A rendelőben most másfél hétig szünet van és Tama meg tudta beszélni a sulijával, h ott is szabin lehessen. :) Sokat gondolkoztunk azon, h mit is kezdjünk ezzel a másfél héttel.... Sok hely eszünkbe jutott lehetséges célpontként... Először természetesen az USA-n belül gondolkoztunk, de igazából már minden olyan hely nagyon messze van, ahol még nem voltunk... Én mindig nagyon nagyon szerettem volna kicsit körbe nézni Mexico-ban, de ez még innen is nagyon elérhetetlennek tűnt... Egészen addig, amíg egy napon teljesen váratlanul rátaláltam egy olyan honlapra, ahol egy Mexico City-s
repülőjegy+szállás+reggeli csomagot olyan áron kínáltak, amely azon a kerethatáron belül volt, amit már előzőleg megállapítottunk erre a tavaszi szüneti útra.... Így tehát döntöttünk. :) Ennek lett az a következménye, hogy március 15-én, szombaton elindultunk Mexico felé. :)))
Izgultam nagyon a repülés miatt, mert az időjárás felől akár törölhették, vagy halaszthatták is volna a járatot, de nem így alakult!!!! :)) Minden rendben volt ezen a téren és időre érkeztünk meg. Az út egyébként hosszabb volt, mint amire számítottunk... Newark-ban át kellett szállni, és onnan még 6 órás volt az út..... tehát kb. 10 órát voltunk bezárva repülőbe átszállással együtt... és ez alatt semmit ennivalót nem kaptunk, innivalót is csak egyszer.
A United Airlines követte ezt el....... Kicsit morci voltam.... De a lényeg; délben már Mexico Cityben voltunk. :))) A szállásunk a belváros közepén volt, a főtértől és a Parlamenttől pár perces sétára. Ahogy a szállásunk felé sétáltunk, hirtelen megcsapott minket a helyi hangulat: az utcán lépésenként három árus,
mindenki kiabál, éneket, hirdeti a portékáit, hatalmas tömeg, fura régi-új épületek, putri feeling, régi bogár-autók. És persze 28 fok, ami a hónapok óta tartó mínusz 10 átlag hőmérséklet után megfogalmazhatatlanul jól esett. :) A szállásunk is érdekes összhatású volt: faláda a lámpabura, a falat westernes utcajelenetek díszítik, egyébként pedig a falak pirosra és narancssárgára vannak festve. :) Végül is tiszta, viszonylag csendes és egyszerű volt. :)
Első délután boltba indultunk, mert akkorra már elég éhesek voltunk, és ivóvizet is kellett szereznünk. Következő meglepetés az volt, hogy húst és sajtot nem nagyon lehet kapni a nagy bevásárlóközpontban, egyébként meg az alapanyagok többe kerülnek, mint ha az ember beül enni valahová. Így igyekeztünk pár olyan alapdolgot venni, amiből tudunk készíteni vmi, vagy csak tudjuk egész nap hordozgatni, hét közben egyszer-egyszer
főztünk is, de párszor beültünk helyi dolgokat kóstolni. Este még elmentünk egy kis sétára a belvárosba, ahol folytatódott a korábbi hangulat: iszonyat tömeg jött mindig szembe, utcai mutatványosok és árusok minden felé, salsa kóstolás uborkával. Jó hangulata volt a pékségeknek, ahol mindenki tömegesen válogatta a péksütiket. :) Megnéztük kivilágítva a Torre Latinoamericana-t (egy nagy felhőkarcoló) és a Palació de Bellas Artes-t, (Szépművészeti Múzeum), ahol komolyzenei koncertek szoktak lenni. Azon az este éppen koncert volt benne, amit az épület parkjában kivetítve is mutattak. Ott rengeteg embert ült és hallgatta a koncertet. Kis időt mi is eltöltöttünk itt. Már az első este úgy értünk vissza a szállásra, hogy ha másnap már haza kellene mennünk, már akkor is teljesen kereknek és teljesnek éreznénk ezt a mexicoi utat. Tehát innentől kezdve - és eddig is - minden egyéb plusz ajándék volt számunkra.
