Buffalo környékén

Alleghany State PArk

Ahogyan az előző bejegyzésben írtam; múlt héten zárva volt az iroda. Így egy kis levegőhöz jutottunk - nem sokhoz - de a suli miatt nem tudtunk nagyon messzire elszabadulni innen. Múlt hét végén azért útnak indultunk - erről már olvastatok - és ezt a hétvégét is úgy terveztük, hogy körbenézünk erre-arra, de ez esetben "csak" Buffalo környékén, "otthoni" főhadiszállással.
Pénteken korán reggel elindultunk az Alleghany State Parkba. Ez Buffalotol kb. 1,5 órányi kocsiútra fekszik; egy csodálatos kiránduló és kempingezőhely színes élővilággal. Fő érdekessége, h fekete macik is élnek itt; ahogyan

Alleghany State PArk

nyáron már volt szerencsénk egyikükhöz, amikor átszaladt a kocsi előtt. Szóval most elindultunk ebbe a "vadonba" - igazából egy jól kiépített, kocsival jól járható, hatalmas terület, ahonnan már elég jól sikerült elkergetnie a civilizációnak az állatkákat.... Az időjárás előrejelzés szerint azon a napon meleg, száraz, napos időre lehetett számítani - ami a buffaloi időjárás alapján teljesen reálisan csengett. Mi nagy naivan ennek megfelelő öltözetben és programtervvel indultunk útnak.... Azonban amikor kicsit kiértünk a városból kis falusi úttalan utakra, havas tájakkal és hóeséssel szembesültünk. Ez kicsit meglepett minket..... Az Alleghany Parkba érve a hó csak növekedett, a hóesés erősödött... Mi pedig ott álltunk kis őszi

Randolph - Amish szekér

felszerelésünkben, túratérképpel a kezünkben....... Hamar rájöttünk, h kirándulni aznap nem fogunk.... :(((( Elsősorban nem azért, mert hideg volt, hanem azért, mert a kirándulóutak járhatatlanok voltak (hó, sár, latyak).... Tehát főképpen kocsival nézelődtünk a parkban: tó, házikók, kis erdei út, havas táj, vízgyűjtő.... A park egyébként tényleg csodálatos, így hóban is nagyon hangulatos.
A "kirándulás" után utunkat a park közelében fekvő Randolph nevű településen folytattuk. Ez egy nagyon pici, nagyon régi városka. Fő nevezetessége az itt élő amish közösség. Régóta szerettünk volna amish falut, gazdaságot, szekeret

Rock City Forest

látni - tehát nagyon örültünk az elérkezett lehetőségnek. :))) Tényleg láttunk parkoló szekereket, és egy egyszer szembe is jött a főúton egy fiatal családdal a ""fedélzetén". A faluban több bolt is van, ahol kézzel készített amish termékeket lehet venni: sütiket, takarókat, játékokat... mindenfélét. Sajnos házat nem láttunk - nagyon elrejtett helyen vannak, csak vezetett túrával közelíthetőek meg. De nagyon örültünk annak, amennyit láttunk.
Következő állomás a Rock City State Forest volt...... Ahogyan ehhez a helyhez közeledtünk hirtelen egy olyan "vicces", de rosszabb fajta amerikai vígjátékban kezdtük magunkat érezni (pl.: Eszelős szívatás vagy Üldözési mánia) - amelyek persze csak külső szemlélő számára viccesek; szereplőként már kevésbé..... Tehát: kis erdei úton hajtva a fák

Peace Bridge Buffalo és Kanada között

között "meglepetések várnak rád", "csodaországba léptél", "ne higgy a szemednek" és hasonló táblák szegélyezték az utunkat...... némelyik fáról színes üvegek lógtak le és hasonló furcsaságok voltak elhelyezve az erdőben.... Egy idő után egy végtelenül túldekorált, egymáshoz nem illó motívumokkal és tárgyakkal túlaggatott házikóhoz értünk az erdő közepén...... Bemerészkedtünk... a bejáratnál egy mesébe illő leányzó fogadott minket, aki egyébként teljesen hétköznapi ruhában volt, de haja színe (vörös) és valószerűtlen fonata tényleg egy erdei tündért idézett.... :) Az ajtó után egy hatalmas hodály

