Hazaút - visszaút

Derégírtam!

Amszterdam - sajtbolt

Húúúúhaaa............ ahogyan azt legtöbben tudjátok, hazalátogattunk. :) És még egy macskát is vittünk. Amsterdamban volt kb. 8 óránk, így elhatároztuk, hogy bekukkantunk a városba. Ezt az elején rögtön nagyon megszívtuk.......... Csak dollár volt nálunk, az automata pedig, amiből jegyet lehetett venni a transzferre, csak eurót fogadott el.... így váltottunk pénzt a repülőtéren, ami persze nem túl kedvező árfolyamon történt.... és ezen felül még szó nélkül levontak majdnem $4 kezelési költséget.............. szívtuk a fogunkat..... de még jobban, amikor rájöttünk, (természetesen már csak az autómatánál), h nincs elég pénzünk jegyet venni........ Odamentem egy másik váltónénihez és megmutattam a blokkot és nagy kétségbeesett szemekkel mondtam, h most fizettem eljárási díjat, de keveset váltottam, váltson már még nekem kicsit úgy, hogy nem von le érte megint.... és megtette. :))))) Nagy örömünkben rögtön rossz vonatra szálltunk...... Amszterdam egyébként nagyon hangulatos volt. Én nem voltam még Velencében, de valahogy el tudom képzelni, h az is ilyesmi

Amszterdam - kanális

lehet. Kanálisok hömpölyögtek végig a szűk utcákban a házak között, mindenhol biciklisek, kis hidak, sétálóutcácskák, össze-vissza dőlő épületek. Voltunk a piactéren, láttunk sajt-házat, mindenféle hajókát a kanálisokban, a Rembrandt Múzeumot és a Főtéren a Rembrandt szobrot, a központi vonatállomást, bicikli-parkolóházat, fából készült biciklit, sok fapapucsot és tulipánt és hallgattunk utcazenészeket. Nagyon jó volt!!! :) Sztem a macsek is élvezte. :)
Valahogyan bekeveredtünk a vöröslámpás negyedbe is.............. ez nagyon gusztustalan volt....... fényes nappal idős kövér nők kb. semmiben ott álltak sorra a kirakatokban......... egy idő után mondtam Tamának, h ez sztem nagyon gusztustalan........ erre megkérdezte, h mi...... :))))))))) észre sem vett semmit!!!!! :)))) Megmutattam Neki........ Ő is rosszul lett........... :)))
És természetesen kicsit később HAZAÉRKETÜNK!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))) Annnnnnnyira jó volt..... Maga az érzés, h otthon vagyunk, a találkozások, beszélgetések, ismét a "saját" templomunkban lenni istentiszteleten. :) Minden olyan volt, mintha tegnap lettünk volna ott utoljára. :)) És így is nagyon szépen köszönjük mindenkinek az együttléteket!!! :))) Egyik este volt kerti-party a

Amszterdam

házikónknál. Olyan jól esett akkor is, h annnnnyian eljöttetek. :))) Sztem az is hangulatos este volt. Voltak családos és baráti találkozók, és Tama beiktatott egy délutánt, ami csak a miénk volt: elvitt a Citadellához, a Normafához, a Parlamenttel szemben a rakpartra, és a kedvenc gyros-osomhoz. :) Nagyon-nagyon szép déltán-este volt. Én összesen 9 napot voltam otthon... utána egyedül vágtam neki az óceánnak - a visszaútnak Buffaloba...... A macskás bostoni kalandot leszámítva most repültem először egyedül..... és nem volt zökkenőmentes.....
Párizsban szűkösen egy órám volt arra, h a CDG-n megtaláljam a járatomat......... Párizs felé egy román néni ült mellettem......... egyetlen közös szavunk nem volt..... szegény nagyon el volt veszve...... életében először repül és rögtön Los Angeles-be....... és semmilyen nyelven nem beszélt a románon kívül......... nem értette pl, h a repülőn ő miért nem tud bemenni a WC-be és én miért tudok (foglalt - nem foglalt)....... Kérdezte tőlem a repülőn, h honnan megy majd a gépe Los Angelesbe....... neki sem volt teljesen egy órája arra, h megtalálja.... (Persze