2. nap - Chapultepec: Ahogyan írtam, a szállásunkhoz járt "reggeli".... Ez görögdinnyéből, papajából, pancakeből, lekvárból, vajból és kifliből állt. Minden reggel.... A "konyha" a helyi higiéniát tükrözte, ÁNTSZ-en nem ment volna át...: műanyag edények és poharak, mindenki
 |
| Museo de Antropología - Napkorong |
maga mosogat és az az üzemi konyha is.... Azt még nagyjából meg tudtam érteni, h milyen logikát próbálnak ők abba belelátni, h a nem iható vízbe hipót tesznek és azzal kell elmosni a tányérokat, de hogy ezután mivel magyarázzák mindennek a nem iható vízzel történő öblítését, erre még mindig nem jöttem rá...
 |
| Museo de Antropología - kapu a kertben |
Chapultepec egy iszonyatosan nagy park Mexico City-n belül csónakázótóval, sok múzeummal, és természetesen temérdek zsibárussal. :) Ebbe vetettük bele magunkat. Először egy oltárként
emelt emlékműhöz érkeztünk, majd pedig árusokon és kígyóbűvölőn átverekedve magunkat, eljutottunk a világhírű Museo National de Antropología-ig (Néprajzi Múzeum), amely tematikus, jól szervezett és látványos kiállításokon keresztül mutatja be az egész föld, de kifejezetten a mai Mexico területén élt/élő törzsek történetét. Annnnnnnyira megdöbbentő egyébként, h a mexicoiak ma is úgy néznek ki mint, mint a bennszülöttek
 |
| Állatkert - óriáspanda |
(mivel tényleg ők a helyi őslakosok) - ahogyan a múzeumi kiállításokon is ábrázolva vannak. Kicsit az a groteszk, h modern ruhákban járnak és metrón utaznak.... Tama két fejjel magasodott ki mindenhol a tömegből, így egyszerű volt Őt megtalálni. :))) A
múzeum kertje is gyönyörű, főképpen a maja kapuval. Egyébként Mexico City területét alapvetően aztékok lakták.
Külön terem volta a Teotihuacan Piramisoknál talált leleteknek, köztük a Napkorongnak. Azt is megtudtuk, hogy a bungee jumping a helyi őslakosoktól ered, akik ezt a "sportot" úgy űzték,
 |
| Villa de Chapultepec |
hogy egyszerre négyen lógtak lefelé egy oszlopról és közben forgatták őket. :) A múzeum után az állatkertbe mentünk, ami szintén ebben a parkban van és ingyenes. Fő attrakciója az óriáspanda. Vasárnap délután elviselhetetlen tömeg volt a parkban és az állatkertben is... Ezután a Villa de Chapultepec-hez mentünk, ami a Museo Nacional de Historia-nak ad otthont. Bementünk a Museo de Art Modernoba is (ez is igyenes volt). Még megnéztük a csónakázó tavat és sétálgattunk csak úgy a parkban, késő délután pedig, a parkot elhagyva az El Angel emlékműhöz mentünk a parkból induló, felhőkarcolókkal szegélyezett sugárúton. Hazafelé megkóstoltuk a csirke taco-t egy utcai árusnál. Finom és csípős volt. :) Egyébként meg vettünk egy üveg extra erős salsa szózt és fertőtlenítő gyanánt azt ettük mindenhez egész héten - tequila-t nem találtunk...
