Úton

Ma reggel úgy éreztem, eljött a mélypont.... Mondtam Tamának, hogy én elindulok gyalog haza... Erre tudjátok mit mondott?????????? Hogy ne lepődjek meg, ha majd úszni is kell!!!! :((((( Ez van...... Aztán elindult a nap: tanulás, munka, házi feladatok..... nem mondom, h jó kedvvel csináltam.... De délután le tudtam ülni kicsit Bibliát olvasni.... és ez sokat segített!!!! :) Olvassátok el Ti is, kattintsatok rá! :)

Nappali

Van egy nagyon "vicces" óránk, a neve College Seminar. Ez minden olyan diáknak kötelező, aki még nem járt felsőoktatási intézménybe. Tehát nekünk elvileg nem kellett volna, de végül mégis, mert helyi tapasztalatunk még nincs ezen a téren....... Az óra ebéd után van, a tanárnő olyan Amerikai Pitéből előcibált 140 cm maga,s idősebb hölgy, aki nagyon halkan és mindenféle intonáció nélkül beszél... olyan dolgokról, hogy írjuk be a naptárunkba, mikor van vizsga, vagy határidő és osszuk be jól az időnket. Hetente egyszer két órán keresztül. És mindenki alszik. Első órán be kellett mutatkoznunk, és amikor kiderült, hogy kettőnknek 7 diplománk van és 5 különböző nyelven beszélünk, nagyon kínosan érezte magát, mentegetőzött, h ebből az órából nem biztos, hogy sokat tudunk profitálni, és felajánlotta, hogy ha van ebben az időben fontosabb óránk, menjünk arra, majd megadja a kreditet.... sajnos erre az időre még nem sikerült semmi fontos állandó programot szerveznünk, de rajta vagyunk! :)

Háló

Valószínűleg nem itt fogunk megtanulni spanyolul.... nagyjából arról szólnak az órák, hogy ismerjük meg a "spanyol" kultúrát és sajátítsunk el néhány mondatot arra az esetre, ha találkozunk "valakivel". A tanárnő a dolgozatokat viccesen az adott diákhoz mérten értékeli.... pl. én a négy oldalas dolgozaton összesen egy ékezetet hagytam le és 98%-ot kaptam, amíg egy helyi leányzó - azzal az érvvel, hogy neki ez az első idegennyelve - 93%-ot kapott, pedig több volt a javítás, mint a jó megoldás a dolgozatában .... :))) Ja,... és a tanár igyekszik azonos színnel javítani a "gyengébb" dolgozatokban lévő hibák nagy részét, hogy mégse legyen olyan nehezen összeegyeztethető a hozzá csatolt százalékkal.... :))

Dolgozó

A parókiának, ahol lakunk, van egy tornaterme, ahol minden nap van aerobic óra. Egyik nap lementem megkérdezni, mégis mik a feltételek... az edző megkérdezte, hogy diák vagyok-e. Amikor mondtam, hogy igen, közölte velem, hogy akkor biztosan nem tudnék fizetni, mozogni pedig akkor is kell, úgyhogy járjak ingyen.... szóval most akár heti ötször is mehetek... Zumba és jazzbalett van. :) Mondjuk annyira nem intenzívek az órák... és kicsit kínosan érzem magam, hogy így ingyen járok... Persze azért hálás vagyok érte. Tetszett, hogy egy aerobic edző úgy áll ehhez a kérdéshez, hogy mozogni kell. Úgy volt, hogy 6 p.m.-re megyek az első órára.... ehhez felkeltem hajnalban... persze még senki sem volt ott... :) Egyébként szoktam futni itt a parkban.. csak kezd hideg lenni. És mindenhova ki van írva a suliban, hogy sose fuss egyedül....
Tama talált olcsó tonhalat az egyik boltban. Macskakaja volt....

Halloween

A "lakásunk": van három nagy szobánk, egy privát fürdőszobánk és két gardróbunk... :) Nem kéne hozzászokni....
Próbálunk autót keresni/venni... Nagyon reménytelennek tűnik nekem az egész. Nagyon sok olyan történetbe belefutottunk, hogy kinéztünk egy kocsit, írtunk a megadott e-mail címre.... és visszaírták kb. 7-en, hogy holnap sajnos vissza kell menniük Afganisztánba, ezért utaljuk át a  pénzt és majd küldik a kocsit... Szóval az is nehéz, hogy igazi eladó kocsit találjon az ember... és sokszor úgy érzem, hogy ahhoz is kocsi kéne, hogy kocsit vegyünk, mert egyszerűen még Buffaloban sem egyértelmű eljutni egyik helyről a másikra... és állítólag jobb  nem buffaloi kocsit venni... Légyszi, imádkozzatok ezért!