Chestnut Park

következett, amely tele volt 100 éves hintalótól elkezdve San Fransisco-s emléktányérokon keresztül kínai műprém sapkákon át hiányos 200 éves ezüstkészletekig és hintaszékekig mindennel........ ebben a házban lehetett volna jegyet venni ahhoz, h a kert végében lévő "Rock City-t" - sziklába vájt, kb. 1 órás sétaút - megnézzük.....  leányzó azt mondta, ő ebben az időben nem javasolja. Ha szeretnénk pár képet készíteni, menjünk oda nyugodtan. Tehát "csak" fényképeztünk - majd szépen elköszöntünk és igyekeztünk visszatérni a valós életbe és a valós autóútra. :))) Mikor kicsit magunkhoz tértünk, arról beszélgettünk, h ez a fiatal pár (a boltban volt egy srác is) valószínűleg ebből próbálna megélni - ami azért valahogy egyfajta koldulásnak tűnik..... Kicsit lelkifurdalásunk is volt, h még belépőt sem fizettünk....

Falu, tanya

Salamanca városa szintén az Alleghany Park közvetlen közelében terül el; ez volt a következő célpontunk. Salamanca-n belül van egy külön kijelölt terület a natív amerikaiak számára. Ezenkívül egy múzeum is van a helyi indián (iroquois) kultúráról. Az indián kultúrához is szeretnénk közelebb kerülni ittlétünk során. Eddig cherokee földön voltunk, illetve néhány tankolás apropóján érintkeztünk az "őslakosokkal" - most pedig a múzeumot néztük meg. Valahogy megdöbbentő volt látni a folyamatot, ahogy "integrálva lettek"... ráadásul - bár nyilván nem meglepő - ez a folyamat már az 1700-as években nagyban dúlt.... Egyébként Buffalo-ban és környékén utcán, boltban, itt-ott lehet néha látni natív amerikaiakat hébe-hóba.

Graycliff

Péntek este 6-ra szerettünk volna visszaérni Buffaloba, mert Tama elígérkezett cserkészkedni, fát faragni - tehát Tamának ez volt még a péntek esti program.
Szombaton a fő program a vásárlás volt.... Normál esetben hét közben nagyon nehéz eljutni bárhova is, mert mire végzünk rendelőben és suliban, már minden bezár - és persze a kocsit sem egyszerű beosztani.... Tehát elhatároztuk, h vannak dolgok, amiket most már be kell szerezni (pl.: nekem hosszú hetek óta összesen egy pár zoknim van - az is lyukas - ; azt minden este kimosom, h másnap legyen tiszta..... most vettünk sokat. :))) ). Tamának szerettünk volna még bakancsot venni, de azt most nem találtunk. Még vettünk háztartási ezt-azt, ami már nagyon hiányzott.... Este hazaérve, a garázsban pakolgatva, Tama nekiszaladt fejjel a szekrény

Falusi piac

sarkának.......... nagyon rosszul nézett ki, ahogy nagy lendülettel visszapattant róla....... ijesztő volt....... és folyt a vér a fejéből...... :((((( én meg persze nem bírom nézni az ilyet....... Nem nagyon vérzett... és Tama szépen lekezelte...... a seb nem nagy. Most van egy tapaszka a feje búbján.... Nagyon aranyos.
Szombat este Tama sütött cheesecake-et. Ez egy tipikus New York állambeli süti - mondhatni sajttorta. Én korábban nem tudtam elképzelni.... azt hittem, sós....... de nem!!!!!!!! Ezt onnan tudtam meg, h szülinapomra az Katitól, az office managerünktől cheesecake-et kaptam. Nagyon finom volt. :)))) Tehát megszerettük ezt a sütit. És Tama nagyon finomat sütött. :)))))

