extra kaland nélkül megérkeztünk! 

Az előadás

A Kongresszus délelőtt kezdődött. Első rám váró feladat az volt, hogy a gyermekfoglalkozáson meséljek egy-két mesét a gyermekeknek. Azért kértek meg erre, mert az előadásom témája mese-pszichó volt. Ettől talán jobban féltem, mint a rendes előadástól........ :)) Ráadásul az elején közölték velem a szervezők, hogy nagyon figyeljek arra, hogy csak alap szókészletet használjak, mert néhány gyerek már alig beszél magyarul.... Legszebb az volt, amikor megkérdeztem a gyerekektől, hogy mi az a "kamra", és az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy az, ami Tama nyakában lóg..... Akkor is pislogtam, amikor magyarul kérdeztem tőlük valamit, és ők angolul válaszoltak....... :)))))))) Végül is nagyon élveztem ezt a mesélősdit, és úgy láttam, a gyerekek és a szüleik is. 

Belvárosi séta

Szombati ebéd

Ezen kívül gyermekeknek volt táncház, bábszínház és kézműveskedés is. Nem sokkal a mesék befejezése után az előadásra is sor került. Tényleg legyen Istennek nagyon nagyon hatalmas hála érte, időre elkészült a diasorozat, a jelenlevők nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták, és a hétvége hátralévő részében időről-időre odalépett hozzám egy-egy ember és gratulált, és kifejezte örömét. :))))) Kedvencem az volt, amikor egy néni azzal jött oda hozzám, hogy 14 éves létemre milyen szépen beszélek! :)))) Péntek este kicsit éltünk a szálloda sportlehetőségeivel (Tamának még mindig izomláza van...), majd irodalmi est következett versekkel, énekkel-zenével, "kisszínházzal". 

Ruhabemutató

 Szombaton folytatódtak az előadások, de Tamával délelőtt "ellógtunk" kicsit körbenézni a belvárosban. Kicsit sétálgattunk, nézelődtünk, de kifejezetten hideg volt...... Én meg közben rájöttem, hogy nem vittem magammal testszínű harisnyát, ami ugye elég fontos lesz pár óra múlva............... Gondoltam, nem baj, majd a belvárosban veszek.... Amikor a többiek ezt meghallották, mosolyogni kezdtek, és mondták, hogy nem vagyok elég régóta az óceánnak ezen a partján, ha még mindig úgy gondolkozom, hogy kiugrok bármit is venni a sarokra........ DE!!!!!!!!!! :))))))) pár perc után mégis szembejött egy üzlet, ahol volt harisnya!!!!!! :)))

A bál

Délben volt egy ünnepi ebéd és magyar-népviseletes ruhabemutató. Délután csobbantunk a medencében, majd pedig készülődtünk az esti bálra!!!!! Nagyon jól éreztük magunkat: sokat és sok emberrel beszélgettünk itt is, finom volt a vacsi, sokat táncoltunk, és bor is volt! ;) A móka 2-ig tartott, utána még volt after-party, ahova csak Tama ment, én kidőltem teljesen.... 

CTP-csapat

Múzeumban - amerikai életkép

Múzeumban - Tama egy
Frank Lloyd Wright ablakkal  a "kezében"

Vasárnap reggel ökumenikus istentisztelettel kezdődött a program, még volt néhány előadás, végül csomagolás, elköszönés és indulás..... Mi Zsófival (egyik "best" diáktársunk) utaztunk együtt oda és vissza. Úgy gondoluk, még a vasárnap délutánt Cleveland-ban töltjük, nézelődünk. Nagy örömünkre egy másik diáktársunk, Kriszti (ő az, aki Makkai Mártival egy faluból származik) aki Cleveland-ban tanul (ő is ott volt a Kongresszuson) éppen ráért, és elvezetett minket néhány "jó helyre"!!!! Nagyon nagyon jól telt a délután is: kicsi kocsis városnézés, majd Cleveland Clinic (egy nagyon jó hírű kórház-város). Múzeumban is voltunk, ahol nagy élmény volt amerikai életképekről készült festményeket nézegetni. Itt található egy festmény Széchenyi második feleségéről is és Monet "Vízililiomok" című képe is (nem is tudtam, hogy ez itt van... nagyon megörültem neki!!!). Végül tényleg elindultunk haza.... Útközben minden rendben volt. Buffalo-ba érve nagy hó fogadott minket. Úgy tűnik, elkezdődött a tél.... és örültünk, hogy a legjobbkor kaptunk kocsit. 