Hirdetés...

Itt már nagyban készülődnek az emberek a Halloween-re (lsd. képek).
Nagyon szeretjük a kis 10 fős, két hetente megrendezésre kerülő magyar református istentiszteleteket, de azért keresgélünk fiatalos, nagyobb helyi gyülekezetet... ezt sem könnyű kiválasztani (lsd. az egyik templom hirdetőtábláját). :)
Képzeljétek, itt, Buffaloban most hétvégén volt az a Franklin Graham-es, Michael W. Smith-es evangélizáció, ami otthon is volt nyáron.

Éldegélünk

A pálya

Napjaink nagy része - számomra tényleg meglepő módon - tanulással telik, amely szürke háttéren néha azért megjelennek színek is. ;)
Ha már színekről van szó... először is International Institute. :) Ez egy olyan hely, ahol a bevándorlók és a nem bevándorló külföldiek ingyenes angol nyelvtanfolyamokra járhatnak. Ezen a héten személyesen elbicikliztünk hozzájuk (nincsenek közel), mert e-mailben lehetetlen velük kommunikálni.... Azt mondták, jöjjünk vissza másnap. ;) Jó vicc, de azért csak sikerült meggyőzni őket arról, hogy éppen most vagyunk ott érdeklődni. Tamának két csoportot is ajánlottak, és ő ezen a héten el is kezdett járni. Elvileg van TOEFL előkészítőjük is. Engem ez érdekelt volna.... de valószínűleg nem gyűlik össze megfelelő emberszám. :( A hely egy nagyon rossz állapotú épület, tele sok, szinte hajléktalan kinézetű  mexikói alkatú emberrel...
Az angol "irodalomóra", amelyre a helyiekkel együtt járunk.... kicsit stresszes.... A tanár pl. szemrebbenés nélkül felszólít minket is, hogy álljunk ki a pulpitushoz, beszéljünk, olvassunk fel, mondjuk el a véleményünket ugyan úgy, mint a többiek.... Kedves. :)

Park a kacsákkal

Tomi, aki múlt héten hazament, átadta nekünk a hűtőjét - mert Neki volt sajátja. :) Ennek nagyon örültünk... a közöset már kb. 8-an használtuk, és így lehet "itthon"!!! pizsamában!!!! reggelizni! :))) Danke sehr! :)

 A mellettünk lévő parkban (ahol sok kacsa él) vannak ingyenes teniszpályák... és Tomi itt hagyott egy teniszütőt labdákkal... egyet pedig tudtunk venni 3$-ért.... Szóval most teniszezgetünk!!! :))) Én eddig korábban még sosem próbáltam. És annyi mókus van! Odajönnek a pályára is. :)

Egy mókus a sok közül

Tegnap volt az első munkanapom. Nagyon izgultam, hogy meg fogom-e érteni, mit kell csinálnom... azt hiszem, valami átjött. Rebecca, a főnököm, az elején felvázolta, milyen feladatok vannak, majd mondta, hogy kezdjem el ezeket csinálni. Nagyon meg voltam ijedve, hogy nem leszek kézen munkaidő végéig... nagyon hajtottam, hogy minden meglegyen. Pont készen lettem! :) Megyek oda Rebecca-hoz, hogy készen vagyok. Erre vissza kérdez, hogy melyik feladattal.... ekkor már kezdtem gyanakodni.... mondtam, hogy mindegyikkel... nem akarta elhinni..... heves magyarázkodásba kezdett, hogy Ő ezt úgy gondolta, hogy pár hét alatt megcsinálgatom.... ezek kb. ennyi ideig szoktak tartani.... :)))) Azt is mondta, hogy nem biztos, hogy Ő tud nekem ilyen sok munkát adni.... de nagyon kedves volt, bemutatott másik két irodában is és bátorította a munkatársait, hogy ha segítségre van szükségük, szóljanak nyugodtan nekem.... :)