Amszterdam

természetesen kb. kézzel-lábbal kommunikáltunk.... nagyon furcsa volt, h tényleg egy közös szavunk sincs..... nehéz volt bármit is magyarázni próbálni Neki így....).
A gép leszállt, elköszöntünk és mindenki elindult keresni a maga járatát..... ott álltam a kijelzőtábla előtt, amikor a néni megfogta a kezemet és könnyes szavakkal kérdezte: Los Angeles????? Fogggggggggggggggalma sem volt, mit kéne csinálnia, néznie, keresnie. Én egyébként is halál ideges voltam a sajátom miatt is és nagyon nem hiányzott még egy ember miatti felelősség...... De azért megnéztem, vajon honnan indul az övé, és láttam, h az én kapum mellől. Mutattam neki, h M31, megfogtam a kezét és elindultam Vele.... a néniben nagyon vegyes érzések voltak: vhol örül, de végtelenül el volt bizonytalanodva, h vajon jó irányba viszem-e.........  hát ebben én is, de menni kellett....... rohantam Vele végig hosszú folyosókon... egy idő után már nem bírt futni.... sétáltunk........ halál izgultam én is. Útközben a parfümárustól kezdve a büfésig mindenkit kérdezett: Los Angeles???? Még buszra is kellett szállnunk, csak, h könnnyű legyen az élet..... Még kb. 25 perc volt mindkettőnk indulásing, amikor elérkeztünk a kapuinkhoz. Ott volt, h Los Angeles. A néni ekkor megnyugodott, sírva átölelt engem és azt mondta; merci. Elköszöntünk...... azért..... nem lettem volna a helyében.....
Felszálltam a gépre...... amikor indulni kellett volna, bemondták, h vmi baj van, mert a gép nem indul,

Amszterdam

mindenki szálljon le, amíg javítják............. megnyugtató volt............. két óra múlva szállhattunk vissza. Mindenkit ellenőriztek újból, mindenki megtalálta a helyét............. ekkor bemondták, h sajnos nem tudják bezárni az ajtót, de próbálkoznak............. tényleg nem volt túl biztató, h ezzel a géppel fogunk nekivágni az óceánnak........... újabb 2 órás várakozás után elindultunk........... a négy óra várakozás alatt nem kaptunk sem enni, sem inni............ :S
Detroitban 1,5 órám lett volna átszállni............. természetesen már Párizsban egyértelmű volt, h ezt nem fogom elérni, így már ott áttették a jegyem a következő gépre...................... de ezt sem értem el................ és aznap az volt az utolsó járat Buffaloba.................. tehát közölték velem, h majd "holnap reggel"................. hirtelen annnnnyi minden villámlott belém, h bénultan álltam ott: irodában kell lennem reggel 8-ra, Ágo jön értem aznap este a reptérre, hogyan szóljak Neki?, hogyan fogok másnap eljutni a

Otthon - kerti-party; a sütő :)

reptérről bárhova is?........... Ekkkkor a telefonom is kijelezte, h mindjárt le fog merülni, és nem volt nálam töltő........ így utolsó erőmmel felhívtam Ágót és kertem, h majd valakit szervezzen be, aki másnap reggel értemjön......  A légitársaság adott hotelszobát, vacsorát és reggelit...... Bár ez is furmányos volt........... a "vacsora" egy $6-os kupon volt, amit a hotel éttermében lehetett beváltani, ahol kötelező volt innivalót rendelni és borravalót adni............ a legolcsóbb ital $3volt................ végső kétségbeesésemben az étlap htán megtaláltam a gyerekmenüket: $5 és benne van az ital is...... :) A pincérnő láthatóan dühös volt rám.... de hát most mit csináljak...........
Egyébkén az US-belépés egy vicc volt....... a beléptető srác annyit mondott nekem röhögve, h a cigit tegyem ki a táskámból.......... azt legyintett, h menjek....... még jó, h pont nem volt nálam cigi.....
Annnnnnnnnnnnnyira fáradt voltam, és annnnnnnnnnnyira féltem, h ha elalszom, akkor elalszom........... óránként felébredtem és megnéztem az időt............. így elég mosottrongyként érkeztem meg hajnalban a reptérre...... a jegyellenőr néni rögtön megcsinálta a hangulatom, amikor közölte velem, h nem szállhatok fel a gépre............ végtelen kiábrándult dühvel néztem rá, kis kérdőjellel a végén......... Tudjátok mi volt a baj???????????????? Hogy