Délutáni városi séta

Én egész hétvégén nagyon gyengének éreztem magam.... és miután hazaértünk, egyre rosszabbul lettem.... hétfő reggel nem tudtam suliba menni, egész nap aludtam... torokfájás, fejfájás, láz, gyengeség.... reméltem, hogy egy nap alvás után jobb lesz... de még nem. :( De a hétvége jó volt!!!! :) 

Négykeréken!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))

Ez is olyan hihetetlen történet.... Ugye két havi keresgélés után egy hónappal ezelőtt találtunk egy Toyota-t, ami az első olyan volt, amit el tudtunk volna képzelni. Mondtuk a kereskedőnek, hogy kell... és ezután egy iszonyatos kínszenvedés kezdődött: az eladó mindig azt mondta, hogy holnapra megteszi a szükséges dolgokat ahhoz, hogy tényleg megvehessük. Sajnos az a holnap sosem érkezett el. Azokban a hetekben itt nagy esők voltak, mi pedig szinte naponta bicikliztünk el hozzá, hogy mi újság...... Végül kicsit morcosan váltunk el, és mi persze szomorúak is voltunk, hogy hogy fogunk tudni itt így autót venni.... Én már letettem a hirdetések nézegetéséről, keresgélésről. Kicsit Tama lelkesedése is alább hagyott, de számomra még mindig hihetetlen módon legutóbbi hétvégén ismét nagy erővel vetette bele magát a keresgélésbe... Ezért is biciklizgettünk; pár embert felhívtunk és elgurultunk megnézni néhány kocsit.... a helyzet egyre lehangolóbbnak tűnt... Vasárnap Tama észrevett "helyi" netes hirdető oldalon egy jónak tűnőt. Gyorsan fel is hívta (egyébként nekem még mindig felfoghatatlan, hogy Tama hogy tud már angolul telefonálgatni, kérdezni autókról... stb. Sztem ügyes), és hétfő délután oda is "elkirándultunk". Ez már itt is "vidék" volt - de nagy örömünkre szép időt kaptunk hozzá. :) A család rendezettnek tűnt: 52 éves bácsi gondozza otthon feleségével idős anyukáját. Új kocsit vettek, a régit akarták eladni: 2004-es Hyundai Elantra. Első tulajdonostól, végig rendesen szervizelve. A kocsi az eddig látottakhoz képest mérhetetlenül normálisabbnak, kulturáltabbnak tűnt és az ár is olyan volt, amiben már nem is reménykedtünk (1500$ alatt!!!!). Mi érkeztünk elsőnek megnézni, és amíg ott voltunk mások is hívták az eladót. Kicsit izgultunk, hogy mi van, ha elkezd minket licitáltatni... de nem!!! :) Megtudtuk, hogy anyukája Németországból, apukája pedig Ukrajnából került ide. Anyukája némettanárként sok európai cserediáknak adott szállást a saját házukban, akiknek az eladó is sokszor segített ügyeket intézni. Mentünk próbakört az autóval, tetszett, mondtuk, hogy mi örülnénk neki. És hihetetlen!!!! Még ezek után behívott minket a házába, és két órán keresztül segített nekünk megkötni interneten keresztül a biztosítást, telefonálgatott a biztosítónak... stb. Végül a biztosítást így sikerült elintézni, de még hátra volt a regisztráció. És képzeljétek!!!! Felajánlotta, hogy másnap eljön értünk kocsival, elvisz regisztráltatni a kocsit, utána hazavisz magához, hogy onnan el tudjuk hozni a kocsit!!! Annyira örültünk ennek, ez is nagyon nagy segítség volt: nekünk biciklivel, iskola után kevés esélyünk lett volna bármit is elintézni. Elköszönéskor még beszaladt a házába és egy GPS-szel tért vissza. Kis egyszerű szerkezet, de ennek is örültünk. Azt mondta, neki már van sokkal jobb, ezt nem használja. És ez is Isten poénja volt.... mert ugye nemrég vettünk két telefont és mindkettőnél szempont volt, hogy legyen benne GPS. Ez okozta akkor a legnagyobb fejfáját a kiválasztás kapcsán.... és akkor csak így kapunk (még) egyet... :) És hazahoztuk a kocsit. :) Nagyon örülünk neki!!!! :) Igaz, szerelő még nem látta... de hát csak nem lesz nagy gond vele... 1,5 nap alatt minden elintéződött. 