Tama és a tapasz

Vasárnap reggel egy olyan templomba mentünk istentiszteletre, ahol még nem voltunk; Buffalo mellett, az Orchard Park városrészben található lutheránus templomba: együtt voltak idősek és fiatalok, nagyon élőnek tűnt, alapvetően fiatalos hozzáállással, dicsőítéssel (énekeltük ezt és ezt is), evangéliummal. Istentisztelet után sétáltunk a templom közelében lévő Chestnut Park-ban: gyönyörű őszi színek, levelek, erdők. :) Fő célunk a Zoar Valley nevű hely lett volna (egy kanyon), de valahogy nem sikerült kocsival megközelítenünk (a kanyont körülvevő erdőségekre mindenhol ki volt írva, h magántulajdon..... ). Ahogyan kóvályogtunk vicces kis településeken, farmokon, piciny falvakon mentünk keresztül. Ez is egy külön élmény volt. :) Hazafelé megálltunk a Graycliff Parkban, ahol szintén egy Frank Lloyd Write épület található - az Erie-tó fölé magasodó támfalon.
E hétvégi nézelődésünk itt ért véget. Ez is egy nagyon csodálatos és élménydús hétvége volt. :)) És kicsit pihenni is sikerült. :))) Holnap ismét indul az Élet.... Még néhány kép a hétvégéről itt: Buffalo környékén

Ocean City és Baltimore

Óceánparti séta este

Múlt hét szerdán bezárt a rendelő 1,5 hétre. :)) Tehát kicsit felszabadultunk...... de csak kicsit, mivel az iskola nagyban tombol.... így egy 11 napos nagy útra most nem tudtunk elszakadni; de egy hosszított hétvége belefért!!!! ;) Bár.... annnnnnyira hulla fáradtak vagyunk, h komolyan elgondolkoztunk azon, h nem megyünk sehová, csak alszunk 4-5 napig, meg úgyis esőt mondtak ezekre a napokra ott, ahová menni akartunk...... de végül elindultunk - azzal az elhatározással, h azért megpróbáljuk nem agyonfárasztani magunkat. Ennek az elhatározásnak már önmagában az a tény is ellenmondott, h kitűzött úti célunk 10 óra vezetésre volt tőlünk.... Tehát péntek reggel végül útnak indultunk. Cél: Ocean City, Maryland.
Szinte megállás nélkül vezettünk felváltva; így este 9 körül megérkeztünk. Ocean City egy nagy üdülőváros, amely egy hosszan elnyúló szigeten fekszik az Atlanti-Óceánban Delaware Állam mellett. Ezen a szigeten Maryland és Delaware közösen osztozik. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ember sétálgat keresztül a szigeten, és az egyik utca már hirtelen a másik államhoz tartozik. A

Assateague National Park

mi szállásunk a delaware-i részen volt. Este megérkeztünk, berendezkedtünk a kis soros, előre lefoglalt motelba, majd pedig lesétáltunk az óceánpartra. A part körülbelül 100 méterre volt tőlünk: telihold volt, a parton egy fiatal csapat tábortüzet rakott. Nagyon szép volt a fények, felhők és víz találkozása. A parti séta után úgy döntöttünk, hogy kocsival kicsit körbenézünk Ocean Cityben. Elindultunk, és nagyon meglepődtünk: a térkép, amit a szállodában kaptunk, azt implikálta, h ez az egész sziget olyan kicsi, gyalogosan bejárható dolog.... De igazából a mi szállásunktól a sziget vége 16 km-re volt.....

