Cleveland: Magyar Kongresszus és Bál

Mesélek a gyerekeknek

Minden évben november negyedik csütörtökén ünneplik itt a Hálaadást. Gondoltuk - mivel úgy is szeretjük a pulykát - mi is csatlakozunk... Azért egy akkora hatalmas állatot nem szerettünk volna venni, mint amilyeneket láttunk. Tama elindult "vadászni", majd nagy örömmel hazatérve közölte, hogy talált egy kis pulykát.... Csak a melle volt. :)))) És lefagyasztva volt benne zacskóban egy szósz is.... Szóval finom Hálaadás-vacsora másnapján elindultunk Cleveland-ba kipróbálni a kocsit. ;) Minden rendben volt, épségben és mindenféle extra kaland nélkül megérkeztünk! 

Az előadás

A Kongresszus délelőtt kezdődött. Első rám váró feladat az volt, hogy a gyermekfoglalkozáson meséljek egy-két mesét a gyermekeknek. Azért kértek meg erre, mert az előadásom témája mese-pszichó volt. Ettől talán jobban féltem, mint a rendes előadástól........ :)) Ráadásul az elején közölték velem a szervezők, hogy nagyon figyeljek arra, hogy csak alap szókészletet használjak, mert néhány gyerek már alig beszél magyarul.... Legszebb az volt, amikor megkérdeztem a gyerekektől, hogy mi az a "kamra", és az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy az, ami Tama nyakában lóg..... Akkor is pislogtam, amikor magyarul kérdeztem tőlük valamit, és ők angolul válaszoltak....... :)))))))) Végül is nagyon élveztem ezt a mesélősdit, és úgy láttam, a gyerekek és a szüleik is. 

Belvárosi séta

Szombati ebéd

Ezen kívül gyermekeknek volt táncház, bábszínház és kézműveskedés is. Nem sokkal a mesék befejezése után az előadásra is sor került. Tényleg legyen Istennek nagyon nagyon hatalmas hála érte, időre elkészült a diasorozat, a jelenlevők nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták, és a hétvége hátralévő részében időről-időre odalépett hozzám egy-egy ember és gratulált, és kifejezte örömét. :))))) Kedvencem az volt, amikor egy néni azzal jött oda hozzám, hogy 14 éves létemre milyen szépen beszélek! :)))) Péntek este kicsit éltünk a szálloda sportlehetőségeivel (Tamának még mindig izomláza van...), majd irodalmi est következett versekkel, énekkel-zenével, "kisszínházzal". 

Ruhabemutató

 Szombaton folytatódtak az előadások, de Tamával délelőtt "ellógtunk" kicsit körbenézni a belvárosban. Kicsit sétálgattunk, nézelődtünk, de kifejezetten hideg volt...... Én meg közben rájöttem, hogy nem vittem magammal testszínű harisnyát, ami ugye elég fontos lesz pár óra múlva............... Gondoltam, nem baj, majd a belvárosban veszek.... Amikor a többiek ezt meghallották, mosolyogni kezdtek, és mondták, hogy nem vagyok elég régóta az óceánnak ezen a partján, ha még mindig úgy gondolkozom, hogy kiugrok bármit is venni a sarokra........ DE!!!!!!!!!! :))))))) pár perc után mégis szembejött egy üzlet, ahol volt harisnya!!!!!! :)))

A bál

Délben volt egy ünnepi ebéd és magyar-népviseletes ruhabemutató. Délután csobbantunk a medencében, majd pedig készülődtünk az esti bálra!!!!! Nagyon jól éreztük magunkat: sokat és sok emberrel beszélgettünk itt is, finom volt a vacsi, sokat táncoltunk, és bor is volt! ;) A móka 2-ig tartott, utána még volt after-party, ahova csak Tama ment, én kidőltem teljesen.... 

CTP-csapat

Múzeumban - amerikai életkép

Múzeumban - Tama egy
Frank Lloyd Wright ablakkal  a "kezében"

Vasárnap reggel ökumenikus istentisztelettel kezdődött a program, még volt néhány előadás, végül csomagolás, elköszönés és indulás..... Mi Zsófival (egyik "best" diáktársunk) utaztunk együtt oda és vissza. Úgy gondoluk, még a vasárnap délutánt Cleveland-ban töltjük, nézelődünk. Nagy örömünkre egy másik diáktársunk, Kriszti (ő az, aki Makkai Mártival egy faluból származik) aki Cleveland-ban tanul (ő is ott volt a Kongresszuson) éppen ráért, és elvezetett minket néhány "jó helyre"!!!! Nagyon nagyon jól telt a délután is: kicsi kocsis városnézés, majd Cleveland Clinic (egy nagyon jó hírű kórház-város). Múzeumban is voltunk, ahol nagy élmény volt amerikai életképekről készült festményeket nézegetni. Itt található egy festmény Széchenyi második feleségéről is és Monet "Vízililiomok" című képe is (nem is tudtam, hogy ez itt van... nagyon megörültem neki!!!). Végül tényleg elindultunk haza.... Útközben minden rendben volt. Buffalo-ba érve nagy hó fogadott minket. Úgy tűnik, elkezdődött a tél.... és örültünk, hogy a legjobbkor kaptunk kocsit. 

