Buffalo rejtett zugai

Tölgyes Családdal istentisztelet után

Hamburg - mi a kép érdekessége?

Ismét látogatóink voltak. :) Erre járt ugyanis a Tölgyes-család. Nem Magyarországról..... Ők körülbelül velünk egy időben vetődtek erre a földrészre, csak kicsit nyugatabbra innen, Denver-be. Ők onnan járják ezt a kis országot három gyerekkel, és most éppen erre kanyarodtak. :) Alapvetően régi barátaikhoz jöttek, akik szintén Buffalo-ban laknak, de hát ugye pechükre mi is itt vagyunk... ;))) Szerda este átjöttek hozzánk. Vacsiztunk, beszélgettünk, térképet nézegettünk. Ők a keleti parthoz kértek javaslatokat, mi pedig a nyugatihoz. ;) Mi egyébként már azt hittük Tamával, h ez az útitervünk készen van............ aztán szerda este rájöttünk, h nem........... de örülünk neki, nagyon jó javaslatokat kaptunk. :))) Péntek délutánra is be volt ütemezve egy találkozó...
Eredetileg a Delaware Park-ba mentünk volna ki együtt, de nem lehetett biztosan megállapítani, h esik-e az eső vagy nem, így végül csak ide, a mellettünk lévő parkba mentünk teniszezni és kosarazni. :))))))) Nagyon jól sikerült ez a délután is. :))) Azért egy idő után bemenekültünk az eső elől. A Tölgyes Család vasárnap délután indult tovább. Még utolsó találkozásként egy előre egyeztetett templomba mentünk istentiszteletre (egy amerikai baptista templomba). A gyülekezet nagyon kedvesnek tűnt, persze profi kórusuk van,

Ház Hamburgban - Na, kinek a stílusára emlékeztet?

és az igehirdetés is nagyon tiszta és mély volt. Az istentisztelet után elköszöntünk Tölgyeséktől. Nagyon jól sikerültek ezek a találkozások, nagyon örültünk. :))))
Vasárnap, istentisztelet után, megnéztük a buffaloi Bazilikát. Ez csak pár percre van tőlünk, de én még sosem voltam benne - Tama egyszer már elbiciklizett oda. :) Meg még nézelődtünk útközben, mert a templom Hamburg-ban van... ez Buffalo külvárosa-elővárosa, de igazából itt kezdődik, tőlünk pár utcára. Ez egy olyan kisváros jellegű település - a maga nemében aranyos és bájos. :)

Bazilika - részlet

A rendelőben havonta egyszer-kétszer előfordul, h kapunk ebédet... azért ez is egy hihetetlenül nagy ajándék.... Sokszor szendvicsek, saláták, tészták, húsok, öntetek vannak és mindenki válogat, de van, hogy egy étel-lapot kapunk, és arról választhat mindenki egyénileg.... Gyakran van terítéken ilyenkor egy japán étterem..... Ismét erre került sor..... én eddig vonakodtam a nyers halaktól........... de igazából már régóta szemeztem is velük... és most végre rászántam magam, és egy válogatott nyershal-tálat, sushit, és wasabit rendeltem - csakhogy akkor már legyen igazi a dolog. :) Túléltem. :)))))
Képzeljétek............... ez is annnnnnnnnnnnnnnnnyira hihetetlen megint...................... három éve szeretnék egy túraszandált. Főképpen a TEVA Hurricane modell felé tekintgetek..... de mindig megállapítom, h nagyon drágák....... Most itt abban a fázisban vagyunk, h átgondoljuk, h mi az, amire igazán szükségünk van és utána nézünk, h mi az ezek közül, amit érdemes még itt megvenni..... Így ismét ránéztem ezekre a

Az új túraszandálom :)

szandálokra - éppen ma -, de ismét ugyan arra a következtetésre jutottam, mint korábban......... Ma este felé elvetődtünk egy Amvest Store felé. Csak úgy, kíváncsiságból ránéztem a cipőkre............... És nem hittem a szememnek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ott volt egy TEVA Hurricane szandál, pont az én méretemben, pont olyan színben, amilyet nézegettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))) De szó szerint csak egy volt...... csak a jobb fele........ keresgéltem minden hol a másikat, de nem találtam............ végül megkérdeztem az eladót, h nem tudja-e, merre van a másik.... azt mondta, h pár perccel ezelőtt látta még mindkettőt........ innentől nagy keresgélés kezdődött a boltban, két eladó is járkált körbe-körbe, raktárban, vevőtérben, a másik félért kutatva. És képzeljétek!!!!!!!!!!! A raktárban megtalálták!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))) Ja.... és hogy mennyibe került...... ezt le sem merem írni............... $1.5 volt....... igen... másfél dollár (kb. 300 ft) ........ :))))))))))) Köszönöm szépen.
:)))))