Otthon - kerti-party

16 év alatt csak így-meg úgy lehet egyedül repülni!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Könyörögnöm kellett, h legalább nézze meg az irataimat, ha nekem nem hisz.......... végül sikerült erre rávennem, meglepően rám meredt, bocsánatot kért és beszállhattam..... Jöttek értem Buffaloban a reptérre!!!!!!! :)))))) És rögtön - bőröndöstül - a rendelőbe vittek. Megérkezés kipipálva, de néhány kérdés azért még nagyon vészjóslóan lebegett a fejem fölött: este van órám, hogyan jutok el rá?????? utána hogyan jutok haza????? mit fogok enni egész nap???? hogyan maradok ébren????? Végül minden megoldódott....... nem mondom, h már sikerült kipihennem az utat, de már alakul. :) Amikor csak lehet, alszom..... nem sokszor lehet... ;)
Most egyedül vagyok itt....... Tama elvileg kedd este érkezik.... Már nagyon várom........ azért régóta nem töltöttünk ennyi időt külön........... időbeosztásaink és az időeltolódás miatt beszélni sem nagyon tudunk..... furcsa...... kicsit olyan, mint amikor Jenaban voltam egyedül...... csak tudom, h rövidebb lesz. :)

New England és Kanada

A koccanás következménye

Hagyományosan augusztus első 1-1,5 hetében a rendelő zárva van. Idén is így történt! :))))) Ennek különösen örültünk, mert ekkor van az évfordulónk, és eddig minden évben elutaztunk ilyenkor valahová. Idén is. :)

1. nap: Úton Boston felé: Csütörtökön, augusztus 1-én hajnalban indultunk. Egészen Boston határáig nem

Négy évesek lettünk :)

történ semmi érdekes........ amikor viszont egy parkoló autó egyenesen belénk hajtott, miközben mi az úton közlekedtünk.... A másik autó párhuzamos parkolásból tolatott ki őrült módjára. Tama megállt, amikor ez a parkoló kocsi hirtelen elindult, de ennek ellenére belénk jött...........  Annnnnnnnnyira idegesítő és dühítő, amikor őrültek miatt ilyen
 történik.... Elszomorító... A srác rögtön azzal indított, h maradjunk abban, h ez mindkettőnk hibája. Mi persze mondtuk, h úgy gondoljuk, ez az ő hibája. Végül rendőrt hívtunk.... Úgy tűnt, a rendőr is azt a nézetett vallotta, amit mi, mert a másik autó sofőrje ezután őrült telefonálásba kezdett a biztosítójával...... a rendőr már elment, nekünk meg foggggalmunk sem volt arról, mit kell ilyenkor csinálni, így mi is felhívtuk a biztosítónkat és elmondtuk, mi történt.... Annak azért örültünk, h a kár nem tűnt tragikusan vészesnek; tovább indultunk.

Boston - esti kikötő

A bostoni szállás: ez egy újabb kaland az itteni magyaros utazásainkban......... CTP-körben kaptuk meg egy Viktor nevű magyar férfinek az elérhetőségét, mint CTP-közeli embert, aki Bostonban lakik és szívesen segít a CTP-diákoknak szállás ügyben........ indulásunk előtt kb. 2 héttel írtuk Neki ez ügyben és Ő végtelenül kedvesen és nyitottan válaszolt: "persze, gyertek". A címet megadta, így a megbeszéltek szerint, amikor a házához értünk, felhívtam, h megérkeztünk. Ő ekkor azt mondta, h nem tudja, mikor ér haza, de van egy kulcs elrejtve vhova....... - kísérteties déja vu - és ekkor

