Búcsú Buffalo-tól

Látogatóink

Az utolsó napokat éljük Buffalo-ban... Meglepő módon rádöbbentünk, h mennyi mindent szeretnénk még itt, a városban megnézni.... :))) Szabad perceinkben igyekszünk lemaradásainkat pótolni, de ez a munka és a csomagolás, és persze a nagy út tervezése mellett nem olyan könnyű.... Az életünk és az apartmanunk most a feje tetején áll.... Én két hete összecsomagoltam a ruháimat, h lássuk, mennyi van....... mindkettőnk bőröndje gyorsan megtelt csak az én ruháimmal, és akkor még könyvekről, kütyükről és Tama ruháiról nem beszéltünk.... tehát elég reménytelen a helyzet.....

Tama - piramis

Ha van pár szabad percem, igyekszem összébb nyomorítani a dolgaimat... Mindebből adódóan két hete minden reggel az a program, h igyekszem kitalálni, h mi hol van....... nem egyszerű..... és amikor véletlenül rábukkanok vmire, az persze halál gyűrött....... Úgy amúgy egyébként az apartmanunkban most lépni nem lehet....... Ilyen körülmények között kaptunk szombaton egy telefonhívást, amelyből megtudtuk, h hétfő estére három vendégünk lesz........... Kicsit bajban voltunk, h most ezt hogyan oldjuk meg.... de volt annyi üres szoba a házban, h meg tudtak szállni a mi apartmanunkon kívül.... Persze Tama

A támfal

ellenállhatatlan vágyat érzett arra, h az adott körülmények ellenére Imre atyát végigvezesse (értsd: keresztül vonszolja a lomokon) a mi itteni otthonunkban....... nem dicsértem meg ezért....... bár már kezdek hozzászokni......... Imre atya New Brunswick-ban pap, onnan érkezett most két kedves ismerősével Niagarát nézni. Korábban nem találkoztunk velük, de nagyon örülünk az új ismeretségnek és a beszélgetéseknek, bár ez egy villámtalálkozó volt csak, kedden reggel már tovább is álltak.... Imre egyébként korábban  Mexikóban, a maják között, a dzsungelben szolgált. :)
Tama az építész-köröket igyekszik még leróni Buffaloban. Múlt héten volt egy találkozója azzal

Darwin Martin House

az építésszel, aki a diplomaosztóján a beszédet mondta, és a vízpart-projektet vezeti. Tamát már régóta érdekli ez a történet, és most Mr. Dee bemutatta neki, miről is szól ez a dolog, mi a cél, hol tartanak, mi az, ami már megvalósult.... stb. Tama nagyon örült ennek az alkalomnak. Ezen kívül végre Tama is el tudott látogatni a Darwin Martin House-ba. :) Mindezeken felül Tama néha-néha segít egy bácsinak a kert körüli nehezebb munkákban. Készített Neki egy támfalat és egy kerti cső elrejtésére egy piramist, mexikói ihletésre (Soumaya Múzeum + Teotihuakán). :)))
Vasárnap hirtelen, egyik napról a másikra (ahogy az itt normális) beköszöntött a NYÁR!!!!!! :)))

Úton Filmore felé

Igen, a tavasz kicsit kimaradt, de nem baj.... :))) Így vasárnap Tama reggel 6:15-kor felébresztett, h megyünk kirándulni............. először nem a legszebben reagáltam erre......... de utólag nagyon hálás vagyok azért, hogy kivert az ágyból. :))) Buffalo-tól kb. 1,5 óra vezetésre fekszik Filmore nevű település, ahol magyar összefogással 50 évvel ezelőtt megvettek egy hatalmas, gyönyörű erdős-rétes területet cserkészeti célokra. Azóta itt kerülnek megrendezésre kisebb-nagyobb cserkészesemények, amelyekre egész Észak-Amerikából érkeznek résztvevők. Hétvégén a Keleti Part cserkészei gyűltek össze egy három napos akadályversenyre. Mi már sokat hallottunk erről, a helyi magyarság körében klasszikusnak számító helyszínről, de még sosem voltunk itt, így megragadtuk az utolsó adódó lehetőséget. :) Út közben egy amish falun mentünk át. Táttunk szekereket, és a földön dolgozó amishokat. Ahogy ott nézelődtünk, beszélgetésbe keveredtünk egy amish bácsival, aki tényleg amish ruhát viselt, mezítláb járt, és szakálla hosszan lelógott. :) Nagyon kedves volt és elmesélt

Amish földön

néhány dolgot a közösségükről. Otthon tényleg, a mai napig németül beszélnek, a gyerekeket nem is tanítják angolul addig, amíg nem kezdenek a falujuk saját amish iskolájába járni. Az istentiszteletek is németül vannak. A közösségben minden családnak megvan a saját vállalkozása, de ha valaki bajba kerül, akkor a közösség segít a családnak. Például pár hónapja egyikük leesett munka közben elég magasról és eltörte a nyakát. A közösség saját készítésű tárgyakból és ételekből árverést szervezett a család megsegítésére és a kórházi számlák fizetésére. Annnnnyira szerettem volna lefényképezni a bácsit, de kínosnak éreztem volna, így ez most kimaradt.........