Délutáni városi séta

Én egész hétvégén nagyon gyengének éreztem magam.... és miután hazaértünk, egyre rosszabbul lettem.... hétfő reggel nem tudtam suliba menni, egész nap aludtam... torokfájás, fejfájás, láz, gyengeség.... reméltem, hogy egy nap alvás után jobb lesz... de még nem. :( De a hétvége jó volt!!!! :) 

Négykeréken!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))

Ez is olyan hihetetlen történet.... Ugye két havi keresgélés után egy hónappal ezelőtt találtunk egy Toyota-t, ami az első olyan volt, amit el tudtunk volna képzelni. Mondtuk a kereskedőnek, hogy kell... és ezután egy iszonyatos kínszenvedés kezdődött: az eladó mindig azt mondta, hogy holnapra megteszi a szükséges dolgokat ahhoz, hogy tényleg megvehessük. Sajnos az a holnap sosem érkezett el. Azokban a hetekben itt nagy esők voltak, mi pedig szinte naponta bicikliztünk el hozzá, hogy mi újság...... Végül kicsit morcosan váltunk el, és mi persze szomorúak is voltunk, hogy hogy fogunk tudni itt így autót venni.... Én már letettem a hirdetések nézegetéséről, keresgélésről. Kicsit Tama lelkesedése is alább hagyott, de számomra még mindig hihetetlen módon legutóbbi hétvégén ismét nagy erővel vetette bele magát a keresgélésbe... Ezért is biciklizgettünk; pár embert felhívtunk és elgurultunk megnézni néhány kocsit.... a helyzet egyre lehangolóbbnak tűnt... Vasárnap Tama észrevett "helyi" netes hirdető oldalon egy jónak tűnőt. Gyorsan fel is hívta (egyébként nekem még mindig felfoghatatlan, hogy Tama hogy tud már angolul telefonálgatni, kérdezni autókról... stb. Sztem ügyes), és hétfő délután oda is "elkirándultunk". Ez már itt is "vidék" volt - de nagy örömünkre szép időt kaptunk hozzá. :) A család rendezettnek tűnt: 52 éves bácsi gondozza otthon feleségével idős anyukáját. Új kocsit vettek, a régit akarták eladni: 2004-es Hyundai Elantra. Első tulajdonostól, végig rendesen szervizelve. A kocsi az eddig látottakhoz képest mérhetetlenül normálisabbnak, kulturáltabbnak tűnt és az ár is olyan volt, amiben már nem is reménykedtünk (1500$ alatt!!!!). Mi érkeztünk elsőnek megnézni, és amíg ott voltunk mások is hívták az eladót. Kicsit izgultunk, hogy mi van, ha elkezd minket licitáltatni... de nem!!! :) Megtudtuk, hogy anyukája Németországból, apukája pedig Ukrajnából került ide. Anyukája némettanárként sok európai cserediáknak adott szállást a saját házukban, akiknek az eladó is sokszor segített ügyeket intézni. Mentünk próbakört az autóval, tetszett, mondtuk, hogy mi örülnénk neki. És hihetetlen!!!! Még ezek után behívott minket a házába, és két órán keresztül segített nekünk megkötni interneten keresztül a biztosítást, telefonálgatott a biztosítónak... stb. Végül a biztosítást így sikerült elintézni, de még hátra volt a regisztráció. És képzeljétek!!!! Felajánlotta, hogy másnap eljön értünk kocsival, elvisz regisztráltatni a kocsit, utána hazavisz magához, hogy onnan el tudjuk hozni a kocsit!!! Annyira örültünk ennek, ez is nagyon nagy segítség volt: nekünk biciklivel, iskola után kevés esélyünk lett volna bármit is elintézni. Elköszönéskor még beszaladt a házába és egy GPS-szel tért vissza. Kis egyszerű szerkezet, de ennek is örültünk. Azt mondta, neki már van sokkal jobb, ezt nem használja. És ez is Isten poénja volt.... mert ugye nemrég vettünk két telefont és mindkettőnél szempont volt, hogy legyen benne GPS. Ez okozta akkor a legnagyobb fejfáját a kiválasztás kapcsán.... és akkor csak így kapunk (még) egyet... :) És hazahoztuk a kocsit. :) Nagyon örülünk neki!!!! :) Igaz, szerelő még nem látta... de hát csak nem lesz nagy gond vele... 1,5 nap alatt minden elintéződött. 