Boston - Quincy Market

telefonos segítséggel elkezdtem előszedni a kulcsot a megadott helyről........ miközben éppen nyitni
próbáltam az ajtót, a következőt hallottam a telefon túloldaláról: "és ahogy kinyitod az ajtót, lesz ott egy kutya, de nem kell félni tőle"................ Innentől már jöttek az emlékek......... De ez a kutyus nagyon nyugodt volt, beengedett minket a házba és örült nekünk. :) Miután kipakoltunk és megérkeztünk, bementünk kis esti sétára a városba a Quincy Market-hez és környékéhez, illetve az északi kikötőhöz. A piactéren nagy nyüzsgés volt - igazi európai nagyvárosi hangulat. Ez augusztus 1-én volt - tehát ez volt a szülinapi sétánk. :)))  Négy (!!!!!!) évesek lettünk. :) Megnéztük a City Hall-t, az Old State House-t és a Columbus Park-ot is. Mikor visszamentünk a szállásunkra megismerkedtünk Viktorral; nagyon kedves, nyitott, végtelenül intelligens, négy gyermekes családapa, kicsit idősebb Tamánál. Találkozásunkkor kiderült, h Ő igazából nem tudja, mi az a CTP-t és egy embert sem ismer azok közül, akikre mi szálláskereséskor hivatkoztunk, de most éppen egyedül van otthon 1 hétig és szívesen befogadott minket ismeretlenül. Ezért nagyon hálásak vagyunk. :))) 

Harvard Egyetem

2. nap: Boston - egyetemek: Első nagy városnéző napunkat a Harvard Egyetem-en kezdtük. Az egyetemhez közeledve a Charles River menti parkon caplattunk keresztül. Nagyon szép idő volt; a folyón sokan eveztek. Viccesen az egyik térképen arra a folyóra rá is van rajzolva egy evezős. :) Először az egyetem környékén sétálgattunk a diákoktól nyüzsgő utcákban, könyvesboltban és a Harvard Square-n, majd pedig bementünk a Harvard kertbe: láttuk a Widener Library-t, az University Hall-t, az egyetem templomát (volt egy hihetetlenül különleges hangulata), és a többi ott lévő épületet, a Harvard szobrot. Átkíváncsiskodtunk a design-karra és a sport pályára is. :) Ez utóbbi nagyon Róma-Kolosszeumos. Innen az MIT (Massachusetts Institute of Technology) felé folytattuk utunkat. A William Barton Rogers épület nagysága és eleganciája nyújtotta az első megérkezés-élményt. Ezen belül felmentünk az építészkarra, majd az épületen keresztül eljutottunk a középső, kupolás teremig. Innen a kerten keresztül a Stata Centerhez érkeztünk. Ez egy végtelenül mozgalmas, bonyolult, modern bővítménye a kampusznak. Ezen belül is sétálgattunk, nézelődtünk. Az MIT közelében csak parkolóórásan tudtunk megállni........ kicsit belebonyolódtunk a sétába... (mondhatni, kicsit

Boston - MIT Stata Center

Boston - Pleasure Bay

eltévedtünk) - így egy perccel a megszabott idő után értünk vissza a kocsihoz........ a parkolóőr már ott volt.... már meg is voltunk büntetve.......... hihetetlenül dühítő volt!!!!!!!!!!!!!! És tényleg csak egy perc............. mondtuk az őrnek, h ne már.......... Ő azt mondta, Ő csak azt látja a parkolóórán, h már lejárt...... össze-vissza járkál, nem tudja, melyik-mikor járt le..... :(((((((((( Engem ez úúúúúúúúúúgy kikészített............... gyűlölöm a veszteségélményeket......... ez pedig egy elég nagy veszteségélmény volt........ ráadásul még azt is kitaláltam, h bizti Tama tehet róla, mert ugye Neki kéne tudni tájékozódni, mert nekem erre esélyem sincs.............. :(((((((  ez még jobban kikészített..... :(((((( Végül azért ez az egész úgy
csapódott le bennem, h minden hiábavalóság a nap alatt...... valahogy innentől sokkal felszabadultabb voltam ez egész úton, nem izgatott, h mi van, ha valamit elfelejtünk megnézni....., mert ugye minden hiábavalóság....... a jókedv és a derű visszatért. Tama még azért levelezik a parkolóbüntisekkel erről az egészről..... meglátjuk, mi lesz. Az MIT-től a zenei negyed felé fordultunk. Az Emerald Nechlace Park tele volt nyuszikkal. Ebben a negyedben van a Christian Science Center is.