Cserkészek

Ahogy bekanyarodtunk a cserkésztáborba a nagy útról, egy hatalmas magyar nyelvű tábla fogadott minket. Ezután elénk tárul maga a "tábor", egy hihetetlenül nagy erdő. Amit pedig ezután láttunk, még mindig megdöbbentő....... Legalább 200 magyar fiatal (nagyon kicsiktől a 30-as éveikben járókig) és sok idősebb ember cserkész egyenruhában meneteléve magyar népdalokat énekelt..... Zengett az erdő.... Annnyira szép volt... Eredetileg reggel lett volna egy katolikus mise és egy református istentisztelet, de a katolikus szolgálattevő nem tudott megérkezni, így a Washington D.C.-ből jött református lelkésznő (gyermekei cserkészek) tartott összevont áhitatot. A délelőtt során sok ismerőssel és ismerős ismerősével találkoztunk, beszélgettünk, megnéztük az

Letchworth Park - úszás

eredményhirdetést és a zászló levonását. A buffaloi cserkészcsoport

Letchworth Park - súlyemelés

vezetője egyébként Péter (az orvos) felesége, Kati, aki maga egyébként japán-német származású, de gyönyörűen megtanult magyarul és hatalmas energiákat fordít a magyar cserkészetre office manageri posztja mellett....
Filmore-ból hazafelé jövet megálltunk nézelődni yard sale-eken (de már szigorúan nem veszünk semmit), farmokon és ismét megnéztük a Letchworth Parkot, a kelet Grand Canyon-ját. :)
Hétfőn Memorial Day volt (itteni nemzeti ünnep, munkaszüneti nap).

Letchworth Park

A városban minden felé majálisok, felvonulások és tűzijátékok voltak. Mi kimentünk a Glen Parkba kicsit sétálgatni. Láttuk, ahogy egy szürke gém szerű madár elkap egy nagyobb (kb. 30 cm hosszú) halat és egyben lenyeli.....
A rendelőben pedig nagyban búcsúzkodunk a betegektől... napokat átbőgünk Velük.... annnnnnnnnnnnnyira durva..... én ezt az egészet úgy képzeltem, h idejövünk, valahogy kibírjuk, aztán hazamegyünk, mintha mi sem történt volna............. de ez azért igazából nem egészen így van.........  További képek cserkészekről, amishokról és a Letchworth Parkról itt.

Gra(n)d Party

Meccs

Egy rendkívül színes, intenzív és eseményekkel teli hét áll mögöttünk. A hét állandó hátteréül rendelői extra feladatunk szolgált: hazamenetelre készülve be kell tanítanunk az új munkaerőt, akik majd át fogják venni a mi helyünket....... Így - magyarázkodással és tréninggel - egy nap minimum kétszer olyan fárasztó, mint normálisan.... Én annnnnyit beszélek - és küzdök a "tanítványommal" -, hogy már szerdára begyulladt a torkom és a fülem....... A hét másik, izgalmasabb felét úgy foglalhatnánk össze, hogy minden este ültünk egy lelátón.... Kedd estére egy nagyon kedves ajándékot kaptunk Tama sulijának egyik

Meccs

programigazgatójától, Brendontól, és barátnőjétől, Ágótól, akivel történetesen együtt dolgozunk az irodában: két jegyet az esti baseball meccsre!!!!!! :)))))))))) Mi már sokat beszélgettünk arról, hogy ha már itt vagyunk, akkor csak be kéne gyűjtenünk egy ilyen élményt is........ de valahogy olyan drágák ezek a dolgok, és annnyira nem értünk hozzá, hogy mindig arra jutottunk, hogy erre nem fogunk költeni....... De most mindkettőnk diplomaosztó ajándékaként ezt kaptuk Ágóéktól, így ebben is részünk lehetett, és Brendon még a szabályokat is elmagyarázta közben! :)))))) Nagyon jól éreztük magunkat. A meccsek itt alapvetően családi események. Kedden is együtt voltak ott kisgyerekek, szülők, nagyszülők,

