A suli

Az utóbbi napokban nem csak a házzal és a környékkel ismerkedtünk, hanem az iskolával is... Az épület alapvetően nem nagy, de így is nehéz tájékozódni benne: vannak folyosók és lépcsőházak és nem minden lépcsőházból érhető el minden folyosórész. Hát... ez most elég megszokottnak hangzik... de nem az! :) Ez alapvetően egy egészségügyi profilú suli. Ezt tudtuk, mégis meglepődtünk azon, hogy a folyosókon kóvályogva; néha-néha tanácstalanul betekintve egy terembe, néha egy kórházi ágyon fekvő emberkét pillantunk meg kórházi ruhában... Pár napig ijedeztünk ezektől az emberektől, utána pedig rájöttünk, hogy csak bábok és az oktatást szolgálják....
A tanárok nagyon kedvesek és jóindulatúak, de kell majd tanulnunk rendesen. Itt minden tárgyból két óra van egy héten, és minden órára van olvasnivaló, házifaladat... stb. Kb. 3 hetente írunk "ZH"-t majd a legtöbb tárgyból. Egy tantárgyhoz nagyjából 4-5 leadandó, egy prezentáció, 3-4 ZH és állandó jelenlét kell.... Jól hangzik, nem? Annak örülök, h nekem van két jó pszichós tárgyam és mindkettőnknek két különböző angol (szövegértés és esszéírás). A prezentációinkra és leadandóinkra kíványcsi leszek... Nekem az egyik pszicho-tárgy olyan, hogy 4-szer fogunk filmet nézni órán és ott helyben kell róla esszét írni... Mondtam a tanárnak, hogy nagyon érdekel a tárgy, de ilyesmit nem tudok garantálni.... Nagyon kedves volt; mondta, h ne nézzem hülyének, Ő ezt tudja, de azt is tudja, hogy meglesz a jegyem belőle.... Hát... remélem. Spanyol órán az öt diákból mi vagyunk kettem. :)

Három dolog azért kicsit szíven ütött minket... Az egyik, hogy itt kell könyveket használni a sulihoz (otthon, meg Jénában elég volt az órai jegyzet). A második, hogy sok könyv nincs meg a könyvtárban... A harmadik, hogy iszonyat drágák a könyvek (több olyan van, aminek darabja (!!!!!) 100$ felett van... Persze körbe néztünk használt könyvek és fénymásolási lehetőségek között (ami itt ugyen annyira nem szép dolog).... De a legszebb mindebben az, hogy ezekhez a könyvekhez jár egy személyes kód, amit interneten kell aktiválni, és akkor hozzájutunk olyan felülethet, ahol meg kell írnunk a házi feladatainkat.......... És ez a kód a használt könyvekhez nem nagyon jár... Rádásul - magyarosan felvetettük a tanároknak -, h mi lenne, ha mi ketten egy könyvet és egy kódot használnánk... Ezt először nem nagyon értették, mikor megértették, megijedtek, hogy ilyet azért nem nagyon lehet...... Szóval nem tudjuk mi lesz... Azért félévente fejenként kb. 600$ tankönyvpénz nem volt a költségvetésünkben.... Még hétfőig lehet órákat leadni-felvenni... most mindkettőnknek van még kis játéktere... lehet, hogy ez a könyv-szempont még kicsit változtat az órarendünkön... A spanyol és az angol írás a legkritikusabb....
Az elmúlt napokban egyébként - ha nem is a tankönyveket tekintetében - volt pár vicces-jó beszerzésünk. Egy helyi boltban Tama talált nekem egy bőr Timberland túrabakancsot ( a régi otthon maradt mert tönkrement) 6$-ért. :) Ma egy boltban láttam egy spanyol-angol, angol-spanyol zsebszótárt (egy nagy van, itt is van, de gondoltam, milyen vicces lenne egy kicsi is). Megkérdeztem mennyibe kerül... Nem akarták elhinni, hogy én tényleg szeretném azt... azt mondták, hogy ha kell, akkor vigyem, ajándék. :))))) Tegnap vettünk 50 centért egy jófajta New York útikönyvet. :) 

