Hazaút - visszaút

Derégírtam!

Amszterdam - sajtbolt

Húúúúhaaa............ ahogyan azt legtöbben tudjátok, hazalátogattunk. :) És még egy macskát is vittünk. Amsterdamban volt kb. 8 óránk, így elhatároztuk, hogy bekukkantunk a városba. Ezt az elején rögtön nagyon megszívtuk.......... Csak dollár volt nálunk, az automata pedig, amiből jegyet lehetett venni a transzferre, csak eurót fogadott el.... így váltottunk pénzt a repülőtéren, ami persze nem túl kedvező árfolyamon történt.... és ezen felül még szó nélkül levontak majdnem $4 kezelési költséget.............. szívtuk a fogunkat..... de még jobban, amikor rájöttünk, (természetesen már csak az autómatánál), h nincs elég pénzünk jegyet venni........ Odamentem egy másik váltónénihez és megmutattam a blokkot és nagy kétségbeesett szemekkel mondtam, h most fizettem eljárási díjat, de keveset váltottam, váltson már még nekem kicsit úgy, hogy nem von le érte megint.... és megtette. :))))) Nagy örömünkben rögtön rossz vonatra szálltunk...... Amszterdam egyébként nagyon hangulatos volt. Én nem voltam még Velencében, de valahogy el tudom képzelni, h az is ilyesmi

Amszterdam - kanális

lehet. Kanálisok hömpölyögtek végig a szűk utcákban a házak között, mindenhol biciklisek, kis hidak, sétálóutcácskák, össze-vissza dőlő épületek. Voltunk a piactéren, láttunk sajt-házat, mindenféle hajókát a kanálisokban, a Rembrandt Múzeumot és a Főtéren a Rembrandt szobrot, a központi vonatállomást, bicikli-parkolóházat, fából készült biciklit, sok fapapucsot és tulipánt és hallgattunk utcazenészeket. Nagyon jó volt!!! :) Sztem a macsek is élvezte. :)
Valahogyan bekeveredtünk a vöröslámpás negyedbe is.............. ez nagyon gusztustalan volt....... fényes nappal idős kövér nők kb. semmiben ott álltak sorra a kirakatokban......... egy idő után mondtam Tamának, h ez sztem nagyon gusztustalan........ erre megkérdezte, h mi...... :))))))))) észre sem vett semmit!!!!! :)))) Megmutattam Neki........ Ő is rosszul lett........... :)))
És természetesen kicsit később HAZAÉRKETÜNK!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))) Annnnnnnyira jó volt..... Maga az érzés, h otthon vagyunk, a találkozások, beszélgetések, ismét a "saját" templomunkban lenni istentiszteleten. :) Minden olyan volt, mintha tegnap lettünk volna ott utoljára. :)) És így is nagyon szépen köszönjük mindenkinek az együttléteket!!! :))) Egyik este volt kerti-party a

Amszterdam

házikónknál. Olyan jól esett akkor is, h annnnnyian eljöttetek. :))) Sztem az is hangulatos este volt. Voltak családos és baráti találkozók, és Tama beiktatott egy délutánt, ami csak a miénk volt: elvitt a Citadellához, a Normafához, a Parlamenttel szemben a rakpartra, és a kedvenc gyros-osomhoz. :) Nagyon-nagyon szép déltán-este volt. Én összesen 9 napot voltam otthon... utána egyedül vágtam neki az óceánnak - a visszaútnak Buffaloba...... A macskás bostoni kalandot leszámítva most repültem először egyedül..... és nem volt zökkenőmentes.....
Párizsban szűkösen egy órám volt arra, h a CDG-n megtaláljam a járatomat......... Párizs felé egy román néni ült mellettem......... egyetlen közös szavunk nem volt..... szegény nagyon el volt veszve...... életében először repül és rögtön Los Angeles-be....... és semmilyen nyelven nem beszélt a románon kívül......... nem értette pl, h a repülőn ő miért nem tud bemenni a WC-be és én miért tudok (foglalt - nem foglalt)....... Kérdezte tőlem a repülőn, h honnan megy majd a gépe Los Angelesbe....... neki sem volt teljesen egy órája arra, h megtalálja.... (Persze