Tojástartó

Jaaaaaaaaaaajjjjjj....... ezt majdnem elfelejtettem... Képzeljétek!!!!! Azért... vannak érdekes arcok... (azt még direkt nem szeretném írni, hogy lehet, h igazak a sztereotípiák....) Péntekenként van egy pszichó órám,  ami három órán keresztül tart, és elég felnőttes (Human Sexuality).... Az egyik lány (angol anyanyelvű) a csoporttársaim közül az első órától fogva (három hete) teljesen más tárgyhoz kapcsolódó, teljesen más könyvet hoz magával, ami kb. ugyan akkora, de kevésbé felnőttes (Development Psychology - fejlődéslélektan)... És mindig kiteszi óra elején az asztalára, hogy őneki van már könyve és igyekszik belőle követni az előadást!!!!!!!!!!!!!! És teljesen azt hiszi, hogy ugyan az! Tényleg nem akartam elhinni....... És nem vette észre. Ma, amikor az Anathomy helyett az Infancy fejezetet találta, úgy tűnt, kicsit elgondolkozott..., de még mindig aktívan keresgélt a könyvében... majd feltűnt neki, hogy a mellette ülőjében több színes kép van... összehasonlította a két borítót...... A "kutatás" eredményét úgy summázta, hogy a két könyv ugyan az, csak más kiadás, amiben másképpen vannak a fejezetek!!!!!!!!!!!!! Végül a padtársa azért elmondta Neki, hogy mi újság, és melyik könyvből vannak az előadások..... és különben is, melyik óra van....
Az egyik fajta tojástartó belső oldalán mindig lehet egy igét találni. :)

Úgy tűnik, rendeződnek a dolgaink + a búcsú pillanatai és tilosban parkoltam

Ugye a könyvek... ez volt pár napja a nagy gondunk. A régebb óta, illetve régebben itt lévő diák-sorstársaink nagyon nagyon sokat segítettek nekünk ebben is: rengeteg hasznos infót kaptunk a tankönyvek beszerzési lehetőségeiről. Kiderül például, hogy mondjuk nem a legutolsó kiadás, hanem eggyel korábbi, már fele áron megszerezhető (a kódos könyvek is), kettővel korábbi pedig 1-2$-ért. És nincs semmi lényeges különbség; maximum egy-két kép más, de semmi több. Az is kiderült, hogy ha vigyázunk ezekre a könyvekre, akkor félév végén nagy a valószínűsége, hogy el is tudjuk majd adni őket. Szóval a könyvek nagy rész így megoldódott! :)) A spanyol volt a legnagyobb kérdés... sehonnan sem tudtuk elfogadható áron beszerezni. Már abba is beletörődtem, hogy most itt nem fogok spanyolul tanulni... És képzeljétek! Egyik volt CTP-s diáktól (Istitől) kölcsönkaptuk erre a félévre, Neki megvolt korábbi itteni tanulmányaiból!!!! :) Nagyon nagyon örülünk neki. 

Szóval nagyon szépen köszönünk mindenkinek minden segítséget és az imádságokat is! :)Másik nagy kérdésünk pedig a munka (volt?). Ágó, aki régebb óta itt tanul és korábban szintén abba a suliba járt, ahova most mi, nagyon kedvesen előttünk járt az egyetemi munkák kérdésében. Én jövő héten kezdhetek az egyetem vezetőségének HR osztályán! :) Valami irodai munkát kell majd csinálnom, még nem tudom, mit. Kellett hozzá az a bizonyos SSN, amiről korábban írtam. Állítólag ezt körülményes megszerezni, sokáig húzzák-halasztják... De képzeljétek; mi múlt hét csütörtökön igényeltük, és ezen a héten kedden meg is kaptuk! :) Ma Tamának is kiállítottak egy papírt arról, hogy dolgozhat az egyetemen Facility Management feladatkörben! :) Neki még várunk az SSN-re, Ő ma ment el intézni ez. Azt már tudjuk, hogy én heti 8 órát fogok dolgozni. Nagyon rendesek voltak, elkérték az órarendemet, hogy ahhoz igazítsák a munkaidőt. Így nagyon ideálisan sikerült mindent megbeszélni. :) Tamának egyelőre annyit lehet tudni, hogy 4-8 óra hetente, konkrétabb még nincs. Ez most számunkra nagyon hihetetlen, hogy két és fél hét után úgy tűnik, mindketten kaptunk munkát!!! És tényleg, még mosogatásnak is örültünk volna, de így mindketten olyasmit kaptunk, ami nem áll nagyon messze a szakmánktól sem! Zárójelben.... ha meglett volna a TOEFL-m akkor nem kaptam volna meg ezt a munkát... és a másik egyetemen nem is nagyon van munkalehetőség... Szóval, jó éreznünk Isten gondoskodását. 

Ez a hét a búcsúzásról is szólt. Egyik szomszédunk, Tomi, ma hazament. Két este (kisebb és nagyobb körben) volt az elköszönés amerikai sörrel, Buffalo whiskeyvel, csokis sütivel és persze lángossal.