Boston - Trinity Church

Miközben a Commonwealth nevű sétányon sétálgattunk, láttuk a John Hancock Tower-t és a Prudential Building-et, végül pedig a Trinity Church-t. Este felé a Pleasure Bay-hoz is elvezettünk. Itt szedegettem kagylókat. :))) Szemben a várkastély látszott.
Bostonról azt mondják, hogy nagyon európai..... és tényleg....... főképpen Anglia hangulatát tükrözi - csak kicsit melegebben, kedvesebben. :) Annak ellenére, h egy modern nagyváros, meg van benne egy rége városka hangulata, kedvessége, vonásai. :))) 

3. nap: Boston - Freedom Trail: Ezen a napon

Boston - Faneuil Hall

 már metróval mentünk be a belvárosba. :) Első célunk a legklasszikusabbnak tartott bostoni sétaútvonal (Freedom Trail) végigjárása volt. Ez az útvonal főképpen a város történelmi nevezetességeit érinti: a Boston Common nevű parkból indul. Itt a mókusok már nagyon hozzá vannak szokva az emberekhez, és mint a kiscicák, jönnek játszani. :) A park mellett van a Massachusetts State House és a Park Street House. Az útvonal innen A King's Chapelhez vezet, ami mellett a régi városháza látható Benjamin Franklin szobrával. Az utca végén lévő téren áll az Old South Meeting House. A séta itt ahhoz a piactérhez ér, ahol első este sétáltunk. Itt ismét magával ragadott minket a nyüzsgés, ami napközben még nagyobb volt, mint este. Éppen angol oldsmobile kiállítás is volt. :) Ahogyan a piactér körül sétálgattunk, hirtelen rábukkantunk egy ideiglenes piacra - és egyben az aktuális piacnapra. :))) Ezen a helyen olyan jó árakon lehetett gyümölcsöket venni, amilyenekkel ezen a földrészen még nem találkoztunk. Bevásároltunk. Innentől a nap hétralévő részében Tama hátizsákja mindezzel nehezebb lett......... Ezután az olasz negyed következett.

Boston - USS Constitution

Ez Boston egyik legrégebbi része. Hirtelen tényleg Olaszországban találtuk magunkat. Nem csak az üzletek és az utcafeliratok miatt....... sokan olaszul beszélgettek az utcán...... Megdöbbentő volt...... És természetesen nekem nagyon tetszett. :) Olasz fesztivál is volt az egyik utcában. Ez alkalomból úgy próbáltak egy szent szobor által adományt gyűjteni, h az adakozóknak sorsjegyet adtak, amivel az esti buli nyerni lehet. :)))) Ellátogattunk az Old North Church-höz, ami egy tipikus amerikai templom, de belöl a "box"-okkal van tele: egy "karámba" kb. 4-5 ember tud leülni (egy család). Ezek az elkülönített részek kb. 1 méteres fallal és ajtóval vannak körülvéve, és mindegyikre rá van írva a család neve... Következő állomás egy temető volt, ahonnan a Charsles Bridge átvezetett a Charlestown nevű városrészbe az USS Constitution-höz, ahol

Boston - kínai negyed

felmentünk a nagy hajóra. :) Nagy biztonsági ellenőrzés volt.... és az őr alig bírta megemelni Tama hátizsákját....... nézett nagyon, h Ő ilyennel sétálgat..... :)) A sétát a Bunker Hill Monument-nél zártuk. Igazából azt hittük, h ez a séta sokkal rövidebb és sokkal kevésbé fárasztó, mint amilyen az valójában volt...... :) Ezen a napon még nézelődtünk a kínai városrészben és a színháznegyedben. 