Ma (szerda) már tanítási szünet volt Thanksgiving miatt, de mi mentünk dolgozni, meg a Tutorunkkal is volt óránk... Tama munka előtt még gyorsan elvitte a kocsit tankolni és olajat cserélni.... és ekkor jött a legnehezebb dolog........ A parkolás a sulinál. Itt félév elején külön prospektusokat osztottak arról, hogy hol és mikor lehet parkolni, jellemzően a közelben nincs sok hely, csak kb. fél óra sétára és egy iskolabusz hordja a diákokat a parkolótól az épületig........ Mivel ma tanítási szünet volt, akadt hely az iskola mellett..... ki volt írva, hogy Mo-Thu (hétfőtől csütörtökig) nem lehet parkolni....... csak Tama összekeverte... azt hitte, hogy a Thu a kedd, ami egyébként Tu (rövidítések)......... így alakult, hogy első nap megbüntettek minket rossz helyen való parkolás miatt. Egyébként ezt úgy írom, hogy én sem tudom sosem a napokat!!! ;)

Hétfőig Thanksgiving-szünet van. Pénteken reggel megyünk Cleveland-be, vasárnap estig ott leszünk. Most lesz a Magyar Kongresszus, amin én is előadok. Nyilván most kezdem összerakni a diákat.............. Imáknak örülök! :) 

Hóbortos hétvége :)

Szombaton megint CTP-s vacsi volt az itt lévő diákoknak. Most nálunk, a parókián gyűltünk össze. Sokan nem tudtak jelen lenni, így eléggé családiasra (értsd: parázslóra sikerült.....). Hát... ez van néha... indulatok, félreértések, fájdalmak. De azért azzal zártuk, hogy örültünk ennek az estének. 

Vasárnap délután biciklizgettünk a közelben, mert nagyon nagyon szép idő volt. Találtunk egy tavat, amiről azt hittük, szép lesz, de odaérve láttuk, hogy szeméttel van tele. 

Vasárnaponként, amikor nincs magyar istentisztelet, mindig megnézünk egy közeli templomot, abban a reményben, hogy hátha találunk egy igazi közösséget. Ez még nem valósult meg, de próbálkozunk. Ennek során vicces élményekben van részünk... :) Ezen a héten például a Jó Pásztor, kb. baptista templomban voltunk Thanksgiving-es country koncerten. A két előadót egy gitárral még jó lett volna hallgatni, de "közönség" hihetetlen volt.... Egy fiatal férfi és nő (valószínűleg házasok lehetnek) majdnem megverték egymást az előttünk lévő sorban, miközben a mellettük ülők szokásos amerikai mosolygós arccal néztek rájuk. Ezen felül a férfi végig idegesen igyekezett fegyelmezni 8 év körüli gyermekét. A mi padtársunk végigaludta az alkalmat, négy néni pedig végig azon igyekezett, hogy egy nagyon aktív kislányt valahogy szórakoztasson.... 

A biciklizést hétfőn délelőtt is folytattuk. Csendes, nyugodt kisvárosunkban a szokott faházak között suhanva egyszer csak azt látjuk, hogy az egyik kocsi tetején egy frissen lőtt szarvas fekszik lekötözve..... és ott áll a kocsi az utcán....  

 

Vasárnapok és hétköznapok

Buffalo elő presbiteriánus temploma...

Hosszú hallgatás oka: úgy éreztem nagyon összecsaptak a hullámok a fejem fölött.... Sok minden idegesít, más dolgok elszomorítanak.... Autót még nem sikerült vennünk. Találtunk egyet, ami nagyon tetszett mindkettőnknek, igent mondtunk rá... de a kereskedő már több, mint három hete intézi a vizsgáztatását.... mindig holnap, holnap, holnap, és már ő van megbántódva és mi vagyunk a hülyék, ha felhívjuk, vagy odamegyünk, hogy mi újság. Nem hiszem el, hogy itt nem lehet kocsit venni... 

A sulis ügyintézések körül is vannak felhők, közelgő TOEFL-ről nem is beszélve.... 

Egyébként meg éljük hétköznapjainkat: 

... és szemben vele a Music Hall.

Tama néhány hete emlegeti, hogy fog sütni palacsintát. Hétvégén komolyan elhatározta, hogy ezt meg is teszi. Megbeszéltük, hogy Ő palacsintát készít, én pedig valamilyen finom levest hozzá. Indulnék le a konyhába, amikor boci szemekkel rám néz, hogy a tésztáját ugye azért én keverem ki, nem???? Mondtam, hogy nem (mivel Tama már sokszor "követett el" ilyet....). És ekkor megtanultam, hogy tényleg segítőtársaként kéne viselkednem, mert ami ezután elindult..... Tama jó sok cukorral és tojással kezdett hozzá, ami azt eredményezte, hogy a tojásomlettként kinéző dolgot nem bírta kivakargatni a serpenyőből... és ugye jó nagy adagot kevert be.... Egy idő után kértem, hogy ezt hagyja abba, én megcsinálom.... Tama pedig nekilátott pudingot főzni az elrontott palacsintatésztából. Az általam kevert tészta kisütése jól ment, egészen addig, amíg szemrehányást nem tettem Tamának, hogy mégis milyen palacsintatésztát csinált Ő..... ekkor rosszul dobtam fel a soron lévő palacsintát és majdnem a fejemre esett... el kellett szaladnom alóla..... :)

Ha már a palacsinta repül..... egyik este Tamával elmentünk sétálni a közeli parkban és eltalált egy golflabda... kb. 40 méterről érkezett a lábszáramra.... Akkor nagyon megijedtünk, meg pár napig nagyon fájt, de úgy tűnik, nem lett semmi komolyabb következménye. 