3. nap - Teotihuacan: Teotihuakan egy régi azték vallási központ volt piramisokkal. Mexico City-től kb. 50 km-re található, a leghíresebb mexicoi archeológiai terület. Ide nagyon
 |
| Úton Teotihuacan felé |
szerettünk volna elmenni. Indulás előtt hetekig olvasgattam utána mindennek - mit kell nézni Mexico Cityben, mi hol van, kedvezmények, stb... - és először nagyon elkedvetlenedtem, mert úgy tűnt, h csak a méregdrága, elsősorban amerikaiaknak szervezett túrával közelíthető meg..... sokat nézelődtem és végül találtam egy távolsági buszt, amivel a dolog költsége harmadára csökkenthető. Ennek nagyon örültünk, főleg, amikor megtudtuk, h ez így tényleg működik. Egyébként meg ne gondoljátok, h ezek a dolgok olyan egyértelműek.....
 |
| Teotihuacan |
Mexicoban az ilyen intézményes dolgoknak nem nagyon van honlapja, és ha van is, abban nem érdemes bízni.... pl. mi a heti programot a honlapokon talált nyitva tartások alapján állítottuk össze, de ennek ellenére sokszor szembesültünk azzal, hogy az információk nem pontosok.......... pl. vmi zárva volt, amikor mentünk, vagy belépős lett olyan hely, ami a honlapon még ingyenesre volt feltüntetve.... :) De a busz működött és olcsó volt. :)) Útközben a hegyoldalban hihetetlen betonkocka tömegfalvakat láttunk. Eljutottunk a
 |
| Teotihuacan |
Teotihuakanhoz, ahol egy egész napot töltöttünk álmélkodással és lépcsőzéssel. Megmásztuk a legnagyobb piramist, a Nap Piramist és a második legnagyobbat, a Hold Piramist is. Teotihuakan területén két kisebb múzeum és egy botanikus kert is van, ezekbe is bementünk, nap végén pedig az állatfejekkel díszített piramist néztük meg.
 |
| Teotihuacan - árus a piramis tövében |
Gyönyörködtünk a kaktuszokban is, és Tama persze felmászott egy olyan helyre is, ahová nem lett volna szabad - persze rögtön kifütyülte a biztonsági őr.... :))) Visszafelé néhány percet várnunk kellett a buszra a "megállóban", így volt alkalmunk kicsit nézelődni: a buszmegálló egy ponyvasátor volt, amiben szabadon lógott az áram... a "megálló" mellett egy biciklis bácsi italt árult úgy, hogy egy nagy jégtömbről, amit nemes egyszerűséggel közvetlenül a földön tartott, kézzel csiszolt jeget és azt tette az italba.... három kiskorú gyerek sisak nélkül begördült egy robogón, egy bácsi megállította az út közepén a kocsiját, aminek a lámpái be voltak törve és egyébként is alig ment, és elkezdte lemosni.... mindezt három rendőr zavartalan arccal nézte végig, mint a világ legtermészetesebb dolgait. :)) Én reggel félelemmel néztem az emberek többségére, akik hosszú nadrágban és hosszú ujjú felsőben voltak, félve attól, hogy hideg
lesz........ (én kis pántos felsőben voltam). Azonban rá kellett jönnöm arra, hogy az emberek nem a hideg, hanem a meleg
ellen öltöztek be..... erre úgy jöttem rá, hogy már kora délután
 |
| Teotihuacan |
mozdulni nem tudtam attól a fájdalomtól, amit naptól való leégés okozott..... kicsit tehát odapörölődtünk........... Tama hosszú ujjú ingben és szalmakalapban volt, így Ő valamennyire megmenekült (ezért a lába és a keze Neki is eléggé megégett). Amikor visszaértünk a városba, első dolgunk volt elmenni napozás előtti és utáni krémet venni... és innentől kezdve én egész héten, ha kimentünk vhova igyekeztem kendőbe vagy a kis fehér kardigánomba göngyölni magamat..... Tama pedig kötelezett egy szalmakalap viselésére, ami a szállodánk falát díszítette.... Tama sapija is innen volt...... a végén persze visszatettük őket........ Két napig nem tudtam aludni a
fájdalomtól... Este visszaérve hatalmas sárkányreptetést láttunk a Főtéren. :)) Vicces, h pont mostanában néztük a Kite Runner c. filmet. :)))
 |
| Teotihuacan |
4. nap - Zócalo és Polanco: Zócalo Mexico City óvárosi része sok régi épülettel és kormányhivatallal. A mi szállásunk is ebben a negyedben volt. Erre a napra ennek a résznek a felfedezését tűztük ki. Álmélkodva néztük a régi barokk és mozaikos épületeket, kis erkélyeket, színes házakat, míves kapuzatokat. Először a Plaza de la Constitución-ra (Főtér) mentünk, ahol szerettük volna belülről megnézni a Palació Nacional-ét, ami elvileg akkor nyitva kellett volna, h legyen, de tüntetés volt a Főtéren, ezért bezárták....