A ház és a környék felfedezése

Igen... elkezdtünk körülnézni. A plébániához, ahol lakunk, tartozik egy nagyon szép kert (1. kép) - és egy iskola is. A konyhát mindnyájan közösen használjuk. Vicces az, hogy mindig más "evőtársaság" verődik össze. :) Első napokban próbáltuk feltérképezni, milyen közös használatú eszközök vannak. Kinyitva egy konyhaszekrényt meglepetten újságoltam Tamának, hogy tele van minden sajtostallérral. Elég furának tűnt. Aztán Tama felhívta a figyelmem arra, hogy katolikus plébánián vagyunk, tehát nem szép dolog lesajtostallérozni az ostyájukat. :) Alapvetően az ír negyedben lakunk; van ír kocsma és minden utcanév ki van írva írül is, ráadásul ír betűkkel (2. kép).

Még takarítás közben egyik szekrényünk aljában találtunk egy műanyag flakont is megtöltve, szenteltvíz felirattal. :)
Egyébként - természetesen igazi amerikai kertvárosban lakunk (csak nem egy olyan igazi kis faházikóban...). Néhány percnyi sétára tőlünk van egy nagyon szép park (3. kép). Mindenhol mókusok szaladgálnak, egyik nap egy mosómacit is láttunk.

Nagyon sok hivatalos dolgot kell elintéznünk. Egyik "legszebb" az SSN. Ez ahhoz kell, hogy itt tudjunk dolgozni, lehessen kocsink és bankszámlánk... Szóval elég fontos. Viszont ez nincs közel hozzánk. Egyik nap elindultunk. 50 perc sétát írt a google... mi futólépésben is több, mint egy óra alatt értünk oda, pont lekésve a nyitva tartást, és rájöttünk hulla fáradtan, hogy haza is kell még menni. Hogy valami értelme is legyen a dolognak, jól bevásároltunk, mert pont volt ott egy Aldi, és Tama mindent hazacipelt gyalog... Másnap már biciklivel mentünk. Indulás előtt Tama megjavította a fékemet. Ráültem és nagyon fáradtnak éreztem magam... Az út végén az emelkedőn már nagyon nehezen tekertem fel. Nem értettem, hogy miért bírom ennyire rosszul. Hirtelen eszembe jutott valami... megkértem Tamát, nézze már meg, mennyire húzta meg a féket... Hát nagyon... Hazafelé már sokkal könnyebb volt.... :) Kicsit a kocsikról: általában hatalmasak errefelé, vannak jópofa retró-autók is, és olyan sárga iskolabuszok is cirkálnak. :)