A magyar istentiszteletek új helye kívülről....

Van egy óránk, ami alapvetően esszéírásról szól. valóban sok leadandót kell készíteni rá, de az órák izgalmas beszélgetéssel telnek, olyan témákról, mint gyermekek fegyelmezése, alkoholizmus és drogfogyasztás, az iskolából való kimaradás következményei, gyermek "vállalás" tizenéves korban, a barátok hatása a kamasz gyerekekre, dohányzás, gyermekkori elhízás... stb. Mindenkinek saját élményeket kell mondani, meg gondolatokat megosztani az aktuális kérdésekről... Pár embernek sok volt ez, így mostanra elég kevesen maradtunk, családias légkörben. Érdekes 19-20 éves emberkék beszámolóit arról hallgatni, hogy a bátyja drogdíler, az nagypapája főbe lőtte magát, ő maga 15 évesen szült először.... Itt izgalmasan találkozunk a helyi élettel.... 

Tegnap, vasárnap gyönyörű, napsütéses, meleg idő volt, így délelőtt bebicikliztünk a belvárosba. Az első itteni presbiteriánus templomban voltunk istentiszteleten. Itt is nagyon kedvesek voltak velünk - ahogy mindenhol, ahol eddig megfordultunk. Sajnos itt eddig azzal találkoztunk, hogy sok a templom, de szinte mindegyik üres.... ez is eléggé kongott.... Kis sétálás, biciklizés után a magyar istentiszteletre is megérkeztünk. :) Most voltunk először az új templomban. Nagyon aranyos kápolna. Az egyik néni, aki már láthatóan nehezen jár és alapvetően nagyon jámbor teremtésnek tűnik, elmesélte nekem, hogy 15 éves kora óta vezet és még mindig nem tudta megszokni az itteni őrült sofőröket, ezért inkább a legbelső sávban közlekedik mindig, mert ott lehet normálisan és biztonságosan menni... ;) 

... és belülről.

Nagy örömömre túl vagyok egy olyan feladaton, amitől nagyon rettegtem... az egyik pszichó tárgyból kellett írni egy olyan dolgozatot, amiben két tudományos cikk összefüggéseit tárgyalom. A cikkeket egyénileg kellett kiválasztani és még félév kezdetekor leadni a tanárnak, aki elmondta nagyon sokszor, hogy kezdjük el rögtön írni, mert nagy és nehéz munka lesz.............. És itt szúrtam el....... el sem olvastam a cikkeket, amiket leadtam, csak a címüket, meg kicsit átfutottam az absztraktjaikat.... és kevesebb, mint egy héttel a leadás előtt kezdtem el elolvasni a cikket magát............ és rájöttem, hogy a világon semmi összefüggés nincs köztük... Kb. az egyik azt vizsgálta, hogy az alma milyen kerek, a másik pedig azt, hogy mikor jön a vonat..... Ez olyan helyzet volt, hogy csak mosolyogni tudtam.... végül leadtam valamit.... visszajelzés még nincs, de legalább kijött valami a gépből....

Music Hall.

Nyelvgyakorlás céljából sok filmet nézünk angolul, angol felirattal. Most éppen az Amerikai tinédzserek titkos élete van terítéken. :)))) Tama teljes átéléssel nézi, izgulva, mi lesz a folytatásban. ;) 

Kb. így vagyunk most.... 

Egy park, ahol megpihentünk.