4. nap: New Hampshire, Durham: Reggel összepakoltunk és tovább indultunk észak felé. Meglátogattuk Durham-et, ahol Sanya sok évvel ezelőtt tanult. Ez egy tipikus diákváros - aki nem diák, az az egyetemen dolgozik...... Egy gyönyörű parkban piknikeztünk, ami az egykori város központja volt. Itt már kezdtük érezni az "akinemidevalónenagyonjöjjönide" típusú hozzáállást....... pl.: úgy tűnt, h alapvetően nincs közparkoló ebben a városban, csak "alkalmazottaknak", "diákoknak", "hivatali ügyintézéshez", "diák hozzátartozóknak"... stb. parkolókat találtunk...... 

A nap későbbi részében véletlenül keresztülmentünk egy Ogenquit nevű városon...... Ez egy nagy üdülőhely, ahol még fokozottabban azt érezte az ember, mint New Hampshire-ben......... az óceánpartra alig lehetett lemenni....... minden kis kiálló utca magán volt......... és még fizetős parkoló is legközelebb csak

New Hampshire - Durham (UNH)

fél óra sétára lett volna a parttól.... de azért kicsit sikerült kiszaladnunk a partra (egy darab madármegfigyelő parkolóhelynek köszönhetően) pár képet készíteni. Valóban nagyon hangulatos; olyan igazi északi-óceáni üdülő part. :) Erre a napra nem volt szállásunk...... és kezdtünk izgulni, mert úgy terveztük, h majd a kocsiban alszunk, de az előjelek nem voltak túl megnyugtatóak...... és Viktor is azt mondta, h errefelé ezt nem nagyon lehet..... Mindenesetre az nagyon jól jött, h Viktor azt javasolta, ha mást nem találunk, akkor Walmart parkolóban általában hagyják az embereket aludni és van WC is. :) És tényleg így volt!!!!! Elég sok kocsi aludt ott. :) Ezen a napon volt Tama szülinapja.... kicsit bementünk nézelődni a Walmartban és Tama talált egy nagyon jó csokitortát... Nagyot tortáztunk. :)) 

5. nap: Acadia National Park: Utunk egyik nagy célja Acadia National Park volt. Pár éve olvastam arról, hogy ez a nemzeti park a világ legszebbjei között van számon tartva egyes értékelések szerint.... akkor még ez az egész amerika-dolog nagyon nem volt képben...... és most annnnnnyira örültem, h ide is eljöhettünk. :)))) Napfelkelte előtt már a parkban voltunk és a sziklás óceánpartról néztük a napfelkeltét. :) Én még ennyire igazi, magas-sziklás óceánpartot nem láttam korábban. Miután kivilágosodott, még sokat sétálgattunk

Acadia National Park - napkelte

különböző partszakaszokon a sziklákon. Lementünk egy homok-partos strandra is, de itt már nagyon hideg volt a víz.... senki sem fürdött.... Kocsival elmentünk a Jordan-tóhoz és a Cadillac Mountain tetejére. Acadia tényleg gyönyörű és nagyon sok arcú...... tavak hegyek, óceán, puszta, északi ridegség, sziklák....... A sok túraútvonal közül kiválasztottunk egyet, amit végig szeretnénk "sétálni". A visitor centerben azt mondták, h azért az a legnehezebb (a reklám-térképeken rajta sem volt)........ de hát ugye mi az nekünk, már annnnnyit kirándultunk életünk során................. háááááááááááááát kb. a tüdönket köptük ki én