Ocean City - parti sétány

Szóval örültünk, h nem gyalog indultunk neki... Ahogyan mondtam, Ocean City egy üdülőváros, így főképpen szállodákból, szórakozóhelyekből, éttermekből és strandokból áll. Mivel már véget ért a szezon, nagyon nyugis volt az élet - de ennek csak örültünk. :))) Szóval még első este felderítettük kicsit a várost és kinéztünk a parti sétányra.
Másnap reggel visszamentünk a sziget csücskébe, ahol a sétány kezdődik. Kimentünk a kövekre, láttunk rákokat, megnéztük kívülről a vidámparkot. A látogatóközpontban kaptunk két ingyen jegyet a sétányon lévő, helyi életmentő-történetről szóló múzeumba, így oda is benéztünk. Vicces kis múzeum volt régi fa láb protézissel, cápa-

Reggel az óceánparton

állkapcsokkal, kis akváriumokkal és halakkal, ezzel-azzal. :) Ezután tovább indultunk az arra a napra kitűzött fő programunkhoz: az Assateague National Park-hoz. :)))) Ez a "mi szigetünk" déli folytatásában található másik, hosszú szigeten található. A sziget elején vannak vízparti legelők, erdők, nagy homokos óceánpart, de ezeken túl, a sziget nagyobb részére csak speciális homokjáró autókkal lehet bemenni. Ennek a parknak a fő attrakciói a vadlovak, amelyek őshonosan és szabadon élnek itt. :))))) Kicsit izgultunk, hogy vajon láthatunk-e majd tényleg lovakat; de már rögtön a park elején odajött hozzánk kettő, a

Berlin

háttérben pedig láttunk legelészni még többet!!! :)))) Ezek ilyen vastagabb szőrű pónik. :)) Ez is egy különleges, új élmény volt. Később sétáltunk a parkban a homokos parton, láttunk sokféle tengeri-herkentyű tetemet. A parttól kicsit beljebb volt egy sivatag-szerű  rész, ahol elvileg kígyók és rókák élnek - örömünkre nem volt szerencsénk hozzájuk. :) A nemzeti parkban még elmentünk három rövidebb kirándulóútra: egy erdőbe és egy tóhoz vezettek. Láttunk egy nagy rákot a vízben. :) Menet közben még több helyen láttunk vadlovakat és őzeket is. :))) Nagyon szép volt ez a Nemzeti Park is. :)) És egyáltalán nem esett az eső!!!!! :))) Ezután visszamentünk Ocean Citybe a parti sétányra sétálgatni. Reggel kaptunk két kupont két ingyenes

Baltimore - Basilica

adag karamellás pattogatott kukoricára....... reggel még viszolyogtam ettől a felvetéstől, de késő délutánra már annyira éhesek voltunk, hogy végtelenül jól esett - nem is volt annyira rossz.... :)) A sétányon sok ember mászkált, volt élet. A homokos parton volt egy nagy Halloween-labirintus különböző szörnyekkel. Ebben is bolyongtunk egy kicsit. :) Este megnéztük a Városházát és a Világítótornyot.
Másnap reggel még kinéztünk kicsit a partra: nagyon szép volt a napsütésben ébredő part; egy-két sétálókkal, a parti házakkal, és egy nagy lópatkó-rákkal a parton. :) Kicsit gyönyörködtünk

Baltimore - Kikötő

mindebben, majd pedig tovább mentünk következő célállomásunkra: Berlinbe. :) Viccesek ezek az itteni kisvárosok az otthoni nagyvárosokról elnevezve: London, Hamburg, Berlin... minden van itt is. :) Biztos vagyok benne, hogy már nagyon sokan láttátok ezt a Berlint. Naaa??? és ha azt mondom Hale???? Itt forgatták az Oltári nő című filmet. :)))) A filmben Hale-nak hívták a várost. :) És tényleg olyan!!! Főképpen egy - nagyon hangulatos - utcából álló falucska, ami még valamikor a múlt század elejéről maradhatott itt szinte érintetlenül. Szórólapon kaptunk egy kis térképet a film helyszíneiről. Felkerestük többek között a házat, ahol a filmben Julia Roberts lakott, a fodrászatot, az Atlantic Hotelt, a kisboltot. :) Az egyik itteni templomban voltunk istentiszteleten. :) Ezek után tovább indultunk Baltimore-ba.:)