Megvannak a ruháim! :)

Sokan kérdeztétek és izgultatok. Köszönöm. Megkerültek a ruhák!!!! :)) Egyik szomszédunk, egy szintén magyar fiatal pár, szombaton elutazott 4 napra. Rohanva, sietve indultak, miközben még a leányzó leküldte a pincébe a srácot, hogy szedje össze a közös szárítóról a ruháikat, hogy ne hagyják ott napokig. Ő pedig férfiasan és sietősen minden ruhát összenyalábolt, amit ott látott, az enyémeket is. Ők ma jöttek vissza, és megkaptam a cuccaimat. :)

Ma annyira furcsa dolog történt..... A suliban vannak tutorok, akik mindenféle tantárgyból korrepetálják a diákokat. Egyikükkel mindketten megbeszéltük minden hétre egy órányi időpontot külön-külön, hogy az esszéinket átnézzük, meg gyakoroljuk a beszélgetést. Ma megyek a saját időpontomban.... és a nő (a tutor) néz rám, hogy mit keresek ott, hát őt felhívták délelőtt ebből a tutorközpontból, hogy én lemondtam, és éppen arra járt az én időpontomba egy srác, akinek segítségre volt szüksége, megígérte már neki (fél perccel érkezésem előtt), hogy akkor vele foglalkozik...................... Alig fogtam fel, mi van. Utána elég dühösen odamentem a tutor-központ vezetőjéhez, hogy ez mégis mi......... Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, egyre többször fordul elő ilyen, főleg ilyenkor, a negyedéves vizsgák és beadandók heteiben........... És ennyi.....

Vannak kütyüink!!!!!! :))) Ugye írtam, hogy én milyet kapok... és tegnap megérkezett!!!!!! :)))) Nagy összmunka volt... Tama szülei intézték, Szenci Andris tesztelte, Máté (másik szomszédunk) anyukája pedig a tegnapi géppel hozta. Nem csak emiatt jött!!! ;) Mindenkinek köszönjük, nagyon tetszik! :) És képzeljétek........ Máté anyukájának elkeveredett a nagy bőröndje...... nincs meg.... állítólag ma este lehet, hogy megérkezik Buffalo-ba.... de tegnap véletlen Atlanta-ban kötött ki.... Az én kütyüm nem abban volt, hanem a kézipoggyászban...... de viszont sok fontos, pl. gyógyszer, abban van.... Reméljük, hamarosan előkerül..... Tamának is van kütyüje!!!! :) Ő eBay-en nézett ki egyet.... sajnos licitálós volt és a vége pont az egyik óránk idejére esett........ szóval hozott laptopot.... és mintha jegyzetelt volna.... ;) Az is nagyon nagyon jó, Ő is szereti. Ez tipikus Tama vásár volt: teljesen új okos-telefon, motorola, 53$-ért...... ;)

Ebben a házban nagyon meredek lépcsők vannak........... és annyit esem miattuk............. Múltkor húst sütöttem lent a konyhában. Amikor elkészült, fel akartam hozni a mi lakásunkba....... és sikerült hasra esnem a  tepsivel a lépcsőn............... és olyan furán........... hogy amikor felálltam, egy szelet hús volt a kezemben....... és pont akkor ért oda Vercsi, az egyik szomszédunk és Tama, mert valami nagy zajt hallottak, és szaladtak megnézni, mi történt.............. Vercsi kérdezte, hogy vagyok......... mondtam, hogy jól, csak meleg a husi.... azt javasolta, hogy akkor tegyem le.... :) 

Ma Tamával sétálgattunk kicsit a környéken.... Az utcák nagyon nagyon szépek, őszi falevelekkel teltek meg.

Talcsi, utolsó, max, okt. 23, eltűnt

Plébánia-party

Múlt héten szombaton ismét össz-magyar diáktalálkozó volt itt a plébánián. Az elmúlt pár hétben néhányunknak volt szülinapja, így ez jó apropó volt. Háááááááááát.... izgik ezek a találkozók.... sok infó, gondolat, indulat, vicc, pletyka... stb..... 

Vasárnap tartottuk az utolsó istentiszteletet a magyar református templomban, mert ugye eladták...... Furcsa volt ez még nekünk is, pedig mi ugye nem rég óta vagyunk itt.... Folyt. köv. másik templomban. 

Utolsó istentisztelet

Eddigi legnagyobb megpróbáltatás......... arról kellett pszichó-esszét írni, hogy homoszexuális pár neveljen-e gyereket, milyen szülők, milyen hatása van a gyerekekre..... Itt ugye ez elég kényes téma, már elfogadott a házasságuk a presbiteriánus egyházban is, egyébként tisztelni kell őket nagyon... stb. És a tanár is nagyon mellettük van............ Háááááát.... azért mindezek ellenére sem bírtam a dolog mellett érvelni..... úgy voltam vele, hogy max erre nulla pontot kapok, de a félév során összesen 6 ilyen esszé van, a többi majd húz kicsit az átlagomon..... És képzeljétek!!!!!! :))) A tanár ráírta a dolgozatomra, hogy egyáltalán nem ért egyet velem, de nagyon szép munkát végeztem az érveléssel, és max pontot adott!!!! :))))