Húsvét

A mi mozikánk

Ezt már meg sem merem említeni...... kedden ismét havazott......... :S Pedig már kezdtük azt hinni, h tavaszodik.... vasárnap pólóban mászkáltunk, kedden havazott, csütörtökön pedig ismét pólós idő volt.... ????
Szerdán ismét meglátogattuk a mozit. Az American Hustle c. filmet néztük meg. Izgi volt, de valahol azért egyszerű is - végül is élveztük és jól esett kicsit kikapcsolódni is. :))))
Még korábban történt, hogy a rendelői kötelezettségeimből adódóan éppen az egyik gyógyszer céggel beszéltem telefonon - igazából inkább üvöltöztem velük.......... Ők a leghülyébb cég, és mindig annnnnnnyira felhúznak...........

A mozi falát híres színészektől
kapott képeslapok díszítik

szóval éppen üvöltöztem egyik képviselőjükkel, amikor Ő teljes higgadtsággal közölte velem, hogy rossz számot hívtam, ezzel a panasszal egy másik számhoz kéne fordulni. Megadta a számot, befejeztük a beszélgetést és rögtön elkezdtem tárcsázni a megadott számot................. amelyen egy telefonos lelki segély-szolgálat jelentkezett be......... még dühösebb lettem az adott gyógyszercégre...... :S

Nagypéntek

Nagypénteken este templomba mentünk. Nem a magyarba, nem is abba az amerikaiba, amelyikről mostanában írogattam (ez nagyon messze van tőlünk), hanem egy közelebbibe, ahol korábban már megfordultunk párszor. Ez egy nagy, élő amerikai evangélikus gyülekezet. Csak ritkán jövünk ide, mert van más hely, ahová rendszeresen járunk.... meg igazából kicsit sznob a társaság.... se afro-amerikaiak, se ázsiaiak nincsenek, csak felső középosztálybeli családok 3-4 generációval.... Szóval ide

Húsvétvasárnap -
dekoráció a magyar templomban

jöttünk ismét. Az Úrvacsora úgy zajlott, h az Úrvacsora vétele előtt oda kellett járulni egy fa kereszthez, amelybe a bejáratnál kapott szöget egyenként beleszúrtuk... ez után vettük az Úrvacsorát. Mindeközben a középkorú lelkész gitározott és 8 év körüli kislánya énekelte a Jesus paid it all éneket..... elég szépen hangzott..... A legvégén lekapcsolták a templomban a lámpákat és felszólították a gyülekezetet, h sötétben és hang nélkül távozzon....... Tudom, h ez az egész elég hatásvadász szagú és jellegű.... de azért valahogy nagyon különlegessé tette ezt a Nagypénteket.
Őszintén megvallva... én csak úgy, munkából átrohanva estem be oda, és furán is éreztem magam, h ja, tényleg, nagypéntek van....... de ez az egy óra nagyon közel vont engem az igazi Húsvéthoz....
Vasárnap, Húsvét vasárnapján, a magya templomba mentünk; a mi itteni igazi gyülekezetünkkel ünnepeltünk. Este sütöttem kalácsot... :)
És itt meghallgathatjátok azt az éneket, amiről írtam. :)

Esküvő - zsidó módra

Esküvő - a sátor alatt

Két "új" magyar diák úgy gondolta, hogy minden, egyébként nem feltétlenül kedvező helyi körülmény ellenére, a házasság igájába hajtja a fejét.... :) A fiú, Lajos nyár végén érkezett Buffalo-ba, barátnője, Szilvi csak januárban tudott csatlakozni Hozzá. Szilvi családjának vannak zsidó gyökerei, az esküvőre is egy itteni zsidó templomban került sor péntek délután. Jóllehet nem egy ortodox közösségről van szó, de azért minden fő elem jelen volt: fiúknak kippát kellett viselni, az esküvő elején a menyasszony legalább 7-szer körbejárta a vőlegényt, a szertartás felváltva ment angolul és héberül, volt pohárra taposás... Az eskető rabbi - az a fiatal szőkés-vöröses srác - helyenként viccelődött, de egyébként meg néha úgy tűnt, hogy már nagyon unja az egészet.... Mindenesetre az látszott, hogy a hely elég felkapott, sorra zajlanak benne az esküvők.....