Watkins Glen - State Park

Baltimore-ban a városnézést a Basilica-nál kezdtük, majd a Mount Vernon történeti városrészben folytattuk: Music Hall, University of Baltimore, Képzőművészeti Egyetem - ez a rész alapvetően egy művésznegyed -, a történelmi Charles Street, Washington Emlékmű, Mount Vernon Tér. Láttuk a Főpályaudvart és még sok mindent. Végül lementünk a kikötőbe, ezt is körbe és keresztül sétáltuk. :). Közben besötétedett és a kivilágított kikötőt is szemügyre vettük. Este sétálgattunk még kicsit az olasz városnegyedben, megnéztük a Városházát, sok templomot, a Flag House-t, a Kereskedelmi

Úton hazafelé

Központot, stadionokat, ezt-azt. :)) Este hulla fáradtan hazaindultunk;útközben megálltunk egyszer-kétszer aludni kicsit a kocsiban.
Reggel 8 körül már a Finger Lakes-hez értünk: ezek hosszú tavak, körülbelül három órára Buffalo-tól; sok szép nyaraló- és kirándulóhellyel. Megálltunk a Watkins Glen State Parknál. Innen több kirándulóút indult mélyen a sziklákba vájt folyó mentén, amelyet sűrűn megtörnek gyönyörű vízesések. Egyik helyen egy kis vízesés alatt kell átsétálni. :))) Szóval itt sétálgattunk-kirándulgattunk délelőtt: csodaszép volt és nem esett az eső! :) Miután végigjártunk két útvonalat, visszaindultunk Buffaloba. Az út innentől kis falvakon vitt keresztül: sok tehenet, lovat, bárányt és gazdaságot láttunk. Egy helyen beszorultunk egy kb. 5km/h-val haladó autó mögé, amin villógó táblára volt kiírva, h nem szabad megelőzni. :) Végül épségben hazaérkeztünk. :)
Nagyon hálásak vagyunk ezért a hosszú hétvégéért: a szép időért, helyekért és élményekért! :)
További fényképeket nézhettek minderről itt: Ocean City és Baltimore

Kellemes és kellemetlen esetek...

Margit nénivel

Múlt héten az egyik magyar néni, Margit néni meghívott minket (Ágot, Tamát és engem) magához ebédre egyik hátköznap. Margit néni közel lakik a rendelőhöz, így ebédszünetben pont "nyélbe tudtuk ütni" az ügyet. :) Margit néni igazából egy "öt csillagos" öregotthonban - valójában egy kisebb város szintű komplexumban - lakik; a helyet tavak és rétek veszik körül, és az ott lakóknak van minden; még jóga és aerobik is. :) Margit néni pár hét múlva lesz 90 éves, és hihetetlenül friss, nyitott, intelligens. Buffalo legnagyobb egyetemén tanított nagyon sok évtizedig, képben van minden otthoni dologgal, figyelemmel követi az ittlévő magyar diákokat, tudja, ki, mikor hova jár(t)... Nagyon szép, kedves ebédet töltöttünk együtt; pizzáztunk és buffaloi csirkeszárnyakat ettünk márványsajttal és zellerrel. :) A rendelőbe visszatérve komoly küzdelmet jelentett, h ne aludjunk el. ;)