Október 23-a, cserkészek

Tamának szerettünk volna venni farmert és pulcsit. Nagyon kellett már.... Bementünk egy boltba, keresgéltünk, próbálgatott.... Találtunk megfelelő darabokat, megállapítottuk, hogy jó áron vannak, de azért még tanakodott Tama, hogy most erre költsünk-e... Eltuszkoltam a kasszához, ahol kiderült, hogy aznap minden féláron van! :) Így Tama is örült!!!! :) 

Október 23-a, mi

Ma, vasárnap október 23-i megemlékezés volt a Magyar Házban. Vicces, hogy életemben itt szerepeltem először "nemzeti műsorban"... Összesen körülbelül 60-an voltunk, főképpen idősebbek, akiknek az életében és idekerülésében nagy szerepet játszott '56. Így eléggé új, szokatlan, más hangulata volt ennek a "megszokott hosszú hétvégének" (persze itt nem hosszú hétvége). Sok néni mondott verset, kis cserkészek népdalokat énekeltek, mi (diákok) is készültünk műsorral, Tama is szavalt verset, nagyon sokan megdicsérték! :) Ünnepség után együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, borozgattunk) A Magyar Ház közelében van egy Petőfi szobor is (tudom, h ez másik ünnep!). Ugye itt szabad "ittasan" vezetni........ de az, amikor az a bácsi, akivel a "pajtásai" azzal viccelődnek, hogy ha majd meghal, akkor ki kéne őt préselni, és még az ünnepség kezdete előtt nem tudom hányadik cognac-ot tölti magába és bőszen ajánlgatja nekünk, hogy majd este hazavisz minket kocsival.... hát... ez kicsit meredek... Végül mással jöttünk. :) Egyébként elég vicces egy bárpultnál iszogatni 70-90 éves bácsikkal. Ajánlom mindenkinek! :) 

Október 23-a

Amikor este hazaértünk, lementünk a pincébe, ahol a mosoda van, hogy összeszedjük a kiteregetett ruháinkat (amelyek nagy részben az én téli, kötött pulcsijaim voltak, amiket átmostam a hideg idő közeledte miatt.... Szóval egy elég komoly ruhaállomány). És NINCSENEK SEHOL!!!!!!!!!!!!! :((((((((((( El tudjátok képzelni??????? Nagyon felhúzott........ el sem tudom képzelni, hová tűnhettek, ki, miért tette el őket... stb. Most senki más nincs itthon a házból, így meg sem tudok kérdezni senkit, tud-e róluk valamit............. de elég ijesztő........ Nagyon nagyon remélem, hogy elő fognak kerülni a ruháim.... :((((

Egyébként.... határozottan alakul a hozzáállásom az itteni dolgokhoz...... Először ugye rögtön haza akartam menni... ez elég sokáig tartott.... az villanyozott fel egy kicsit, hogy megnéztem pár otthoni híradót, olvastam híreket, kaptam néhány otthoni helyzetet hétköznapi szinten bemutató levelet és akkor rájöttem, hogy lehet, h hálásnak kéne lennem azért, hogy itt vagyunk....... ez pár napig tartott.... utána rájöttem, h ettől itt még nem jobb.... és egyszer majd haza is kell menni...... Bocs.... még nem ragadt rám az itteni optimizmus, meg mosolyvilág, meg pozitív gondolkozás..... stb.

Félreértések

Ma visszakaptuk azokat a dolgozatainkat, amelyeknek nem (vagy legalábbis mindketten másképpen) értettük a pontszámítását. Azt hittem, ha visszakapjuk, meg fogom érteni mi van.... de nem..... az enyémre ugyanis az volt rajta, hogy -8 +52/50...... ???????? Odamentem a tanárhoz, hogy most mi van, hány pontom van...... Mire megértettem, azt hiszem, mindketten leizzadtunk.... Szóval: összesen 4 db ilyen 60 pontos teszt lesz, maximum 200 pontot lehet összegyűjteni. Nekem most 52 van. A -8 azt jelenti, hogy 8 kérdésre (amikre nem válaszoltam) 0 pontot kaptam. Azért..... sztem érdekesen fejezik ki magukat....... mondjuk... ebben az esetben tényleg érdemesebb tippelni ott, ahol bizonytalan az ember...... Tama is kényelmesen a "léc" fölött van!!!! :))) Ő ugye angol és pszicho nélkül csinálja most angolul ezt a pszicho tárgyat...... Sztem szép Tőle!!!! És GRAT! :)