Ma (szerda) már tanítási szünet volt Thanksgiving miatt, de mi mentünk dolgozni, meg a Tutorunkkal is volt óránk... Tama munka előtt még gyorsan elvitte a kocsit tankolni és olajat cserélni.... és ekkor jött a legnehezebb dolog........ A parkolás a sulinál. Itt félév elején külön prospektusokat osztottak arról, hogy hol és mikor lehet parkolni, jellemzően a közelben nincs sok hely, csak kb. fél óra sétára és egy iskolabusz hordja a diákokat a parkolótól az épületig........ Mivel ma tanítási szünet volt, akadt hely az iskola mellett..... ki volt írva, hogy Mo-Thu (hétfőtől csütörtökig) nem lehet parkolni....... csak Tama összekeverte... azt hitte, hogy a Thu a kedd, ami egyébként Tu (rövidítések)......... így alakult, hogy első nap megbüntettek minket rossz helyen való parkolás miatt. Egyébként ezt úgy írom, hogy én sem tudom sosem a napokat!!! ;)

Hétfőig Thanksgiving-szünet van. Pénteken reggel megyünk Cleveland-be, vasárnap estig ott leszünk. Most lesz a Magyar Kongresszus, amin én is előadok. Nyilván most kezdem összerakni a diákat.............. Imáknak örülök! :) 

Hóbortos hétvége :)

Szombaton megint CTP-s vacsi volt az itt lévő diákoknak. Most nálunk, a parókián gyűltünk össze. Sokan nem tudtak jelen lenni, így eléggé családiasra (értsd: parázslóra sikerült.....). Hát... ez van néha... indulatok, félreértések, fájdalmak. De azért azzal zártuk, hogy örültünk ennek az estének. 

Vasárnap délután biciklizgettünk a közelben, mert nagyon nagyon szép idő volt. Találtunk egy tavat, amiről azt hittük, szép lesz, de odaérve láttuk, hogy szeméttel van tele. 

Vasárnaponként, amikor nincs magyar istentisztelet, mindig megnézünk egy közeli templomot, abban a reményben, hogy hátha találunk egy igazi közösséget. Ez még nem valósult meg, de próbálkozunk. Ennek során vicces élményekben van részünk... :) Ezen a héten például a Jó Pásztor, kb. baptista templomban voltunk Thanksgiving-es country koncerten. A két előadót egy gitárral még jó lett volna hallgatni, de "közönség" hihetetlen volt.... Egy fiatal férfi és nő (valószínűleg házasok lehetnek) majdnem megverték egymást az előttünk lévő sorban, miközben a mellettük ülők szokásos amerikai mosolygós arccal néztek rájuk. Ezen felül a férfi végig idegesen igyekezett fegyelmezni 8 év körüli gyermekét. A mi padtársunk végigaludta az alkalmat, négy néni pedig végig azon igyekezett, hogy egy nagyon aktív kislányt valahogy szórakoztasson.... 

A biciklizést hétfőn délelőtt is folytattuk. Csendes, nyugodt kisvárosunkban a szokott faházak között suhanva egyszer csak azt látjuk, hogy az egyik kocsi tetején egy frissen lőtt szarvas fekszik lekötözve..... és ott áll a kocsi az utcán....  

 

Vasárnapok és hétköznapok

Buffalo elő presbiteriánus temploma...

Hosszú hallgatás oka: úgy éreztem nagyon összecsaptak a hullámok a fejem fölött.... Sok minden idegesít, más dolgok elszomorítanak.... Autót még nem sikerült vennünk. Találtunk egyet, ami nagyon tetszett mindkettőnknek, igent mondtunk rá... de a kereskedő már több, mint három hete intézi a vizsgáztatását.... mindig holnap, holnap, holnap, és már ő van megbántódva és mi vagyunk a hülyék, ha felhívjuk, vagy odamegyünk, hogy mi újság. Nem hiszem el, hogy itt nem lehet kocsit venni... 

A sulis ügyintézések körül is vannak felhők, közelgő TOEFL-ről nem is beszélve.... 

Egyébként meg éljük hétköznapjainkat: 

... és szemben vele a Music Hall.