Acadia National Park - szikla-séta

úgy éreztem, h ez fizikai teljestő képességem legszélső határát súrolja...... a séta igazából mászás volt, de úgy igaziból, nem az a Rám-szakadékos dolog......... az út elején volt egy tábla, arról, h a túra főleg vertikális lesz....... és tényleg az volt: sok helyen ezt acélok segítették, de sok helyen nem...... emlékszem olyan pontokra, amikor mindössze a két kezemmel kellett magamat derékmagasságig felhúzni........... persze semmi vizet vagy ennivalót nem vittünk, azt mondva, h "á ez bizti csak olyan buta turista kiránduló út lesz - vagyis egy kellemes séta"......... De végigjártuk!!!!!!!!!!!! :)))))) Ez is egy komoly élmény volt. :) Pihenésképpen Acadia területén lévő Bar Harbor nevű város felé indultunk a nagy kirándulás után. Ez az itteni nagy város. Itt sétálgattunk, lementünk a partra és egy helyen ettünk tengeri herkentyűket. :) Ez volt az utólagos évfordulós vacsink. :) Acadiaban még megnéztük a Seal Harbor nevű kikötőt és elmentünk az Echo Lake-hez, ahol Tama fürdött - szerintem itt is iszonyat hideg volt a víz........ A napnyugtát a tó partján néztük, majd visszaindultunk a szállásunkra - a Walmart parkolójába. :) Gyönyörű nap volt. 

6. nap: Québec és Montréal: A parkoló második este már nem működött olyan jól, mint első nap...........

Rénszarvas :)

Québec - vár és főtér

hajnal három körül egy kocsi beállt az alvó autók mellé, maximumra kapcsolta a zenét és kinyitotta az összes ablakot........ minden kocsiból alvó-morcos fejek bukkantak elő............. mi ezt is a fönt ismertetett mentalitásnak tudtuk be........ Maga a zene egyébként nagyon tetszett mindkettőnknek.... utólagos rákereséssel megtudtam, hogy egy Kip Moore album volt. Azóta is hallgatgatom. :) Pl.: Crazy. Én még ekkor teljes álomvilágban lebegtem, de Tama úgy érezte, kipihente magát - így útnak indult. Hajnal 6 körül Tama felébresztett, h nézzek már körbe, nagyon kísérteties helyen vagyunk..... és tényleg...... ilyet még nem láttam: erdők, kis tavak, hegyek, minden ködben, kicsi autóút, ami mentén sehol semmi, csak egy benzinkút, ami már kb. 50 éve ugyanúgy nézhet ki........... és sűrűn egymás után a rénszarvasra figyelmeztető
táblák...... Északi, hideg, kísérteties, gyönyörű....... És képzeljétek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Láttunk egy igazi rénszarvast!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))))))))) Annnnnnyira jó fej volt!!!! És tényleg úgy megy, ahogyan a mikulásos mesefilmekben meg van rajzolva!!!!!!!!!! :))))) Dél körül eljutottunk Québec-hez. Az eddig Kanadában látottak közül nekem Québec tetszik a legjobban. Vár, főtér, víz a vár körül. sétálóutcák, terek, templomok, szökőkutak, lovaskocsik, utcazenészek. Igazi Európa, Franciaország. Láttuk a várat, a Dufferin

Montréal - Vásárcsarnok

Terrasse-t, a Citadella-t, a főpostát, a Jean d'Arc kertet és a Butterfield Parkot. Nagyon tetszett ez a város.
Erre az északára már előre foglaltunk szállást Montréal-ban. :))) Bár nagyon féltünk tőle.......... olcsó belvárosit néztünk ki..... és kb. olyanra számítottunk, amilyen szállásunk egyszer, kb. 8 évvel ezelőtt volt Marseille-ben...... az kategória, amikor az ember inkább azért fizetne, h ne kelljen ott aludnia............ nagyon fáradtak is voltunk már, de jóban tényleg nem tudtunk reménykedni........ És hihetetlen......... Montréal legszebb részén, a Mont Royal-on, egy park szélén volt a szálloda; végtelenül tiszta, rendezett, nyugodt, biztonságos. Nagyon örültünk. :) Délután 6 körül értünk oda és megtudtuk, hogy van éjszakai tömegközlekedés-jegy $4-ért, amivel korlátlanul lehet használni mindent este 7-től reggel 6-ig...... mondjuk az utolsó mentrók 1-kor elmennek; de ez nem volt baj. 5-6 óra alatt megtudtuk nézni a belváros legfontosabb pontjait: színházat, egyetemet, múzeumokat, irodaépületeket, kínai negyedet... stb. Végül az óvárosi részbe mentünk, ott sétálgattunk. Láttuk a Notre Dame templomot az előtte lévő térrel, a városházát, a vásárcsarnokot. Kimentünk a kikötőhöz, ahonnan nagyon szép rálátás nyílt az óvárosra. 