Tama diplomaosztója

kamaszok. A játék elég lassú, szakaszos, így nem kell minden pillanatban feszülten figyelni ahhoz, hogy követni lehessen az eseményeket. Gyakran van műsorszünet is: kedden bölénynek és óriás zöldségeknek öltözött emberek szaladgáltak, célbadobósat játszottak, táncoltak, pólókat, labdákat és kesztyűket dobáltak a közönségnek. Egyébként Buffalo és Atlanta csapata játszottak egymással - állítólag két nagyon jó csapat, de ennek ellenére kevesen voltunk a lelátókon. Hogy átérezzük az igazi amerikai baseball meccsnézés érzését, Ágóéktól még hot dog-ot és sült krumplit is kaptunk. Nagyon hálásak vagyunk az együtt töltött estéért és nagyon örülünk, h még egy meccsre is eljuthattunk ittlétünk során. :)
Szerdán eljött a nagyon nagy nap: este volt Tama diplomaosztója!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Ez az esemény a Buffalo Egyetem rendezvényközpontjában volt - itt volt télen a Magyar Népi Táncegyüttes fellépése is. A diplomaosztót nagyon jól megszervezték, tényleg egy igazán szép esemény volt. :) Itt szokás az, hogy diplomaosztókon az ünnepi beszédre a város életében fontos szerepet betöltő, ismert embert kérnek fel. Tama diplomaosztóján egy építész beszélt, aki

Tama diplomaosztója

jelenleg a kikötő és a vízpart újjáépítéséért felelős. Tama már sokat hallott róla és erről a projektről - extra öröm volt, hogy Ő volt a felkért szónok. Az ünnep végén nagy fényképezésbe kezdtünk - szép számban eljöttünk megnézni Tamát: mindenek előtt - képzeljétek el!!! - eljött Péter, a doktor, akinél dolgozunk, és akinek a jóvoltából itt tanulhatunk, eljött az a pár, akinek nemrég az esküvőjén voltunk, és ott volt Ágó és Brendon is. A leges legelején mindennek én is eltöltöttem pár hónapot ebben az oktatási intézményben - és még mindig olyan jó bármilyen eseményre visszamenni, sok-sok ismerőssel találkozni. :)))
Csütörtök este igazából nem volt lelátó, de jobb is, mert szakadt az eső és iszonyat hideg lett........ Már kezdett nyár lenni, de hirtelen, egyik napról a másikra, visszajött a nulla fok körüli hőmérséklet........ Csütörtök este ilyen körülmények között rendeztünk kertet...... És ugye aznapra már eleve be volt gyulladva a torkom.......... majd kicsit később elmondom, mi volt ez a kert-dolog....... ;)

Diplomaosztóm

Péntek délután megint volt lelátó!!! :))) Az én diplomaosztóm. :)))) Mondtam, hogy sokat gondolkoztam, h menjek, vagy ne, de végül kaptam ruhát hozzá, így elmentünk. :))))) Másik fő motiváció ebben az volt, hogy az ünnepség a Kleinhans Music Hall-ban volt, amit már régóta szerettünk volna megnézni belülről, de a koncertek, amelyek itt megrendezésre kerülnek, elég drágák...... Most azonban volt jegyünk a belépéshez!!!!!!! :)))))) Háááááááááát........ ez az ünnepség közel sem volt olyan szép és jól szervezett, mint Tamáé..... nem nagyon tudta senki, hová kell menni, mit kell csinálni...... miközben olvasták a neveket, minden

Diplomaosztóm

végzős össze-vissza mászkált, mert a szervezők így oldották meg...... A kapucnis sálat közvetlenül színpadra lépés előtt adták ránk, kapkodva..... összesen három ember akasztgatta ezeket a sálakat az emberekre: mindnyájan másképpen, és csak egyikük tudta igazából, hogyan kéne........ így én inkább feltettem magamnak........... Tamáéknál volt felkért hivatalos fotós, aki minden egyes diákról készített képet, amint átveszi a diplomáját........... nálunk véletlenül sem volt ilyen....... Az egyik fő fő vezető, aki a neveket olvasta, még az amerikai neveket sem tudta kiejteni....... a sok
lengyel névről nem is beszélve..... Ez itt elég durva dolognak számít....... mindenki fel is volt háborodva...... Mindegy..... végül szerencsére vége lett....
Azért végül is, mindennel együtt, örülök, hogy végül eljöttünk, és nekem is lehetett ilyen amerikai diplomaosztóm. :))))))) Igazából én így a saját sulimból nem nagyon ismerem az embereket a saját tanáraimon kívül, ők pedig nem voltak jelen (ez valahogy nem az a