Vasárnap

Reggel - biztos, ami biztos alapon - elmentünk a legközelebbi misére.... összesen, lelkészestül, zongoristástul 22-en voltunk. Mindenki nagyon kedves és aranyos volt! :)
Van itt magyar református gyülekezet is. Elég ötletesen az üzenetrögzítőre mondják mindig a következő alkalom időpontját (nincs minden héten). És ma délután pont volt!!! Busszal mentünk. És hihetetlenül kedvesek voltak. Többnyire idős nénik és bácsik, kb. 10-en lehettünk, volt Úrvacsora is. És annyira körülvettek minket!!! Összepakoltak nekünk a szeretetvendégségről vacsit, egyik hölgy mondta, h ha nincs mit ennünk, hívjuk fel - kezünkbe nyomta a telefonszámát -, és akkor majd ad egy tojást. ;) Szóval nem fogunk éhen halni!!!! :) Egyik házaspár tőlünk pár perc sétára lakik, ők hazahoztak minket, és mondták, ha még nincs kocsink, akkor járhatunk majd együtt Istentiszteletre, ők úgyis mennek, mi meg beférünk. Azt is többen felajánlották, h ha szeretnénk angol társalgást gyakorolni, szóljunk nyugodtan bármelyiküknek, már mindenki itt él több évtizede, átmentek ők is ezen a nehézségen és szívesen segítenek!!! :)
Egyébként egyik nap - éppen útközben valahová - csak egy dologért szaladtam be egy boltba. A kasszánál előttem lévő néni nagy gurulós kocsija tele volt pakolva... és mondta, h menjek előre, hiszen nekem csak egy valamim van.... Hihetetlen... :)
Jaj, és ezt nem is mondtuk még!!!!!  Indulás előtti nap otthon találkoztunk egy magyar párral, akik most mentek haza innen. És kaptunk Tőlük ajándékba egy itteni mobiltelefont, tele a hasznos helyi számokkal. Egyébként Ők nagyon sok hasznos dolgot küldtek nekünk: átalakító dugó, térképek, ... stb.) :))))
Holnap kezdődik a suli... Még csak pár napja vagyunk itt, de amint látjátok, hihetetlenül sok dolog történt már... Köszönjük biztatásaitokat és mindent! Sok-sok üdv innen Haza!!! :)

Kis kimozdulás és befejezzük a takarítást

Igen... délelőtt még nagyban takarítottunk..... aztán már nem bírtam... mondtam Tamának, h valahová ki kell mozdulnunk, különben hazamegyek. Tama kölcsönkapta Máté biciklijét, és én is valakiét (nem tudom kié volt, azt hiszem már hazament??? vagy Andié?? nem tudom)... a gond csak az volt, h az egyém egy női verseny kerékpár, aminek a köldökömig ér az ülése és annyira be van rozsdásodva, h nem lehet állítani, a váltó szintén be van rozsdásodva - a leggyorsabb fokozaton és nincs fék és még sosem ültem országúti biciklin.... Tama mondta, h mielőtt elindulnánk, azért próbáljam ki a kertben.... Akkkkkkkkorát estem............. Nyugi, nincs semmi bajom!!! :) De azért nagy volt.... Nem találtunk szerszámot sem.... Sok keresgélés után sikerült valami kézisatu szerűséget előásni, azzal az ülést le tudtuk tenni... így már legalább menni tudtam vele, ha megállni nem is... Bementünk Buffalo belvárosába és lenéztünk az Erie-tó partjára, áttekintgetve Kanadába. :)Jó felüdülés volt!!! :) Itt egyébként nagyon jó az idő, hihetetlenül meleg van....
Este befejeztük a rendrakést-kicsomagolást!!!!!!!!! :)))))))

Költözködés/költöztetés és a díszes társaság

Hát........ őszintén megmondom, h amikor beléptünk az itteni lakásunkba, majdnem elsírtam magam...... egyrészről kb. több éves kosz volt mindenhol, régi, összehordott bútorok, ütött-kopott fürdőszoba.... és nem a "kis fészkünk". Két napig minden percben haza akartam menni.... Tama biztatott, h majd kitakarítunk és majd adott lehetőségekhez képest, ez is otthonos lesz... Nem tudtam hinni Neki... Szerdán elkezdtünk takarítani... és akkor még reménytelenebbnek tűnt az egész: porszívó nem szívott fel szinte semmit a vastag padlószőnyegbe rakódott dolgokból.... Aztán valahogy elkezdtek alakulni a dolgok... Nem mondom, h jobb lett, mint otthon..., de már el tudom képzelni, h most egy ideid itt fogunk lakni, már van bennem kis jó-érzés, ha ide belépek. Itt a plébánián Mátéék laknak (Máté, Andi és gyermekük, Rebeka), egy srác, akit az egyszerűség kedvéért szintén Tamásnak hívnak (Tomi) és mi. Egyébként rengeteg üres szoba van a használatban lévőkön kívül, a plébánia vezetősége azt mondta, h az ezekben mások által itt hagyott cuccok között szemezgessünk nyugodtan. Sok jó bútort és használati cikket találtunk! A legviccesebb: otthon pár hete tönkrement minden nyári cipőm, egész nyáron nem volt szandálom, pedig nagyon szerettem volna.... és itt a mi ágyunk alatt volt egy teljesen új, csomagolt szandál, pont az én méretem, olyan, amilyet szerettem volna.... Azt mondták, már nem lehet tudni kié, olyan mint a többi cucc, ha kell, az enyém!!!!! :)))))
Egyébként az is segített lakhelyünk elfogadásában, h láttam másokét... Pénteken egy szintén most érkező párnak segítettünk a költözésben. Minden itt lévő magyar CTP-s diák összegyűlt. Nagyon jó volt találkozni Velük, megismerni Őket!!! :) Mindenki hasonló érzésekkel küzd, mint én... és sokan tényleg szörnyűbb körülmények között élnek itt, mint mi... Szóval így is-úgy is jó volt ez a délután-este. És Andi - szomszédunk - elvitte a lányokat bevásárolni, amíg a fiúk pakoltak. Nagyon sok praktikus dolgot elmondott és megmutatott és sok mindent sikerült beszereznünk!!!! :)))
Itthon este, akik egy házban lakunk, sokáig nevetgéltünk mindenfélén. :)