Niagara Vízesés

Hétvégén látogatóink voltak: Sebi (Tama egyik régi évfolyamtársa), a felesége (Márti), és 2 éves kisfiuk (Marci) Philadelphiából - ők ott élnek. Ha emlékeztek, amikor mi arra jártunk, benéztünk hozzájuk. :) Sajnos kicsit szerencsétlenül jött ki ez a mostani hétvége, mert péntek este érkeztek, én szombaton nagyon korán mentem vizsgázni, és csak este 8-ra értem haza... tehát úgy igazából csak vasárnap délelőtt tudtam csatlakozni a "csapathoz".... :( De Tama szombaton elment Sebiékkel a Niagara Vízeséshez. Gyönyörű idő volt egész nap, és nagyon jól érezték magukat. Sebi és Márti hajókáztak is, és együtt lementek a vízesés "alá". Sétálgattak a környéken, voltak Goat Island-on. Igazából egész nap ott voltak. Vasárnap sajnos nem volt olyan szép idő... Sor került a régen tervezett programra: Martin Darwin House belülről. :) Ez is egy Frank Lloyd Wright ház; itt van Buffaloban. Sajnos Marci nem akart bejönni... nagyon nem... és ezt csak jegyvásárlás után "találta ki".... annyira ment a tanakodás meg az ötletelés h most mi legyen, hogy - nem is értem még mindig, hogyan - Tama maradt kint Marcival.... De végül rendesek voltak a szervezők,

A vízesés "alatt"

Martin Darwin House

Tama kapott egy új jegyet, amivel egyszer bemehet bármikor. Egyébként a házból sok eredeti dolog hiányzik, mert 17 évig üresen állt, és így nagyon lepusztult, illetve lepusztították... Pl. a legtöbb motívumos ablak már csak után gyártott. Tényleg... az ablakokról jut eszembe.... Képzeljétek; itt, Buffaloban egy régi ház padlásáról előkerült pár hete egy igazi, eredeti Frank Lloyd Wright ablak, amit $80 000-ért árvereztek el...  Ez után még város néztünk (a szokásosak ;): City Hall, Niagara Square, Shea's Theater, M&T Building, Garanty Building, Yamasaki Building, La Fayette Hotel, hadihajó kikötő, Eiri-tó). A temetőben "találtunk" egy síremléket, amit szintén Frank Lloyd Wright tervezett. Végül ez is egy nagyon kerek napra sikerült, csak este felé értünk haza. Hétfőn reggel nekünk kezdődtek a hétköznapok, Sebiék pedig elindultak haza.
Nekem a múlt héten (is) sok gondom volt a sulival....... Egyik tanár elszámolta az egyik teszten a pontjaimat... végül kijavította.... A másik tanár kiértesített arról, h mivel nem kapta meg tőlem az egyik leadandómat, egy jeggyel rosszabbat fog adni.... a gond az volt, h leadtam időben, és elfelejtette/elhagyta... stb. Végül ez is megoldódott. :)

Frank Lloyd Wright által tervezett sír

A legszörnyűbb a következő volt: egyik este hazaérek holt fáradtan, és tudom, h éjfélig meg kell csinálnom egy két órás online vizsgát...... elképzelni nem tudom még azt sem, h hogyan maradok ébren, nemhogy azt, h még alkotok is valamit......... mindegy... elkezdem.... szenvedek.... csukódik le a szemem..... kb. a hatodánál járhattam, amikor a gép hirtelen lezár, kidob a rendszer, és megjelenik az üzenet, h "lezárva, érvénytelen"...... és nem tudtam újraindítani, semmit sem tudtam..... Nagyon ideges voltam... írtam rögtön a tanárnak, aki viszont nagyon kedves volt; mondta, h valószínűleg a suli szerverével van baj, és megengedi, h másnap csináljam meg!!!!!!! :)))) És így másnap kipihenten állhattam neki. :)))))))
Tama tegnap volt kapcsolatépítő vacsin; a sulija szervezte, még sok más iskolából is mentek diákok és mindenféle cégtől voltak képviselők. A vacsi Marriott Hotelben volt.