Amszterdam

természetesen kb. kézzel-lábbal kommunikáltunk.... nagyon furcsa volt, h tényleg egy közös szavunk sincs..... nehéz volt bármit is magyarázni próbálni Neki így....).
A gép leszállt, elköszöntünk és mindenki elindult keresni a maga járatát..... ott álltam a kijelzőtábla előtt, amikor a néni megfogta a kezemet és könnyes szavakkal kérdezte: Los Angeles????? Fogggggggggggggggalma sem volt, mit kéne csinálnia, néznie, keresnie. Én egyébként is halál ideges voltam a sajátom miatt is és nagyon nem hiányzott még egy ember miatti felelősség...... De azért megnéztem, vajon honnan indul az övé, és láttam, h az én kapum mellől. Mutattam neki, h M31, megfogtam a kezét és elindultam Vele.... a néniben nagyon vegyes érzések voltak: vhol örül, de végtelenül el volt bizonytalanodva, h vajon jó irányba viszem-e.........  hát ebben én is, de menni kellett....... rohantam Vele végig hosszú folyosókon... egy idő után már nem bírt futni.... sétáltunk........ halál izgultam én is. Útközben a parfümárustól kezdve a büfésig mindenkit kérdezett: Los Angeles???? Még buszra is kellett szállnunk, csak, h könnnyű legyen az élet..... Még kb. 25 perc volt mindkettőnk indulásing, amikor elérkeztünk a kapuinkhoz. Ott volt, h Los Angeles. A néni ekkor megnyugodott, sírva átölelt engem és azt mondta; merci. Elköszöntünk...... azért..... nem lettem volna a helyében.....
Felszálltam a gépre...... amikor indulni kellett volna, bemondták, h vmi baj van, mert a gép nem indul,

Amszterdam

mindenki szálljon le, amíg javítják............. megnyugtató volt............. két óra múlva szállhattunk vissza. Mindenkit ellenőriztek újból, mindenki megtalálta a helyét............. ekkor bemondták, h sajnos nem tudják bezárni az ajtót, de próbálkoznak............. tényleg nem volt túl biztató, h ezzel a géppel fogunk nekivágni az óceánnak........... újabb 2 órás várakozás után elindultunk........... a négy óra várakozás alatt nem kaptunk sem enni, sem inni............ :S
Detroitban 1,5 órám lett volna átszállni............. természetesen már Párizsban egyértelmű volt, h ezt nem fogom elérni, így már ott áttették a jegyem a következő gépre...................... de ezt sem értem el................ és aznap az volt az utolsó járat Buffaloba.................. tehát közölték velem, h majd "holnap reggel"................. hirtelen annnnnyi minden villámlott belém, h bénultan álltam ott: irodában kell lennem reggel 8-ra, Ágo jön értem aznap este a reptérre, hogyan szóljak Neki?, hogyan fogok másnap eljutni a

Otthon - kerti-party; a sütő :)

reptérről bárhova is?........... Ekkkkor a telefonom is kijelezte, h mindjárt le fog merülni, és nem volt nálam töltő........ így utolsó erőmmel felhívtam Ágót és kertem, h majd valakit szervezzen be, aki másnap reggel értemjön......  A légitársaság adott hotelszobát, vacsorát és reggelit...... Bár ez is furmányos volt........... a "vacsora" egy $6-os kupon volt, amit a hotel éttermében lehetett beváltani, ahol kötelező volt innivalót rendelni és borravalót adni............ a legolcsóbb ital $3volt................ végső kétségbeesésemben az étlap htán megtaláltam a gyerekmenüket: $5 és benne van az ital is...... :) A pincérnő láthatóan dühös volt rám.... de hát most mit csináljak...........
Egyébkén az US-belépés egy vicc volt....... a beléptető srác annyit mondott nekem röhögve, h a cigit tegyem ki a táskámból.......... azt legyintett, h menjek....... még jó, h pont nem volt nálam cigi.....
Annnnnnnnnnnnnyira fáradt voltam, és annnnnnnnnnnyira féltem, h ha elalszom, akkor elalszom........... óránként felébredtem és megnéztem az időt............. így elég mosottrongyként érkeztem meg hajnalban a reptérre...... a jegyellenőr néni rögtön megcsinálta a hangulatom, amikor közölte velem, h nem szállhatok fel a gépre............ végtelen kiábrándult dühvel néztem rá, kis kérdőjellel a végén......... Tudjátok mi volt a baj???????????????? Hogy

Otthon - kerti-party

16 év alatt csak így-meg úgy lehet egyedül repülni!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Könyörögnöm kellett, h legalább nézze meg az irataimat, ha nekem nem hisz.......... végül sikerült erre rávennem, meglepően rám meredt, bocsánatot kért és beszállhattam..... Jöttek értem Buffaloban a reptérre!!!!!!! :)))))) És rögtön - bőröndöstül - a rendelőbe vittek. Megérkezés kipipálva, de néhány kérdés azért még nagyon vészjóslóan lebegett a fejem fölött: este van órám, hogyan jutok el rá?????? utána hogyan jutok haza????? mit fogok enni egész nap???? hogyan maradok ébren????? Végül minden megoldódott....... nem mondom, h már sikerült kipihennem az utat, de már alakul. :) Amikor csak lehet, alszom..... nem sokszor lehet... ;)
Most egyedül vagyok itt....... Tama elvileg kedd este érkezik.... Már nagyon várom........ azért régóta nem töltöttünk ennyi időt külön........... időbeosztásaink és az időeltolódás miatt beszélni sem nagyon tudunk..... furcsa...... kicsit olyan, mint amikor Jenaban voltam egyedül...... csak tudom, h rövidebb lesz. :)