Megérkezés

Szerda éjszaka megérkeztünk. :) Nagyon rettegtünk a beléptető faggatózástól.... A tisztnek végül mindössze két kérdése volt: "Mi közük van egymáshoz?" Erre adott válaszunkkor rám meredt és jött a következő: "Te tényleg hozzámentél ehhez a fickóhoz?". Válaszomra lemondóan bólogatott, pecsételt és intett, h menjünk... :) Egyébként Tama az egyik átszállásnál elmondta rólam az útlevélvizsgálaton, h  "it was my wife"..... :)))))))))) Otthon az utolsó éjszaka csak két órát sikerült aludni a nagy pakolás és takarítás miatt. Szóval elég hosszú augusztus 22-énk volt! ;) Ágo, egy nagyon kedves helyi magyar diák a reptéren várt minket, elhozott a szállásunkra (első kép). 
Első reggel bementünk a suliba tantárgyat felvenni......... Persze már csak a maradék volt..... így úgy alakult, hogy a legtöbb órán együtt leszünk... hát, remélem, ki fogjuk bírni egymást... Tama örül, mert azt hiszi, fogok tudni segíteni Neki... Egyébként nekem elég jó: két pszichós tárgy, ismét spanyol :) és zenetöri. Tama is fog spanyolul tanulni..... A suliban minden ügyintéző nagyon nagyon kedves, készséges volt. Elvileg kellett volna egy általános besorolós tesztet kitöltenünk, de már annyira nem volt választási lehetőség a tárgyak között és olyan kevés idő van a kezdésig, h ez kimaradt....

Elég sok ügyet kellett intézni az egyetemen, dél körül már nagyon éhesek lettünk... és képzeljétek!!! Akkor tettek ki a folyosóra rengeteg pizzát, h arra járó diákok egyék nyugodtan, ha jól esik! :) Szóval kaptunk ebédet. :)
 Délután - még kocsi hiányában elsétáltunk vásárolni. Elég megnyugtató a kép: lehet normális dolgokat is kapni kb. otthoni, vagy jobb áron. Egyébként meg nem túlzás az, h itt kocsi nélkül elég furi az élet... én ettől nagyon kikészültem. Hirtelen nagyon bezárva éreztem magam kis kertünkbe... elkezdtünk kocsit keresni - ezt terveztük egyébként is. Azért ez is milyen már... ha meglett volna a TOEFL és az eredeti suliban kéne már most kezdenem, egyszerűen nem tudnék eljutni oda a szállásunkról.... és most van pár hónapunk arra, h ezt áthidaljuk, a mostani sulink pedig két sarok sétára van.... Hihetetlen... :)