Esküvő - székes táncolás

A szertartás végén volt egy kis szeretetvendégség, ami kb. úgy került összerakásra, h minden vendég vitt vmit. :) A szeretetvendégség keretén belül került sor a székfelemelős táncra és a körtáncra (erről egy rövid videót is megnézhettek). Az egésznek a hangulata nagyon kedves és családias volt - annak ellenére, hogy szülők nem voltak jelen.... Szilvinek van egy nagynénije és egy nagybácsija Clevelend-ben - Ők voltak A család, egyébként pedig a násznépet főleg mi, itteni magyar diákok alkottuk. :) Azért ez furcsa érzés............ valahogy azért valamilyen szinten tényleg kis családdá válunk itt - összeköt minket a közös küzdés-szívás-honvágy.... stb...... Néha a katonaság jut eszembe erről az egészről....
Ma Virágvasárnap van. Délelőtt elmentünk abba az amerikai templomba, ahol múlt héten is voltunk. Erről a templomról kb. 1,5 évvel ezelőtt értesültünk Lídiától (az a néni, aki a magyar templomba is jár, akinek tavaly meghalt a férje, aki levágta egyszer a hajam). Ő nagyon régóta tagja ennek az amerikai gyülekezetnek. Lídián keresztül ismertük meg

Esküvő - tortavágás

Tama is jelen volt.... :)))))

Györgyöt és Katit, akik szintén ebbe a gyülekezetbe járnak. György magyar, most már 60 éve Amerikában él. Kati, a felesége magyar sváb, aki kifogástalanul beszél magyarul, németül és angolul. Amikor ebbe a templomba megyünk, mindig találkozunk, beszélgetünk Velük. Annak idején Lídia úgy kerül ki Amerikába, hogy Kálmán bácsi (Ő már akkor itt lakott) feleséget keresett magának. Lídia meg úgy gondolta, kijön feleségnek, mert már annyit imádkozott férjért. Kálmán bácsi nem volt templomba járós fajta, de tudta, h feleségének lesznek ilyen igényei... Kálmán bácsi ismerte már akkor Györgyöt és Katit, és tudta, h komoly keresztyén emberek.
Amikor Lídia megérkezett Amerikába, Nekik mutatta be Őt először, és megkérte Györgyéket, h Lídia hitbeli útját segítség - és azóta Ők együtt járnak templomba, és hét közben is többször összejönnek imádkozni. Kati olyan igazi lelki anyukája Lídiának. :)) Egyébként még olyan emberek vannak ebben a gyülekezetben........... pl. Ferenc, aki Újpestről való és többször megfordult - ezelőtt 60 évvel - a mi kis Újpesti Gyülekezetünkben!!!!!!!!!!! :)))))))) Háááááááááát..... ez most egy kis háttértörténet volt........ ;))) Ma Györgyék meghívtak minket istentisztelet után ebédelni. György már korábban puhatolódzott Tamától, h én mit szeretek..... így végül egy olasz étteremben kötöttünk ki, az Olive Garden-ben. :)) Nagyon kellemes, kedves ebédet tölthettünk együtt, sokat beszélgettünk. György egyébként asztalos, aktívan részt vett a templom építésében - és persze Tamával ebéd alatt a Petőfi utcai házikó födémjéről beszélgettek.... ;)

Vasárnapi ebéd Györggyel, Katival
és Lídiával 

Délután elmentünk a magyar templomba is..... itt kicsit lázadós most a hangulat..... de reméljük, megoldódnak majd a feszültségek..... Ma az egyik csendes öreg néni annyit mondott nekem, h szerinte minden beszélgetés helyett csak szeretetért kéne imádkozni..... :) Egyébként végtelenül aranyosak és kedvesek Ők is mindnyájan!!!! :) Ma eljött Margit néni is, és nem akart szóba állni Tamával amiatt a múltkori elkóricált levél miatt.......... de végül megenyhült....... ;)
Ééééééééééééés képzeljétek!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))) Most van az itteni adóbevallás ideje....... mi, külföldiként, nem tehetjük meg ezt online, ahogy egyébként a helyieknek lehet, hanem el kellett

mennünk egy irodába, ahol megcsinálják nekünk.......... mivel a helyiek online bonyolítják ezt, az irodában többnyire olyan nagyon egyszerű emberek voltak, akiknek nincs sehol sem internet hozzáférésük...... És maga az iroda is kb. erre a kategóriára volt felkészülve........ foggggggalmuk sem volt, h mihez kezdjenek velünk..... aztán telefonon behívtak egy kisfőnök-szerű, tájékozottabb hölgyet, aki már képben volt, és meg is tudta csinálni a bevallásunkat!!!!! :))))))) Éééééésssss képzeljétek!!!!!!!!!!! Itt folyamatosan levonnak tőlünk a rendelői munkából olyan adókat, amiket nekünk nem kellene fizetnünk - és ezt most mind visszakapjuk!!!!!!!! :)))) Az egész mexicoi út összköltségének 1,5-szerese simán visszajött!!!!!!!!!!! Ez azért durva, nem??????? Úgy örültünk neki!!!!! :))))