 |
| Villa de Guadalupe |
Egyébként ez a tüntetés napról napra nőtt és vele együtt a belvárosi katonai kordon is - hét vége felé már egész utcák voltak lezárva és a rendőrök lövésre készen tartották a gépfegyvereiket. Nem tudjuk, mi lehetett... de semmi extra nem volt egyébként, inkább csak olyan műbalhénak tűnt az egész. Szóval a Palació Nacional-ét csak kívülről néztük meg. Ez után a Catedral Metropolitana-ba mentünk, a híres templomhoz, ami szintén a Főtéren van.
Először véletlenül a mellékhajójába találtunk be és csalódottan megállapítottuk, milyen kicsi, majd kifelé jövet
 |
| Palació de Nacional |
észrevettük a főhajót.... :) A főhajóban megnéztük az orgonát, a szobrokat és a föld mozgását mutató ingát is. Ezután elmentük a Templo Mayor-hoz, ez egy régi azték templomhoz, amelynek a romjait csak pár évvel ezelőtt találták meg a belváros közepén. Még sok épületet megnéztünk, a Palació de Bellas Artes-t is nappali fényben, ahol sok egyenruhás gyerek készült előadásra, és a Tornyot is. Ismét taco-t ebédeltünk. :) Délután elmentünk egy külső negyedbe, a Polancoba, ami Mexico City előkelő, üzleti negyede. Egyébként a városban a közlekedés nagy jó: 12 metróvonal van és egy jeggyel, ami kb. 100 forintba kerül, bármennyiszer át lehet szállni. Polanco-ban megnéztük az
 |
| Catedral Metropolitana |
Auditoriumot és a katonai múzeumot, ahol a kertben őrkatonák és fegyverekből készült szobrok voltak. Nagyon nagyot sétáltunk ebben a városrészben is ezer érdekes épület között. Fő úticélunk a Museo Soumaya volt; elősorban modern épülete miatt. Ez a múzeum is ingyenes, és sok reprónak ad otthont, köztük a Gondolkodó Embernek, a Laocon szoborcsoportnak és a Pietanak is. Van impresszionista részlege, de modern kiállítása, és mexikói részlege is. Innentől busszal kellett visszajutnunk a metróhoz....... Ez
 |
| Museo Soumaya |
szintén egy életre szóló élmény volt....... a buszon annyian voltunk, h a vezető nem tudta becsukni az ajtót, ami őt nem is zavarta........ engem kicsit igen, mivel én álltam az alsó lépcsőn..... igyekeztem beljebb kerülni onnan, ami pár megálló múlva sikerült is. :))) Innentől egy néni utazott az alsó lépcsőn....... rossz volt nézni..... egyik kanyarban, amikor a busz nagyon lassan ment, kicsit megingott, annyira, h az egyik lábát letette az útra.... nem történt semmi, de az embernek azért az az érzése volt, h ez így nem teljesen természetes.... Este még kimetróztunk a Villa de Guadalupe-hez, a nagy bazilikához és sétálgattunk a hozzá vezető sétányon. Furcsa, hogy a bazilika harangtornya azték szobor alakú...