Kitüntették a Papát

Tama sütött nekem tortát :)

A múlthét szintén nagyon intenzíven telt... Nekem volt két nagy tesztem és egy nagy prezentációm, Tamának pedig ezen a héten van sok tesztje. Hétvégén felmerült, hogy Tama elmegy a cserkészekkel kirándulni, de végül itthon maradt azzal az elhatározással, h legalább esélyt ad magának a tanulásra. Egyébként majdnem egész hétvégén esett az eső; a cserkészek is hazajöttek már szombat este, mert addigra teljes mértékben eláztak (sátoroztak)...

A Papát kitüntették

Ami Tama hétvégi tanulását illeti.... igazából leginkább azzal volt elfoglalva, h nekem tortát süssön. :) Ma, kedden van a szülinapom, de hétvégén (szombat este) ünnepeltük. Tama eredetileg gesztenyetortát szeretett volna sütni.... Csak itt nem nagyon találtunk gesztenyepürét.... így Tama egész, nyers gesztenyét vett, amit kb. 5 órán keresztül főzött...... majd a krémmé való összeállítás utolsó lépéseként hozzáadta a rumot - és ez kicsit kicsapta az egész
krémet...... Így végül csokitortám lett - kis gesztenyedarabokkal. :) Nagyon nagyon finom lett!!!! :))) Hihetetlen, h Tama tényleg minden évben így készül.... :) Kaptam egy szép kis jegyzetfüzetet-naplót, egy őszi bőr kabátot,

Papa és a magyar diákok

sangriat és egy USA útikönyvet is. :)))) Útikönyvünk már volt, csak sztem nem olyan jó.... én az eyewitness sorozatot szeretem... és ilyet kaptam most. :))) Tama vacsit is készített. :)))
Vasárnap volt magyar istentisztelet.
És hétfőn elékezett a Nagy Nap!!!!! :))) Tibor bácsi Péternek, az orvosnak a nevelőapukája; CTP-s diákok csak Papának szólítják. :))) 91 éves; friss, üde, nyitott és kedves; teljes neve Baranszky Tibor. Tegnap az Ő házába volt hivatalos néhány helyi magyar és amerikai, és a CTP-s diákok. Papát tegnap kitüntették; a Magyar Köztársasági Érdemrend-et kapta meg, amelyet maga Dán Károly Főkonzul Úr adott át neki (akivel mellesleg utoljára karácsonykor találkoztunk New York-ban, a magyar református templomban, ahol együtt Úrvacsoráztunk...). Az érdemrend-átadó beszédet és átadást kis fogadás követte - mindez a Papánál kerül megrendezésre.

Papa és a kitüntetés

Miért kapta az érdemrendet? A II. Világháború során sok zsidót mentett meg a vatikáni nagykövet titkáraként. Itt olvashattok egy vele készített interjút: Tibor bácsi
Az érdemrend átvételekor azt mondta, h az az egy számít, hogy Isten gyermekei vagyunk. :)
Kis kulisszatitkok:

1. Az addig - mondjuk azt - minden rendben volt, hogy Ágo meg lett bízva azzal, hogy a kis beetle-jével hozza el a repülőtérről a Papához a főkonzult és a Washingtonból érkező képviselőt; mindnyájan befértek, kifértek, és még a helyi belmagasságú házikóban sem kellett lehajtott fővel közlekedniük... de az ünnepség során hirtelen belevillant a nagy kérdés a magyar diákokba: ki fogja őket este visszavinni a repülőtérre??????? Senki sincs megkérve, és mindenkinek órája van....... :)) Végül Péter vitte vissza őket. :)
2. Volt egy megbízott videós. Tama hozott fényképezőgépet. A videós megkérte Tamát, h ne vakuzzon. OK. Nem vakuzott.... belenyugodtunk, h annyira nem lesznek akkor talán jó képek így, úgyis csak "magunknak" készülnek..... de amikor indultunk el, utánunk szólt Dán Károly, h küldjünk majd neki néhány képet........