Tama ezen a héten ismét járt abban a házban, amiről nyáron írtam, hogy egy gyűjtögetésben szenvedett magyar bácsi hagyatéka...... Azért.... sajnálom kicsit Laci bácsiékat, akik örökölték a "szemetet" - átláthatatlanul és elrendezhetetlenül zsúfolásig van az a nem kicsi házikó.

Story Time

Egyik kliens magyar nagymamája

Most először is szeretném kihangsúlyozni az egyik mindennapi (fejtörést okozó) alaphelyzetünket, ami lehet, h így a blogon annyira nem megy át az óceán túloldalára, de attól a mi életünknek határozottan része: egy kocsival bonyolítjuk az életünket. Ez - tényleg nagyon nagyon nagy hálát adva ezért is - nem olyan megoldhatatlan amiatt, h egy helyen dolgozunk, mindkettőnk iskolájához közel. :) De azért, amikor egyikünk kiteszi a másikunkat reggel valahol a semmi közepén, és a másikunknak kocsi helyett csak a remény marad, h majd este össze lesz szedve, azért szoktunk egymás között viccelődni azzal az utolsó kívánsággal, h "légyszi, majd ne felejts itt!".... Na, ehhez a helyzethez kapcsolódik pár emlékezetes élményünk....... Pl. én egyszer a rendelőből hazajöttem anélkül, h Tamát összeszedtem volna az iskolából....... Múlt héten pedig az történt, h Tama írt nekem kora délután egy levelet (Ő aznap iskolában volt én pedig a rendelőben dolgoztam), amiben azt kérte, h majd ne felejtsem ott...... DE!!!!!!!!!!! aznap Nála volt a kocsi.............. Amint tudtam, írtam Neki, h figyelmeztessem erre.... ;) úgy tűnt, h nem nagyon nézegette a leveleit, mert már másfél órával elmúlt az az idő, amikor értem szokott jönni, és még nyoma sem volt sehol....... persze az egyetlen telefonunk éppen nálam volt........... már mindenki hazament a rendelőből, én meg ott maradtam napköziben....... Végül már nem tudtam, h mit csináljak, így kikerestem Tama sulijának a portás-telefonszámát, felhívtam a biztonsági őrt és megkértem, h szedje össze Tamát valahonnan az épületből, és mondja meg Neki, h Nála van ma a kocsi.............. így végül egy idő után sikerült együtt hazajutnunk. ;) 

Jim és a borászat

Bocsi..... mostanában sokat mesélek a rendelőről...... de tényleg olyan szórakoztató........... Tegnap pl. az történt, h a számítógépet nem szerető idős kolléganőnk véletlenül valahogy péntek délután annnnnnyira szerencsétlenül nyomott félre pár gombot a telefonon, h egész hétfőn a rendelő három vonala közül az egyik átirányítódott az egyik beteg telefonjára................ elég sok hívást kapott hétfőn.................. a beteg nem igazán értette, h mi van, és nem is telefonált be a rendelőbe, h megkérdezze....... a dolog úgy derült ki, h az egyik kollégánk, aki hétfőn nem jött dolgozni, késő délután fel akarta hívni a rendelőt, de ennél a bizonyos kliensnél kötött ki, és akkor ez a kollégánk döbbent rá, h vmi nincs rendben, egy másik vonalon felhívta a rendelőt és próbálta mindezt elmondani, miközben a hívást fogadó kolléganőnk szinte beszélni nem tudott a nevetéstől.... :))))))) Egyébként meg........... annnnnnyira megdöbbentőek ezek az idős nénik-bácsik...... pár napja bejött egy néni hozzám a rendelő egyik szobájába, leült..... Nagyon kis csini volt: kosztümben, befestett-karbantartott hajjal, élénken.... gondoltam, ő a fiatalabb generáció, kb. 60 körül lehet........ aztán megnéztem a kórlapját................ 1915-ben született!!!!!!!!!!!!!!!!! Meg is kérdeztem Tőle 