5. nap - Xochimilco: Xochimilco egy falu. Igazából Mexico City egyik külső kerülete, ami nagyon kívül esik a városon. Ez is egy olyan program volt, amit nagyon szerettünk volna, de csak szervezett utakat találtunk először, de végül ezt is meg tudtuk oldani töredék áron, tömegközlekedéssel. :)))
 |
| Xochimilco utcakép |
Először egy nagyot sétáltunk ebben a faluban, ami még hatványozottabban tükrözte a putri hangulatot. Pl.: a hentes a nyers húst a tűző napon árulja.... Voltunk a piacon is és bementünk abba a templomba, amely a világörökség részét képezi (a Teotihuakan is). Meglepő módon ennek a templomban a kapuját Coca Cola-s kupakokból készült díszítés borította.... A templom udvarában van egy nagyon nagyon régi kerengő.
 |
| Xochimilco - templomi kerengő |
Megdöbbentően gyönyörű. Ott bámészkodtunk egy csomót... Ezek után elmentünk a kanálisokhoz. Ezek is Xochimilco területén vannak, ez a fő turista-látványosság itt. Gondolákkal lehet naphosszat lebegni a kanálisokon, a part menti "házakat" nézegetve. Persze nem csak a nyitvatartási idők hiányoznak mindenhonnan... az árak is..... És Mexicoban mindenért alkudozni kell....Azért utána olvastunk, h kb. mennyi a reális ára ennek a hajókázásnak. Először kb. ennek háromszorosáért invitált minket egy bácsi... persze faképnél hagytuk....
 |
| Xochimilco - hajókázás |
Egyébként pedig itt kell elmondanom, h még a fő buszpályaudvar jegyárus sem beszél angolul....... tehát egész héten mindenhol spanyolul kellett próbálkoznunk. Jó érzés volt, hogy ilyen turista szinten jól el tudtunk lenni!!!!! :))))) Végül sikerült Tamának a hajókát egy másik bácsinál jóval az általunk kitűzött határ alá alkudni. :))) Ennek örültünk. Nem volt még akkor nagy forgalom, így a mi hajónkon csak ketten voltunk és persze az evező bácsi, aki nagyon kedves volt. :) Nagyon jól éreztük magunkat. :))) Délután átmentünk a Coyoacan
 |
| Universidad de Mexico |
vársorészbe, ami szintén egy külkerület, de egy rendezettebb falucska, mint Xochimilco. Itt Frida Kahlo házát kerestük meg. Én régen láttam azt a filmet, ami az ő életéről szól, és most annyira furcsa volt látni azt a házat, amiben élt.... Még második nap, a Modern Művészeti Múzeumban láttuk egyik festményét is. Sokat sétálgattunk Coyoacan-ban is; a főtéren kézműves vásár volt Mexico egész területét felvonultatva. Hirtelen rábukkantunk egy nagy és gyönyörű belső udvarra is, a helyi könyvtár épületén belül. Innen a San Angel nevű városrészbe mentünk, amely szintén falusi hangulatú, régen az arisztokrácia otthona volt, ma éttermi negyed. Itt a nagy katedrálist néztük meg. Este még elballagtunk az Universidad de Mexico-hoz, ahol a híres mozaikos könyvtár épületét néztük meg. :) Annnnnyira hihetetlen volt ezt is élőben látni......