Ma megbüntetett a rendőrség amiatt, hogy tilosban parkoltam a biciklimmel. Ilyen szerintetek van?????????? Nem akartam elhinni.... Jövök ki az óráról, megyek az egyetem mellé a (biciklitároló hiányában villanyoszlophoz kötött) biciklimért és rajta van a cetli. Úgy megijedtem... Végül kiderült, hogy ez most csak egy figyelmeztetés, a következőnél elszállítják. A suliban megkérdeztem, hogy mi lehetett a baj azzal, ahol álltam. Nagyon kedvesen elmagyarázták és megmutatták, hová tegyem legközelebb...

Hétvége: bicikli, kerti-party, Cleveland

Andi pár napja szólt nekünk, hogy látott egy biciklit egy közeli boltban 15$-ért! :) Lelkesen elmentünk megnézni, szimpi volt, és jó volt belegondolni abba, hogy így két biciklink lehet, ami megkönnyíti a helyi intézni valókat. Előbb azért beszereztük a szükséges szerszámokat is hozzá, szombaton ezekkel tértünk vissza az üzletbe, kiderült, hogy könnyen használhatóvá lehet tenni, így nagy boldogan toltuk a pénztárhoz, ahol közölték velünk, hogy most már sajnos 20$. Kajlán visszakézből megkérdeztem a bácsit, hogy azért, mert megjavítottuk... nagyon morcos lett, és elismételte, hogy 20$... Végül is így is elhoztuk, és nagyon örülök neki, ez lett az enyém, ez is piros (mint Jénában) és országúti. :) 

Szombat délután kerti-partyra voltunk hivatalosak minden itt lévő magyar CTP ösztöndíjas és valahogy ehhez kapcsolható diákkal, családdal, más magyarokkal és sok emberrel együtt. :) Nagyon sok emberrel megismerkedtünk, nagyon jó beszélgetések alakultak ki, nagyon jól sikerült az este és a délután. Számomra legérdekesebb az a magyar Bácsi volt, aki 50 évig volt vívóedző azon az egyetemen, ahová majd járni fogok januártól. :) És először találkoztunk Forgách Péterrel, a CTP vezetőjével. Egyébként ez Tominak (szomszédunk) búcsúestje volt, mert két év után - pár nap múlva - hazamegy.

Vasárnap volt Clevelandban a Nemtudom Hányadik Magyar Cserkésztalálkozó. Erre is hivatalosak voltunk mindnyájan. :) Végül mindenki befért valamelyik kocsiba és elindultunk. Vercsi és Bence, akikkel mi mentünk, nálunk aludtak és innen indultunk hajnalban. Rokonaik Clevelandban laknak; beköszöntünk hozzájuk. Bence keresztapukája, Laci bá' délelőtt saját, friss keverésű mojitóval fogadott minket, ami tömény, tömény, tömény szesz volt. Nagyon finom volt és kedves, jól esett mindnyájunknak... de eléggé megalapozta a nap hátralévő részét.

A cserkésztalálkozón vicces volt látni ennyi magyart együtt a világ végén (állítólag 1500-2000 fő). Szintén nagyon sok emberrel megismerkedtünk; randomszerűen az emberek jöttek-mentek és csak úgy órákig tartó beszélgetések alakultak ki. Azért hihetetlen élettörténetek vannak. Elég sok "56-os"-sal találkozunk... és megdöbbentő... És még én gondolom, hogy most nekünk nehéz. Hát, igazából az volt a nehéz: egyedül, nulla nyelvismerettel, semmivel, mindent és mindenkit örökre egyik napról a másikra hátrahagyva és teljesen új életet kezdeni. És csak egy út van: előre. És ez volt a nagy üzenet: nem hátrafelé kell tekintgetni, hanem előre, és csinálni a feladatokat. :) 

Városnézésre most nem volt időnk. Hazafelé 5-en jöttünk egy kis bogárral... hihetetlenül sokat nevettünk és beszélgettünk. :)))) Vicces, hogy Balázs, aki mindent megjárt, nagyon vagány srác (volt disznóherélő, zsiguliban szállított disznókat, furcsa körülmények között asztaloskodott, érdekes járgányokat vezetett, és egyéb, nyomdafestéket nem bíró dolgokat művelt), teljesen odavan Tamától, és meghatódva mondja, hogy Őt becsüli a legjobban a társaságból, hogy így (a nyelvtudására gondol) ide mert jönni egyetemre...... :)