Diplomaosztó ebédünk

kedves, családias hangulatú suli)........... :))) Az évfolyamunkról összesen 6-an jelentünk meg az ünnepélyen ;) (kb. 50-ből). Opallal fényképeszkedtünk kicsit, Vele sokat beszélgettem még a sulis időszakban. :) Opal sem volt hajlandó a sulis ruháért fizetni annyit, amennyit kértek volna érte, így Ő is megpróbálta kreatívan megoldani a dolgot, de Ő csak egy olyan ruhát tudott szerezni, amit a doktori avatásokon hordanak - mindnyájan ezen nevettünk végig..... :) Kicsit az én ruhám is másabb volt...... de csak annyiban, hogy nem lógott rojt az ujjáról..... ennek pedig nagyon örültem.... :)))

Esti party

Az ünnepség után olyat csináltunk, amit még itt sosem....... elmentünk ebédelni egy étterembe....... Egyrészről ez volt mindkettőnk  diplomaosztós ajándéka.... :)))))) Másrészről pedig..... az ünnepség 1-kor kezdődött, 11:30-ra kellett menni és 4-re lett vége....... tehát még nem ebédeltünk és nagyon éhesek voltuk, estére pedig hivatalosak voltunk egy helyre, de az előtt már nem lett volna időnk hazamenni "ebédelni".... Az Elmwood Avenue-n kiválasztottunk egy görög éttermet. Ez Buffalo belvárosának a főutcája, tele éttermekkel, bárokkal, kávézókkal. Ez az egyetlen utca Buffaloban, amelyen mindig sétálnak emberek... :) Gyros-t ettünk. :)
Na, és akkor most elárulom, miért rendeztünk kertet csütörtök este esőben: ezen a héten velünk együtt összesen 7 CTP-s diáknak volt diplomaosztója és

Esti party Judittal

Péter, a doktor, és egyben a CTP elnöke diplomaosztónk alkalmából egy nagy kerti party-t szervezett nekünk a saját kertjében. Körülbelül 50 embert hívtunk meg - azokat az embereket, akik részesei (voltak) itteni életünknek, akik támogatták tanulmányainkat és lelki világunkat. A meghívottak között voltak az egyetemek vezetői, a magyar diákokat segítő ügyintézők, magyar és amerikai barátok, és gyülekezeti tagok. Így szerettük volna mindnyájan megköszönni segítségüket. Az egész buli anyagi fedezetét magára vállalta Péter - mi, diákok pedig a dolgok előkészítését. Ágó és Tama főztek 5-5 kilónyi borjúhúsból pörköltet, ez volt a fő menü. Tama nem nézte meg, milyen pirospaprikát tesz

Képeslapok, amiket kaptunk

bele........ csípős lett kicsit, de mindkettő nagyon finom lett. :) Annnnyi aranyos, szép, kedves, vicces képeslapot kaptunk!!!!! :)) Van, amelyik zenél is! :)) Nagyon szépen sikerült az este: sokan eljöttek és az emberek jól érezték magukat: jó volt beszélgetni Velük, de azért kicsit szívszaggató is.... Mert ugye ez volt valahol egyben a búcsúparty is.... Ágó szülei előző este érkeztek meg Erdélyből, így Velük is találkoztunk, és nagy örömünkre pont itt voltak Juditék is Kínából!!!!!! :))))) Ez egy elég hosszú történet - a lényeg, hogy nagyon jó barátok lettünk, és nyáron mindnyájan Budapesten fogunk élni, ami még mindig hihetetlen!!!!!!!! :))))))))) Eljött Jani bá is, és

Vasárnapi ebéd a gyülekezettel

természetesen hozott a házi pálinkájából (igen, itt, USA-ban főzi...)....... Egyszer csak odalépett hozzám, és mielőtt felfoghattam volna, töltött valamit a poharamba és felszólított, h igyam meg.....
Annnnnnnnnnnnnnnnyira durva volt........ azt hittem, feloldódott a nyelvem és a tüdőm...... ez volt az Ő almapálinkája..... elmondása szerint 80 fokos..... Judit Tamának és nekem hozott igazi, high quality teát Kínából diplomaosztónk alkalmából. Megkértük, h ne hagyjon minket csak úgy nekiesni, így egy nagyon szép előadásos teázást tartott nekünk jázmin teával. :))) Egy nagyon szép, szívet melengető este volt ez a pénteki ünneplés.

Marika, a lelkészünk, és én. 