Ottawa - Parlament

7. nap: Ottawa: Iszonyatsokáig aludtunk. Nagyon kimerítőek ezek a nyaralások.... ;) Dél körül tovább indultunk. Montréal-ban még néztük az Olimpiai Stadiont és a Biosphere-t (egy nagy gömb). A következő város Ottawa volt....... Én már Montréal-ban ott tartottam, h csak sétálgattam össze-vissza Tama után.... (pedig sokszor inkább én szoktam Őt rángatni, h nézzük meg ezt is - azt is), és ez Ottawa-ban csak tovább fokozódott...... Először a Rideau Hall-nál nézelődtünk; csak a kertben, mert az épület pont akkor zárt. Itt láttunk brit katonákat is. :) Ezután következett a Canadian Museum of History, ami egy nagyon mozgalmas épület sarkok nélkül; a natív amerikai hiedelemvilágot és sátrakat formázva. A

Ottawa - Canadian Museum of History

környező parkban és folyóparton sétálgatva egy idő után átkerültünk a túlpartra, ahol a könyvtárra, a bíróságra a városházára és a Parlamentre bukkantunk. Nyáron minden este díszünnep van a parlament kertjében ágyúlövésekkel, rézfúvósokkal, skót dudákkal, lovasrendőrökkel; így ebbe is belekóstolhattunk. Elég sokat sétálgattunk össze-vissza a városban....... végül a napot a piactéren zártuk. Ekkorra már igazán este volt. Tovább indultunk kocsival, hogy keressünk olyan pihenőhelyet, ahol lehet az autóban aludni. Találtunk. :) 

Finger Lakes

8. nap: Finger Lakes: Igazából már az első napokban megbeszéltük, h nem normális dolog egy ilyen utat így telezsúfolni..... eredetileg csak péntek-szombat környékén szerettünk volna visszaérkezni Buffalo-ba, de az út során egyre erősebben megérett bennünk az a vágy, h kicsit pihenjünk is, mielőtt ismét elkezdődnek a tanulásos-munkás hétköznapok. Így új célunk a minél hamarabbi hazaérkezés lett. :) Buffalo-tól nem messze van néhány hosszúkás tó, amelyeket Finger Lakes-nek neveznek. Ez kedvelt üdülőhely errefelé - olyan amerikai Balaton.... kedves kisvárosokkal. Nézelődtünk a Cayuga-tónál és a Seneca-tónál, bementünk egy farmra és egy yard sale-re is. :)))) Ez utóbbin nagyon bevásároltunk...........

Indiánsátor

igazából hozzánk vágtak két bőröndöt 50 centért.......... meg még találtunk ezt-azt. :) Egy parkban
piknikeztünk kicsit. Buffalo környékén indián rezervátumokban lehet a legolcsóbban tankolni, így egyet szintén útba ejtettünk. Délutánra visszaértünk Buffalo-ba és rögtön elmentünk a biztosítóhoz megkérdezni, mit kell most csinálnunk ezzel a koccanásos dologgal........ megtörtént a kárfelmérés is, és úgy tűnik, ami a mi dolgunk volt ezzel, az megvan. :) 

Egy újabb nagy utazás zárult le ma. Számunkra ez még mindig felfoghatatlan. Kb. egy évvel ezelőtt, mielőtt elindultunk volna errefelé, azon hitetlenkedtem, h majd biztos nem fogunk tudni elmenni sehova sem............. és annnnnnnnnnnyi ajándékot kaptunk: kocsit, ami mindenhová elvisz minket, szállásokat, találkozásokat, élményeket. :) Nagyon hálásak vagyunk mindezért. :)
További képek itt: New England, Kanada