 |
| Alamedal Park - emlékmű |
6. nap - Alamedal Central: Néhány dolog kimaradt még az óvárosi részből, ezeket igyekeztünk pótolni. Az Alamedal park az emlékművel szintén ezen a részen van, így a sétát itt kezdtük. :) Továbbra is felvonulások és tüntetések voltak mindenfelé a belvárosban. Nézegettük a parkot szegélyező minisztériumokat, majd pedig átmentünk a Garibaldi térre. Találtunk egy építész kiállítást Mexico City történetéről, ami ingyenes volt, ezt is meglátogattuk. :) Szerettünk volna elmenni a Nemzeti Parkba a vulkánokhoz; a Popocatépetl-hez, ami ma is működik és az Iztaccíhuatl-hoz, ami már alvó vulkán. Erről
 |
| Garibaldi tér |
bármennyire is próbáltam, nem találtam semmi kreatív eljutási megoldást a méregdrága szervezett utakon kívül, így elhatároztuk, h a városban kezdünk el körbekérdezni... De hol is kezdjük???? Turista-információs pontok szintén csak a szervezett utakra próbálnak rábeszélni.... Kitaláltuk, h bemegyünk egy hegymászó boltba. :))) Ezt tettük, és ott nagyon nagy segítőkészséggel és kedvességgel elmondták nekünk, hogyan juthatunk el tömegközlekedéssel a vulkánokhoz!!!!!!!!! :)))))) Nagyon örültünk neki!!!!! :)))))) Délután elmentünk megnézni annak a busznak a "menetrendjét", amire szükségünk lesz másnap. :) Ezen a napot ismét kimentünk a
 |
| Tapas |
Chapultepec parkba sétálgatni kicsit, megkóstoltuk az otthon gyártott-napon árusított fagyit, beszereztünk néhány ajándékot - persze alkudozva. Megkóstoltuk a tapaszt is - és nagyon örültünk, h csak egyet vettünk belőle, nem kettőt.... nagyon nem ízlett egyikünknek sem ez a kukoricalapon babos KAKTUSZOS!!! sajtos, csípős dolog... Este a szálloda halljába érve szóltam Tamának, hogy én előre szaladok, mert nagyon kell pisilni........ erre egy srác hátrafordult nagy lelkesen kérdezve (magyarul!!!!!!) hogy mi is magyarok vagyunk????!!! :))) Vele beszélgettünk egy kicsit. :)
Mielőtt eljöttünk Buffalobol, rábukkantam egy olyan budapesti álláshirdetésre, amely úgy tűnt, mintha egy az egyben rám lenne szabva. Nagyon nagyon tetszett az egész: angol-német nyelvtudás, pszichó, gyermek- és családterápia, vezetői pozíció. Akkor kb. 3 napom volt arra, h beadjam a pályázatot elektronikusan ÉS papírformában. Tama anyukájának nagy-nagy segítségével ezt sikerült megtenni. Egyébként kb. úgy adtam be, h bizti megvan már, kit akarnak, de azért megpróbálom...
 |
| Alamedal Park |
Biztos voltam benne, h semmilyen visszajelzést sem fogok kapni.... Azonban mexikói nyaralásunk alatt írtak email-t, h két nap múlva várnak interjúra. Mondtam, h OK, de legyen skype-on. :) Beleegyeztek!!!!! :)))) Mexikói idő szerint hajnal 4-re volt ütemezve a dolog... 45 perccel korábban hívtak - én azonban akkor a fürdőszobában voltam.... Tama a hívásra ébredt és felvette félálmos morcos hangon, h Ő a férjem, és szerintük most hány óra van........ Ezzel Tama gyorsan el is intézte velük a családi állapot kínos kérdéskörét..... :))) Képzeljétek!!!!!!! Azt mondták, h egy kérdésük van: tudok-e azonnal kezdeni!!!!!!!!!! :)))) Azt mondtam, h sajnos nem, július közepe a legkorábbi....... Ők is sajnálták a dolgot, aranyosak volt, de mondták, h azonnal kéne..... így elköszöntünk egymástól...... Valahol sajnálom, valahol nem (pl. a fent leírt dolgok ellenére nagyon rosszul fizettek volna....), de azért legalább vmiben volt egy kis sikerélményem... :)
 |