Húúúúúúú.... ma nagyon ki voltam merülve...... "munkahelyemen" így sikerült elkövetni az első nagy vicces  félreértősdit... és rögtön meg is duplázni..... Főnököm mondta, hova menjek el és mit intézzek el..... átjött, hogy a célszoba kapcsán az "employees only"-t (csak személyzet (részére) ) emlegeti...... nem nagyon gondolkoztam, hogy az mi lehet, megjegyeztem úgy, ahogyan hallottam... azt hittem valami olyasmi, mint a diákönkormányzat, vagy az épületfenntartás, vagy az emberi erőforrás.... szóval valami részleg-szerű...... elindultam...... amikor azt hittem, hogy a közelben vagyok, elkezdtem érdeklődni, merre van az "employees only"........................................................ amikor megláttam az ajtóra kiírva, leesett.......... Magamon mosolyogva mentem vissza az irodába, ahol vagyok.... munkatársam sajnálkozva jön oda hozzám, h van valami, amit még ott kell elintézni, ahonnan jövök......... nézek rá, majd elmondom neki, hogy sajnos csak nyáron megyek Magyarországra.................................................................... erre mondja, hogy csak az "employees only"-ra gondolt.......................... :))))))))))))))))))) Jól van na, fáradt voltam.....

Tama nagyon ügyesen megtalálja az egyetem körül, hogy mit kell helyrehozni, megcsinálni, elkezdte felmérni ezeket, meg a szükséges anyagokat...

Ezen a héten beindították a fűtést a házban, ahol lakunk........... hát.... minden kezdet nehéz........ miután kijött a szerelő megnézni miért nem melegítenek a radiátorok, hőmérséklet szempontjából semmi sem változott....... ellenben iszonyatosan hangosan elkezdett zúgni minden radiátor, meg remegni (a kazánnal lehetett valami nem túl jó...).... ez volt egész éjszaka...... reggel (amikor nénik-bácsik jöttek bibliaórára a gyülekezeti házba) tüntetőleg lementem pizsibe és szóltam az egyik "gondnok" néninek, hogy valami nagyon nincs rendben....... aranyos volt nagyon.... mondta, hogy aznap jön vissza a szerelő, és hátha..... és tényleg megjavította!!!! :) Most csend van és meleg!!!!! :))))

Képek: környéken sétálva innen-onnan......

Hosszú (?) hétvége?

Igen, ahogyan írtam, most van egy plusz napunk... de az időjárás nem túl kedvező... Így kinti programok most nem jöttek össze. De a Tanáraink gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzunk... :) 

Voltunk itt a közelben egy aukciós házban. :) Vicces volt egy ilyet is megnézni. És vasárnap megint részt vettünk a magyar istentiszteleten. Ott annyira aranyos mindenki!!! :) És az is annyira jó, hogy Karcsi bácsiék itt laknak tőlünk pár utcányira és így tudnak minket hozni-vinni. Egyébként.... képzeljétek.... most eladják ezt a magyar templomot, mert a megmaradt maroknyi gyülekezet már nem bírja fenntartani... pedig mesélték, hogy "nem olyan régen" sokan konfirmáltak évente, gyülekezeti alkalmakra palacsintát 800-asával sütöttek... de most már kevesen vannak. Azért teljesen nem fog megszűnni... egy plébánia lehetőséget ad a vasárnapi istentiszteletek folytatására... novemberre már új helyen lesz.... 

Most hétvégén volt szülinapom is... és Tama olyan széppé tette!!!! :))) Sütött nagyon szép és finom túrós-barackos-ananászos tortát halloweenes gyertyával, meg pizzát és készített hihetetlenül jó zöldséglevest. :) Nagyon régóta keresgél neten számomra megfelelő "kütyüt"... mert ugye most nincs olyan okosabb "telefonom"... meg Neki sem... mert ugye az utolsó hetekben otthon történt ez-az..... És talált azt, úgy, olyat, ami nekem már régóta tetszett!!!! :))) Meglepő módon ez olcsóbb most (nyár óta) otthon, mint itt.... így Tama szülei fogják kiküldeni nekünk... :)) Remélem, hamarosan megérkezik. :) Egyébként nem telefon.. :) (képen ez van; Samsung Galaxy WiFi 4.2)