Margit nénivel

rögtön, h ez igaz-e..... mondta, h persze, mindjárt 100 éves........... egy csomót beszélgettem Vele....... mondta, h már elege van ebből a télből, h már fél éve csak síelni lehet, pedig Ő már menne golfozni is...... !!!!!!!!!!!!!!! És elmondta, h még van más szenvedélye is.... a tőzsdézés..... !!!!! csak 20 éve kezdte, de teljesen oda van érte...... mondtam neki, h a tőzsde nem nekem való, én mindig rettegek a veszteségektől....... erre mondta, h meg kell változnom, nem nagy cucc, Ő is 80 évesen kezdett tőzsdézni, de sosem érdekelte mennyit veszíthet, csak az, h mennyit nyerhet - és így sokat is nyer. ;) Mellesleg a néni, ha már nagyon unja a síelést, elmegy Afrikába safarira............. ;)))))) Hihetetlen!!!!!!!!!!!! 

Máskülönben pedig az viszont egyre jobban zavar, h még mindig nem néz engem az emberek többsége többnek egy gimnazistánál........ az öreg nénik leginkább a következő szavakat használják rám (naponta legalább 12-szer): sweet, babygirl, cute, doll, adorable...... Egyik néni azt kérte, h had' simogathassa meg a hajamat.... Ma egy bácsi félrehívott, és suttogva közölte velem, h Ő aggódik értem, mert ebben az országban nem szabad gyerekeket dolgoztatni, és ebből bajom lehet........... A legszörnyűbb az, amikor az amerikai kollégák heccelnek öreg néniktől hallott jelzőkkel... pl.: Ildi, olyan adorable doll vagy, légyszi segíts már nekem ebben..... Ilyenkor mindig teljesen elfog a tanácstalanság......

Az öregotthon étkezője

Múlt héten hétfőn Margit néni ismét meghívott minket (Ágó, Tama és én) a luxusöregotthonba vacsorázni. :) Olyan jó fej........ Nekik úgy van ott, h havonta be kell fizetni egy összeget, és utána azt "ehetik le" az étteremben........... és így, a hónap utolsó napjain kétségbeesve szokta hívni Ágót, h segítsen Neki, mert még egy csomó pénze van. és el fog veszni, ha nem használja fel......... ;) Múlt héten mi is besegítettünk. :) Végig "kellett" ennünk a menüt előételtől a desszertig..... Tama bárányt evett, én pedig lazacot.... :) Rossz dolgunk van, mi??? Margit néni mindig olyan történeteket mesél........ pl.: "Abban az időben 16 éves voltam és már nem is tudom kinek a menyasszonya éppen".... és ez csak a kezdet..... Margit néni egyébként erdélyi úri kisasszony... Tama este írt Margit néninek egy nagyon szép köszönőlevelet...... de sajnos Magdi néninek, egy másik magyar helyi néninek, küldte el, aki válaszában kifejezte értetlenkedését afölött, h Tama már többször is megköszönt olyan vacsorákat, amikről Neki fogalma sincs.......... Na és innentől már jön Bölényfalva - másnap mindezt már a rendelőben az egyik klienstől is visszahallottuk.... ;)))

Vers a vasárnapi istentiszteletről

A rendelőből az egyik néninek - igazából még sok másiknak is - magyar volt a nagymamája. Ő maga már egy szót sem tud magyarul - soha nem is tudott - de azért mindig elmondja, h az Ő nagymamája...... Múlt héten el is hozott egy réges-régi fényképet a nagymamájáról, amint Kőbányai Sör-ös plakát előtt áll. 

Másik kép a múlt hétről a Buffalo News címlapjáról: Jim, akinek Niagaránál az a borászata van, ahol Egri Bikavért is termel, és ahova meghívott minket ősszel. A képen Jim és a szőlőtőkék láthatóak. :) 

Vasárnap voltunk abban az amerikai templomban, ahová csak nagyon ritkán járunk. Már régen voltunk, és örültünk, h ismét eljutottunk oda. :) Ez a gyülekezet már majdnem egy éve keresi az új lelkészt..... jelenleg nincs is lelkészük - különböző meghívott "előadók" tartják felváltva a vasárnapi istentiszteleteket. Most vasárnap ez éppen beugró szolgáló olyan igehirdetést tartott.............. én ilyet Amerikában még nem hallottam........ semmi kertelés, semmi cécó... bele a közepébe: "komolyan gondolod, h Istenhez akarsz tartozni - úgy értve, h az Ő akarata szerint élni - vagy csak szereted a gyülekezeti piknikeket?". Az egész igehirdetés erről szólt - kijózanítóan egyszerűen és tisztán......... Egy verset is felolvasott arról, h mitől óv minket Isten.