Tama néhány hete emlegeti, hogy fog sütni palacsintát. Hétvégén komolyan elhatározta, hogy ezt meg is teszi. Megbeszéltük, hogy Ő palacsintát készít, én pedig valamilyen finom levest hozzá. Indulnék le a konyhába, amikor boci szemekkel rám néz, hogy a tésztáját ugye azért én keverem ki, nem???? Mondtam, hogy nem (mivel Tama már sokszor "követett el" ilyet....). És ekkor megtanultam, hogy tényleg segítőtársaként kéne viselkednem, mert ami ezután elindult..... Tama jó sok cukorral és tojással kezdett hozzá, ami azt eredményezte, hogy a tojásomlettként kinéző dolgot nem bírta kivakargatni a serpenyőből... és ugye jó nagy adagot kevert be.... Egy idő után kértem, hogy ezt hagyja abba, én megcsinálom.... Tama pedig nekilátott pudingot főzni az elrontott palacsintatésztából. Az általam kevert tészta kisütése jól ment, egészen addig, amíg szemrehányást nem tettem Tamának, hogy mégis milyen palacsintatésztát csinált Ő..... ekkor rosszul dobtam fel a soron lévő palacsintát és majdnem a fejemre esett... el kellett szaladnom alóla..... :)

Ha már a palacsinta repül..... egyik este Tamával elmentünk sétálni a közeli parkban és eltalált egy golflabda... kb. 40 méterről érkezett a lábszáramra.... Akkor nagyon megijedtünk, meg pár napig nagyon fájt, de úgy tűnik, nem lett semmi komolyabb következménye. 

A magyar istentiszteletek új helye kívülről....

Van egy óránk, ami alapvetően esszéírásról szól. valóban sok leadandót kell készíteni rá, de az órák izgalmas beszélgetéssel telnek, olyan témákról, mint gyermekek fegyelmezése, alkoholizmus és drogfogyasztás, az iskolából való kimaradás következményei, gyermek "vállalás" tizenéves korban, a barátok hatása a kamasz gyerekekre, dohányzás, gyermekkori elhízás... stb. Mindenkinek saját élményeket kell mondani, meg gondolatokat megosztani az aktuális kérdésekről... Pár embernek sok volt ez, így mostanra elég kevesen maradtunk, családias légkörben. Érdekes 19-20 éves emberkék beszámolóit arról hallgatni, hogy a bátyja drogdíler, az nagypapája főbe lőtte magát, ő maga 15 évesen szült először.... Itt izgalmasan találkozunk a helyi élettel.... 

Tegnap, vasárnap gyönyörű, napsütéses, meleg idő volt, így délelőtt bebicikliztünk a belvárosba. Az első itteni presbiteriánus templomban voltunk istentiszteleten. Itt is nagyon kedvesek voltak velünk - ahogy mindenhol, ahol eddig megfordultunk. Sajnos itt eddig azzal találkoztunk, hogy sok a templom, de szinte mindegyik üres.... ez is eléggé kongott.... Kis sétálás, biciklizés után a magyar istentiszteletre is megérkeztünk. :) Most voltunk először az új templomban. Nagyon aranyos kápolna. Az egyik néni, aki már láthatóan nehezen jár és alapvetően nagyon jámbor teremtésnek tűnik, elmesélte nekem, hogy 15 éves kora óta vezet és még mindig nem tudta megszokni az itteni őrült sofőröket, ezért inkább a legbelső sávban közlekedik mindig, mert ott lehet normálisan és biztonságosan menni... ;) 

... és belülről.

Nagy örömömre túl vagyok egy olyan feladaton, amitől nagyon rettegtem... az egyik pszichó tárgyból kellett írni egy olyan dolgozatot, amiben két tudományos cikk összefüggéseit tárgyalom. A cikkeket egyénileg kellett kiválasztani és még félév kezdetekor leadni a tanárnak, aki elmondta nagyon sokszor, hogy kezdjük el rögtön írni, mert nagy és nehéz munka lesz.............. És itt szúrtam el....... el sem olvastam a cikkeket, amiket leadtam, csak a címüket, meg kicsit átfutottam az absztraktjaikat.... és kevesebb, mint egy héttel a leadás előtt kezdtem el elolvasni a cikket magát............ és rájöttem, hogy a világon semmi összefüggés nincs köztük... Kb. az egyik azt vizsgálta, hogy az alma milyen kerek, a másik pedig azt, hogy mikor jön a vonat..... Ez olyan helyzet volt, hogy csak mosolyogni tudtam.... végül leadtam valamit.... visszajelzés még nincs, de legalább kijött valami a gépből....

Music Hall.

Nyelvgyakorlás céljából sok filmet nézünk angolul, angol felirattal. Most éppen az Amerikai tinédzserek titkos élete van terítéken. :)))) Tama teljes átéléssel nézi, izgulva, mi lesz a folytatásban. ;) 

Kb. így vagyunk most.... 

Egy park, ahol megpihentünk.