Niagara Vízesés, Kanada, Vasárnapi Ebéd és Egy Sűrű Hét

Szombaton voltunk a Niagara Vízesésnél. Hozzánk nagyon közel van (kb. 20 km). Bár azért kocsi nélkül nehéz ide is eljutni.... de egyik szomszédunk, Vercsi, oda jár egyetemre. Szombaton reggeltől estig órája van,  és nagyon kedvesen elvitt minket reggel, és este hazafelé felvett. Szóval így egy csodálatos napunk lehetett ott!!!!! :))))) Kicsit izgultunk, mert mostanában már vannak nagyon csúnya, esős napok, de ezen a szombaton sütött a Nap, gyönyörű idő volt. Átsétáltunk Kanadába is. Onnan sokkal jobban látható, sokkal attraktívabb a vízesés. Egyébként két "részből" áll; van egy egyenes vízesés (az amerikai) és egy patkó alakú. Nagyon sok vízeséshez kapcsoló programon részt lehet venni: hajózás a vízesés "alá", innen-nézni, onnan-nézni, toronyból, hátulról, alulról nézni... Sanyáék szülinapi ajándékaként mi a kanadai oldalon mentünk le, szinte a tövéhez és mögé is besétálhattunk!!! :) Köszönjük! :))) Sztem ezek a legjobb helyek nézni. Az amerikai oldalra visszatérve még sok-sok sétálóhely adódik a környéken, ahol szintén körülnéztünk. Voltunk a Goat Islandon és mellette a Three Sisters Islandon. Ezek közvetlenül az "esés" előtt vannak, tehát a folyó fenti részét lehet megnézni. Este felé értünk jött Vercsi és Ági (mindketten itteni magyar diákok). Még kicsit együtt is sétálgattunk, és a zárás közeledte miatt ingyen felengedtek minket az amerikai oldalon a toronyba. :) Aznap este össz CTP-buli volt itt a "házban"... Ez napközben szerveződött meg, szóval itthon értesültünk róla. Sajnos azonban nagyon hullák voltunk, rengeteg feladattal a hátunkon, így nem tudtunk részt venni rajta....... de azért volt még más is rajtunk kívül, aki kihagyta.... Majd reméljük, legközelebb....

És rájöttünk, hogy első itt töltött hetünkön majdnem egy nagyon durva dolgot csináltunk...... majdnem átbicikliztünk csak úgy I20 és útlevél nélkül Kanadába...... ugye visszafelé ezek elég szükséges dolgok..... :S
Másnap, vasárnap, Péterhez, a CTP vezetőjéhez voltunk hivatalosak mindnyájan ebédre. Kb. 15-20-an gyűltünk össze. Ágo (aki a reptérre is értünk jött, és a munkát is ő intézte nekünk) ő főzött egyedül...... ez elég durva.... mondtuk mindnyájan, h legközelebb azért szóljon, mert együtt csak könnyebb.... Borjú-pöri, nokedli, túros gombóc és fehérbor volt a menü. Nagyon jól sikerül a délután. Sokat beszélgettünk. Képzeljétek, az egyik lány ugyan abból a faluból származik, ahonnan Makkai Márti, ismeri Őt. :))) Egy srác pedig Mezőkaszonyból, Kárpátaljáról jött... :)

Szóval... volt egy gyönyörű, hihetetlenül sűrű hétvégénk...... és mikor vasárnap este hulla fáradtan hazakeveredtünk, szembesültünk vele, hogy a hamarosan kezdődő héten mindenből írunk "ZH"-t és rengeteg leadandónk is van......... Levegőt nem kaptunk egész héten a tennivalóktól........ De tényleg nagy nagy hála érte, Isten átvitt rajta minket, túléltük! :))) Képzeljék, most kellett pszichóból először esszét leadnom..... nagyon izgultam, mi lesz... és ugye sok időm sem volt rá........ és max pontot kaptam!!!!!!!!!!! :)))))))) Ráírta a tanár, hogy nagyon nagyon jó!!!!! :)))) Olyan hálás vagyok érte! :) Viszont a másik pszichóból, amiből ezen a héten "ZH"-t írtunk, nem tudom, mi lesz....... a tanár sztem azt mondta, hogy 60 tesztkérdés van, de csak 50 pontot lehet elérni, a rossz válasz negatív pont, szóval 10-et kihagyhatunk.... én 52 kérdésre válaszoltam.... Tama (aki nem teljesen úgy értette a pontozást, ahogy én) minden kérdésre válaszolt..... A tanár pár nappal a dolgozat után megkérdezte tőlem, miért nem tippelgettem a többire.... Szóval most várjuk az eredményt.... még írunk 4-et.... egyikünknek valószínűleg majd taktikát kell váltania....
A fárasztó hét után, csütörtök este hazatérve, megnyugodva elkezdtünk főzni, filmet nézni, netezgetni.... aztán Tamának este eszébe jutott, h még lett volna pár angol órája az International Institutban..... :)
Most jó lesz, mert hétfőn és kedden itt iskolai szünet van!!!! :)))
Jajjjjj... és képzeljétek még mi van!!! :)) Évente szokott lenni Clevelandban Magyar Kongresszus és Magyar Bál.... és idén fogok ott előadni pszichó-témában!!!!!!! :))) Lehet magyarul... szóval úgy.... majd november végén (Thanksgiving). :)))
Egyébként.... nem nagyon unatkozunk.....