| San Pedro - a falu széle |
7. nap - a vulkánok: Kora reggel nekilendültünk a vulkánoknak. Kimentünk az előző nap kiszemelt buszpályaudvarra, ahol előző nap azt mondták, h 10 percenként jár a busz. Ismét odamentünk a pénztárhoz, h erősítsék meg ezt az infót: Milyen gyakran jár a busz? 10 percenként. És mikor jön a következő? 25 perc múlva......... Kicsit ekkor elkezdtünk izgulni azon, h este nehogy kint maradjunk a világ végén, mert másnap hajnalban indul a repülőnk...... ;) Busszal elmentünk az Amecameca nevű városkába, ahonnan helyi maxi-taxival eljutottunk a vulkánok lábánál fekvő San Pedro nevű településig. Ez olyan igazi mexikói vidéki hely volt nagyon romos házakkal,
 |
| San Pedro - gyerek játszik az utcán |
bárányokkal, szentéllyel. Elvileg még innen kellett volna taxit szerezni, ami felvitt volna a kb. 4500m-en fekfő, utolsó kocsival megközelíthető pontig, ahonnan fel lehetett volna mászni fél nap alatt a csúcsra. Még előző nap arra jutottunk, h ilyen teljes kaland valószínűleg már nem fér bele időbe, energiába, így San Pedro-tól nem taxiztunk, hanem elkezdtünk kicsit sétálni a vulkánok felé tudva azt, hogy csak messziről fogjuk látni őket, és örülve ennek. :))) Egy ideig még a falu határában haladtunk, majd löszös-poros kirándulóúthoz értünk. :))) Nagyon élveztük a város után ezt a kis természetet. :)) Az idő elég felhős volt, így annyira jól nem lehetett látni a vulkánokat, csak sejtetően.
 |
| San Perdo - bárányok |
Visszafelé jövet gyors zivatar kapott el minket, de ennek köszönhetően, gyönyörűen kitisztult a kép, és megcsodálhattuk mindkét vulkánt!!!!! :)))))) Kicsit sétálgattunk Amecameca piacán és főterén, majd visszabuszoztunk a városba, iszonyatosan örülve annak, h ilyen alacsony költségből mégis lehetett kis vulkán élményünk. :))) Másnap hajnalban indult a repülőnk, fél 7-kor...... a gond csak az volt, h éjféltől reggel 6-ig nincs tömegközlekedés. Még hét elején gondoltunk arra, h utolsó nap bérlünk kocsit a repülőtéren, azzal kimegyünk a vulkánhoz, majd hajnalban a repülőhöz, és akkor adjuk vissza az autót... ez nem volt rossz ötlet, olcsóbb lett volna, mint a
 |
| Popocatépetl |
szervezett út, de végül visszatartott minket az, hogy magunkban nekivágjunk az 5000m-es csúcsnak....... Utánanéztünk annak is, h taxival hogyan lehetne kijutni a reptérre.... de ez nagyon drága lett volna.... így a C terv maradt: az utolsó metróval éjfél előtt kimentünk a reptérre és egész éjjel ott vártuk az indulást............ Ez az én ötletem volt, de f12-kor, amikor kiértünk és szembesültünk azzal, h nincs váró székekkel és mindenki a földön a kövön alszik, akkor kicsit megszeppentem és ott ültem egész éjjel a bőröndömön....
 |
| Iztaccíhuatl |
A repülőn Tama mondta, h aludhatok az ölében. :)) És én végigaludtam az utat... :))))
Szombat délután visszaérkeztünk Buffaloba, ahol természetesen szakadt a hó............
Hááát.... bocsi..... kicsit hosszúra sikerült..... de tényleg sok mindent láttunk..... Nagyon nagyon gyönyörű és élménygazdag hétben lehetett részünk Mexikóban!!!!!!! :))))))) Most volt először határozottan olyan élményünk, h ez egy másik világa, mint ammit eddig tapasztaltunk... Egész végig azt mondogattuk, h köszönjük. És most sem tudok mást mondani, csak azt, hogy köszönjük. :))))))) Egy bővebb képválogatást még megnézhettek
itt. Ez is hosszú kicsit....... sok-sok kép készült...