Ma, vasárnap, a magyar istentisztelet után az egész gyülekezet elment ebédelni egy étterembe. Ez még a Húsvéti közös ebéd volt a gyülekezeti kassza jóvoltából. Minket is nagyon hívogattak, így mi is a csapattal tartottunk, és így ismét az Elmwood Ave-n találtuk magunkat. :)) Az ebéd hosszúra nyúlt, sok kedves beszélgetés kísérte. Este úgy volt, hogy az egyik nénit, Erzsikét, mi visszük haza. Ő beinvitált minket a házába, és még Vele is sokáig beszélgettünk, kicsit beleláthattunk az Ő élettörténetébe is. Ennek az alkalomnak is örültünk, mert Erzsikével még nem volt alkalmunk így, külön beszélgetni, és úgy tűnik, már nem is lesz, mert már nem sokáig leszünk itt..... :(
További képek a meccsről, a diplomaosztóinkról, a gyülekezeti ebédről és az ezek körüli kalamajkákról itt..

Amerikai állatkert

Kisegerem :)

Már van esély rá, hogy egyszer nyár lesz! :) Nem mondom, h már meleg van, de legalább néha süt a nap....... És persze kezdenek előmászni az állatkák. :) Ez a természet-közelség annnnnnnnnyira tetszik nekem itt, Amerikában: utcán sétálgatva elmegy mellettem egy mosómaci, hód lapul a fűben, az út mellett őzek sétálnak sima hétköznapi városi közlekedéskor, a rendelő melletti tóból szarvasok isznak, reggel, munkába menet, egy borz áll a rendelő ajtajában, a kertben van egy saját kisegerem, a parkolóban ludak élnek, és persze mindig vigyázni kell, hogy rá ne lépjen az ember egy mókusra. :))) Szeretem! :) Kicsit kevésbé lírai része a dolognak, h Tama már találkozott pár siklóval is........ ezt én eddig - nagy örömemre - megúsztam. :)

Kikeltek a kisludak

Tamának már csak egy hete van hátra a suliból!!!!!!!!!! :)))))) A múlt hét elég rázós volt Neki: minden tantárgyából egyszerre kellett leadni mindent, vizsgáznia és prezentálnia..... Kb. egész héten összesen aludt 10 órát (ugye mindemellett dolgozik is....).... eléggé elfáradt..... néha - elég nehezen tolerálható időkben - felkeltett engem is, h ez így jó-e, hogy csinálja, "azthogymondják?".... (egyik tárgyból egy kicsit pszichósabb dologról kellett írnia). De most már túl lesz rajta. :) Még van egy-két megmérettetése jövő héten, de a nagy része már lement. :) Pénteken volt Tama sulijában vacsi a végzősöknek - meg egyébként szerdán is, ahonnan kis gyros nekem is jutott. :) Tama sulija

Még mindig lehet ilyet is látni

egyébként annnnnnnnyira normális. Nem csak a sok ingyen-kaja miatt, de pl. Tamának ingyen odaadták örökbe a talárt, amit majd a diplomaosztóján fog viselni.... nekem csak a talárért kértek (volna) el $80-at, és még $50-et azért, hogy kiadják a diplomámat... Emiatt én úgy voltam vele, h el sem fogok menni a diplomaosztómra, csak kikérem a diplomám...... De képzeljétek!!!!!!! Egyik diáktársunk kölcsön tudja adni nekem a talárját!!!! - ugyan olyan, amit a suli adott volna. :) - Úgyhogy majd fogok menni. :)
Múlt hét végén egyébként azt hittük, h lesz egy nyugis hétvégénk: csütörtökön és pénteken zárva volt a rendelő - tehát a dolog egy 4 napos hosszú
hétvégének ígérkezett. Persze tudtuk, h Tamának majd sokat kell tanulni... de azért mégis másabb ez így.... Aztán hirtelen elkezdtek szerveződni a programok...... Van egy néni a magyar gyüliben, akit már régóta hívogatunk magunkhoz ebédre vagy vacsira...... mindig vonakodott ettől, de szombaton hirtelen mégis rászánta magát!!!! :) Örültünk Neki nagyon! Jó sokat beszélgettünk - de tényleg jól esett mindnyájunknak. :) Szombat délután-este az is kiderült, hogy másnapra mi készítjük a templomi szeretetvendégséget (csak két hét múlva lettünk volna sorosak, de kicsit változott a rend...)....... szóval nagy sütés-főzésbe is belevetettem magam hirtelen...... :)
Tegnap este diák-összejövetel volt itt, a plébánián. Nagyon rég találkoztunk már így egymással, így sokáig, éjjel egyik beszélgettünk.
Ezen a héten jelent meg a Family új száma - most a boldogságról írtam benne.