Ahogyan korábban írtam, megtörténtek az első számadásaink.... Tama 95%-t kapott én 90-et. De hogy mit is csinálunk ebben a félévben?????? Tama maradt abban az iskolában, ahol szeptemberben együtt kezdtünk, de új szakot kezdett most januárban, a HR-t., aminek az órái már a város túlsó végén lévő épületben vannak; esténként (hétfőtől csütörtökig kb. 17-21h). Külön jár angolra továbbra is, csak már nem az International Institutba - mert az elég "vicces" - kb. éppen afrikából érkezetteket tanítanak latin betűkre.... Szóval Tama januártól a Jewish Family Service-be jár minden hétköznap 12-15h között. Itt már komolyabban tud angolul tanulni; ide is mindenhonnan érkeznek emberek, de a többség általában már college-be jár itt, sokaknak van TOEFL-je is... Ez a belvárosban van. Reggelente pedig általában tud dolgozni az iskolában, ahogyan az előző félévben. Nekem csak kedden, szerdán és csütörtökön van programom: reggel 8-ra megyek a rendelőbe, ott vagyok kb. 17h-ig és utána 18-21h-ig óráim vannak..... Csütörtökön nincs órám, akkor várom Tamát... :) Hááááááááááát.... Így néznek ki most a napjaink. Egyébként ezek (Tama-suli, rendelő, én sulim) mind egy kupacban vannak... csak a város túlsó végén. Így alakul úgy, h egy átlagos napon 50 mérföldet "közlekedünk".
A rendelőben is mindenhonnan érkeznek emberek.... legalábbis úgy tűnik.... én még mindig egy nagy nemzetközi egyvelegnek látom az itteni lakosságot, de az itteniek már nem pont így érzik magukat.... ők amerikaiak.... Pl.: egyik nap jött a rendelőbe egy férfi nagy turbánnal, köpenyben, nagy szakállal... tényleg csak a teve hiányzott..... Én persze megkérdeztem, h honnan jött..... California-ból..... Meg volt egy másik férfi is, aki számomra teljesen natív amerikainak tűnt..... Kérdeztem őt is, hogy a családja merrefelé lakik.... annnyira arra számítottam, hogy majd valami rezervátum-nevet fog mondani, hogy amikor azt válaszolta, hogy a Fidzsi-sziketekről érkezett, akkor majdnem "kapásból" azt feleltem, h arról a rezervátumról még nem hallottam........... Hááááááááát.... oda kell figyelni. :)
A református istentiszteleten úgy van, hogy minden alkalom után van egy kis szeretetvendégség, de mindig csak egy ember készül; tehát körbe jár a házigazdaság. Múlthétre mi jelentkeztünk...... Sok dühöngések között mindent sikerült végül elkészíteni, amit szerettünk volt. :)) Megyünk a "cuccokkal", és a templomban kiderült, hogy félreértés volt, és egy néni is készített egy csomó finomságot..... végül is az Ő romlandói meg a mi alkotásaink jól elfogytak, a nem romlandókat pedig Ő le tudta fagyasztani a következő istentiszteletre.... Úgy volt megbeszélve, hogy a szeretetvendégség után a templomból az egyik nénihez, Panni nénihez megyünk kicsit beszélgetni és még jön egy idős házaspár is, meg az a néni, aki múltkor elvitt minket vacsizni. Szóval egy kis "klub" összegyűlt. Tényleg mindenki azt hitte, hogy egy vasárnapi ebéd utáni dupla szeretetvendégség után már végképp csak beszélgetni lehet...... de Panni néni nem így gondolta...... hihetetlen volt.......... nem tudtam megszámolni, h mennyi különböző mindennel készült......... kérdeztük is mindnyájan, minek fáradt ezzel, nem kellett volna.... Ő a maga természetességével és eleganciájával mondta, hogy nem tudott mit tenni, a cselédje nem ért rá, így Neki kellett készülnie..... :))))))) Nagyon jól telt az este, sokat beszélgettünk. Nagyon örültünk neki!!!! :))))) És a végén Panni néni elmondta, hogy Náluk régen mindig nagy társasági élet volt, de 9 éve, mióta meghalt a férje, most hívott először megint magához embereket..... nagyon aranyos.
Ez a hétvége pedig hosszú hétvége!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))) Hétfőn és kedden nincs suli!!!!!!!!!!! :))))) Ma, szombaton, dél körül indulunk kis kanadai kalandozásra!!!!! :))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése